Pontosan hajnali 4 óra 19 perc volt. Itachi Uchiha ezt a remek időpontot választotta arra, hogy beessen a házuk ajtaján a nagy, péntek esti bulizás után. Természetesen nem igazán volt öntudatánál, és csak harmadjára találta meg, hogy melyik bejárati ajtón lehet tényleg bemenni a házba.
De ez nem meglepő annak a fényében, hogy egy fél órával ezelőtt még közölte a haverokkal, hogy végig megy azon az egyenes úton, ami megjegyzem görbe volt, és kanyargott, mint részeg ember, járás közben... Hoppá! Hogy az Uchiha részeg volt? Az mellékes téma. Szóval nagyon végig akart menni azon az egyenes úton, csak nem tudta, hogy melyiken a kettő közül.
Az emberiség nagy szerencséje annyi volt, hogy az egyik haverja Pein fuvarozta, tehát nem gázolt el senkit.
Pein meg amiatt, hogy Konan a barátnője jelen volt, csak mértékkel ivott.
Itachi nagy szerencséjére senki sem ébredt fel a bravúros belépőjére.
Vagy inkább annak köszönhette a szerencséjét, hogy az Uchiha villa iszonyúan nagy volt?
Ezt már sosem tudjuk meg!
Itachi nagyon vad tempóval (részeg nyolcvan éves csípő protkós csiga megelőzte volna) elindult felfelé a szobájába.
Tulajdonképp jó buli volt, jó csajokkal.
Csak a holnapi ébredése lesz pocsék.
Meg aztán, az anyja tuti megérzi majd rajta a cigi meg a pia szagát, mert most rögtön akkor sem megy el fürödni, ha miniatűr meztelen Szűz Máriás képek potyognak az égből.
Örült neki, hogy a szobájába feltalált valahogy, és sikerült beazonosítania az ágy nevű intézményt (most egyből eltalálta melyik a három közül! Fejlődik a gyerek!) , lerogyott rá, és már aludt is.
Alig pár óra múlva az ébresztő órájára kellett kelnie.
Pedig ma nincs is iskola.
 - Aludni akarok - morogta kómásan, és meglehetősen agresszívan.
Kinyújtotta a kezét, és leverte az éjjeliszekrényről a szintén agresszív ébresztő órát, ami egy hangos koppanással ért földet. Az óra elhallgatott. 1:0 Itachinak. A férfi átfordult a másik oldalára és már épp készült vissza aludni amikor...
Az ajtó egy hatalmas csattanással kitárult, és beviharzott rajta az idegbeteg öccse.
Mármint, azt először nem tudta, hogy az öccse viharzott be az ajtón, de hamarosan rájött amikor az a bizonyos személy elkezdet valamit hadoválni az ő meglehetősen gyatra bizonyítványáról, az apjáról, a reggeliről, meg arról, hogy a szülei irtó pipák, mert nem ért haza éjfélre, ahogy egyébként megbeszélték.
Itachi kelletlenül felnyögött.
Máskor a szüleit nem szokta zavarni, hogy hánykor ér haza.
Ennyire kiakadtak volna azon, hogy megint egyest hozott haza irodalomból?
Morogva felkelt.
Az öccse már rég nem volt a szobában.
Tulajdonképp Itachinak nem lett volna semmi baja Sasukéval. Sőt! Régebben nagyon jóban voltak. De valahogy mostanra kialakult az a szerepkör, hogy Sasuke a hallgatag jó tanuló gyerek, ő meg a mogorva rossz tanuló, és egyre jobban romlik a viszonyuk.
Most, hogy így jobban belegondolt, Itachi rájött, hogy utoljára a szokásos köszönésen kívül három hete beszélt az öccsével, amikor is közölte vele, hogy amíg nem volt itthon Naruto hívta.
Nah, az meg a dolgok másik fele!
Az, az idegbeteg gyerek két hét és ki tudja meddig még itt szokott kempingezni Uchiháéknál, mert cserediák program.
Itachi ki nem állhatta Naruto folyamatos hangoskodását és vigyorgását, azért általában ilyenkor meg szokta magát húzni a haveroknál, és ritkán keveredik haza.
Istennek legyen hála, hogy ez az egész csak évente egyszer van!
Mire eljutott idáig a gondolat menetében, mert ledobta magáról a mocskos cuccait és a tusolóban engedte magára a hideg vizet.
Ez volt az, amit imádott abban, hogy a szülei gazdagok és befolyásosak.
Külön fürdő, külön hálószoba, vendégszoba ki tudja mi a franc. Meg az öccsével közös kondi és szauna lent az alagsorban.
Természetesen edzőterme, meg szaunája volt az apjuknak is, de oda szigorúan tilos volt számukra a bemenet.
Itachi elzárta a hideg vizet, és kilépett a kádból, villámgyorsan megtörölközött, majd odaállt a ruhás szekrénye elé.
A hétvégéket egy dolog miatt utálta.
Valamikor réges-régen, az ő szerető anyja kitalálta, hogy a hétvégi reggelik, ebédek, és vacsorák közösek, csak valami nagyon kivételes alkalom miatt lehet őket kihagyni, és a kivételes alkalmak listáján a "mert nem akarok jönni" nem szerepelt.
Morogva nézett szembe a ruhatárával, és próbált keresni valami olyat, amiben nem botránkoztatja meg annyira az ő konzervatív apját.
Végül a sötétkék ing, fekete nadrág verzió mellett döntött.
Abba csak nem köt bele az a vén hülye.
Gyorsan ment le az étkezőbe. Szinte már csukott szemmel is letalált volna.
Lent az étkező asztalnál igen fagyos hangulat uralkodott.
 - Jó reggelt fiam, végre letaláltál közénk - állapította meg gúnyosan az apja, Fugaku Uchiha.
 - Jó reggelt - morogta vissza Itachi
Közben leült a helyére, és maga elé húzott egy tál sült szalonnát.
Sasuke valami miatt aggodalmas pillantással nézett rá. Ezt Itachi kicsit furcsállta. Mit akar tőle az öccse?!
 - Nem akarsz nekünk valamiről mesélni Itachi? - kérdezte finoman Mikoto.
 - Ha arra gondoltok, hogy későn értem tegnap haza akkor... - kezdett volna bele a fiú, de az apja egyből közbe vágott.
 - Senkit, ismétlem, senkit nem érdekel a szánalmas kifogásod, hogy miért nem értél haza időben, az viszont, hogy úgy néz, ki megbuksz, irodalomból annál jobban érdekli a szüleidet! Az meg, hogy megtalálta a takarító nő az ellenőrződet, és 22 intő van benne, amit mi aláírtunk, csak nem tudunk róla, az utolsó csepp a pohárban! - jelentette ki az apja. Hangja hűvös volt, de remegett az idegességtől. Csak azért nem ordibált, mert jelen voltak a szolgálók, és Fugaku Uchihának elvei voltak.
Itachi nyelt egy nagyot, egyrészt viccesnek tartotta az apja képmutató előadását, más részint bajban volt.
Hatalmas nagy bajban.
Ebből még ő sem mászik ki egyhamar.
Mély csönd telepedett a konyhára, halotti csönd. Kényelmetlen, kínos csönd.
Sasuke felváltva jártatta a tekintetét az apja és a bátyja között.
Már ide látta, hogy neki kell megmenteni a helyzetet.
 - Képzeljétek, két hét múlva jön Naruto - jelentette ki vidáman.
Nem, az előbbi írás nem volt tévedés, Sasuke tényleg vidám volt ettől a gondolattól.
Amikor először találkozott Narutoval, úgy három-négy éve, nagyon idegesítette őt a fiú, aztán a második hét végére már megkedvelték egymást, és az utolsó pár napban remekül érezték magukat.
Azóta mindketten jelentkeznek a csereprogramra, és valahogy "véletlenül" mindig összekerülnek.
Mikoto meglepetten kapta fel a fejét.
 - Tényleg? Úgy emlékeztem később jön a barátod - nevetett fel.
Ő is megértette egyből, hogy Sasuke ezzel is próbálja oldani a hangulatot.
 - Majd szerzünk sok instant rament a barátodnak, rendben? - kérdezte még mindig mosolyogva.
Sasuke bólintott.
 - Mennyi ideig lesz itt idén? - kérdezte kíváncsian Mikoto
 - Két hét és három nap - jelentette ki Sasuke
 - Nahát, ilyen rövid idő? Tavaly majdnem három hét volt - sóhajtott fel a nő.
Itachi közben csendesen evett. Fugaku folyamatosan őt nézte.
 - Remélem figyeltél fiam - jegyezte meg hűvösen, és még mindig az idősebb fia arcát fürkészte
 - Miért is? - kérdezte hűvösen Itachi
 - Mert a tanárod, Kakashi-sensei mellékelt egy listát, hogy milyen lehetőségei vannak javítani, és mivel közösségi programokban sem igazán veszel részt, a cserediák fogadás, szerepel a listán - jelentette ki nyájasan a férfi.
Itachi szemei elkerekedtek.
Nem lehetett ennyire szemét Kakashi!
Morogva nézett bele a tányérjába.
Már csak az kéne, egy másik idióta ide Naruton kívül.
Ráadásul akkor le sem léphetne innen, hisz a saját diákjával kéne foglalkoznia.
 - Milyen lehetőségek vannak még? - kérdezte, úgy ahogy nyugodtan.
De a jobb megfigyelők észrevehették, hogy a kanál vészesen remeg a kezében, és lassan megőrzi az örökkévalóságnak az Uchiha fiú ujjlenyomatát, olyan erősen szorítja azt a szegény evőeszközt.
 - Hm - mosolyodott el gúnyosan a legidősebb Uchiha - szemét szedés, takarítás, pótdolgozatírás, délutáni korrepetálások, beiratkozás valamelyik sport klubba és ott eredményesen játszani... Van néhány fiam
 - Kötelező választanom? - szegte fel a fejét Itachi
A francnak volt kedve bármelyiket is csinálni!
Főleg nem neki! Neki társadalmi élete van, ráadásul minimum 15 lány akar tőle randit kérni a következő egy hétben...
 - Amennyiben nem akarsz megbukni, és az egész nyaradat itthon tölteni tanulással, és házimunkával, muszáj. Meg természetesen az sem ártana, ha meg tudnál írni egy dolgozatot végre rendesen!
 - Hn - morogta Itachi - felmehetek a szobámba? - fordult végül az anyja felé.
Mikoto ránézett majd szomorúan bólintott.
 - De ebédig találd, ki mi legyen... - sóhajtotta.
Itachi felpattant a helyéről és felviharzott a szobájába. Ez az egész egy kurva nagy szívás. Most mi a faszért magolja be azt a sok seggfejet?! Fogja őt valaha érdekelni, hogy melyik miről írt, vagy esetleg cégvezetés közben leáll majd irodalmi idézeteket benyögni az ügyfeleknek?! Nah ne röhögtessék!
 - A faszomba is már! - morrant fel.
Végül elhatározta, hogy ezen a meglehetősen zaklatott idegállapotán, csak egy alapos gyúrás segíthet.
Így hát pillantok alatt átöltözött, és lerohant az edző terembe.
Épp a bicepszre gyúrt, amikor belépett az ajtón Sasuke.
 - Honnan tudtam, hogy itt talállak? - kérdezte vigyorogva az öccse
 - Menj a picsába - morrant rá meglehetősen "kedvesen" Itachi.
 - Ugyan már Tachi-kun, ne beszélj így azzal, aki segíteni akar neked...
 - Mi van? - nézett fel meglepetten Itachi, és most (kivételesen) nem ordította le Sasuke haját, mert becézgetni merte őt.
 - Egyszerű, te szeretnéd megúszni apa büntetését, meg lehetőleg azt is, hogy plusz munkát válalj...
 - Igen, és akkor mi van?!
 - Nyugalom bátyó, egyszerű. A cserediák programot választod. Ha más nem én tudok foglalkozni azzal akit, kapsz. Amúgy meg figyelni szoktak az olyanokra, hogy ne nagyon szar ember kerüljön hozzád. Van egy adatlap, amit ki kell töltened előtte. Meg aztán, csomószor lóghatsz a suliból miatta - ecsetelte Sasuke a remek kis lehetőségeket Itachinak.
 - Miért mondod ezt nekem? - kérdezte hűvösen az idősebb
 - Talán, mert ha megbuksz, az azt jelenti, hogy nem megyünk családi nyaralni, meg apáék engem rendelnek be a céghez dolgozni, nem téged. Kösz, ebből nem kérek.
 - Szerető testvér vagy - nevetett fel gúnyosan Itachi.
Sasuke elmosolyodott.
 - Azért lásd be, nem hülyeség, amiről beszélek...
 - Nem valóban nem az, kösz a tippet öcskös.
Sasuke gúnyos mosollyal biccentett, és elment. Itachi hanyatt vágódott a fekve nyomó padon.
Az idióta öccse nem is dumált akkora hülyeséget. Lóghat, és ha más nem Sasuke nyakába sózza azt a bolondot, akit a nyakába varrnak.
Talán cserediák program. Konan állítólag fogadott már vendéget ilyen alkalomból. Majd kifaggatja őt is egy kicsit MSN-en.