A Sors könyve szerint , ma igenis különleges nap van . Úgyhogy , ma már biztos hogy különleges nap lesz ... Csak még senki sem tud róla ... SŐt , merem állítani , hogyha akikre ez vonatkozik , tudnák mi fog történni , megpróbálnák megakadályozni ... minden erejükkel ...
bár már este van , és még mndig nem történt semmi ...Fagyos éjszaka van ma , rádásul minden csupa sár és víz , mert elötte egy hétig esett .... egy sötét alak vágott át a parkon , vajon ki lehet az ilyen későn ?

Renée volt az . Hosszú bőrkabátja csak úgy lobogott mögötte , sietett , nem is kicsit , keze tele volt szatyrokkal . Bár a többiek nem tudták de kiszökött egy kis utánpótlás kajáért . Halk motozást hallot , meg talán egy lefojtott nevetést is ... minden apró kis porcikájával a körülötte lévő dolgokra koncentrált . Valaki követi őt . A sztár lassú gúnyos mosolyra húzta a száját . Ő nem lesz könnyű ellenfél ... bármit hisz a gyilkos ...
Megfordult ... nem volt mögötte senki , ahogy sejtette ... a gúnyos mosoly még mindig nem olvadt le a szája széléről ...
Váratlanul valaki "fellökte" , mágikus úton . Renée repült vagy 5-6 métert mire újra földet ért . Sajgott minden egyes kis porcikája , egy apór könnycsepp csordult le az arcán , de gyorsan letörölte .  Az árnyalak oda állt Renée elé . A vadmacs lány pon látta az illető csízmáját ...
- Tudhattam volna hogy te vagy az - emelkedett fel a sárból Renée , újra megjelent az arcán az az apró mosoly , tehát tényleg ő az . Az öszönei és a megérzései már rágóta suttogták hogy ő a hunyó , de , valójában mindig elhessegette az ötletet a fejéből ... hisz ez olyan képtelenség ...
- Én viszont tudtam hogy nem vagy olyan hülye hogy előbb vagy utóbb ne fedd fel a titkom , most kell lépnem , és ez a lépés lesz a te veszted - nevetett fel a gyilkos
- Mitől vagy hirtelen ilyen magabiztos , talán mert egy ideig ...
- KUSS , itt most én beszélek - a gyilkos intett egyet a kezével , Renée ismét megtapasztalhatta milyen az .. ha repül az ember ... nem tetszett neki ez a sok tapasztalat , nem madár hanem farkas a DNS-e . Pillanatok alatt ismét talpra állt , immár vadmacsként
- Húú , most fél  kéne tőled ? Egy kicsinyes  zsarnok vagy semmi több ! Egyáltalán miért csinálod ezt az egészet ?
- Nem a te dolgod !
- Megölted a barátaimat és a szerelmemet ! Mi az hogy nem az én dolgom , Zoey-t akarod tönkre tenni , ugye ?
- Honnan veszed ? - hökölt  hátra a fiú
- Hát nem egyértelmü , Zoey a gyilkosságok kezdete olyan mint egy élő-halott , fél , retteg valamitől , vagy inkább valakitől akiről nem is tudja , sőt , nem is sejti kicsoda , annyit tud hogy az a valaki sorra öli meg azokat akik számára a legfontosabbak és akikhez közel állt .
- Jujj , ez most nagyon romantikus volt , politikusnak kelet volna menned Roberts , pályát tévesztettél !
- Fogd be ! Azt hitted nem vettem észre a leveleket , és azt se hogy Zoey minden egyes gyilkosság után olyan mintha el akarna nekünk mondani valamit ? Néha nagyon kevés hiányzott neki hogy nem szólalt meg !
- Hah , de nem szólalt meg , mert fél - mosolyodott el az árnyák
- Mert te talán nem félsz ?
Renée kérdésének az lett a jutalma hogy ismét repült egyet hátrafelé .
- Fogalmad sincs arról mit érzek - sziszegte a gyilkos
- Óóóó dehogy nem tudom , dühös vagy , mérhetetlenül dühös , és egy érzéketlen tuskó - morogta sötéten Renée közben kidörgölt egy kis sarat a szeméből
Minden a másodperc tizedrésze alatt történt , Renée megidézte az ostorát és a gyilkosra támadott , de amaz odébb ugrott és támadott már ő is ...
- Pár másodperc van hátra az életetből - hajolt oda egészen közel a fiú Renée arcához . A sztár mellkasából egy kard állt ki , a kard vége kilátszott a hátánál
- Tudom -suttogta utolsó erejével Renée - ne hidd hogy nyertél , azzal szemen köpte a gyilkost , a nyálába vér keveredett , nem is kevés
Renée teste elnehezült , szeméből kihunyt az a fény , ami még élt jellemezte őt . Mint egy zsák , úgy esett hátra , egy kiálló kőbe beverte a fejét , még maga a gyilkos is elhúzta a száját erre a látványra , sok gusztustalan dolgot látott/tett ő maga , de a természetnél úgynézki nincs kegyetlenebb ...

Megtörölte a kardját Renée pulcsijában . Elvigyorodott , a sztár pulcsija alól kilógott a kereszt alakú medálja ...
- Isten nem véd meg mindentől kicsi vadmacska - nevette el magát , letépte a nyakláncot...
 Halkan fütyürészve távozott a helyszínről ... mintha semmi gondja  , baja nem volna . Nem is volt . Szeme gyanúsan csillogott a sötétben , ne értsd félre , nem a könnyektől vagy a részvéttől , kegyetlen fejében már az a gondolat kavargott ... ki legyen a következő ? Szeme nem mástól csillogott mint attól a határtalan örömtől amit a gyilkolás okoz neki ... sokkal jobb íze van ennek az érzésnek mint sők másiknak ... például a szerelemnek , a csalódásnak ... mindennél jobb élmény egy dühös embernek aki bosszút akar állni .
                                                                                                                 *
Zoey a sírás szélén állt . Szeme sarkában már ott gyűlekeztek azok a sós cseppek amik az ember egész életében kísártik . Hisz amikor megszülettünk , sírunk , amikor valakink maghal , sírunk , talán a saját halálunkon nem ejtünk könnyeket , de csak azért nem mert nincs már hozzá erőnk . Kevés , nagyon kevés olyan ember van a Földön aki békésen , mosolyogva távozik az Idő végtelen kerekéből ...
- Ez nem lehet igaz - kezében egy borítékot szorongatott , neki címezve . Már biztos volt benne , miről szól a levél , hiszen Renée , ma reggel nem volt az ágyban . Sőt ! Semmilyen jel nem utalt rá , hogy itthon aludt volna .
[ Biztos nem ment el megkeresni a gyilkost , ő nem olyan ... talán ... elkapta ? De mikor ? Biztos felébredtünk volna ... De olyan mintha le sem füküst volna ? De mi is volt este ... ]
- Zoey ! Hol vagy , reggeli !
A lány felkapta a fejét , Dren kiabált fel , minden bizonnyal a földszintről ...
- Mindjárt megyek , köszi hogy szóltál ! - kiáltotta vissza Zoey
- Ugyan semmiség cicus
De Zoey már nem foglalkozott az űrmanóval , szó szerint feltépte a borítékot ...
Halk koppanással ért földet Renée nyaklánca a padlón ...
A fiatal macsból kitörtek a könnyek , sejtette , érezte a szíve mélyén , hogy elveszítette az egyik legnagyszerűbb barátnőjét ...
Szorosan megához ölelte a medált . Hátha azon keresztül kaphat  még egy apró kis töredéket azokból a csodás pillanatokból amiket Renéevel együtt élt át . Könnyei lassan elapadtak , felsóhajtott ... Lassan , óvatosan felrakta a nyakába Renée láncát és berakta a pólója alá .
Így mindig vele lesz legalább egy picikét ... de nem csak Renée ... mindenki !