<i>From: Itachi /uchiha_weasel@mikazukischool_mail.com/
To: Uchiha Sasuke /evilsasuke@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009. dec 21.
Topic: Ostoba kisöcsém

Uchiha Sasuke, amit csinálsz hülyeség.
Nem ismétlem meg még egyszer magam.
Állj le ezzel az ostoba fogadással.

Ai: Szerető bátyád</i>

Luc pupillái egy egészen kis pillanatra kitágultak. Fogadás? Uchiha Sasuke fogadott valakivel? Ez érdekes... Gúnyosan elmosolyodott, majd megnyalta a szája szélét. Ez neki csak jót jelenthet. Már csak azt kell kiderítenie, hogy az a seggfej mikor, miért és miben fogadott. Ha ez megvan, akkor már csak az hiányzik, hogy hogyan tehet neki keresztbe.

Viszont, az információt, csak egy bizonyos helyről lehetne megszerezni. Ahonnan biztosan meg lehet szerezni. Tartotta magát annyira, hogy ezt eddig nem tette meg. Nem alacsonyodott le egy bizonyos szint alá. De most, meg kellett tennie.
 - Gondolj. - morogta magának.
Sehogy sem akart eszébe jutni a Sasuke fangirl klub alapítójának a neve. Ha valakinél, nála, biztosan megtalálhatja a választ. Azok a csajok vannak olyan elvetemültek, hogy napra készen tudják, milyen színű alsógatya van a kisebbik Uchihán. És a legborzalmasabb, hogy ez tényleg így van, túlzás nélkül.

 - Haruno Sakura. Az a csaj, aki melletted ül kémián, aki a tanárok kedvence, és akit szinte már jobban rühellsz, mint a szíved csücske Sasu-chant. Rózsaszín haj 150 centi magas, 45,5 kiló, saját bevallása szerint kövér, szerintem meg nemsokára csontváz. Én örülnék, ha annyi lennék, mint ő. Hobbija, hogy jelentéktelen dolgokat csinál, Sasuke után koslat, előre megtanulja az anyagot, legalább két évre előre. Kaját illetőleg mindegy, csak jó fűszeres legyen, bár ki nem néznéd a csajból, hogy szereti a csípős cuccokat. Kurva nagyot üt. Uzumaki Naruto három napig lila folttal járt az arcán, miután rácsapott a fenekére egyszer, majd egy évvel ezelőtt. Nem szereti a nagy IHB partikat, sokkal jobban elvan egy jó csajos társaságba sok-sok sminkkel és pletykával. Amúgy, minden ellenvéleményed ellenére, segítőkész, és egészen kedves is tud lenni... - szólalt meg mögötte egy kellemes hang.

 - Ijesztő vagy. - jelentette ki Luc, de közben már elkezdte megkeresni Sakurát az igazgató úr adatbázisában.
Az egyetlen ember, aki bejuthatott ide, ráadásul válaszol a ki nem mondott kérdéseire, méghozzá rémisztő pontossággal, és hatalmas tájékozottsággal, az egyetlen, aki nem ijedt volna meg a gépén látottaktól, vagy attól, hogy épp egy másik diák leveleit olvassa...

 - Helló Kanta. - köszönt oda félvállról. - Ja, és kösz. Te telepata.
A szobatársnője már rég nem lepődött meg semmin, ami vele kapcsolatos. Valószínűleg azon sem, ha egy nap tetőtől talpig véresen, egy kiskanállal a kezében térne be a közös lakásukba, és közölné vele, hogy most hirigelte ki a fél Mikazuki Schoolt.  Amúgy meg, Akiko Kanata, avagy Kanta tényleg rendelkezett azokkal a bizonyos telepatikus képességekkel. Vagy legalábbis nagyon annak tűnt. A legsúlyosabb helyzetekben is talált valami kibúvót, füllentést, hazugságot. Részben neki is köszönheti, hogy még sosem bukott le a kis piszkos üzleteivel a suliban. Mert voltak ám annak a csajnak bőven.

 - Nem tesz semmit. Apropó, tudsz valami fülest adni a másik Uchihával kapcsolatban? - firtatózott, és ledobta magát Luc kedvenc fotelébe.
Ott töltötte a legtöbb időt, közvetlenül a gépe után.
 - Minek az neked? - érdeklődött Luc hűvös nyugalommal.
Megtette azt a szívességet, avagy kegyet, hogy elfordult a géptől, és a másik szemébe nézett.
 - Ah, csak van valami kis mozgolódás az Akatsukisok környékén. Nekem az is jó, ha mást ellenőrzöl le. Tudod, a fangirlöknek kell az infó.
 - Mit kapok érte? - fintorodott el a másik szavai hallatán. Fangirlök. Fúj. Bár, néha egészen hasznosak tudtak lenni... Lásd, most.
 - Csokit, sütit vagy bishit kérsz? - kérdezte csiripelő hangon Kanta.
 - Nem vicces, egyezzünk ki a következő irodalom esszénkben. - felelte higgadtan Luc, és visszafordult a gépéhez.
A másik ezt az üzletet úgy is elfogadja. Ebből él meg. Megírja a diákok esszéit, akik fizetnek ezért, pénzben, információban, szívességben.
Valószínűleg ez volt az egyetlen indok, ami miatt megtűrte maga mellett a lányt, és viszont. Mind a ketten rohadt nagy hazugok voltak, és remekül megtanulták kihasználni az adottságaikat. Ja, meg mindezekre büszkék is voltak.
 - Hányas legyen? - érkezett a kérdés.
 - Legalább hármas. - felelte vigyorogva Luc.
A dolgok ezzel el voltak intézve. Legalábbis egy részük.
 - Kezdjük az én fangirlömmel. Utána majd kielégítjük a tieidet is...

<i>Név: sweetcherryblossom
Jelszó: SasukeKun</i>

Ezzel kezdetét vette, az információgyűjtés. Apropó. Holnap suli újság gyűlés. Meg Föci tz.

Luc nekiment véletlenül valakinek. Nem nézett fel. Sosem szeretett ilyenkor felnézni. Nem érdekli, hogy melyik jelentéktelen, vagy épp nem jelentéktelen alaknak ment neki, a 600 közül.
Továbbment egy szó nélkül.
 - Hékás te rohadt kurva! - ordított utána egy meglehetősen ideges hang.
Oké, ez most nem jelent semmi jót. A folyosóra néma csend ereszkedett.
Luc felnézett és szembesült a Bakatsuki legmocskosabb szájú, legidiótább, és talán a leghangosabb tagjával is. Hidan.
Amúgy ezt a srácot kedvelte. Érdekállat volt, némi agresszivitással. Akárcsak ő, ha éppen nem civil, és nem szürke kisegér.
 - Bocs. - vetette oda, és már indult volna tovább, de az ezüsthajú, meglehetősen megtermett srác egy pillanat alatt előtte termett, és elállta az útját.
 - Az nem megy ilyen könnyen seggfejkém. Azt hiszed, ezt egy bocsival el tudod intézni?! - kiabált Luc arcába nagyjából 20 centi távolságról, tudatva a lánnyal, hogy van mentolos fogkrémmel mosott reggel fogat, vagy mentolos rágót rágott.
 - Hidan-san kawaii! - visított fel váratlanul valaki a tömegből.
Erre a többi hasonló fangirl szintén elkezdett visítozni, és egyként indultak meg imádatuk tárgya... Na, jó. Személye felé.
 - Bassza meg a jó... - morrant fel erre a srác, és elindult elfelé, valamerre a rajongó mentes övezet felé.
Luc megkönnyebbülten sóhajtott fel. Tartozik eggyel Kantának. Naná, hogy ő volt az aki felsikoltott, és belevitte ebbe a hülyeségbe a többieket is.
Néha sajnálta, hogy a lány egy osztállyal felé jár. Lenne kivel beszélgetni az órákon és...
Nem! Neki nincsenek barátai, és nincs is rájuk szüksége. Megáll ő a maga lábán is, ráadásul egyedül. Így fogja legyőzni a világot.

 - Megtenné kedves, hogy ír valamit a dolgozatára, vagy könnyűvé teszi nekem az osztályzat adást? - kérdezte Kurenai.
Csak semmi sensei. Az egyetlen, akit elismert senseiként az Kakashi-sensei volt.
Felnézett a tanárra, majd le a földrajz tesztjére.
Utálta az iskolát.

- Nah akkor mindenki. Figyelem!
Összesen 8 szempár, az, az négy ember fordult felé érdeklődő tekintettel. Oké, mondjuk Ino csak azért nézi ilyen rajongással, mert abban reménykedik, hogy berakja végre az újságba a három oldalas Uchiha Sasukét istenítő cikket. A másik három, hát az egyikük kapásból olyan, akit legszívesebben kihajított volna innen, de nem teheti meg.
Hogy ki volt az?
Természetesen a felügyelő tanár, akinek figyelnie kellett a munkásságukat. Valami Yori, vagy ilyesmi volt a nő neve, és folyton beleszájalt a suli újság szerkesztésébe. De ez nem baj. Vagy legalábbis, mostantól kezdve nem lesz baj.
 - A mostani cikkek tökéletesek lettek. Néhánynak a tanárnő átjavította a helyesírását, de ez nem jelent semmit. Szóval mehettek. Holnap már a termekben lesz az új újság. Viszont, veled Ino-chan szeretnék külön beszélni. - jelentette ki negédes hangon.
A másik két random emberke, aki besegített néha az újságnak felállt, és kivánszorgott a teremből.
A tanárnő a szemüvegét igazgatta, és szúrós szemekkel figyelte Luc minden mozdulatát.
 - A Sasukés cikkről lenne szó. - kezdett bele, és magában már előre mosolygott. - Kicsit át kéne írni, amúgy nincs vele baj. Egyelőre nem elég érdekes. De ha jól tudom, de például mindent tudsz Uchiha Sasuke és Uzumaki Naruto legutóbbi fogadásáról...
 - Na de kisasszony, az iskola újság nem egy pletykalap hanem...
 - A tornaszertár meg nem bordély, hanem tornaszertár. Nem igaz, tanárnő? - kérdezte gúnyosan Luc, elérve ezzel azt, hogy Yori teljesen elvörösödjön. - Na persze elhiszem, hogy az igazgató úr jó prémiumot ad érte, de attól még nem az.
Ino halkan felsikkantott. A tanár túllendült az első sokkon, és dadogva megkérdezte
 - D..d..de, te, m.. már... mármint ön...
 - Biztos forrásból tanárnő. - megkérhetném, hogy fáradjon ki a teremből? - kérdezte hűvösen. - Ígérem, nem fogom feldobni magát, mert kiment a foglalkozásról.

Ino csak tátogott, mint hal az akváriumban, miután kiment a tanár a teremből. Ez keményre sikeredett.
 - Szóval, írhatnál erről a fogadós dologról.
 - Rendben. - bólintott rá a szőke egyből, majd gyanakvó pillantással végigmérte. - De, te, honnan tudsz erről?
 - Biztos forrásból, ahogy arról is tudok biztos forrásból, hogy megpróbáltad felcsípni Peint annakidején, amikor még kis elsős voltál errefelé...

Ino nyelt egy nagyot, és elvörösödött.
Most, talán először életében, őt a pletyka királynőt sarokba szorította valaki.
Nem tud semmit erről a lányról, még a nevére sem emlékszik... Nincs egy darab ütőkártya sem a kezében, amivel arra kényszeríthetné a másikat, hogy fogja be.
 - Kész lesz, még ma este. - jelentette ki gyorsan. Talán kicsit túl gyorsan.
Luc elégedetten bólintott.
 - Az e-mail címem sulin belül "darkerthemblack". Csak így. Egybe, semmi nagybetű, vagy kötőjel, vagy ilyesmi.
 - Értem. - bólintott Ino, és villámgyorsan elhagyta a helyiséget.
Luc elégedetten nézett körbe. Első erő demonstráció megvolt, és piszkosul jól érzi magát utána.
Most pedig visszamegy a szobájába, és utánanéz annak az apró kis ügyletnek ott a Bakatsukin belül. Kanatának igaza volt. Valami nincs rendben, az pedig neki jó híreket, sok-sok pletykát, és remek kis újságcikkeket ígér.
Bár ki tudja... Attól függ az egész, hogy mekkora nagy az a botrány.
Vicces dolog mások levelében turkálni, meg minden, de azért még Luc is elismerte, hogy van egy bizonyos határ, amit már nem is lenne olyan mókás dolog átlépni.