Már egy hét is eltelt azóta, hogy Dren felébredt. Azóta magához tért már Sardon és Tarb is. Bár mindhárom fiú még az ágyat nyomta, már sokkal jobb állapotban voltak, mint bármikor azelött. Bár a lányokkal nem igazán álltak szóban. egymás között szoktak beszélgetni, méghozzá űrmanóul, hisz ha a fülüket el is vehette Deep Blue, a tudásukat nem. Emiatt vezélyesek is voltak a fiúk. Bármire használhatják a tudásukat.
Emiatt nem tétovázott Deep Blue egy pillanatot sem és rendelte magához a lányát.
A lányát, aki most válaszokkal készen tért vissza az apja színe elé. Tervekkel és gonosz, nagyon gonosz ötletekkel.
Senki sem tudta Queeniről, hogy ez csak a látszat. Azt meg pláne nem tudták, hogy van egy másik neve, az igazi neve... Kaori....
 - Apám
A Kékség felpillantott Queenire
 - Már ilyen gyorsan összeállítottad a csapatod?
 - Igazából lenne egy eléggé komoly tervem
 - Mesélj
 - Két csapattal mennék - jelentette ki nagyon határozottan a lány - az elsőnek én lennék a vezetője a másodiknak Fantasomic, meg ha megsérülne bárki is az első csapatból jönne a másik, szóval mindig lenne dolga a kis házikedvenceinknek - mosolyodott el Queeni
Deep Blue kicsit gondolkodott melyik lány is az a bizonyos Fantasomic akit Queeni alkalmas vezetőnek talál. De amikor eszébe jutott, az ő arcára is felkerült egy halvány, de annál gúnyosabb mosoly.
Fantasomicnak annak ellenére, hogy még csak 16 volt és lány eléggé nagy a hírneve.
A lánynak fenekéig érő ezüst haja volt és hatalmas szürke szemei, de olyan halvány szürkék, hogy szinte már fehérek voltak. Eléggé félelmetesen nézett ki. Ajkain mindig lenéző gúnyos mosoly játszott. Egészen kicsi kora óta gyakorolt a fiúkkal titokban, mert a lányok nem harcosok, hanem otthon ülő gyerekre vigyázó robotok vagy mi a szöszök. Aztán egy alkalommal valami elöljáró tiszt felfedezte a lány képességeit.
Ugyanis volt neki, nem is kicsi. A karján lévő fehér szalagokat képes volt mozgatni puszta akarattal.
Az elöljáró látta véletlenül, ahogy összecsavarja a bátyja bokáját.
Azonnal értesítette erről Deep Blue-t. De ez már nagyon régen volt, majdnem tíz hosszú éve.
De Fantasomic nem változott azóta sem. Kedvenc fegyvere egy hosszú szürkésezüst színű bot volt amit iszonyatos gyorsasággal tudott forgatni a feje fölött, és percek alatt leütött bárkit, még akkoris ha az illető valami nagyon éles fegyverrel volt.
A szallagokat a akrjáról azóta sem vette le, és bármilyen furcsának tünik, a szallagok azóta is hófehérek, nem koszolódtak össze.
 - Fantasomic jó ötlet - bólintott Deep Blue - kik lennének a te csapatodban?
 - Rukite, az a lány aki velem egy idős...
 - ....és a tűzlándzsa a fegyvere - fejezte be a mondatott Queeni helyett az apja
Rukite híres folt az agresszibitásáról és arról, hogy a hosszú haja ellenére is fiús a külseje. Külöbleges tulajdonsága az volt, hogy csak a jobb lábán hordott szallagot. Sehol máshol, sem a kezén sem a lábán sem a derekán. És minden egyes ruhája barna volt. Pont olyan barna mint a haja. Mégis volt valami ami miatt kitűnt a tömegből. A szeme. A szemei narancssárgák voltak, és folyamatosan apró ksi lángok táncoltak a tekintetében.
 - Valamint vinném Randalt és Remust
 - Jó választás - bólintott végül Deep Blue kis gondolkodás után.
Randal és Remus testvérek voltak, és bár Remus idősebb volt 3 évvel, mégis Randal volt a sokkal de sokkal komolyabb. Randalnak elösször is nem volt semmilyen beceneve vagy hasonló. Külseje igen félelmetes megjelenést bztosított neki, ciánkék haja mellé egészen világossárga szemei voltak. Akire csak ránézett, annak kihagyott a szíve pár ütemet. Amúgy egész helyes srác volt, de a lányok sosem érdekeltél.
Remusnak azaz Remnek derékig erő kék haja volt, és vidám smaragdzöld szemei. Utálta a nyílt párbajokat, főleg mutánsokkal és csapdákkal dolgozott. Remek stratéga volt, de imádta a vicceket, úgyhogy sokszor volt büntetésben.
 - Jó csapat a tiéd - morogta végül az uralkodó - Fantasomic csapatát is ilyen jól átgondoltad
 - Természetesen, bár lehet, hogy apám nem fog örülni az ötletemnek
 - Mi az? - kérdezte  keményen Deep Blue
 - A második csapat csak lányokból állna - nézett fel hideg kék szemekkel Queeni, alhatározta, hogy minden módon kitart az ötlete mellett, még ha az apja ellenezni fogja is, már remek kis beszédet talált ki. Ezt a csatát biztosan megnyeri az apja ellen.
Most nem fogja hagyni a magát, és nem fog lemondani az ötletéről.
 - Mit mondtál - sziszegte csendesen a Deep Blue, közben mélyen a lánya szemébe nézett.
Némán farkasszemet néztek egymással. Egyikük sem akarta levenni a szemét a másikról. Mindketten nyerni akartak, és mindketten győztes típusuak voltak. Végül Queeni szakította meg a pillanat "varázsát"
De értekből tette, nem pedig azért, mert feladta.
 - Lásd be apa, a lányok sosem szerelmesek annyira, hogy ne tudják megölni a szerelmüket, mondjuk dühből, vagy bármi ilyesmiből. Tehát ebből a szempontból a lányok a nyerőek. Meg aztán, ha viszem Lelevannát, nem vagyok benne túl biztos, hogy Dren megéli a másnapot - csicseregte bájosan Q-chan. Tudta, hogy ez az egytlen esélye. Ha ezt is eljátsza akkor nem igazán tudja mi lesz...
 - Mond a nevekt, és döntök - morogta erre kelletlenül a Deep Blue
Queeni már a zsebében érezte a győzelmet, ott is volt, ha az apja ilyen engedékeny, akkor már nem igazán veszíthet
 - Tehát mint említettem vinném Lelevannát, neki úgyis van némi törleszteni valója Drennél, szóval remekül kicsinálnák egymást, Talán vihetném még Kimokót meg Inthist. Ennyi lenne.
Deep Bluenak összeszűkültek a szemei. A lánya kétség kívül a legjobb, legerősebb harcosokat válaszotta ki. Lelevanna még csak 15 volt, de fegyverével, a két egynként két méter hosszú legyezővel profin bánt, ráadásul bájos megjelenése miatt sokan ismerték félre. Nemsokkal azután, hogy Dren lement a Földre, a lány vérbosszút esküdött a fiú ellen a nővére miatt. Véres komolyan venné a küldetést.
Lelevanna húga Kimiko. Deep Blue egy pillanatra összeráncolta a homlokát. Tisztában volt vele, hogy az a kislány alig több élt meg 12 évnél többet, külseje pedig ugyanolyan bájos akárcsak a nővéré. Hasonló volt a stílusuk, ő nem esküdött semmit senkinek, de vakon követte volna a nővérét bárhova, és ha Lelevannának baja esne, akkor biztos lehet benne az egész ilág, hogy ott nem lesz kegyelem.
Az utolsó pedig Inthis. Őt ha a lánya nem ajánlotta volna Deep blue maga küldi le a földre.
A lány nem hasonlított egyetlen űrmanóre sem ha az öltözködésről, és a megjelenésről volt szó. Kegyetlen harcos volt, remek mutánsokat csinált, amellet jóban volt Fanatsomic-cal tehát a csapatonbelüli viták is könnyen elkerülhetőek lennének.
 - Mehettek - morogta végül komoran az uralkodó
 - Köszi apa! - sóhajtott fel Queeni és meghajolt. Majd körbenézett, és amikor látta, hogy nem volt ott senki megölelte az apját, és távozott...
                                                                                           ***
A kávézóba belépett egy lány. Ugyebár ebben nem volt semmi különös. Végülsi naponta több tucat lány fordul meg a Vadmacsoknál?! Mégis, ez a lány különleges volt. Csak még senki sem tudta, hogy miben.
A lány leült az egyik szabad asztalhoz. Fekete napszemüveg volt rajta, kék topp és egy rövid farmernadrág meg flip-flop papucs. Tényleg semmi átlagon felüli. Rakoncátlan csokibarna tincseit pár hajtűvel rendszabályozta meg.
Körbenézett a kávézóban. Valakit keresett. A valaki pillanatnyilag nem volt ott.
Váratlanul Zoey lépett oda a lány elé
 - Mit hozhatok önnek? - kérdezte mosolyogva
 - Csak beszélni szeretnél Elliot Granttal, bár ha csak Wesley van itt ő is pontosan megfelel a célnak
Zoey szemei kitágultak, és meglepetten nézett az ismeretlen lányra. Rögtön végigmérte, az idegent, és magában elkezdett azon gondolkodni, mit is akarhat ez az ismeretlen Elliottól.
 - Mit akar tőlük? - kérdezte Zoey bizalmatlanul közben durcis arcot vágott. Nem értette ezt az egészet, de nagyon nem tetszett neki.
 - Kislány nem rád tartozik - a lány egy pillanatra elemelte a szeméről a napszemüveget. Higeg jégkék szemeivel megsemmisítő pillantásokat lövellt Zoey felé. A vadmacs lány összerezzent, beleborzongott abba a jeges tekintetbe, el sem tudta képzelni, hogy egy embernek, hogy lehetnek ilyen kegyetlenül rideg szemei.
A pillanat varázsát Elliot törte meg, azzal, hogy belépett a kávézóba.
Az ismeretlen lány felállt az asztaltól, otthagyta a meglepett Zoeyt és elindult egyenesen Elliot felé.
 - Elli-kun - szólt oda pár méterről a fiúnak.
Elliot elösször csak ledermedt, madj hihetetlenül lassan odafordult a lány felé
 - Kiva? - kérdezte meglepetten, közben végigmérte a lányt
Kiva levette a napszemüveget és rámosolygott a fiúra, szemei már barátságos zöldek voltak.
 - Szia Elliot - közben megölelte a fiút.
Elliot zavartan viszonozta a gesztust. Pár perc után kibontakoztak az ölelésből. Addigra már a teljes Vadmacs társoság érdeklődve figyelte mi a fene folyik itt. Továbbá azt, miért is ölelget Elliot egy ismertelen lányt és amúgy is, mi az, hogy Elli-kun?!
 - Rég láttuk egymást - állapította meg végül a szőke hajú srác, miután alaposan végigmérte a lányt - ha nem kezdesz el itt Elli-kunozni fel sem ismertelek volna
 - A szememről sem? - kérdezte nevetve a lány
 - Még talán arról sem - rázta meg a fejét Elliot, de halványan mosolygott, örült annak, hogy viszont látja a lányt.
Nagyon-nagyon rég találkoztak utoljára, megvolt annak már jó 8-9 éve.
 - Elnézést, hogy megzavarom a pillanatott, de ki vagy te? - lépett oda Zoey
Ebben a pillanatban viszont kijött a konyhából Wesley, hogy megnézze miért nem jött egy lány sem az elkészült sütikért. Amint meglátta a barna hajú lányt elmosolyodott
 - Szép napot neked is Kiva - közben küldött egy barátságos mosolyt a lány felé
 - Mi folyik itt? - fakadt ki erre Zoey akinél betelt a pohár
 - Kiva Maomi Kenka - nyújtott kezet a lány, szeme ezalkalommal már világoszöld volt, szinte fluoreszkált.
 - Zoey Hanson - motyogta zavartan a vörös hajú, és elfogadta a felé nyújtott kezet.
Aztán a többi Vadmacs lány is sorra bemutatkozott Kivának, aki mindenkire kedvesen mosolygott, időnként a szeme színt váltott, de már egyszer sem lett olyan hűvös jégkék mint első alkalommal. Bár a lányok furcsálták a dolgokat, főleg azt, hogy Wesleyt és Elliotot is ismerni a lány, és ez a dolog kölcsönös, de sajnos nem tudtak meg semmit, ugyanis a lány a bemutatkozások után búcsuzóra fogta
 - Este visszajövök, beszélnünk kell Grant, fontos lenne - tette hozzá a köszönéséhez, mielött kilépett volna a kávézó ajtaján. Ez volt az első alkalom, hogy Elliotot a vezetéknevén szólította volna.
Amint Kiva kilépett az ajtón, mind az öt lány egyszere fordult a két fiú felé.
 - Mi volt ez az egész?
 - Mese délutánt kéne tartanom? - kérdezte erre Elliot nem túl kedvesen - nem fogok, vissza dolgozni!
Elliot felement a lécsőn, lent hagyva maga mögött a meglepett lányokat és Wesley-t. Bement a szobájába és leroskadt az ágyra. Ő még emlékezett azokra a dolgokra 9 évvel ezelőttről.
Kiva apja, Uruhi Kenka ugyanúgy tudós volt, akárcsak az ő apja. Uruhi és az ő apja, valamint egy Eltra nevü nő kezdte kidolgozni a Mew Projectet. Eltra nagyon sokat tudott az űrmanókról. Szinte már túl sokat. Aztán egy végzetes éjszakán bevallotta Elliott apjának, hogy ő maga is félig űrmanó. Eltra és Uruhi ekkor már madjnem 8 éve házasok voltak, és ott volt a lányuk. Kiva. Mégis, Uruhinak Eltra sosem vallotta be a származását, és a titkot miért is tud ilyen sokat az űrmanókról. Közösen dolgozták ki a kísérlet minden apró részletét.
Aztán egy nap összevesztek, és Uruhi elköltözött a családjával együtt.
Pár hónap múlva Eltra visszatért, hogy beszámoljon Elliot apjának a kutatásaik sikeréről, de addigra már nem vot a Grant ház helyén más, csak romok és romok. Hamu a hamuban és por a porban.
Elliot akkor még kicsi volt, mégis iszonyúan sajnálta amikor Uruhiék elköltöztek, nem Uruhi vagy Eltra maitt, az ok Kiva volt.
A lánnyal remekül megértették egymást, és sokszor játszottak együtt.
A kislány bátor volt, és egyáltalán nem hisztizett mint azok a lányok akikkel Eliott egy iskolába járt.
Ráadásul nagyon szépek voltak a szemei, és olyan különlegesek....