A kutya nem nyávog. Az ember nem beszél. A madár nem ugat. A múlt meg egy szép napon, agyoncsap" by: Akiko Kanata"

Luc reggel két gondolattal ébredt, az egyik; hogy utálja a sulis karácsonyokat. A másik... Hát, az már egy érdelesebb gondolat volt, ugyanis a múlt jutott eszébe. És a tavalyi éve. Tavaly ilyenkor az akkori legjobb barátnője visítva vetette magát a nyakába, és közölte, hogy a fél suli elhúzott karácsonyi szünetre, és alig vannak itt páran.
Aztán közösen ülték végig az első két órát, ami dögunalom volt, és várták ki az igazgató karácsonyi beszédét meg a sulis kórus szánalmas lebőgését. (Múlt évben a Bakatsuki össznépiileg megdobálta a kis strébereket narancs, banán, és egyéb gyümölcsök héjaival.)
Abban az évben, az ágyánál tornyosuló ajándékkupac, amit a szülei küldtek neki, még érdekelte is valamennyire, de csak azért, mert a barátaitól kapott ajándékok, az alá lettek betemetve és...

 - El fogsz késni - nézett be Kanata az ajtón.
Fintorogva mérte végig a másik ábrázatát, majd lemondóan legyintett egyet.
 - Karácsonyra faragj embert magadból. És szólok, hogy kopik a hajadból a szőke festék...
Luc ijedten kapott a feje búbjához.
Az eredeti hajszíne; vörös. Csak így. Természetesen.

Egy név villant be a fejébe erre a gondolatra; Crimson_Princess. És szinte egyből egy másik is; Blond_Princess.

Idegesen rázta meg a fejét, és mogorván indult el a fürdőszoba felé. Pontosabban, csak indult volna, ha nem botlik fel az ajándékaiban. Úgy néz ki, Kanta olyan korán kelt, hogy volt ideje behozni, és szétvallogatni a cuccost. Ugyanis ilyenkor, név szerint lecseszik a szobák elé egy-egy kukászsákban az ajándékokat, aztán a tisztelt szobatulajdonosok válogassák szét, melyik, kié. Aztán persze ilyenkor csomó keveredés szokott lenni, főleg a hasonló nevű diákoknál, úgyhogy, inkább, no comment a karácsonyi futárszolgálathoz.

Mint egy ostoba rongybaba rogyott le, és kezdte el nézegetni a csomagokat. Mindegyik az ő nevére szólt, és ez igen meglepő ténynek számított. Automatikus mozdulatokkal bontotta ki a csomagokat, amiket egyértelműen a legnevesebb, legmárkásabb áruház csomagolói csomagoltak, ügyelve arra, hogy minden tökéletes legyen!

Luc teljes ajándéklistája végül így nézett ki;
 - 1 db új MacBook Air
 - 2 db még annál is újabb Luis Vuitton sál, egy babarózsaszín, és egy mályvaszínű.
 - 1 db "frissen a kifutóról egyenes a kicsi lányunk kezébe" jeligéjű vérvörös Chanel táska.

(Főhősünk néha elgondolkodott azon, mikor jön el az a pillanat, amikor egy Ferrari kulcsát kapja erre a nemes alkalomra.)

 - 5 db Calvin Klein fehérnemű rózsaszín, fehér, sárga, lila és baba kék színekben.
 -  2 db Dior cipő, egy aranyszínű magas sarkú, és egy lapos sarkú balettcipőszerű ezüstszínű.
 - 1 db Armani nyakkendő... Fekete színben!

Na, ez az, amihez Luc már igazán nem tudott mit szólni. A divat arzenált még megértette. A szülei ezzel kompenzálják azt, hogy egy éven keresztül leszarják. De egy fekete Armani nyakkendő mit keres itt?!

Lemondóan sóhajtott. Tavaly ilyenkor még javában röhögött volna az ajándékain, most meg itt áll egy halom csomagolópapír között, vesztesként, ráadásul még csak az ajándékok felét bontotta ki. Még nem tudta mihez fog kezdeni ezekkel a cuccokkal. Valószínűleg elviszi a legközelebbin szeretet szolgálathoz. Beadja őket a színjátszó körnek jelmezként. Akármi! A használható dolgok listáján egyelőre csak a MacBook Air szerepelt. Nem akár márkás alsóba, felsőbe, sálba, cipőbe mászkálni. A,z az időszaka elmúlt.

Az ajtón Kanta lépett be, szokása szerint a legkihívóbb, legvadítóbb cuccába. Ezzel szokott tiltakozni az összes keresztény ünnep ellen. Minden alkalomra úgy öltözködik, mint valaki, a kit frissen szalajtottak a legközelebbi utca sarkáról. Ez alkalommal ez jelentett egy vörös fűzőt, egy mikro miniszoknyát smaragdzöld színben. Cipő még nem volt a lábán, de a fordított kereszt alakú festés már megvolt a méteres műkörmein.

 - Jaj ne nézz rám így! - nevetett fel a lány. - Amúgy is, csak meg akartam nézni, hogy mostanra összeszedte e magát az én kis Sap...
 - Csönd! És megbeszéltük már, szólíts csak Lucnak - morrant fel erre idegesen a szöszi lány.
 - Ja, persze. Luc. Mit szólnál egy üzlethez? Nem beszélgetek Inoshishivel, ha hozzám vágod a Chanel táskád, meg azt a helyes kis magas sarkúd. Milyen márkájú is?
 - Dior - sziszegte a fogai között Luc, és odadobta kelletlenül a két fentebb említett tárgyat Kanatának.
Természetesen meg akart szabadulni a cuccoktól, de Ő akarta odaadni a SAJÁT akaratából nem pedig azért mert VALAKI rákényszeríti.

Úgy néz ki, a múltja sosem ereszti. Hogy is volt az a találós kérdés? Egybe szűk... Kettőbe tág... Háromba már nem fér bele! Mi az?

Hát a titok.

Tavaly még Crimson_Princess volt az azonosítója, mert mind a ketten egyet értettek abban Inoval, hogy a „Crimson” jobban hangzik, mint a „Red”. Igen. Inoval. Aki csak neki, egyedül, elárulta, hogy a teljes neve Inoshishi ami vadkant jelent, és ezért gúnyolja őt Sakura azzal, hogy Malacka. Illetve hozzá jött oda sírni, amikor az őszi hölgyválaszt táncesten Uchiha 
Sasuke rá sem nézett. Oh igen, a probléma kezdete. Uchiha Sasuke. Az a felfuvalkodott hólyag.
Tulajdonképp, ha jobban belegondol, mindenről ő tehet.

Belerúgott egy hatalmasat a maradék bontatlan csomagba, és dúltan lépett oda a gépéhez. Az egyetlen hely ahol biztonságban van, amit pontosan ismer, és kiismer. Fejből el tudná mondani minden egyes kis részletét, kívül belül. Hiszen itt élte az életét az elmúlt évben. Az előzőt még nem. Akkor még partizott, és pörgött ezerrel. Akkor még sokkal jobb volt az élete, mint most... Vajon tényleg az volt? Nem lehetett annyira jó, ha csak úgy eldobta magától. Bár, ha jobban belegondolunk, nem magától dobta el, hanem kényszer hatása alatt döntött úgy, hogy változni fog, és a zsebpénzének egy tisztes részét költi majd arra, hogy az igazgató úr szemet hunyjon a kis trükkje fölött.
Amikor az ő irodájában volt megbeszélésen, és a férfinak ki kellett mennie valami hivatalos ügy miatt - egy újabb Bakatsukistát megjutalmazni egy helyes kis intővel, mert majdnem felrobbantotta az iskolát - vette észre, hogy az igazgató úr, avagy Kami-sama, képes megnézni a levelezésüket.
Azt tudta, hogy jelszó kell minden egyes e-mail fiókhoz, így egyből rájött, hogy valahol a jelszavaknak is meg kell lennie.
Ekkor jött a képbe Oro-sensei.
Aztán pedig már nem volt megállás. Ő lett a suli legnagyobb hackere, és egyúttal, a legszürkébb kisegér is. De most eljött a bosszú pillanata. Tegnap végül nem kerülhettek a termekbe az újságok, mert a borító nem volt elég karácsonyi hangulatú Jiraya-sama szerint. Tehát ez a dologsürgős javításra szorult.
Viszont ma, a kis gyönyörűségek a diákság kezébe fognak kerülni, még az igazgató beszéde előtt. S akkor, elkezdődik a játék, ami végre felébreszti ezt a poros kis iskolát az ez idáig uralkodó, látszólagos nyugalmából.

Luc vigyorogva kapta fel az övtáskáját, amiben elsüllyesztette a szobakulcsát, a fényképezőgépét, egy noteszt és egy tollat. Tökéletesen készen állt a mai napra. Ördögi vigyor játszott a szája sarkában. Ő sosem akarta ugyan, hogy ez legyen az egész vége, de most, ebben a szent pillanatban, nem bánja. Legalább ez alkalommal, tényleg ő nevethet majd a végén.

Reggeli.
Két óra, ami osztálykarácsony.
Ennek a végén osztlyák ki az iskola újságokat, és indul el mindenki a fél órányi szünetére.
Igazgatói beszéd.
Ebéd.

De a többi már nem is lényeges. Hiszen elég egyetlen egy ember, aki beleolvas az újságba, és szembe találja magát 3 rendhagyó cikkel, ami a tartalomjegyzékben teljesen más címen szerepel. Jiraya-sama csak a tartalomjegyzéket szokta megnézni, mielőtt engedélyezteti az újságot, semmi többet. Oh, tényleg! Elfelejtettem említeni, hogy Jiraya az igazgató?! Az én hibám... Igazán mondhattam volna.
Szóval, ami a tartalomjegyzékben; "Hogyan süssünk isteni mézeskalácsot?!" címen szerepel, az a valóságban egy apró kis cikk Uzumaki Naruto és Uchiha Sasuke fogadásáról. Ami pedig; 
"Tippek ajándékokra" néven van bejegyezve, egy érdekes kis cikk a múltkori esetről, amikor pár lány akt fotózósdit játszott a női öltözőben az Akatsukisokkal. És még sorolhatnánk.

Ami viszont a legfontosabb, hogy mindegyik cikk így fejeződik be; "Ne szóéj szám, nem fáj fejem. Ha nem árulod el egyetlen tanárnak sem, mi van a mostani számban, nem találsz a következőben magadról egy hasonló cikket! Boldog Karácsonyt, és Kellemes Ünnepeket mindenkinek! Ja, és ne hidd, hogy nem fogom megtudni, ha megteszed. Én, mindent tudok!"

Említettük már azt, hogy a suli újság írókat senki sem tudja, hogy kicsodák? Nem önvédelemből, vagy ilyesmiből. Egyszerűen csak eddig, senkit sem érdekelt, hogy kik azok a stréberek, akik ezt csinálják. Luc nevét, meg amúgy sem tudta senki. Mindenki számára láthatatlan volt... Idáig.
Most hirtelen mindenki rá akart jönni, ki is ő valójában, vagy egyáltalán mi a neve.

From: Sakura /sweetcherryblossom@mikazukischool_mail.com/
To: Hinata /ladyhyuuga@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009. dec. 24.
Topic: Olvastad?!

Hinata-chan, jézusom!
Olvastad a mostani újságot?! Olvastad a cikket, amit Sasuke-kunról írtak? És olvastad a fotózkodós dolgot is? Egyszerűen hihetetlen! Honnan kerülhettek be róla fotók is?! És miért pont rólam?! Istenem Hinata el akarok bújni a föld felszínéről. Ki volt ez?! Ki tehetett ilyen gonoszságot?!

From: Ino /blond_princess@mikazukischool_mail.com/
To: Temari /kamikaze@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009. dec. 24.
Topic: Te Szentséges Szűz Mária Mocskos Három Napos Bugyija!

Tema-chan!
Te is olvastad a mostani iskola újságot?! Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy történhetett ez...
Persze hónapok óta akartam írni egy cikket Sasuke-kunról, és most végre az, az idióta szerkesztő meg is engedte - a nevét sem tudom a csajnak - de ezt nem én írtam! Ez valami borzalmas volt, és basszus... Láttad a leveleket, amik be voltak másolva Sasuke-kun postafiókjából?!
Szerinted azok most kamu cuccok voltak, vagy nem? Mármint, valaki tényleg figyeli, mit írunk?!
Az egész helyzet annyira kétségbeejtő, ráadásul ott a nevem a cikk alján. Úgy érzem, halott ember vagyok.
És ha ez nem lenne elég a Naruto és Sasuke-kun fogadásáról szóló cikk alján is az én nevem van! Pedig én...
Azt tényleg én írtam, de nem ilyen durván! És semmi olyat nem állítottam, hogy forrna körülöttük a levegő, vagy ilyesmi!
Egyszerűen őrület mi folyik itt!
Szerinted ki tehette?
Szólnunk kéne a tanároknak?!
Temari ez így borzalmas.
Ráadásul azt sem tudhatjuk ki tette.
Beszéltem a főszerkesztő csajjal, és tiszta ijedt volt, és arról hebegett valamit, hogy ezért szorulni fogunk, és az ájulás szélén volt.
Szerintem amúgy biztosan Miyako tette.
Ő is benne van az újság szerkesztésében, és pályázik Sasukére. Biztosan így akar lejáratni engem!
Na meg Sakuráról az a kép! El sem hittem, hogy ilyet tett.
Így kitárulkozni... Ez teljesen megőrült!
Ráadásul a harmadik cikk...

Az árny alak vigyorogva dőlt hátra Luc gépe előtt. Megvan az előnye annak, ha valaki olyan idiótának a kezébe kerülnek a jelszavak, mint az a kis csitri. Ő ennél sokkal nagyobb botrányt akart kavarni. De kezdetnek, amit a másik tett, nem is rossz. Egészen büszke rá. A java azonban, még hátra van.
Törlesztenie kell az adósságát, az Akatsuki tagok felé...

From: Hidan b*meg /jashin-sama@mikazukischool_mail.com/
To: Kakuzu /justmoney@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009. dec. 24.
Topic: Omg...

Kakuzu!
Bassza meg! Ezért rohadtul szorulni fogunk. Eddig senki sem tudta meg, hogy ki csinálta a tavalyi kiállítást a tanároknak a személyes cuccaiból, erre meg ott van az a szar cikk.
Nem tudom ki tette, de rohadtul szorulni fog érte a kurva életbe is már! Jashin-sama bassza seggbe százszor azt a kis köcsögöt, aki ezt művelte.
Nyugtass meg valamivel Kuzu...

Luc meglepetten nézte a bekapcsolt gépét. Úgy emlékezett, hogy reggel kikapcsolta azért, miután megnézett pár dolgot, és írt a szüleinek köszönő levelet.
Tiszta szenilis lesz a végére, ha már ilyen apróságokat is elfelejt. De a szíve mélyén ott lakozott a kétely. Ő sosem szokott ilyen dolgokat elfelejteni.

Gyorsan megváltoztatta a jelszavát.