Az évek során, pár dolgot Luc mindenképpen megjegyzett. Ne állj a nagymenők útjába. Ne vedd magadra, ha sértegetnek. Inkább legyél szürke egér, mint nagymenő, ha túl akarsz élni. Valamint azt is megjegyezte, hogy soha, de soha ne túrjon bele Kanata cuccaiba, és ne próbáljon meg a lányról bármit is kideríteni.
Mert nem lehet. A leveleit változatosak, úgy néz ki, annak ellenére, hogy Luc szobatársa, és barátnője, nagyjából benne van a népszerűek világában.
Az egyetlen, amit a hosszú évek alatt biztosan tudott állítani, az, hogy valamilyen ismeretlen okból mindent ki akar deríteni az Akatsukiról, de főleg Deidaráról...
És most...

<i>From: Deidara /lovelyblond@mikazukischool_mail.com/
To: Naru-chan /kyuubi@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009.dec.22
Topic: Ha legalább a géped közelében vagy...

Naruto!
Vészhelyzet van, vagy vedd fel a rohadt telefonod, vagy hívj vissza, vagy adj végre valami életjelet! Beszélnünk kell, sürgősen!
Ui: A sürgőst úgy értem, hogy SÜRGŐS LEHETŐLEG MOST, RÖGTÖN!

Ai: A síkideg szőke, aki kinyír téged, ha nem válaszolsz...</i>

Úgy néz ki, hogy Miss Secret hatodik érzéke nem mondott csődöt. Ez a srác utolsó kimenő üzenete volt. De Naruto még mindig nem válaszolt rá, bár elvileg elolvasta. Hm...
Oh, tényleg, ez még Luc kedvence volt az egész rendszerben. Meg tudtad nézni, hogy a másik olvasta-e, vagy nem. Ez mekkora...
Mindegy. Maradjunk annyiban, hogy megvolt a maga véleménye erről az egészről.

<i><u> Saját levelek </u>
Beérkező (01/924)
Kimenő (00/1005)
Piszkozat (0/0)
Kukában (541/541) </i>


Már csak az a kérdés, hogy hol folytassa a kutatást. Talán a beérkező leveleknél van valami érdekesebb...
Az első pillanatban, amikor ránézett a fiú leveleire, kicsit felkúszott a szemöldöke a plafonig, és hatalmas kérdőjelek kezdtek el repkedni a feje körül.
Az utolsó 20-25 levél mind Itachi Uchihától érkezett. Ráadásul mind ma.
Luc nyelt egy hatalmasat, ebben a pillanatban nem tudta, hogy mit tegyen. Ugyanis az ő hatodik érzéke meg azt súgta, hogy amiről szó van az magánügy, és nem kéne bele ártania magát, mert még bajba kerül a végén, méghozzá akkorába, amiből Kanta sem húzza ki.
Remegett a keze az egér fölött. Óvatosan az ajkaiba harapott.
Nem tudta eldönteni, hogy mi legyen...

Ebben a pillanatban még egy levél érkezett. Itachitól, ismét.
A témája pedig, egyetlen szó volt... "Sajnálom"

Luc idegesen lecsapta a laptopja tetejét, amiről persze tudta, hogy hiba volt. De nem érdekelte.
Kicsit úgy érezte magát, mint akinek a fejét, egy hatalmas présbe tették. El nem tudta képzelni, hogy mikor lett ennyire... Aljas. Mások leveleit nézeget, ahelyett, hogy végre rendesen élne, normálisan viselkedne, szóba állna a többiekkel, és felejtene.
Igen, a felejtés számára igazán nagy adomány lenne.

Neon színű betűkkel, észveszejtő gyorsasággal szavak villództak a fejébe. Uchiha. Sajnálom. Barátok. Veszekedés. Megaláztatás. Uchiha. Uchiha...

 - Megszólalt a lelkiismereted cseppem? - kérdezte Kanta váratlanul a háta mögött.
Lucnak fogalma sem volt róla, hogy a lány mikor, hogyan jutott be a szobájába, de ebben a pillanatban ez érdekelte a legkevésbé.
Lelkiismeret? Neki?! Az nem neki kell! Az másoknak kéne. Pontosabban, igazán nem ártana... Ő nem tett semmit, ő régebben még jó volt.
Mások rontották el. De tényleg. Nem ő tehet róla. Kényszerítették rá. Ő nem akarta ezt.

 - Nyugodj meg - gügyögte önmagához képest egész kedvesen Akiko, közben megpaskolta Luc hátát. - Mit láttál most épp? Mesélj cicus, mi akasztott ki ennyire?
Hogy őszinték legyünk, ezen a ponton, Lucban semmiféle gyanú nem volt azzal kapcsolatban, hogy Kanata esetleg nem az akinek látszik, és még inkább, hogy nem az ő barátja... Vagy legalábbis barát kezdeménye. Hisz neki nincsenek barátai, nincs szüksége barátokra.
 - Valami tényleg van...
 - Mármint az Akatsukiban? - kérdezte egyből Kanta. Már megint az az ijesztő hatodik érzéke...
 - Itachi, csak ma legalább húsz levelet küldött Deidarának. Az utolsó pont akkor érkezett, amikor a leveleit nézegettem a szöszi srácnak szóval...
 - Mi volt benne?! - kérdezte vadul Kanta. Luc még így, behunyt szemmel is érezte, hogy a másik izmai megfeszülnek az izgatottságtól.
Vajon miért érdeklik a dolgok ennyire, amik Deidarával kapcsolatosak? Mi köze van ahhoz a sráchoz?!
Lehet, hogy ő is titkot rejteget? Az ő titka vajon milyen természetű? Őt is megalázták? Ő is egy áldozat, csak jól titkolja?

 - Nem tudom! - fakadt ki végül. - Egyszerűen képtelen voltam megnézni!
 - De miért nem?
 - Mert, szóval, a levélnek az volt a tárgya, hogy sajnálom, és...
 - Css, hát persze, a múltad miatt. - motyogta Kanta, de a hangja nem volt kedves.
Egyáltalán nem volt kedves. Inkább az a hűvös, mindent tudok hangsúly. Luc megborzongott egy kicsit ettől.
Főleg azért, mert sosem mesélt egyetlen szót sem Akikonak a múltjáról. Egyetlen egy aprócska szóval sem említett semmit sem.

Végül felült, és próbálta, úgy, ahogy, rendbe szedni magát.
 - A múlt, az a múlt. Már nem számít.
 - Oh, hát persze, bogárka... - motyogta Kanta, miközben elkezdte ismét cirógatni a hátát. - Hát persze...

Késő este. Vagy inkább kora reggel? Hajnali három óra. Luc egyszerűen nem bírt nyugton megülni a fenekén. Mármint, nem tudott aludni, szóval, nem tudott nyugton feküdni. Meg elaludni. Sehogy sem. Egyszerűen nem ment neki. Butaság volt ránéznie arra a levélre. Most ott piszkálgatja a kisördög a fantáziáját, hogy mit is írhatott az idősebb Uchiha.
Felsóhajtott.
Ez így nem mehet tovább.
Felül, és kibújt a takaró alól.
Oda ment a gépéhez és bekapcsolta.
Visszament Deidara levelezéséhez.
Egyszerűen nem tudta megállni, hogy ne tudja meg.

<i><u> Saját levelek </u>
Beérkező (06/929)
Kimenő (00/1005)
Piszkozat (0/5)
Kukában (551/551) </i>

Luc szemöldöke ismét készült leverni a plafont. Amióta nem járt itt, tizenöt új levél érkezett, és ebből tíz a kukában landolt egyből. Vagy nem is annyira egyből.
Rákattintott a beérkező levelekre. Azóta már az a bizonyos "Sajnálom"-os levél el lett olvasva. De érkezett helyette 5 másik. Szóval Deidara feltehetőleg nem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon Itachinak. Luc nyelt egyet.
Végül nem kattintott rá egyetlen levélre sem amit Itachi küldött. Inkább az, az egy érdekelte, amin Naruto Uzumaki neve díszelgett.

<i>From: Naru-chan /kyuubi@mikazukischool_mail.com/
To:  DeiDei /lovelyblond@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009.dec.22
Topic: Re.:Ha legalább a géped közelében vagy...

Hi Dei-Dei!

Mi történt? Eléggé idegesnek tűnsz. Meg az a 32 nem fogadott hívás tőled kicsit durva.
Sajnálom, hogy csak most írok. Eddig azzal voltam elfoglalva, hogy leápolom Kiba lelki világát, mert Hinata-chan megint nemet mondott neki amikor randira hívta.
Holnap tali még tanítás előtt a kávézóban? Hátramegyünk a privát részlegbe, és kiöntheted, hogy mi nyomja a szíved.
Amúgy, egyelőre én állok nyerésre Sasukével szemben. Ki hitte volna... (Ez volt az irónia helye, úgy is én gyerek! Hülye Uchihák...)

Üdv: A Te Naru-chanod, akit ki fogsz nyírni.

Ui: Vagy rátöröd az ajtót hajnali kettőkor visítva. De ez nem egy tippadás volt.

Uui: Hajnali kettőkor nagyon, de nagyon kómás szoktam lenni, szóval nem ajánlom neked... </i>

A gép előtt kuporgó lány akaratlanul is elmosolyodott. Naruto Uzumaki egyike volt azoknak a diákoknak akiket kedvelt. Sőt! Kémián már dolgoztak is együtt, és személy szerint ő, nagyon jól szórakozott. A levélből meg egyszerűen áradt a fiú energikussága, és az, hogy alig ült le két másodpercre, amíg legépelte ezt a pár sort. Kilépett a levélből és bejelölte olvasatlannak.
Itachi levelei még mindig ott árválkodtak.
Végül rákattintott az utolsó levélre. Csak nem lesz olyan rémes. Ráadásul, utána majd tud aludni is.

<i>From: Itachi /uchiha_weasel@mikazukischool_mail.com/
To: Dei-chan /lovelyblond@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009.dec.23
Topic: ...

Deidara, figyelj, komolyan gondoltam, amit eddig írtam.
Én, nem így akartam ezt az egészet. Egyszerűen csak... Nem fogok most magyarázkodni. Már megtettem.
Kérhetem az tőled Karácsonyra, hogy ne haragudj rám?
Legalább barátok igazán maradhatnánk...
Hiányozna a fecsegésed meg minden.
Basszus, egy Uchiha mióta érzeleg?! Most komolyan, nézd már meg mit műveltél...

Itachi Uchiha
(Tachi-kun)</i>

Luc pislogott egyet. Majd még egyet. Hoppá, tényleg holnap van Karácsony! Na, jó. Valójában nem ezen pislogott, hanem azon, ami a levélben volt.
Egyszerűen nem értette. Mit művelhetett Itachi amivel ennyire magára haragította a másikat? Ráadásul, mi az, hogy; "legalább barátok". Te, jó ég! Csak nem?!
Ez azt jelenti, hogy Itach Uchiha többet akarna Iwa no Deidarától mint barátság?!
 - Bazd meg... - motyogta.
Hirtelen azonban feltűnt neki valami. Ami eddig nem. Mintha, az előző alkalommal még nem lett volna semmi a piszkozatoknál...
Rákattintott a mappára, és akaratlanul is halvány mosoly kúszott az szája szélére.
Ott volt 5, az az 5 levél, mind, mind Itachinak címezve.
Nem értette miért, de valami fura, meleg érzés ébredt fel a mellkasában. Magában, szinte már-már szurkolt az idősebb Uchihának.
Rákattintott az utolsó piszkozatra.

<i>From: Deidara /lovelyblond@mikazukischool_mail.com/
To: iTachi /uchiha_weasel@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009.dec.23
Topic: Re.:...

Basszus.
Még azt sem tudom, hogy hogyan fogjak neki ennek az egésznek.
Tudod Tachi, ez egy hülye helyzet. Egy nagyon, de nagyon hülye helyzet.
Sajnálom, hogy egészen eddig nem válaszoltam, de végig kellett gondolnom a dolgokat.
Most komolyan, és nem azért, mert azt akarom, hogy hagyd abba a levél írogatást... Kedvellek. Igen, kicsit jobban kedvellek, mint ahogy azt az ember megszokhatja egy baráttól. Hiszen mi barátok vagyunk elvileg már majdnem 4 éve. Szóval kedvellek. Oké? Nem, nem utállak, és nem átkoztattalak ki a pápával az országból, de még csak világgá sem kürtöltem, hogy mi történ.
Ami pedig a „nem így akartad ezt az egészet”dolgot illeti, szerintem még mindig így volt a legjobb.
Gondolj csak bele mi lett volna, ha nem a tesi öltöző magányában, hanem mondjuk, a folyosón kapsz le azért, mert "eszméletlenül aranyosan nézek rád".
Magyarázkodnod meg tényleg nem kéne, bár, elnézve a leveles ládámat megtetted már.
(Én voltam az, aki visszacsókolt te hülye, ez nem tűnt fel?!)
Karácsonyra meg csak tudnál jobbat kérni, mint, hogy ne haragudjak rád, főleg, mert nem teszem. És nem, nem küldtelek el gondolatban egymilliószor a pokolba, és azt sem gondoltam rólad, hogy valami szörnyszülött lennél!
És ha nem lennénk barátok, te is hiányoznál nekem. Már kezdem megszokni, hogy melyik "hn" mit jelent. Tudtad egyáltalán, hogy különböző helyzetekben nem ugyanúgy hümmögsz? Ja, és ha eddig nem tűnt fel igen is szoktál érzelegni. Vagy legalábbis a jelenlétemben már többször is megtetted nem csak alkoholos befolyásoltság alatt.
Mit szólnál, ha valamelyik órát ellógnánk, és megbeszélnénk ezt az egész ügyet?

A te Dei-chanod.

Ui: Istenien csókolsz!</i>

Luc mosolygott. De tényleg. Úgy igazán.
 - Hé, te még ébren vagy? - lépett be a szobába váratlanul Kanata. - Mi a szöszt olvasgatsz te hajnali fél négykor?
A lány mögé lépett és ledermedt. Luc szinte maga előtt látta, ahogy a másik tekintete fokozottan tágul a meglepetéstől, és végül akkora szeme lesz, mint a rosszabb mangákban.
Amikor felnézett, akkor nem ezt látta. Amit látott sokkal ijesztőbb volt.
Olyan volt, olyan volt mintha Kanta szemei győztes fénnyel villantak volna. Mindenesetre az ajkain biztos, hogy gúnyos mosoly játszott. Egy olyan mosoly, ami semmi jót nem ígért.
Akiko Kanata szó nélkül fordult meg, és sétált ki a szobából. Luc meredten bámulta az ajtót, ami éles csattanással csapódott be a másik mögött.
Aztán rájött, úgy villámcsapás szerűen érte a felismerés, hogy ő valójában nem akarta, hogy Kanata elolvassa ezt a levelet.
Valahogy, ezt valami olyannak tekintette, amit nem akart senkinek sem elmondani.
Mintha ez egy közös titka lenne Itachival és Deidarával.
Hirtelen kedve támadt zokogni egy sort, de végül nem tette meg. A mai napra kimerítette a könny adagját.
És most, valami jót akart csinálni.
Lehet, hogy Sasuke Uchihát utálja bizonyos oknál fogva, de ez nem igaz Itachira. Vele nincs semmi baja.
Megnyomta a küldés gombot, és reménykedett abban, hogy Deidara nem akad majd ki azon, hogy a levél elment. Vagy arra gondol majd, hogy elküldte csak nem emlékezett rá...