10 perccel ezelöt ...
Nika Orisazaka vidáman rohant le a lépcsőn kezében ott lóbálta Arthurt a nő nemü püssmackóját ( a gyermeki fantázia határtalan)
- Anya, anya ,anya ! - kiábálta lelkesen már a lépcső közepéről
- Igen picim ?- nézett ki a konyhából egy középkorú nő
- Anya , anya , anya , anya ! - hajtogatta nevetve a kislány miköben leért a lépcsőröl
- Mond már kincsem - sóhajtott az asszony , de eközben mosolygott
- Képzeld mi láttam - nézett opajkosan a kislány a mamája szemébe
- Mit kicsim ? - kérdezte elnéző mosollyal az anyuka
- Egy nagy nagy medvét , és lila volt a bundája és lebegett mellette egy fiú - jelentette ki a kislány és figyelte milyen hatással lesz az annyára a mondanivalója . Nika annya elsápadt
- Takara , Takara - rohant a dolgozó szoba felé ahol Nika apja dolgozott épp
Nika eközben nevetve elbújt a konyhaasztal alá , majd ha az anyukája visszajön jól megijeszti ....
A jelen ...
Egy maszatos kislány rohant végig az utcán kezében egy szintén poros macival
- Anyaaaaaaaaaaaaaa ! Apaaaaaaaaaa ! hol vagytok ? - zokogta
Körülötte rombadőlt házak és sebesült/halott emberek hevertek . Ő pedig elkederedetten rohant fel alá és kiabálta hogy " anya , apa , hol vagytok?"
Végül ne olyan messze a rombadőlt épületektől leült és elkezdett zokogni , keservesen sírt ....
- Hát te meg miért sírsz ? - kérdezte meg tőle valaki váratlanul
Az a zöld haju fiú volt akit elötte látott lebegni a levegőben a lila bundás medve mellett . Mellette ott állt két másik fiú is . Mindegyiküknek nagy hegyes füle volt . Nika meglepetten bámulta a fiúkat .
- Hagyd már Dren nem a mi dolgunk a vakarcs - morogta az egyk hüvösen , Ő volt a legidősebb és a legmagasabbb a csapatból
- Ja , gyere már - szólt rá a másik is , nem sokkal lehetett idősebb Nikánál ő volt a csapatból a legfiatalabb .
- Hát ez megnámult - állapíotta meg a srác akit az elöbb a társai Drennek szólítottak
A fiúk váratlanul kezdtek elhalványodni , Nika megfogta a hozzá legközelebb álló ( azaz Dren ) kezét , ő is eltünt a fiúkkal együtt a lerombolt utcából
- Higy az a *****- káromkodott Dren amikor észrevette a kislányt
- Kik vagytok és mit csináltatok a házunkkal ?- kérdezte dühösen Nika , meglehetősen furcsa látványt nyújtott , rózsaszín ( meglehetősen koszos) nyári ruhájában akoszos macijával a kezében ...
- Miért érdekel ? - kérdezte hüvösen a magas
- Mert anya és apa eltünt - felelte komoran a kislány , tekintetét a padlóra ??? mire ??? a levegőben lebegett akrácsak a fiúk , mert nem volt padló , meg semmi , csak néhány rom szerüség lebegett a levegőben . Mindenesetre lenézett a lábára , szemében könnycseppek gyűltek
- Honnan tudjuk ? - kérdezte dühösen Dren
- Onnan hogy ti hoztátok azt a nagy lila macit aki miatt összedől a házunk ti biztos tudjátok - a kislány testét rázta a zokogást , lerogyott Dren lába elé . Könnyei hullottak akár a záporeső
- Nem tudjuk hova tüntek a szüleid - jelentette ki a fiatal , közben bizalmatlanul méregette a kislányt
- Kik vagytok - nézett végül fel Nika
- Dren vagyok - sóhajtott az amelyiknek a lába elé zuhant
- Sardon - morogta a magas
- Tarb - jelentette ki a fiatal
- Én Nika vagyok - törölte ki az utolsó könycseppeket a szeméből a kislány - ő meg a macim Arthur , és lány - tette hozzá durcisan
Dren halkan felnevetett , Tarb hangosan , Sardon csak egy icipicit elmosolyodott .
- Vissza kell menned az emberek közé - jelentette ki végül Sardon amikor a kétmásik abbahyagta a nevetést
- Miért nem maradhatok itt ? - kérdezte nagy ártatlan ( kék) szemekkel Nika
- Mert ... mert mi az ellenségeid vagyunk - jelentette ki Dren
- Nem , nemvagytok azok - jelentette k határozottan a lány , közben megrázta a kicsi fejét , zöldes haja csak így röpködött a levegőben
- Az isten szerelmére te lány miattunk tüntek el a szüleid - csattant fel Sardon
- De barátságosnak tüntök - mosolygott Nika
Az űrmanók egymásre néztek értetlenül , ŐK ??? BARÁTSÁGOSAK ???
- Elég ronda a lakásotok , nincs másik ? - kérdezte fintorogva Nika miközben körbenézett
- Már nincs - morogta keserüen Sardon - haza kell menned - jelentette ki határozattan
- NEM - dobbantott a lábával Nika - anya és apa nincs és nem akarok árvaházba menni , és mivel miattatok van tartoztok nekem ennyivel
- Nem is olyan hülye mint amilyennek látszik - jegyezte meg epésen Dren
- Köszönöm ezt bóknak vettem - vetette oda a kislány
- Ugye nem akarjuk  itt tartani ? - kérdezte Tarb - bajba kerülünk
- Én is ezen gondolkozok -sóhajtot Sardon - az a baj , hogy a kérése jogos , mármint , tényleg miattunk haltak meg a szülei , és mi voltunk olyan hülyék hogy odamentünk
- Helyes beszéd - bólintott Nika
-  Fogd be - morogta Tarb
- Te fogd be nincs jogod nekem ugatni , majdnem akkora vagyok mint te , észben pedig simán leverelek - jelentette ki a kislány
Újabb csend állt be , a három jómadár köpni nyelni nemtudott a meglepődéstől
- Na akkor mi az akadálya hogy maradjak Arthurral ? - kérdezte a kislány
- Csomó oka van ,például hogy mi elakarjuk pusztítani az emberiséget és megszerezni tőlük a bolygójukat a saját népünknek és a vezetőnk a Kékség valószinüleg nem díjazná hogy itt vagy velünk - hadarta végig Dren
- Oké akkor most komolyan , mié....
- Komolyan mondta - vágott a lány szavába Sardon
- Akkor pláne maradnom kell  - jelentette ki Nika
- MIIIIIIIII ? - kiáltott fel egyszerre a három fiú
- Ha maradok jobban megismeritek az embereket , tehát könyebben győznétek
- Hosszú és fárasztó napunk lesz - forgatta a szemeit Sardon