3. r�sz

Ezt most �gy �rts�k, hogy legk�zelebb nem a tanteremben estek egym�snak. - g�nyol�dott Leon.
- Ez nem szokv�nyos, csak mi...sz�val mi m�r r�gen voltunk szerelmi hotelben. - menteget�ztem.
- Mi? - lep�d�tt meg Leon.
- De az nem egy olyan hely ahov� az emberek az�rt j�rnak, hogy AZT csin�lj�k? - k�rdezett vissza �rtatlanul Sophie.
- De az egy olyan hely. - ismertem be.
- Akkor te meg Mr. Tugdual AZT csin�lt�tok???!!!!! - akadt ki a hugica mire �n csak b�lintottam.
- De h�t te m�g nem vagy nagykor� sz�val AZ TILOS. - jelentette ki a feh�r haj� l�ny.
- Egy ilyen fajta kapcsolatban m�r nem hiszem, hogy sokat sz�m�tan�nak szab�lyok. - piszk�l�dott a fi� testv�r.
- �s a sz�leid nem tudj�k, vagy nem sejtenek semmit? - k�rdezett r� Sophie.
- �k k�lf�ld�n dolgoznak �s nagyon keveset vannak itthon, ami azt illeti azt sem tudj�k, hogy milyen sz�n� a szemem, sz�val nem hiszem, hogy ilyesmit �szre venn�nek �s ha tudn�nak is r�la nem �rdekeln� �ket, addig am�g ez a dolog nem keresztezi a terveiket velem kapcsolatban. - adtam kimer�t� v�laszt.
- �rtem. - b�logatott Sophie.
- Nem hiszem, hogy �rten�d, nektek biztos minta csal�dotok van, apuci dolgozik, anyuci meg h�ztart�st vezet �s fogadok, hogy most is �pp a boltban veszi meg a vacsor�ra val�t. - akad�koskodtam.
- Ez nem igaz, ne gondold, hogy te vagy az egyetlen akinek nem t�k�letes a csal�dja. - jegyezte meg Leon.
- Oh tal�n n�ha veszekednek? - piszk�l�dtam.
- Nem, hanem halottak, �gyhogy neked nem k�ne sajn�ltatni magad! - �llt fel d�h�sen Leon majd a mosogat�ba vitte az �res cs�sz�ket.
- Sajn�lom. - mondtam b�nb�n�an.
- Ugyan, nem tudhattad. - nyugtatott meg Sophie.
- Azt hiszem, mennem k�ne, b�ty�dnak m�r biztos elege van bel�lem m�ra. - k�sz�ltem indulni.
- V�rj, most haza akarsz menni? - k�rdezte a l�ny.
- Igen, nem hiszem, hogy Leon �r�lne, ha maradn�k. - feleltem.
- De h�t korom s�t�t van, megt�madhatnak. - agg�dott a l�nytestv�r.
- Ne f�lts, tudok magamra vigy�zni. - b�cs�ztam el �s indultam hazafel�. Sophie csak meredten b�mult ut�nam, majd v�g�l vissza�lt a kanap�ra.
- Ez meg hov� lett? - k�rdezte Leon miut�n befejezte a mosogat�st.
- Haza ment. - felelte h�ga.
- Ilyenkor, egyed�l? - lep�d�tt meg a b�tyus.
- Igen �n mondtam neki, hogy k�s� van, de � azt mondta tud vigy�zni mag�ra. - magyar�zkodott a fiatalabbik testv�r.
- Ez h�lye! - akadt ki Leon majd felkapta a kab�tj�t �s ut�nam rohant. �n egy kivil�g�tatlan mell�kutc�ban s�t�ltam amikor l�pteket hallottam magam m�g�tt, amelyek egyre gyorsultak, erre �n is elkezdtem jobban sietni, de m�g mindig k�vettek. M�r vagy h�rom utc�t ment�nk de �ld�z�m csak nem adta fel, mire elkezdtem futni, erre m�r � is neki iramodott �s l�ptei egyre k�zelebbr�l hallatszottak, azt�n hirtelen valaki elkapta a karomat, ijedts�gem k�zepette m�g volt annyi l�lekjelenl�tem, hogy j�l megr�gtam t�mad�mat az �rz�keny pontj�n, mire � �sszeg�rnyedt.
- Ostoba, nekem k�ne megv�deni t�ged, nem pedig t�lem k�ne megv�dened magad. - ny�sz�rg�tt az ismer�s hang, mire �n is k�zelebb l�ptem.
- Leon? - n�ztem meg k�zelebbr�l "t�mad�mat".
- Nem az egyik hupik�k t�rpike, szerinted m�gis ki lenn�k? - k�rdezett vissza g�nyosan.
- Mi�rt j�tt�l ut�nam? - k�v�ncsiskodtam.
- Mert l�ny vagy �s k�s� van. - felelte t�m�ren.
- Sz�val agg�dt�l �rtem. - vontam le a k�vetkeztet�st.
- Nem �n, hanem Sophie, megk�rt hogy j�jjek ut�nad nehogy valami bajod essen. - f�llentett az ez�sthaj� sr�c.
- Hm...pedig mondtam neki, hogy ne f�ltsen. - elm�lkedtem.
- M�g ha tudod is, hogy hov� kell r�gni, akkor is csak egy gyenge l�ny vagy, aki lassan tud futni. - magyar�zta Leon, mire �n csak egy fintort v�gtam.
- Sz�val merre laksz? - k�rdezte.
- Mi�rt haza akarsz k�s�rni? - r�k�ny�dtem meg.
- Van m�s v�laszt�som? - v�laszolt � is k�rd�ssel.
- Van menj haza, �n messze lakom m�g innen, olyan hossz� �ton �gysem tudn�lak elviselni. - piszk�l�dtam.
- Mivel egyed�l nem mehetsz, haza legjobb, ha n�lunk alszol. - fejtette ki Leon.
- Rendben, de csak akkor, ha nem veled kell aludnom. - szabtam felt�telt.
- Term�szetesen nem, Sophie szob�j�ban fogsz aludni. - jelentette ki a fi�testv�r.
- Akkor j�. - nyugt�ztam �s elindultunk visszafel�. Egy darabig csendben s�t�lgattunk, majd legnagyobb meglepet�semre Leon t�rte meg a csendet.
- Az�rt ennek �r�l�k.... - sz�lalt meg.
- Minek? - �rtetlenkedtem.
- Annak hogy te nem, dobod hanyatt magad t�lem, vagy nem pr�b�lsz meg mindenf�le h�lye tr�kk�kkel elcs�b�tani. - fejezte be mondand�j�t.
- Mi�rt tenn�m, am�gy sem vagy az esetem. - kontr�ztam r�.
- Jah bocs, elfelejtettem, hogy te a n�s angol tan�rokra buksz. - gonoszkodott.
- Fogd be! - s�rt�dtem meg, azut�n megint csak cs�ndben l�pdelt�nk egym�s mellett, m�gnem elkezdtem remegni, h�t igen m�r �sz k�zep�n j�rtunk �s este el�gg� leh�lt az id�.
- F�zol? - k�v�ncsiskodott.
- Nem. - v�laszoltam durc�san.
- Akkor j�. - nyugt�zta, majd a kab�tj�val kezdett el babr�lni, mire �n azt hittem, hogy r�m akarja adni.
- Nem kell udvariasnak lenned tudom, hogy ut�lsz. - vetettem oda neki.
- Nem is akartam, csak begomboltam a kab�tom, mert �n f�zom. - jelentette ki. Ezek ut�n ism�t egy hang n�lk�l r�ttuk az utat, �n persze tov�bbra is vacogtam, mire hirtelen �tkarolt.
- Mit csin�lsz? - k�pedtem el.
- Semmit, mivel ut�ljuk egym�st ez nem jelent semmit, ha nem ut�ln�nk egym�st, akkor most lehetne ostoba k�vetkeztet�seket levonni, de mivel nem ez a helyzet �gy ez sem jelent az �gvil�gon semmit. - fejtette ki v�lem�ny�t �s ebben az okfejt�sben m�g �n sem tal�ltam hib�t.
- Ez fura. - �llap�tottam meg.
- Micsoda? - �rtetlenkedett Leon.
- H�t �gy s�t�lni valakivel az utc�n, �gy �rtem tudom, hogy ez most nem jelent semmit, de akkor sem voltam m�g ilyen helyzetben. - ecseteltem.
- �gy �rted az angol tan�rral m�g nem s�t�lgatt�l? - k�rdezett r�.
- Nem, mi nem tehet�nk ilyesmit, Elliot �gy is att�l retteg, hogy valaki megl�t minket sz�val �r�l�nk, ha felt�n�s n�lk�l eljutunk egy hotelbe. - mes�ltem.
- �s el�tte? � faggatott tov�bb.
- El�tte nem volt senkim. - v�laszoltam.
- Ez furcsa, �n azt hittem te sok sr�cnak tetszel.- lep�d�tt meg.
- Igen, de mindenkit visszautas�tottam, de te is tudod hogy megy ez, Mr. N�pszer�. - g�nyol�dtam. �tk�zben annyira elbesz�lgett�k az id�t, hogy �szre sem vett�k �s m�r a testv�rek otthon�n�l voltunk, ahol Sophie kukucsk�lt ki az ablakb�l �s l�tta, hogy egym�sba karolva s�t�lgatunk, mikor a bej�rati ajt�hoz �rt�nk m�g mindig nem engedt�k el, egym�st egyszer�en fel sem t�nt, hogy milyen helyzetben vagyunk, am�g a hugica meg nem sz�lalt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.