"Arra vágyom, hogy mindenki elismerjen, hogy elfogadjanak, és megbecsüljenek. Ezért leszek én a következő Hokage!"

    Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Amikor kibonthatod végre a szárnyaid!

 "Vissza fogom hozni Sasukét, Sakura-chan. Mindenki kedvéért, azért, hogy újra boldogak legyünk majd együtt."

   Várják a választ, fentről, jön a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre egyszerű szavakkal, de még talán a szíved szavával sem tudsz valóban válaszolni. És akkor összezavarodsz, és megfordul a világ. Hirtelen, már a saját jódat is rossznak látod, és szükséged lenne valakire, vagy valamire, akibe megkapaszkodhatsz egy pillanatra, aki tovább lökhet téged. <i> De nincs ott melletted senki. Elkezdesz zuhanni, már nincsenek szárnyaid... </i>

"Már nem tudok hinni ebben a mesében, elszakadt bennem valami. Lehet, hogy a végén nem is Sasuke tépi el a kötelékünket, hanem én?"

De senkinek sem mondhatod el, ami nyomja valójában a szívedet. Mert te vagy a hős. Elnyerted a tiszteletüket, és a becsületüket. noha úgy érzed, te nem tettél érte semmit. Vagy legalábbis, nem azt tetted meg, amiért kiérdemelnéd ezt. Úgy járkálsz közöttük, mint egy kísértet, és lassan teljesen elveszíted az életkedved. Nem tudod, mi hiányzik, nem tudod mitől omlottak le az eddig tökéletes díszletek. Hirtelen kedved lenne elrohanni a világ elől. Már biztos vagy benne, hogy zuhansz, méghozzá megállíthatatlanul. A gondolataidban pedig felmerül a kérdés, ez alkalommal egyáltalán eltud téged kapni valaki?!

 "Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. Talán nekem is eljött az a pont? Nem én vesztek el most valakit. Engem fog elveszíteni mindenki. Elegem van! Fáradt vagyok... Belefáradtam ebbe az ostoba játékba!

Naruto megunja a végtelen játékot. Megunja, hogy rohangál Sasuke után, megunja, hogy ugrál, mint egy jó bolond. Hirtelen minden, ami színes volt, szürke lett, és nem látja senkiben a jót. Mindenkiben csak az önzést, és az akaratosságot veszi észre, azt, hogy mennyire nem képesek látni, mi is van valójában a másikkal, mit gondol, mit érez valójában. Nem látja Konohában az otthonát többé, és a Konohai emberekben, már nem látja azokat, akiktől megbecsülést szeretne kapni. Pedig végre megkapja.
Segítségre lenne szüksége... Vagy arra, hogy végre mindennek vége legyen?! Végül is, most, senki sem tudja rólad, hogy zuhansz. Észre sem vettek belőle semmit... Gondolatok cikáznak a fejedben, de a legfőbb kérdés, ami szinte ordít benned, olyan hangerővel, hogy mindjárt szétszedi a dobhártyádat, az, az, hogy lehet, hogy ez alkalommal végleg összetörsz, és nem állsz fel újra?! Megtörténhet ez?

Elszánja magát, és meghozott egy döntést... Egy döntést, ami véglegesebb mindennél, talán még magánál a halálnál is, mindenki csalódhat benne, és meggyűlölhetik egy életre... De már ez a lehetőség sem riasztja vissza....
 Ez lesz az a döntés, messze elrepíti őt Konohától, messze minden eddigi elvárástól, és valami olyat fedezhet fel, amiről eddig talán nem is álmodott.

"Megmutatom nekik. Megmutatom, ki vagyok valójában! Nem leszek egy ostoba báb, akaratom lesz. Küzdeni fogok, de csak azért, amiért én akarok. Szeszélyes leszek, és kiszámíthatatlan. Sosem fognak elkapni. Az sem érdekel ha missing ninja leszek. Kit érdekel?! Lássák, meg végre milyen vagyok valójában! Nem vagyok én sem Kyuubi, sem az a kis szőke árva gyerek az útszélén. Erős vagyok. Vagyok olyan erős, hogy legyőzzem őket... És ezt be is bizonyítom?!

 "Az ember soha nem elégedhet meg azzal, hogy a földön csússzon, ha igazából szárnyalni vágyik. Te is szeretnél szárnyalni, nem igaz, hm? Uzumaki Naruto... Vagy maradjunk, csak a Kyuubinál, azt már úgyis megszokhattad tőlünk... hm."