Valahogy m�s volt ez a reggel, mint a t�bbi. Valahogy, olyan furcs�n indult a mai nap. Minden annyira m�snak t�nt. Nem volt megszokott a dolog. M�r semmi sem volt megszokott. Az igazi, eredeti Vadmacska csapatb�l ketten �ltek m�r csak. R�ad�sul az esk�dt ellens�geik seg�tettek nekik! De m�r �k sem voltak mindannyian az �l�k sor�ban. Elvesztettek sz�p sorban mindenkit, lassan tal�n elvesztett�k magukat is... M�r sosem lesz ugyanaz az �let�k, mint amilyen volt, hiszen b�rmelyik pillanatban meghalhattak, �s ha nem is, �r�kk� cipelhetik a halottaik eml�k�t...

Zoey lassan �bredt fel. A nap a szem�be s�t�tt, m�gis, valahogy olyan szomor� volt. A gyomr�ban jeges g�rcs leledzett.
- Valami t�rt�nni fog - suttogta csendesen.
Felkelt �s fel�lt�z�tt nem igaz�n tudta mihez kezdjen mag�val.
M�g senki sem volt �bren, vagy m�gis?
Ahogy Zoey ben�zett Dren szob�j�ba, meglepetten vette �szre, hogy a fi� m�r nincs ott.
Megijedt. Tal�n emiatt volt a jeges g�rcs a gyomr�ban?  Drennel t�rt�nt valami?
Ijedten n�zett k�rbe, pr�b�lta mag�t megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, �s az �rman� fi� biztosan csak lement a konyh�ba, vagy b�rhov�.
Lerohant a l�pcs�n, �s egyenesen nekifutott Drennek.
A fi� kez�ben egy b�gre k�v� volt, �s a kez�ben az aznapi �js�g vir�tott.
Tulajdonk�pp ha nem lettek volna furcs�k a ruh�i, �s nagy a f�le, eg�sz emberi �s h�k�znapi lett volna a dolog.
Zoey fen�kre esett, Dren pedig meglepetten n�zett a falfeh�r l�nyra
- Mi a baj cicus, t�rt�nt valami? - n�zett ijedten a l�nyra
- Megijesztett�l! - fakadt ki a macskal�ny, mik�zben fel�llt a f�ldr�l
- �n - �rtetlenkedett Dren - mivel?
- El�nt�l - felelte Zoey, k�zben zavartan egyik l�b�r�l a m�sikra �llt.
- Te agg�dt�l �rtem cicus? - k�rdezte csendesen Dren, k�zben elmosolyodott
Zoey elpirult, zavaran kezdett babr�lni a haj�val k�zben a f�ldet b�multa
Dren felnevetett. Majd sz� n�lk�l elindult felfel� a szob�j�ba.
Zoey zavarodottan �llt tov�bbra is ugyanott ahol eddig. Megpr�b�lta rendezni a gondolatait. T�nyleg f�ltette a fi�t, de vajon bele is szeretett? Az nem lehet, hisz Elliot alig p�r h�napja halt meg, nem lehet ilyen tusk�!
Dren fontos neki. De nem �gy mint Elliot. szereti �t, de nem szerelmes bel�.
V�ratlanul Zoey agy�ba k�l�n�s gondolat has�tott.
-Honnan volt Drennek �js�ga? - suttogta
Ism�t falfeh�rre v�ltott. Olyan gyorsan fordult meg �s kezdett el felfel� rohanni ahogy csak tudott.
Dren szob�ly�nak az ajtaja bevolt z�rva.
Zoey elkezdett d�r�mb�lni az ajt�n mint valami eszel�s.
- DREN! DREN! NYISD KI AZ AJT�T! - kiab�lta k�ts�gbeesetten
Senki sem reag�lt az ajt� csapkod�sra. L�tsz�lag senki sem reag�lt az ajt� csapkod�sra.

P�r perccel kor�bban.

Dren elindult felfel�. Mag�ban azon nevetg�lt, hogy Zoey milyen ijedt arcot v�gott. B�r tulajdonk�pp egy�ltal�n nem vicces, de az�rt m�gis. Az a butus l�ny �gy t�l tud rea�lni dolgokat.
Az �rman� fi� belekortyolt a k�v�j�ba.
Valami furcsa mell�k �ze volt, amit eddig m�g sosem tapasztalt...
Nem igaz�n zavarta, m�r az �js�gra figyelt.
Semmi �rdekes h�r nem volt benne.
Egyszerre csak arra figyelt fel, hogy az ajt� nyikorogva bez�rul, halk kattan�s. Valaki a kulcsot �s r�ford�totta az ajt�ra.
Dren lassan megfordult. A hideg futkosott a h�t�n.
Biztos volt benne, hogy nem Zoey sz�rkakozik vele.
Megfordult.
Ott �llt szemben azzal, a valakivel.
M�g nem tudta pontosan ki is.
Egyet tudott, a gyilkos �ll vele szemben.
az aki kegyetlen�l meggyilkolta Tarbot, meg a t�bbi Vadmacsk�t, aki meg keser�tette az �let�ket.
A gyilkos magabiztosnak t�nt. Ledoba mag�r�l a csukly�j�t
Dren l�legzete is elakadt. Sosem hitte volna, hogy ez a sr�c az.
Kezei �k�lbe r�ndultak. Most m�r mindent �rtett. D�h�sen �sszeszor�totta a fogait.
- Te - sziszegte
- �n - felelte nevetve a gyilkos - tudod, r�g v�rom ezt a pillanatot. V�gre te is elt�nsz a k�pb�l. M�r sok van a sz�ml�don.
Lass� k�r�ket r�tt Dren k�r�l, nem t�nt �gy, mintha t�madni akarna. Az �rman� biztos volt benne, hogy ez csak a l�tszat. K�sz volt arra, hogy elugorjon b�rmilyen t�mad�s el�l, vagy, hogy el�h�vja a t�reit.
- L�tom rajtad, hogy meglepett, az, hogy �n vagyok a gyilkos - nevetg�lt a csukly�s
- Tal�n mert meghalt�l elvileg - szisszent fel erre Dren.
Tekintet�vel v�gig k�vette a fi�t aki ott m�szk�lt k�r�l�tte.
V�ratlanul Zoey elkezdett d�r�mb�lni az ajt�n. Mindketten �sszerezzentek.
- Hm, R�me�, valaki agg�dik �rted - a gyilkos tov�bb nevetett. - Honnan is ismer�s ez a becen�v?
�gy n�z ki, t�nyleg mulattatja a helyzet.
Az �rman� fi� csikorgatta a fogait, persze, hogy ismer�s neki eza  becen�v.
Dren azt vette �szre mag�n, hogy a l�t�sa hom�lyosodik. Nem �rtette, mi�rt t�rt�nik ez.
V�ratlanul r�n�zett a kez�ben l�v� k�v�ra.
- A k�v� - ny�g�tt fel elhal� hangon.
A gyilkos minden eddigin�l hangosabban �s �lesebben felkacogott, Dren pedig �sszeesett.
A k�v�s b�gre elgurult a kez�b�l, sz�t�ntve a marad�k folyad�kot.
Keserny�s, cs�p�s f�st kezdett el a szob�ban terjengeni.
A gyilkos elmosolyodott, sz�pen �vatosan elhelyezett Dren keze mellett egy bor�t�kot, majd �tl�pett a holttest f�l�tt.
Tulajdonk�pp a mostani nem volt annyira j� j�t�k. V�g�lis, nem is t�rt�nt semmi izgalmas, Robarts-sel sokal jobb volt j�tszani, vagy a k�kkel, esetleg a kis pattog�s s�rg�val.
Mindenesetre t�vozott. Nem az ablakon, de nem is az ajt�n kereszt�l, egyszer�en csak elt�nt.
De term�szetesen el�tte kics�sztatta a kulcsot az ajt� alatti r�sen.
Had sikoltozzon kicsit a kiscica.