- Milyen volt napod? - érdeklődött Deidara, de közben fel sem pillanatot a füzetéből.
Az iskola ebédlőjében voltak. Most volt ebédszünet, így mindenki itt nyomorgott, mégis, azt az asztalt ahova leült Deidara még csak meg sem közelítették odaülési szándékkal. Bár... A lányok feltűnően többen ültek a szőkeséghez közeli asztalnál.
 - Egész jó. - morogta Naruto. - Van pár egész jó arc srác, meg egy halom visítozó... Na, hát tudod mi, ide a kajámmal!
Deidara továbbra sem hagyta abba a rajzolást. Egyszerűen csak bal ézzel benyúlt a táskájába, és előhúzott egy barna papírzacskót.
Naruto ellenőrizte a zacskóra firkált jeleket. Majd bólintott egyet, és nekiállt előszedni a zacskó tartalmát. A szokásos volt nála ebédre... Ramen! Egyszerűen imádta! A legjobb kaja a világon, közvetlenül persze az édességek után...
 - Honnan tudod melyik kié, ha még csak bele sem nézel a táskába? - érdeklődött.
 - Egyszerű, a tiéd a leghátsó zacskó, az enyém ami közében van és...
 - Ide a kajámmal! - morrant fel mellette egy agresszív hang.
Deidara kivételesen felnézett a rajzból, és rávigyorgott a meglehetősen zaklatottnak rémlő Chítára. Körülöttük pár érzékenyebb lánynak elkezdett vérzeni az orra, a fiú mosolyától...
 - Mi a gond cica ki húzott így fel?!
 - Csak ide a kajámmal!
Deidara hanyagul odaadta a lánynak, aki villámgyorsan előszedett egy nagy szelet mogyorós csokit és pillanatok alatt el is tűntette.
 - Még két perc és vér folyt volna. - jelentette ki határozottan, közben a szemeit forgatta. Előkapta a rostos narancslevet is a zacskóból, és kortyolt egy jó nagyot, csak úgy, a dobozból. Közben fintorogva nézte, ahogy Naruto a szokásos malac módján eszi a kaját.
 - Nem tudnál rendesebben enni? - fakadt ki végül.
Naruto nyelvet öltött, és folytatta az evést, természetesen teljesen ugyan úgy, ahogy azt eddig is tette.
 - Ne dramatizálj - nevetett fel Deidara.
Sokszor látta már Chítát ilyen idegesnek, ugyanis a lány természeténél fogva a könnyen kiborulós fajtába tartozott, de azért ennyire nem kell eltúlozni a dolgokat! Neki sem volt a legzseniálisabb napja amellett az Uchiha kölyök mellett, de hát ez van, ezt kell szeretni. Vagy legalábbis ezt kell csendesen tűrni.
 - Te nem tudod milyenek! Főleg a tanár! Folyamatosan a fiatalság tüzéről meg ilyenekről papol! A diákok meg bólogatnak, mint az idomított kutyák, vagy azok a kis játékok, amit hátulra a csomagtartó tetejére raknak az idétlen emberek! A lányok meg minimum a fecsegő ékszerek nyelvét beszélik nem a....
 - Pardon, milyen nyelvet? - érdeklődött Naruto, aki eltűntette közben a ramenjét.
 - A kurvákét műveletlenkém, a kurvákét! - morrant fel erre a lány
 - Az jó lehet. - vihogott Naruto.
 - Hallod, azért egymás után három óra azzal a tanárral, kész rémálom! Azt hittem, hogy kiugrom az ablakon és...
 - Nem csak az első volt ofő? - vágott közbe Deidara, és visszatért a rajzoláshoz. Ezzel jelezve, hogy részéről megunta a másik hisztizését.
 - De, de utána dupla földrajz volt, és mit hoz a véletlen, az osztályfőnököm, a föci tanárom is egyben! Hát nem csodálatos az élet?!- kacagott fel keserűen Chíta. - Mit rajzolsz bátyus?
Deidara felpillantott a rajzból.
 - Nem mindegy? - kérdezte nem túl kedvesen.
Közben összevont szemöldökkel bámulta Narutót, aki meg bámulta az ő táskájából kilógó kajás zacskót...
 - Undok... - sóhajtott Chíta.
Lehiggadt, a műsornak ezzel vége is van. Hirtelen haragú volt, de hamar túltette magát a dolgon. Sosem lovallta bele magát, egyik ilyen vitájukba sem, és nem vágott le egy akkora hisztit, mint ide New York. Kemény csaj volt. A kemény csajok nem hisztiznek.
Leült a fenekére, és elővette a szendvicsét, csöndben enni kezdett.
 - Vagy te. - vetette oda félvállról Deidara.
Magában elkezdett visszaszámolni 5... 4... 3... 2... 1!
 - Hé, Deidara ma nem kajálsz? - kérdezte Naruto.
Az idősebbik elvigyorodott, hogy ő már hogy kiismerte az „öccse” szokásait.
 - Megeheted az enyémet is, de a sütihez nem nyúlhatsz! - felelte mosolyogva, azzal odadobta a zacskót a tesójának.
 - Ne már... - sóhajtott Naruto.
A süti egy külön dolog volt a „családon” belül, meg úgy egyáltalán az édesség, ugyanis Sumimasen annak ellenére, hogy nem szerette az édeset, imádott sütiket sütni, és annak ellenére, hogy sosem kóstolta meg sem a tésztát, sem a végeredményt, mindig igazi remekműveket alkotott...
Tehát a süti, főleg ha Sumimasen sütötte, akkor szent, és sérthetetlen dolog volt...

Váratlanul odalépett hozzájuk egy lány. Hosszú rózsaszín haja volt, és zöld szemei, smaragdzöld nadrág és fodros fehér, rózsaszín blúz volt rajta. A homlokára simán ráillett volna az a felirat, mely szerint "bérelhető reklámfelület" olyan magas volt. Amúgy meg csak úgy sugárzott a mozgásából, meg úgy a stílusából, hogy minimum ő az alelnöke a Hisztis Picsák klubjának. (Ha már Itachi az elnöke lett.)
 - Öhm... sziasztok - köszönt a tőle telhető legszebb mosolyával.
 - Sakura Haruno, osztálytársam - vetette oda Chíta a két fiúnak, a hangjából egyértelműen lehetett érezni, hogy a lányt a "lehetőleg a közelemben levegőt se vegyen" kategóriába sorolta.
 - Csak azt akartam mondani, hogy én vagy a pompon lányok vezetője, és nem akarnátok-e megnézni az egyik edzésünket? - csacsogta olyan hangtartományban, amitől valószínűleg a denevérek és az összes hasonló érzékeny hallású állatfaj menekült a közelből. Mondhatni, vékonyan. Nagyon vékonyan!
Deidara és Naruto összenéztek.
Nem kellett sok, hogy tudják mindkettejük válasza egy határozott...
 - Köszi, most nem, nem fogunk ráérni - felelte egy kedves kis mosoly kíséretében Naruto.
Sakura egy pillanatra kitágult szemekkel nézte a mosolygó fiút, majd bólintott. Kicsit kábának tűnt.
Úgy támolygott vissza a saját asztalához, mint valami részeg.
Chíta felnevetett, Deidara rajzolt tovább, Naruto meg elbambult Sakura után...
 - Csak nem tetszik neked? - érdeklődött Deidara.
Természetesen a kérdés Narutonak szólt, aki bosszúsan meredt a másikra.
 - Tudod, hogy utálom azt, amikor látszólag baromira nem figyelsz valójában meg...
 - Figyelek?!
Megszólalt a jelző csengő, hogy ideje indulniuk az óráikra. Deidarának nem kerülte el a figyelmét, hogy Naruto valójában nem válaszolt kérdésére...

A hatodik, és egyben utolsó óra.
A kilencedik évfolyamnak. Az, az Naruto és Chíta osztályának is ez testnevelés órát jelent.
Chíta egész végig azt hallgathatta, a női öltözőben, hogy "hú Sasuke így", "hú Neji úgy", és "hú az új srác még amúgyabbul".
 ~ Mintha a tesi óra csak arról szólna, hogy pasikat kukkolhatnak. Beszarás. Legközelebb a fiúknál öltözöm ~ morogta magában a lány.
Remélte, hogy minimum kislabda hajítást fognak gyakorolni, vagy valami jó agresszív sportot, amin levezetheti a feszültségét.
Mert most már biztosra vette. Ki nem állhatja Sakurát, Inot, és Karint. Még szerencse, hogy a hármas számú fő liba Naruto osztálytársa. Különben, hamar búcsút mondhattak volna, a fényes pláza cica karrierjüknek. Véres véget értek volna. Valószínűleg már az első óra végén, vagy a második óra elején.
Amit azok hárman lenyomtak ott, hogy melyiküket szereti Sasuke, és miért utálja a másik kettőt, az egyszerűen eszméletlen volt. Feltehetően, a lányok a jövőbeli életüket valamelyik híres brazil szappanopera színészeként képzelik el, és már előre gyakorolnak a szerepre.
Más okot nem igazán tudott volna elképzelni arra, hogy ilyen hangerővel üvöltözzenek, ennyi hülyeséget a légtérbe, ilyen magas frekvencián.
 - Basszus pofa be már lányok! - fakadt ki végre valaki. - Nem veszitek észre, hogy kurvára nem érdekli egyikőtök sem?!
Chíta magában elismeréssel adózott a bátor beszólónak. A lánynak szőke haja volt, amit négy apró copfba fogva hordott. Villámló tekintettel bámulta a másik hármat.
 - Csak azért mondod, mert féltékeny vagy! - jelentette ki Sakura.
 - Te megbuggyantál? - kérdezte a lány, és az arcára döbbenet ült ki. - Közelébe nem megyek annak az emos buzinak! Amúgy meg, mire legyek féltékeny Saku, arra, hogy le se szar téged? Nekem legalább köszön reggel a folyosón! Nektek még ezt sem teszi meg, mert ember számba sem vesz titeket. Mellesleg, megértem őt. Max, visítozó Barbie babáknak vagytok jók.
A Sasuke rajongó tábor lefagyott, aztán visítva támadásba lendült volna... De addigra a szőke lány elhagyta az öltözőt.
Chíta felnevetett, és szintén távozott az öltözőből.
Úgy néz ki Naruto fogta ki a jobb osztályt.

Mint megtudta a lány neve Temari, és a barátnőivel Tentennel és Hinatával egészen normálisnak tűntek. Mondhatni Chíta most már komolyan irigyelte Narutot.
 ~ Miért csak nekem jutnak ki azok a... ~
 - Fogd be a füled - súgta neki oda váratlanul Hinata.
Chíta értetlenül nézett a másikra.
Nem kellett sok, hogy megértse, miét tanácsolta ezt neki a lány.
Abban a pillanatban amint belépett a terembe Sasuke Uchiha, és Neji Hyuuga, a rajongó tábor, éktelen visításba kezdett, és ugyan ez a tábor nem volt túl népes, de annál hangosabb tudott lenni, ha arról volt szó, hogy a kedvencük belép izom pólóban, szexi rövidnadrágban....
Aztán a kedélyek lenyugodtak...Chíta már épp meg akart ereszteni egy megkönnyebbült sóhajt… És ekkor, belépett Naruto.
Nem volt sikoltás... Egy icike-picike sem. Ugyanis a teljes lánycsapat, ledermedt. Totálisan.
Naruto persze, ezzel nem igazán törődött, és vigyorogva sétált oda Chítához.
 - Mi van macska, próbálsz ismerkedni? - kérdezte vidáman.
 - Menj a francba - morogta válaszul a lány.
Naruto csak felnevetett.
 - Ugyan, ne legyél <b> irigy </b> rám, mert sokkal jobban jártam, mint te.
Chíta komoran felvonta a szemöldökét, majd nyelvet öltött a szőkére. Mindeközben a rajongói tábor is magához tért a sokkból...
 - Oh, Naruto, milyen jól áll neked ez a... - kezdte hangosan, és meg lehetősen dadogva Sakura, de a mondatát már nem tudta befejezni, ugyan is megérkezett, a két tesi tanár.
Bár ezt Sakuráék az élet nagy szívatásaként élték meg, a fiúknak, és a lányoknak külön volt tesi órája.
A lányoknak Ankoval, a fiúknak pedig Ibikivel.

Sajnos az óra első tíz perce után elkezdett esni az eső, így a fiúk az udvarról bekényszerültek a terembe, a lányok nagy örömére.
Végül a két tanár úgy döntött, hogy összevonják a gyerekeket, és tartanak egy játék órát, vagy valami hasonlót, mert a fiúk és a lányok másképp nem férnek el egyszerre a teremben. Végül a kosárlabdára esett a választás, bár a lányok nagy része tiltakozott, mert "le fog törni a körmük" és mert, "a kosárlabda veszélyes sport, fejbe is vághatják akár az embert a labdával!"
Erre Ibiki csak nagy kedvesen annyit mondott a fiúknak, hogy játszanak óvatosabban, mert lányok is vannak a teremben.
Négy csapatkapitány lett, az egyik természetesen Sasuke, a másik Neji, a harmadik Kiba, a negyedik pedig Naruto lett.
Egyenként választottak.
Chíta mosolyogva figyelte az eseményeket.
Amint Naruto kimondta a nevét, még szélesebb mosoly kúszott az arcára, a többiek még nem tudják, de ezzel aláírták a végrendeletüket. Veszteni fognak.
Mindkettejük ajkán gúnyos mosoly játszott. A továbbiakban, már érdektelen volt, hogy ki került a csapatukba, és ki nem.
Mondjuk, hála annak, hogy Chíta osztályában, 22 diák volt, Narutoéban pedig 18, mindegyik csapatban 10 ember volt, tehát folyamatosan cserélni fogják azt, hogy kik vannak a pályán…
Naruto csapata végül állt: Chítából, Temariból, Inoból, Tentenből, Shinoból, Leeből, Ryuból, Kiriből és Haruból.
Már az is csodának számított, hogy Chíta tudta a társainak a nevét, így egy nap után, bár lehet, hogy ez annak volt köszönhető, hogy a csapat nagy része, az osztálytársa volt, és Gai-sensei mindenkit külön bemutatott neki, pár kedves szóval...
 - Elsőnek a Sasuke csapat játszik a Kiba csapat ellen! - hirdette ki fennhangon Ibiki. - A másik két csapat üljön le.

Eltelt egy perc, Chíta pedig felnevetett.
 - Még ennyi önző alakot egy helyen - a hangja élesen csengett, de azért nevetett.
Naruto csak halványan elmosolyodott.
Tarkóra tette a kezét. és elégedetten hátradőlt.
 - Csapat, figyelem!
A többiek értetlenül fordultak a szőke fiú felé.
 - Nem tudom, mennyire tudtok kosarazni, de azt a két adag barmot csak úgy tudjuk legyőzni, hogy...

Egy egészen apró villanás, ennyi volt. Se több, se kevesebb.
Az egyik pillanatban még Hinata ott állt a kosár palánk alatt, és nézte a másik oldalon folyó küzdelmet, a következőben már Naruto karjai között hevert, és reszketett. A kosárpalánk pedig a Földön hevert. Ha Hinata ottmaradt volna, valószínűleg agyon nyomja.
Mindenki ledermedt. Visszafojtották a lélegzetüket, mintha már nem lenne vége az egésznek, és Hinata nem menekült volna meg.
Chíta felszisszent.
Naruto felsóhajtott.
Hinatánál pedig eltörött a mécses. Olyan szorosan kapaszkodott Narutoba, ahogy csak tudott, odabújt a fiúhoz és zokogott.
Hirtelen, egyszerre mozdult meg mindenki, tanárok, és diákok egyaránt.
Próbálták Hinatát nyugtatatni, és szörnyülködtek a kosárpalánk miatt, valamint dicsérték Narutot, és csodálkoztak, hogy hogyan lehetett ilyen gyors.
Naruto összevillantotta tekintetét Chítáéval, miközben kiverekedte magát a tömegből.
Mindketten ugyanarra gondoltak.
~ Nem lehet... Hogy követtek minket, még ide is...~
Az árnyékból egy különös szempár figyelte az eseményeket.
Naruto mintha csak megérezte volna, hogy figyelik, arrafelé fordult, de addigra a szempár eltűnt, a tulajdonosával együtt.

Mindeközben Deidara igen érdekes élményben részesült, ugyanis, mint kiderült, hittan órája lesz.
Magában röhögött ezen, de külvilág felé, ezt nem igazán mutatta ki.
Hát, még amikor a tanár beviharzott a terembe... Meglehetősen fiatal tanár... És felírta a táblára az óra címét.
" Bűnök, és bűnhődés"
 - Mint valami romantikus regény címe! - kiáltotta be vidáman Kisame.
A tanár rosszallóan összeráncolta a szemöldökét.
 - Köszönöm az értelmes megszólalást Kisame, cserébe írhatsz egy esszét, mondjuk a Szentlélek elleni bűnökről.
 - Na, de... - kezdett volna tiltakozni a fiú, de a tanár a szavába vágott.
 - Valaki fel tudja világosítani Kisamét, mik a Szentlélek elleni bűnök? - kérdezte éles hangon a tanár. Úgy néz ki, mostanra megelégelte azt, ami az osztályban megy...
 - A Szentlélek elleni bűnök azok, amelyek az életünk, az Isteni élet leg alapját érintik, amik gátat szabnak a javulásnak, és kétségessé teszik azt, hogy valaha is megváltozzunk, ezek különösen veszélyes bűnök.
Az egész osztály az unott, monoton hang irányába fordult.
Deidara elmosolyodott.
Hát ilyen nagy szám errefelé, ha valaki valamit tud hittanból? Pedig az ember azt hinné, hogy egy ilyen kis poros kisvárosban, kötelező a vasárnapi templomba járás, különben kiutálják az embert...
Látszólag a tanár is meglepődött azon, hogy valaki válaszolt a kérdésre.
 - Te vagy az egyik új diák, nem? - kérdezte végül.
 - De igen, a nevem Deidara. - felelte nyugodtan a szőke. Az ajkain halvány mosoly játszott.
A végén még megszereti ezt az órát...
 - Az én nevem Iruka. El tudod mondani pontosan a bűnöket?
 - Mármint a Szentlélek elleni legfőbb bűnöket? - érdeklődött Deidara.
Persze ő szívesen elmond másfajta bűnöket is... Csak aztán nehogy meglepődjenek a kiselőadásán. Vagy a pontos értesülésein…
Épp, hogy csak sikerült visszafojtania a feltörni készülő kuncogás rohamát. Hát igen, valószínűleg nagyot nézne mindenki ha…
 - Igen.
 - Az Isteni irgalmasságban vakmerően bizakodni. Erre van az a klasszikus vicc, tudjátok... Az ember kapálódzik a vízben, és imádkozik Istenhez, hogy mentsék meg... Jön egy csónak, megpróbálják kihúzni, de ő tiltakozik, és csak annyit mond. "Nem kell a segítségetek, engem Isten megment majd." Ez még megismétlődik legalább háromszor, végül az emberünk már nem tud tovább úszni, a végtagjai megbénulnak, és megfullad. Fent, felkerül a mennyországba, és kérdőre vonja Isten: "Én Istenem, miért nem segítettél nekem?!" Isten komoran ránéz, és így szól: "Én nem segítettem neked?! De hiszen legalább 4 csónakot küldtem!
Az osztály felnevetett. Iruka-sensei kelletlenül elhúzta a száját, de magában belátta, így biztosan megértették, hogy miről van szó...
 - A következő kétségbeesni Isten kegyelme felől...
 - És ehhez is van egy vicced? - üvöltötte be valaki.
Újabb nevetés hullám, Deidara pedig továbbra is mosolygott.
 - Oh, hát, ha itt tartunk, a vicc hibás.
Az osztályból egyből eltűnt a jókedv, Iruka, érdeklődve nézett a fiúra.
 - Azzal, hogy az ember megkérdezte Istent, hogy miért nem segített neki, kétségbeesett a felől, hogy Isten, tényleg vele volt. Tehát bűnbe esett. Akkor mit keres a Mennyországban?
Néma csönd. Itachi eddig csak fél füllel figyelt az órára, de most Deidara felé fordult, és érdeklődve fürkészte a másikat.
 - A következő bűn, a megismert igazság ellen tusakodni, vagy bármilyen módon lázadni... Az igazságot el kell fogadni, nem szabad utána lázadni. Bűn még mástól irigyelni Isten kegyelmességét, és az is ha a figyelmeztetések ellenére gonosszá válunk más bűnök által. A legutolsó pedig, ha egészen halálunkig nem bánjuk meg a bűneinket. De persze... - a hangja megtört egy pillanatra, majd más hangszínen, de látszólag még mindig nyugodtan folytatta. Csak a szíve dobogott hevesebben. - Mindezek visszavezethetőek <b> a 7 legfőbb bűnhöz. </b>
Iruka biccentett egyet. A válasz tökéletes volt, ő sem tudta volna szebben mondani. Bár a fiú hangsúlya nem tetszett neki a vége felé, de hát ez van.
 - Pontosan így van, ahogy Deidara elmondta. Kisame, remélem figyeltél, erről kell dolgozatot írnod...

Szünetben Kisamének első dolga volt, hogy odamenjen a rajzolgató Deidarához...
 - Hé, te, új srác! - szólította meg, meglehetősen erőteljes hangsúllyal.
Deidara felvonta a szemöldökét, de nem nézett a másikra, teljes nyugalommal rajzolt tovább.
 - Mit szeretnél? - érdeklődött csöndesen.
 Kisame megvakarta a tarkóját majd sóhajtott.
 - Tudnál segíteni a...
 - Ugyan már Kisame! - vágott a szavába Itachi. - Nehogy egy ilyen kislány segítségét kérd...
Deidara kezei ökölbe rándultak, felpattant a helyéről.
A csípője egy magasságba került Itachi fejével.
 - Nem, vagyok lány. Megmutassam?! - kérdezte vészjósló hangon.
Itachi felnézett a másikra.
 - Nem kell Dei-chan.
Egy gyönyörű jobbegyenes Deidarától, és Itachi ott feküdt a padlón vérző szájjal.
 - Mit szerettél volna Kisame? - fordult vissza a másik felé, mintha mi sem történt volna.
Kisame elvigyorodott, a mosolya leginkább egy cápáét idézte fel az emberben. Egy éhes cápa mosolyát, aki pillanatokon belül bekapja az embert.
 - Nem akarsz segíteni a dolgozatnál, úgy néz ki, vágod a témát...
 - Felőlem - vont vállat a szőke. Neki aztán édes mindegy volt.

Eközben Itachi feltápászkodott a földről.
Dühösen bámulta a padlót, érezte, ahogy a szája szélétől elinduló vérpatak végigcsorog az állán, majd leesik a földre.
Egy csepp, majd még egy.
A kezei akaratlanul is ökölbe rándultak.
Ő egy Uchiha, vele senki sem bánhat így...
Váratlanul egy kéz, és egy zsebkendő úszott be a látó terébe. A kéz tulajdonosa letörölte az arcáról a vért.
Itachi meglepetten nézett fel Deidarára.
 - Bocs, nem kellett volna ilyen durván reagálnom. - mondta a szőke csendesen.
A fekete hajú meglepetten nézett a másikra, aki... Tulajdonképp most kedves volt vele.
Vele senki sem kedves. Mindenki féli, rettegi, utálja, de semmiképp sem kedvesek vele. Főleg nem az után, hogy addig piszkálja, és cikizi őket, amíg azok be nem dühödnek véglegesen. Mondjuk, ezek közül kevés jut el odáig, hogy tényleg meg is üsse. Egyszerűen csak Deidara támadása váratlanul érte. Nem számított rá. Máskülönben mindenképp kivédte volna a másik támadását…
 - Semmiség. - felelte halkan.
És elvette a másik kezéből a zsebkendőt. Ujjaik egy pillanatra összeértek, és mintha a bőre felszikrázott volna ettől az apró érintéstől.
Itachi olyan gyorsan kapta el a kezét, ahogyan csak tudta...

Sumimasen néma csendben, teljes mozdulatlanságban hallgatta végig Naruto és Chíta beszámolóját. A bolthelyiségben voltak, aminek az ablakait most bambusz redőnyök takarták el. A teaház még nem nyitott meg. Igen, ez volt Sumimasen terve, nyitni egy teaházat. Mindig is szeretett volna magának egyet. Maga a bolthelyiség és már egészen jól rendbe lett szedve. Szépen ki lett takarítva, a falak újra lettek festve, és az, az undorító régi bárpult is el lett távolítva.
 Amikor a másik kettő végére ért a beszámolójának, kinyitotta a szemeit. A gyönyörű kék szempár, olyan volt, mintha megfagyott volna, a rejtett indulatoktól. Felsóhajtott.
 - Főzök egy teát. - mondta végül, és próbálta rendezni a fejében a gondolatokat. - Amúgy hol van Deidara? - fordult vissza a konyha ajtajából, amit most még csak egy egyszerű fehér függöny választott el a "teázótól".
 - Nyugalom, csak bent maradt segíteni valamilyen idiótának. - felelte vigyorogva Naruto.
Sumimasen kétkedően felvonta a szemöldökét, és eltávolított egy fekete tincset az arcából.
 - Ezt, hogy érted?
 - Hát tudod, hittan órájuk volt, és a bűn és bűnhődés volt a téma...
A lány erre először elkomorodott, majd felnevetett, jó hangosan.
 - Hát igen, ha másnak nem, Deidarának profinak kel lennie ebben a témában. Csak úgy, mint...
 - Nektek? - kérdezte az emlegetett szőke srác. - Amúgy, sziasztok - köszönt vigyorogva a többieknek. A cipőkét ledobta az ajtóban, majd beljebb lépett. - Volt veletek valami izgalmas ma?
 - Chítáékkal volt. - mondta Sumimasen.
 - Ráadásul nem túl jó híreink vannak számodra ez alapján. - sóhajtott Naruto.
 - Remek, mi történt? - kérdezte hatalmas sóhajjal Dei. - Kit kellett kinyírnotok?!
 - Ezzel még csak ne is viccelődj! - szisszent fel Naruto. - Tudod, nagyon jól, hogy múltkor is csak azért kellett tennünk, hogy...
 - Hé, nyugalom öcskös. Tudod, hogy nem így értettem - morogta Deidara.
Chíta a maga jellegzetes módján elfintorodott, Sumimasen pedig fejcsóválva eltűnt a konyhában, hogy megcsinálja azt a bizonyos zöldteát végre... Vagy inkább valamilyen gyümölcstea legyen? Esetleg egy különleges teakeveréke?
 - Gyümölcstea! - hallotta kintről Naruto szavazatát.
 - Tea keverék Sumi módra! - jelentette ki Chíta.
 - Most zöld teát kéne mondanom, hogy jól összezavarjunk? - kérdezte vidáman Deidara.
Sumimasen felkuncogott.
Néha, kifejezetten vicces volt, hogy már ennyire kiismerték egymást. Bár, ez nem meglepő. Volt rá bőven idejük. Talán, kicsit túl sok is…