M�r hetek �ta �gy j�rk�ltam �gy addigra k�z�tt�k, mint aki nincs is ott igaz�n. Mint egy �l� halott. Nem voltam idi�ta, nem mentem el Ichiraku-hoz egy ramen�rt. T�k�letesen, nyugodt voltam. Legal�bbis, rem�lem, hogy valami ilyesmit hittek. A legrosszabb gondolat, ami a mai napig nyomja ezzel kapcsolatban a sz�vemet, az, az, hogy �r�ltek neki, hogy cs�ndben vagyok, nem hangoskodom, nem kiab�lok arr�l, hogy visszahozom Sasuk�t, hogy egy nap �n leszek a Hokage. Egyszer�en nem tudom felfogni, mit hittek akkoriban. Azt, hogy megv�ltoztam, hogy komolyodom?! Hogy felel�ss�gteljesebb leszek, �s ez�rt vagyok ilyen... Azt hiszem, azok voltak �letem legrosszabb pillanatai. Visszahoztuk Gaar�t, h�s�k lett�nk. Megk�zd�tt�nk p�r Akatsukissal, val�sz�n�leg mindkett� meghalt, de ebben nem lehet�nk biztosak. M�gis, annyira �resnek �rzem magam. Tisztelnek. Szeretnek. El�rtem, amit akartam. Tal�n, ha most Tsunade lemondana, m�g lenne is es�lyem a Hokagei posztra. De minden olyan sz�rke, �s minden olyan �res. M�r nem akarom visszahozni Sasuk�t. Csin�lja csak a saj�t bolhacirkusz�t. M�r nem akarok Hokage lenni. Ostoba poszt, tele unalmas pap�rmunk�val, �gy, hogy az igazi d�nt�s, nem is a te kezedben van. M�r nem akarom ezeknek az embereknek a tisztelet�t kiv�vni. Gy�l�lhetnek, ut�lhatnak, m�r az sem �rdekelne. Semleges vagyok. T�k�letesen semleges. Jelenleg az sem �rdekelne, hogy ha Sakura itt s�t�lna mellettem, vagy k�t kontinenssel od�bb lenne. �gysem szeret. M�g mindig csak Sasuke, �s Sasuke. �s ha � nincs itt, akkor persze m�ris �n vagyok a h�s, akire t�maszkodni lehet. Ha � itt lenne most, �n egy kis senki lenn�k. Tulajdonk�pp mindent csak Sasuk�nak k�sz�nhetek. Ak�rhogyan is pr�b�ltam egyed�l k�zdeni, harcolni, �s ak�rhogy akart legy�zni �t... Mindig f�l�ttem maradt, �s ezzel �szt�nz�tt arra, hogy hajtsam magam tov�bb. Tal�n ez�rt is mentem bele eleinte Sakura k�r�s�be, vagy m�g ink�bb parancs�ba. "Visszahozni Sasuk�t" De most m�r nem akarom. Hossz� id� ut�n, bennem szakadt el valami. Valami v�gleges. �ll�t�lag embereket azzal is meglehet �lni, ha elveszik az �lmaikat, tudj�tok, akkor �n m�r meghaltam...

A 7-es csapatot Tsunade mag�hoz h�vatta. Sajnos azt nem lehetett mondani, hogy j�kedv�b�l, vagy ak�rmi hasonl�. Az ok, enn�l sokkal komolyabb volt. R�ad�sul Tsunade biztos volt benne, hogy f�leg Narutot �s Sakur�t, de �rz�kenyen fogja �rinteni a dolog.
Hangosan kif�jta a marad�k leveg�t is a t�dej�b�l.
Narutonak mostan�ban t�bb �sszez�rren�se is volt a Konohai tan�ccsal, �s az emberek imm�r mell� �lltak. A tan�cs pedig ezt nem n�zte valami j� szemmel, val�sz�n�leg ennek is k�sz�nhett�k ezt... Ezt az elk�peszt� d�nt�st. Egyszer�en hihetetlen milyen v�ratlanul, egyszerre csak minden ok n�lk�l... �gy, hogy m�r h�napok �ta...
Tsunade besz�vta a leveg�t, j� hosszan, mintha ki�lvezne m�g minden egyes cs�ndes kis pillanatot. Mint az 5. Hokag�ja a falunak, neki er�snek kell maradnia. Noha a d�nt�s m�g �t mag�t is megr�zta. K�ptelen volt felfogni, hogy azon t�l, hogy ezzel "bossz�t" �llnak Naruton, mi �rtelme van ennek az eg�sznek. Persze, valahol m�lyen, m�r sejtette, hogy semmi. De �gy szeretett volna m�g hinni abban, hogy van r� valami magyar�zat. Valami �rtelmes, logikus... B�r a fentebbi magyar�zat is logikus. Naruto felbosszantotta a tan�cstagokat a viselked�s�vel. Felbosszantj�k, bossz�t �ll. Ez az egyik leg�sibb t�rv�ny.
Tsunade kif�jta a leveg�t ism�t.
Most nagyon �r�lt volna annak, ha itt lett volna Shizune, az okos tan�csaival. De a m�sik nem volt itt.
Ezt a helyzetet egyed�l kell megoldania.
� az �t�dik Hokage, neki, neki kell, hogy legyen el�g b�tors�ga ahhoz, hogy k�z�lje Narutoval a szomor� h�reket.
De m�gis, mi�rt olyan neh�z ez, az eg�sz?!
Az eml�kezet�ben felr�mlett a mosolyg�s, vid�m Naruto k�pe, aki az arc�ba nevet, aki megtanulja rekordid� alatt a rasengant, aki megv�di Kabuto el�l...
Ezernyi k�p, �s mindegyiken rem�nyt�l csillog a fi� szeme...
 - A francba is m�r! - morrant fel m�rgesen, �s r�hajtott a h�v�s fa asztallapra a fej�t.
Lehunyta a szem�t, �s pr�b�lta megfogalmazni gondolatban, hogy hogyan fogja majd a lehet� legfinomabb m�don k�z�lni a 7-es csapattal a h�reket.
Ebben a pillanatban kopogtak az ajt�n. Elj�tt az igazs�g pillanata.

Amikor bel�ptek az ajt�n, Sakura m�r sejtette, hogy valami nincs rendben. El�g volt Tsunade-sama gondterhelt arckifejez�s�re n�znie, �s biztos volt benne, hogy valami nagyon s�lyos dolog t�rt�nt.
 ~ Csak nem Sasuke?! ~ villant a r�zsasz�n haj� l�ny esz�be.
Finoman az ajkaiba harapott, zavartan pislogott p�rat. A kezei akaratlanul is �k�lbe r�ndultak.
Mostan�ban igaz�n nem tudta, mit gondoljon Sasuk�r�l. Nem volt sz�p t�le az a sok gyilkoss�g, az a sok gaztett. Az, ahogyan Narutoval viselkedett.
De ha Sasuke k�sz lesz megb�nni a b�neit, � k�sz lesz neki megbocs�tani minden�rt.

Kakashi �rdekl�dve figyelte a Hokage arc�t, egy�rtelm�en l�tszott Tsunad�n, hogy ideges valami miatt.
 ~ Csak nem kaptunk rossz h�reket?! Megint az Akatsuki... Esetleg Sasuke m�velt valami �r�lts�get? ~

Sai valahogy furcsa tekintettel meredt Tsunad�ra. � m�r term�szetesen tudta, hogyan hat�rozott a tan�cs. Mint a Gy�k�r tagja, az �sszes ilyenr�l el�bb �rtes�lt, mint b�rki m�s.
Vetett egy lapos oldalpillant�st el�bb Sakur�ra, majd Narutora.
A sz�ke fi� arckifejez�s�n sokat id�z�tt a tekintete.
Ilyennek m�g sosem l�tta a t�rs�t.
 ~ Lehet, hogy m�r � is tudja?! ~ �tl�tt fel egy eg�szen pici pillanatra a fej�ben.
De ezt az �tletet r�gt�n el is vehette, a m�sik nem tudhatja. Egyszer�en az k�ptelens�g!

Naruto nem gondolkodott. Naruto csak bement az irod�ba. Meg�llt, amikor a t�bbiek is meg�lltak. A tekintete viszont, ami mindig mosolygott, most �res volt. Mint egy m�ly, feneketlen k�k sz�n� �rok. Aminek az alj�n semmi sz�p, �s semmi j� nem v�r. Keser�s�g, b�nat, f�lelem, retteg�s, bizonytalans�g. A legt�bb ninj�nak mindezek �r�k�s �tit�rsai. De Uzumaki Naruto, mindenkin�l jobban ismerte ezeket az �rz�seket. �s nem volt b�szke erre a tulajdons�g�ra.

 - Fontos dolgot szeretn�k nektek mondani. - kezdett bele Tsunade, k�zben pr�b�lta rendezni a von�sait, legal�bb � ny�jtson t�maszt a k�lyk�k sz�m�ra. - Sasuke...
 - Mi t�rt�nt Tsunade-sama?! - sikoltott fel Sakura, a szemei agg�dva felcsillantak, a kezeit akaratlanul is �sszekulcsolta, mintha csak im�dkozna, hogy ne valami rossz h�rt kapjanak. Valami nagyon rossz h�rt. Teszem azt, Sasuke hal�lh�r�t.
Naruto lassan r�emelte a tekintet�t a Hokag�ra. T�nyleg, vajon mi t�rt�nhetett?!
 - Sasuk�t... Tudj�tok, �jra �ssze�lt a Konohai Nagytan�cs, �s Sasuk�t, sz�val, hivatalosan is missing ninj�v� nyilv�n�tott�k.
Teljes cs�nd uralkodott p�r m�sodpercen kereszt�l...
 - Nem! - sikoltott fel Sakura, �s lerogyott a padl�ra.
Ha Sasuke missing nin, akkor vad�szhatnak r�, akkor v�rd�jat t�ztek ki a fej�re, akkor b�rkinek, ism�tlem b�rkinek, aki csak tal�lkozik vele, joga lesz meg�lni.

 Abban a pillanatban, azt sem tudtam hol vagyok. T�nyleg, minden s�t�t lett. Ott �lltam egyed�l a semmi k�zep�n, �s d�ntenem kellett. Ki�r�lt az agyam. Nem volt mi�rt maradnom, de elmennem sem volt mi�rt. Vagy m�gis? Na, j�, akkor, �gy �reztem, hogy van mi�rt elmennem.  Ledobhatn�m a k�tel�keket, �s �j �letet kezdhetn�k. Boldog, �j �letet. Akkor, ak�r m�g a ninjas�gom is k�pes lettem volna feladni. Mondjuk nem abban a pillanatban, hanem egy m�sodperccel k�s�bb. Amit akkor mondott Sakura, azt sosem fogom neki elfelejteni. Lehetett b�rmennyire is d�h�s, vagy csal�dott. De az�rt, amit akkor mondott, nem bocs�tok meg neki... Soha!

 - Naruto... - kezdte reszketve a r�zsasz�n haj� l�ny. - Mi�rt nem mondasz valamit? Mi�rt nem mozdulsz meg? Mi�rt nem tiltakozol?! - Sakura felpattant, nekinyomta Narutot a falnak, a k�nnyein kereszt�l d�h�sen meredt a fi�ra. Naruto pedig nem mozdult, nem �ll�totta meg a l�nyt. Hagyta, had �rj�ngj�n. Azt gondolta, hogy majd elm�lik, �s jobb ha Sakura kis�rja mag�t. Kakashi �s Sai dermedten figyelte az esem�nyeket. Egyik�k sem mozdult meg. Tsunade csendesen s�hajtott ism�t. Igen, ez v�rhat� volt. De Naruto reakci�ja... Az kor�nt sem h�tk�znapi. Vajon mire gondolhat most mag�ban?!
 - Ugye �r�lsz neki? - sziszegte Sakura.
A sz�ke fi� szemei meglepetten kerekedtek el, m�r �pp sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, amikor a l�ny folytatta.
 - Ugye �r�lsz neki, hogy Sasuke elment, �gy m�r nincs itt a vet�lyt�rsad! �gy m�r te vagy a kis kedvenc! �gy m�r lehetsz te a h�s m�rt�r, aki annyira vissza akarja hozni �t, csak v�letlen�l mindig k�zbej�n valami! Fogadok... - a l�ny hangja elcsuklott egy pillanatra. - Fogadok, hogy nem is akartad sose visszahozni Sasuk�t!

Az irod�ra n�ma cs�nd ereszkedett. Sakura tov�bb zokogott, a t�bbiek meglepetten figyeltek csak.
Naruto eltolta mag�t�l a l�nyt.
 - T�vedsz. - ennyit mondott, �s azzal kiviharzott az irod�b�l.
A l�ny ijedten kapta ut�na a fej�t, hirtelen r�j�tt, hogy mit is mondott pontosan a m�siknak.
 - Naruto v�rj! - sikoltotta, de m�r t�l k�s� volt.
A sz�ke haj� fi� ut�n csak �gy csattant az ajt�n.

Naruto �gy futott v�gig Konoha utc�in, mint m�g soha �let�ben. Nem �rdekelte, hogy kinek megy neki, hogy kit �t el, hogy mi van vele.
Nem s�rt, m�r nem tudott ilyen kis apr�s�gokon s�rni, mint egy bar�tja f�lreismer�se. Mint egy bar�tja �rul�sa.
Azt sem tudta merre megy, csak �gy vitt�k a l�bai. Pont, ahogyan azt sem vette �szre, hogy m�r Kyuubi chakr�j�t is haszn�lja a fut�s k�zben.
Olyan sebess�ggel rohant, hogy szinte �szre sem lehetett venni...
Nem is akarta, hogy �szrevegy�k, � csak, � csak futni akart, elmenni messze, Sakur�t�l, Tsunad�t�l, Kakahsit�l... Az eg�sz vacak Konoh�t�l!

Ez volt az a pillanat, amikor meg�llt v�gre.
Az arc�n verejt�kcseppek csorogtak, a kezei akaratlanul is �k�lbe voltak szor�tva, a mellkasa hevesen emelkedett fel, �s le, zih�lt.
A fej�ben megsz�let� gondolat, mint a j�ghideg v�z �rint�se egy forr� ny�ri napon, pontosan olyan volt.
Megvetette a Konohai ninj�kat, embereket, mindenkit Konoh�ban, a legutols� k�bor macsk�t is, aki ott csavarog a tet�k�n, �lelmet keresve.
Hirtelen hagyta abba a leveg�vev�st, �s a sz�ve is kihagyott p�r �temet.
A kezei akaratlanul is �k�lbe r�ndultak.
K�ptelen volt elhinni, hogy mindezt t�nyleg � gondolta. Hiszen � Uzumaki Naruto az, aki sosem adja fel!

 ~ Mert ez ,azt jelenti, hogy feladtad k�ly�k?! ~
 ~ Kyuubi?! Takarodj ki a fejemb�l, ez nem tartozik r�d, ez nem tartozik az �g vil�gon senkire sem! ~
 ~ Nem tudok kitakarodni a fejedb�l, �r�ln�k ha megtehetn�m... De, ha m�r itt vagyok, ugyan mi�rt ne mondhatn�m ki az igazs�got? Mit kapt�l ezekt�l az emberekt�l? Halljam Uzumaki Naruto, mit kapt�l ezekt�l az emberekt�l! Kapt�l egy�ltal�n, valaha valamit?! ~

Valami �sszeroppant, egy csendes, halk roppan�s volt. Mint amikor az ember t�l szorosan fog meg egy v�kony fal� �vegpoharat. Csak ennyi volt.
Term�szetesen, valahol m�lyen, Narutoban megsz�lalt a r�gi �nmaga. Igen, a r�gi �nmaga, aki ilyenkor felid�zte az Iruka-sensei-jel k�z�s eb�djeiket, a Kakashi f�le edz�seket, a sok nevet�st, az Ichirakun�l tett hatalmas ramenez�seket...
De most mindezek k�z�l egyik sem jutott esz�be.
Tal�n Kyuubi hib�ja, tal�n az�, amit Sakura mondott neki.
Tal�n az�, hogy valahol m�lyen, egy eg�szen apr�cska r�sze, mindig is k�telkedett.
Ez a r�sze volt az, aki akad�lyozta az edz�sekben, aki miatt folyton �sszeomlott, �s �jra, �s �jra talpra kellett mag�t k�zdenie, tengernyi k�nny, �s n�ha v�r �r�n is.
Most ez a r�sze, �letre kelt, �s er�sebb volt, mint valaha.
Nem jutott esz�be egy darab sz�p eml�k sem.
Most az jutott esz�be, hogyan besz�lt�k ki az emberek a h�ta m�g�tt, hogyan menek�lt el�le minden di�k, hacsak nem cs�folt�k ki, �s �ztek bel�le g�nyt. Hogy n�zte mindenki, kis fogyat�kosnak, aki nem �r semmit. Hogyan vette fel a falu bolondj�t, hogy leplezze a m�veletlens�g�t, �s a nem tud�s�t.
Hogyan tiporta �t �jra, �s �jra s�rba Sakura, hogyan hagyta el �ket Sasuke...

 ~ Igen k�ly�k, j�l l�tod a helyzetet, pontosan ezt a szart sz�nt�k neked. Tetszik? M�g mindig rajongsz �rte?! ~
 ~ Elhallgass te ostoba r�ka! Te nem ismer... ~

Nem az lett a mondat befejez�se, amit b�rki is v�rt volna ebben a helyzetben. Mert most, Narutonak, azt k�ne mondania, hogy nem ismeri a falusiak igazi arc�t, Konoha sz�ps�g�t, az �nfel�ldoz�s, a bar�ts�g igazi erej�t...

~ Te nem ismersz engem! Senki sem ismer engem! Egyikt�k sem! Fogalmatok sincs r�la, hogy �n ki vagyok, �s mire vagyok k�pes! El�t�ltek. Igaza volt Neji-sannak, el�t�ltett�nk, �n vagyok a bolond, �n vagyok a h�lye, az �r�k vesztes. Lehet, hogy bolond vagyok, de akkor egy olyan bolond leszek, aki b�szke erre! Meg fogom mutatni mindenkinek, hogy ki vagyok �n! Meg fogj�tok tudni mind, mire vagyok k�pes! Leszarom mit gondolsz Kyuubi! L�ss�tok meg mind, hogy ki vagyok, valami olyat fogok tenni, amit soha sem gondolatatok volna r�lam! ~
 ~ Na �s mi lesz az, k�ly�k? ~
A r�ka hangja halkabb, szinte v�szesen nyugodt volt. Val�j�ban tetszett neki Naruto viselked�se. Most, el�sz�r �let�ben tal�n becs�lte valamire azt az ostoba k�lyk�t.
 ~ El fogom hagyni Konoh�t... ~

Kyuubi pedig elmosolyodott, �rd�gi mosoly volt, egy olyan, ahogy csak a f�ld legv�nebb sz�rnyei tudnak mosolyogni.
 ~ Ez igaz, amit mondanak, amit �vek �ta suttognak? Uzumaki Naruto... Val�ban, egy d�mon?! ~