Deidara fáradtan dobta le magát a nappali kanapéjára.

Elege volt abból, hogy vele, a barátjával, a szeretőjével... Azzal a seggfejjel sehogy sem tudják lezárni a dolgaikat, és mindenki mindig belepofázik.

Ráadásul az az idegbeteg konyhásnéne sem jegyezte meg, hogy ő még mindig fiú, és nem operáltatta át magát lánnyá!

Mondjuk ez abból a szempontból, hogy a konyhás néni most vált a férjétől, és jelenleg iszonyúan pasi ellenes (a csajoknak meg extra édességet ad ebédnél) jó, mert ő nem a legszarabb kajákat kapja.

De akkor is!

Milyen megalázó ez már?!

Meg amikor Valentin nap virágot kapott, meg bonbont, pasiktól!

Nah, ott is betelt nála a pohár.

Kész, ennyi volt. Dei-chan robbanásra kész 5... 4... 3... 2... 1, és jön a nagy BUMM!

Naruto nevetve rohant le a galériáról Deidarához.

 - Képzeld két hét, és megyek Sasukéhez! - nevetett bele a másik szőke képébe.

Félre értés elkerülése végett, semmilyen rokoni szál nem fűzte egymáshoz a két fiút. Egyszerűen csak jó barátok voltak, minden hülyeségük ellenére.

Meg aztán ha ketten fizetik az albérletet akkor olcsóbban megússzák.

 - De jó neked - morogta Deidara.

Nem volt valami rózsás hangulatban.

Naruto sóhajtva huppant le a kanapé elé.

 - Megint lánynak nézett valaki? - érdeklődött óvatosan.

 - Csak a konyhás, de azt kezdem megszokni - morogta Deidara.

 - Akkor "vele" van baj? - kérdezte célzatosan Naruto.

 - "Vele" mikor nincs baj?! Hónapok óta zátonyra futott a kapcsolatunk, csak egyikünk sem meri kinyögni - nevetett fel keserűen az idősebb - elmegyek fürdeni inkább, te meg menj vissza gépezni, a végén még Sasuke azt hiszi, hogy elraboltak a sült krumpli evő űrlények - sóhajtott komoran

 - Azok nem fognak - nevetett fel a fiatalabb - maximum a ramen evő űrlények!

 - Akkor ők - legyintett Dei.

Már Naruto hülyesége sem tudta jókedvre deríteni, ami nála egy komoly dolog volt.

Pont ezért kedvelte a szöszi lakótársát. Mindig vidám volt és kedves. Meg aztán az évek során már voltak annyira jóban, hogy megmerjék osztani egymással a titkaikat. Meg néha szokott segíteni Narutonak a leckéiben. Főleg fizikában meg kémiában Naru-chan nagyon gyenge volt. Mondjuk ez a két tantárgy Deinek sem volt a fő erőssége, de ő legalább egy közepessel átment.

Amit Deidara igazán szeretett, az a művészetek volt, irodalom, rajz, művészettörténet. Minden ehhez hasonló.

A lakásban a legtöbb kép, ami a falon volt, Deidara keze munkáját dicsérte.

Naruto imádta, ahogy a másik rajzol.

Mondjuk Deidara nem igazán szokta mutogatni a rajzait, de amit eddig megmutatott attól a fiatalabb teljesen el volt ájulva. Erről jutott Deidara eszébe, hogy Naruto szülinapja nemsokára itt lesz, és még nem fejezte be neki a rajzát.

Fáradtan lépett be a fürdőszobába. Villámgyorsan dobálta le magáról a ruháit. Először a teljesen forró vízben fürdött, majd teljesen hidegben. Valahogy ez mindig felfrissítette. Mindezek után beállította a vizet kellemesen langyosra és előszedte a kedvenc tusfürdőjét.

Komoran nézte a zuhany kabin egyre jobban párásodó falát.

 - Most mi legyen velem és... vele? - kérdezte magától sóhajtva.

Persze a válasz már hetek óta ott volt a fejében, mégsem merte kimondani. Ennek az egésznek már rég vége van. Csak ki kéne mondani. Csak ő meg nem meri. És csak tán nem azért, mert a drága barátja ettől kurvára nem lenne boldog, és kibaszott nagy bajban lenne, egy pillanat alatt?!

Hát de!

De mindez az ő hibája, végül is ő volt olyan seggfej, hogy elkezdjen járni azzal a...

Deidara kifújta a levegőt és elzárta a meleg vizes csapot, ismét csak hideg vizet folyatott magára.

Mindezek ellenére, a gondolatai továbbra sem hűltek le.

Valami megoldás kéne. Vagy legalábbis átmeneti menekülés. Nem akar még sokáig annak a... Szóval "vele" maradni.

Vele, aki lenézi őt.

Eleinte jól meg voltak.

Sokat beszélgettek a művészetről, meg aztán, rajzórán ismerkedtek meg.

Deidara a mai napig elmosolyodott, ha eszébe jutott az első találkozása vele.

<i> " - Hm.. Leülhetek ide? - kérdezte csendesen.

Új volt itt, nem akart magára sok figyelmet felhívni. Így amikor meglátott egy szabad helyet rögtön elindult arrafelé.

A fiú felnézett. Először meglepődött, majd elmosolyodott.

 - Hát persze kedves...

 - Deidara...

 - Az én nevem...

Innentől kezdve valahogy végig beszélgették a szünetet. Órán viszont, miután megkapták a feladatot mindketten csöndben voltak. Mint az igazi művészek. Ne zavarják meg a másikat semmilyen ostobasággal" </i>

 - Tulajdonképp csak azt tetszett benne, hogy értékeli a művészetet - sóhajtott fel Deidara - De nem az enyémet - sóhajtott fel ismét.

Amikor már minden porcikája teljesen áthűlt a szőkeség elzárta a vizet, gyorsan megtörölközött, többször is átfésülte hosszú szőke haját...

Talán ha ez nem lenne, nem néznék lánynak.

De nem fog megválni a hajától!

Ez az egyetlen dolog, amire igazán büszke lehet!

Meg a tetkója... de arról sem mindenki tud.

Deidara belenézett a tükörbe és elmosolyodott. Bal oldalt a mellkasán különös, kanyargós tetoválás volt látható. Ő maga tervezte magának.

A suliban tesire mindig úgy öltözött át, hogy mások ne lássák.

Két ember tudott a tetoválásáról.

Az egyik a lakótársa Naruto volt. A másik pedig... Khm... szóval ő.

 - A fenébe is már azzal a hülyével - fakadt ki Deidara

Kirobogott a fürdőszobából át a saját szobájába. Naruto még lelkesen ült a gép előtt és püfölte azt, esetleg néha nagyokat nevetett Sasuke egy-egy üzenetén. Deidarának erre halvány mosoly kúszott a szájára, és egy apró pillanatra megállt a szobája ajtajában. Tisztába volt vele, hogy Naruto beleszeretett abba a fiúba.

Csendesen megcsóválta a fejét.

Csak remélni merte, hogy a túloldalon ülő fiú nem veri át Narutot, mert ha igen akkor... akkor... mi is? Hm... Mondjuk, személyesen megy oda és veri be a pofáját! Ez az!

Lesz kin levezetni az agresszív hajlamait.

Deidara bement a szobába, és magára csukta az ajtót. A törölközőjét rádobta az íróasztala előtti székre, majd a szekrényhez lépett és szerzett magának egy tiszta gatyát.

Huh, ezzel érintettük a másik gyenge pontját.

Nem volt tisztaság mániás. attól még messze volt, egyszerűen csak utálta, ha a környezetét mocsok borítja.

Mondjuk ezek után nem is csodálta volna, ha Naruto mondja rá, hogy olyan, mint egy lány. De pont ő akinek valami halvány oka lett volna rá, sosem mondta.

Dei ránézett a Narutonak készülő rajzára.

 - Egész jó - morogta csak úgy magának.

Fáradt volt, nyújtózott egy nagyot, és mély álomba merült...

Álmában menekült. Menekült előle. Aztán váratlanul egy sötét alak belendült kettejük közé, és megvédte őt!

Furcsa mély hangon morgott valamit, ő meg erre köddé vált. Aztán amikor felé fordult, hogy lássa az arcát... Deidara felébredt.

Azt utolsó dolog, amire emlékezett egy hatalmas fekete szempár.

Pillanatok alatt pattant fel az ágyból.

Szinte öntudattalanul is a rajzfelszerelése után nyúlt, és elkezdte felvázolni a férfinak az arcát akit látott.

Közben kopogást halott az ajtaján.

 - Mi az Naruto? - szólt ki, de közben egy pillanatra sem nézett fel.

Inkább csak úgy automatikusan jött ez a kiszólás. Minden erejével arra koncentrált, hogy ne engedje el az álombeli képet, és le tudja rajzolni a férfit. Aki megmentette őt.

Naruto belépett az ajtón és meglepetten nézte az őrülten rajzoló Deidarát.

 - Ennyire nem lehetsz megszállott hallod, a következő az lesz, hogy hullákat ásol ki az anatómia miatt? - morogta álmosan.

 - Miért ne - vetette oda félvállról az idősebb, de nem igazán fogta fel Naruto miről beszél.

 - Miért kiabáltál Dei-chan? - kérdezte végül Naruto

 - Rosszat álmodtam - nézett fel Deidara, és egy egészen pici pillanatra abbahagyta a rajzolást - Mármint nem! - közben újra lenézett a rajzlapra, és megtoldotta a képet még egy ceruzavonással - Nem tudom - jelentette ki végül.

 - Miért, mi volt? - kérdezte Naruto.

Most már valamivel éberebb volt a hangja. Leült a fiú mellé az ágyra. Szigorúan nem nézett a másik munkájára, bár szívesen megnézte volna mitől lett ilyen izgatott Deidara.

A fiú általában higgadt és derűs maradt.

Kivéve, ha lánynak nézik.

De olyankor meg nagyon pipa szokott lenni.

 - Hát tudod először üldözött... - itt szünetet tartott nem akarta kimondani az exe nevét, és csak reménykedhetett, hogy Naruto így is érteni fogja majd amit magyaráz. - Én meg futottam - kezdett bele az idősebb.

Itt meg is állt egy pillanatra. Felsóhajtott. Mélyről jövő, fájdalmas sóhajjal.

 - Azt hiszem, már nem szeretem őt Naru-chan.

 - Hát, azok után, amit művelt veled, nem csodálom

 - Ezt, hogy érted?!

 - Teljesen kifordított önmagadból lásd be!

Deidara egy pillanatig elgondolkozott a lakótársa szavain. Bizonyos mértékig, Narutonak tényleg igaza volt. Például amikor a másiknak nem tetszett az egyik madaras vázlata, és utána hetekig nem rajzolt... Vagy amikor bejelentette, hogy ...

 - Oké igazad van - sóhajtott fel - ilyen a szerelem

 - Te nem voltál szerelmes szerintem - jelentette ki magabiztosan Naruto

 - Honnan veszed? - nézett meglepetten Deidara

 - Csak egy megérzés, mit rajzoltál le?

 - Azt, aki megmentett, aki elkergette szóval őt. Nem láttam túl sokat az arcából, mert pont akkor ébredtem fel, meg valami kendő takarta az arcát.

Óvatosan odanyújtotta a sebtében rajzol képet Narutonak.

A fiú szemei meglepetten kerekedtek el, valahonnan ismerős volt neki ez a jéghideg, karikás szempár.

De nem jutott eszébe honnan... Pedig biztos volt benne, hogy mintha látta már volna valahol.

Végül csak legyintett, az is lehet, hogy az utcán szembe jött vele egy hasonló fickó. Meg aztán, ez egy álom. Kizárt, hogy létezik a férfi.

 - Jó rajz - vigyorodott el - amúgy ha már így felébredtünk nem vacsizunk?

 - Te, Naruto, hajnali kettő van! - nevetett fel Deidara amikor az órájára nézett

 - Tudom - bólintott a fiatalabb, de én meg nem ettem

 - Az, hogy fordulhat elő, ennyire jót beszélgettetek azzal a sráccal?

 - Sasuke... A neve Sasuke, és igen - mosolyodott el Naruto

Deidara felnevetett. Most már biztos volt benne, ha Naruto enni is elfelejt, akkor tuti, hogy itt több van, mint barátság.

 - Menjünk és együnk - sóhajtott végül.

Naruto lerakta a rajzot és egyből kirohant a szobából.

Deidara lassan követte a másikat, de mielőtt kilépett volna az ajtón vetett egy búcsú pillantást a képre.

Már hajnal volt, amikor visszatért a szobájába. Kicsit kótyagosan lépett a vázlatfüzethez, Naruto azt mondta neki, hogy ráférne egy kis pihenés. Hogy menjen el vele a csereprogramra. Most, ebben a pillanatban ez kifejezetten csábító ajánlatnak tűnt. Az agyában lassan, de biztosan született meg az elhatározás, holnap, mármint ma, beszél Iruka-sensei-jel, aki ennek az egésznek a szervezője. El fog menni, és neki, nem fog róla szólni.

Ránézett a vázlatfüzetre ismét. Bele egyenesen a sötét szempárba...

 - Nem kell engem megmenteni. Ha kell, megmentem magam.

Azzal visszabújt az ágyba, hogy legalább abban a maradék kis időben tudjon aludni.