Már majdnem két hét telt el azóta hogy Tarb eltünt .. Kikki szinte csak árnyéka volt önmagának , de Sardont és Drent is eléggé megviselte a haláleset .. mármint még nembiztos hogy az volt .. hisz nem találták meg a holtestet , tehát bármi lehet ... de a gyilkos stílusát tekintve , Tarb már nem él .
Csendesen , unalmasan , egyhangúan teltek a napok egymás után . Nem volt jó a vihar elötti csend .. kifejezetten nem volt jó .
Az egész ( immár erősen megfogytakozott csapat ) lent ebédelt épp amikor váratlanul .. fentről különös zajt hallottak
Egyszerre pattant fel az egész társoság és indult el fölfelé ... az űrmanók szobája felől jött a hang ... kinyitották az ajtót és ....
egyként hőköltek hátra .. Tarb ott feküdt azágyában ... olyan békésnek tünt ... mintha csak aludna ....
- TARB - kiáltott fel nevetve Kikki és már épp indult volna barátja felé amikor ... Sardon elkapta a kislány kezét , előhúzta a legyezőjét , egy ügyes kis mozdulattal lefújta az "alvó " fiúról a takart . Borzalmas látvány tárult a szemük elé .... a lányok egy pillanat múlva elfordultak az undortól de a fiúk sem bírták túl sokáig nézni a dolgokat .  Kikki könnyezve rohant ki a szobából , sőt nemsokára a kávézó ajtajának acsapódását is lehetett hallani . Renée sarkon fordult és a kislány után rohant ...
- Mi tegyünk most nem maradhat itt - kérdezte dadogva Bridget közben tekintetével a padlót fikszírozta
- Nemtudom - válaszolt rekedtes hangon Sardon
- Valamit ki kéne találni - motyogta Zoey , émelygett a gyomra , úgy érezte mindjárt viszont látja az ebédjét ... de a reggelijét is
[ Hogy képes valaki ilyen gonosz dologra , hogy tehetett ilyet egy szegény védtelennel .. ez az ember veléjig romlott ]
                                                                                                                    *
Tarbot végül a kávézó mögött temették el . A temetés eléggé zárt körü volt , mondhatni egyáltalán nem volt nyilvános ...
Zoey egyre rosszabbul érezte magát ... a gyilkos egyre tovább megy ... egyre többet enged meg magának ... ha így folytatódnak a dolgok akkor hamarosan egyik barátja sem fog élni .
Bár már Tarb holteste nem volt ott Dren és Sardon mégis átköltöztek egy másik szobába ... nem bírtak volna ott aludni ...
Megint elcsendesedett minden , bár mostmár inkább komor volt a csend semmint reménykedő vagy bizakodó , hisz mostmár biztosra lehetett
tudni .. Tarb halott ... Kikki egyre kevésbe volt önmaga .. mintha csak egy szürke lenyomat lenne arról a Kikkiről akit valaha ismertek és
szerettek a lányok . Gyakran ült kint Tarb sírjánál , a bőre geyre szürkébb lett , a szemében az a kis vidám csillogás ami megkülönböztette őt az átlagos hétköznapi emberektől megfakult már akkor amikor a tesói eltüntek .. most végképp eltünt ...
                                                                                                                    *
Egy reggel a lányok arra ébredtek hogy Kikki nem alszik mellettük a szobában. Elösször azt hitték hogy lent van a kávézóban vagy Tarb sírjánál ... de nem találták sehol .. egyszerüen a kislány felszívódott . Zoeynak eszébe jutott a levél
[ " ők úgyis csak láb alatt vannak !" nem lehet ... nem ... nem NEM ! EZ A GYILKOS VOLT .. ELVITTE KIKKIT IS ! ]
Persze se az űrmók se a vadmacsok nem tudhatták hogy nem a gyilkos vitte el Kikkit ... maga Kikki indult a gyilkos keresésére . Elege volt abból az érzésből ami a melkasát szírja szinte egyfolytában ... elment ...
- Találtam valamit ! - kiáltott fel váratlanul Bridget a többieknek
- Mi az Bridget ? - kérdezte Zoey
- Egy levél - felelte a lány csendesen
Erre mindneki felrohant az emeletre ahol Bridget tartózkodott épp
- Milyen levél ? - kérdezte Sardon
- Kikki búcsúlevele - suttogta könnyes szemmel a lány . Egy pillanatra mindenki dermedten állt . Bridget lába remegett ... a borítékra valóban ez volt írva " Búcsozom , Kikki"
Renée kivette a levelet a remegő lány kezéből . Bridget csendesen leült az ágyára , arcát a kezébe temette és zokogott , sosem hitte volna hogy a kis barátnőjük ilyen tettre szánja el magát . Váratlanul valaki elkezdte simogatni a hátát , a lány felnézett . Sardon volt az . Egy pillanatra meglepedten nézte a fiút majd hozzábújt és elkezdett zokogni . Sardon elösször meglepedten nézte a melkasához simuló zokogó Bridgetet , de végül megint elkezdte újra  simogatni a lány hátát ...
- " Sajnálom lányok én ezt nem bírom tovább ... azért főleg nektek mondom mert ti érthetitek ezt meg a legjobban " - olvasta hangosan Renée a levelet , felnézett a többiekre ... mindenki megdöbbenten nézett vissza rá - " persze tudom hogy ezt a levelet az űrmanók is fogják olvasni de akkoris . Emlékszel Renée mit mondtál nekem amikor elrohantam ? Nem vagyok én elég erős a feljtéshez ... sajnálom ha csalódnotok kell most emiatt bennem " - Zoeyból is kitörtek a könnyek
- Ennyire nem ismerttük volna ? - kérdezte súgva a lány
Renée elhatározta hogy erős marad , lenyelte a feltörekvő könnyeit és tovább olvasta a levelet
- " Tudjátok lehet hogy csak egy buta kislány vagyok , de nagyon fájt a halála ... sokkal jobban mint bármi más ... amikor anya meghalt akkor sem éreztem magam ilyen rosszul "- Renée vett egy mély levegőt ... tartozik annyival a kislánynak hogy végigolvassa normálisan az utolsó hozzáintézett soraikat - " Tudom butaság .. de megkeresem a gyilkost ... legyen az bárki is ... a szemébe akrok nézni .. és megakarom kérdezni miért tette ezt ... tudom hogy butaság ... de megfogom tenni ... jó volt veletek ... köszönöm a füleket ... meg minden ilyesmit "
Az utolsó mondtad végén Renée hangja elcsuklott ... az ő szive sem volt kőböl ... lassan egy könycsepp kezdett lesiklani az arcán ....