Deidara a többiekkel együtt nevetett Kiba valamelyik idióta poénján. Mosolyogva nézett körbe az összegyűlt társoságon. Váratlanul kék szemei megakadtak egy alakon. Nem jött közel a vidáman fecserészőkhöz. Az iskola falát támasztotta némán, és őt nézte.
Deidara gyomra összerándult, és belül elkezdte csikarni ismét az a hűvös, feszítő, megmagyarázhatatlan érzés. Ugyan a száján még mindig ott ült az a bárgyú mosoly, a szemei most már a félelemtől és a kétségbeeséstől csillogtak, és nem a vidámságtól.
A falnál álló alak elmosolyodott, gunyorosan, hűvösen.
 - Az enyém vagy Dei-chan - formázták az ajkai hangtalanul.
Deidara összeborzongott és elkapta a fejét. Ez az egész egyre jobban hasonlított egy rémálomra. Egy nagyon, nagyon rossz rémálomra.
Váratlanul szakadt vége a gondolatmenetének, és valaki meglehetősen durván szakította félbe. Ugyanis a nyakába ugrott!
A szőke hajú srác egy pillanatra nem kapott levegőt, egyrészt a meglepődéstől, másrészt mert egy hatlmas, ezüstös hajzuhatag beborította a teljes arcát. Természetsen pár másodperc után felfogta ki volt az, az eszement aki a nyakába ugrott, egy jó barátja. Egy nagyon régi jóbarátja, Hanshino Nova.
 - De örülök, hogy látlak! - sikkantotta a lány.
 - Hm, az jó - bólintott óvatosan Deidara, közben átnézett a másik háta mögött.
Ő már eltűnt.  A szőke megkönnyebbülten felsóhajtott.
 - Tudtad, hogy ahová megyünk oda járnak most Temariék is? - kérdezte vidáman Nova
 - Tényleg?
Deidara szemei meglepetten kerekedtek el. A Sabaku tesókat nem látta már vagy egy éve. Mármint, azóta amióta felbomlott a csoportjuk.
Ezzel el is jutottunk a kedves, drága szőkeség, első számú titkához. Melyszerint táncolt régebben. Melyszerint nagyon szeretett táncolni.
Ott talált először barátokra.
Halványan elmosolyodott, ezalkalommal őszintén, és nem a szokásos kínvigyorával.
Temari, Kankuro, Gaara. Tulajdonképp hiányoztak neki. De ezekszerint viszont látja őket...
Az ábrándozásából Iruka-sensei hangja rángatta vissza a valóságba.
 - Deidara, te Itachi Uchihánál fogsz lakni, Desuka, te...
A szőke összeráncolta a homlokát. Honnan ismerős neki ez a név?
A szemei váratlanul kistányér méretűre tágultak. Az a Sasuke nevű srác is Uchiha akihez Naruto szokott menni!
Emlegetett szamár módjára (mármint gondolatban emlegetett szamár módjára) jelent meg Naruto, közvetlenül előtte.
 - Király, együtt fogunk lakni! - nevetett - Bár Itachit nem igazán bírom, de lehet, hogy ti majd jól kijöttök egymással.
 - Hé, téged még nem is mondtak!
 - Ugyan már, minden évben Sasukéhoz kerülök, ez idei év sem lesz kivétel, csak figyeld meg!
Természetesen Narutónak lett igaza.
                   
Itachi mogorván nézte az öccse pattogását, meg azt, ahogy percenként nyúl a telefonhoz, és tárcsázza, feltehetőleg Naruto számát. Kakashi irodalom órán közölte vele, hogy ki fog nála lakni, de már elfelejtette a srác nevét.
Nem is érdekelte igazán.
Az, hogy kevesebb mint egy hét múlva Irodalom témazárója lesz, és egy büdös szót, annyit sem tud a verselemzésről, meg a híresebb szerzőkről, akik ilyen meg ilyen stílusban írtak, nah az már érdekelte!
Csak reménykedni tudott abban, hogy nem valami Narutohoz hasonló idiótát fog ki, aki egész héten pattog neki, ő meg majd egy betüt nem tud készülni a dolgozatra.
 - Itachi... ITACHI!
 - Mi van? - nézett fel értetlenül Sasukére
 - Indulnunk kéne - jelentette ki hűvösen Sasuke, közben kezével az órára bökött - nem lenne jó ha késnénk, nem igaz?
Itachi csak morgott valamit. Sajnos az öccsének volt igaza.

Amikor kiértek a buszpályaudvarra Itachi meglepetten vette észre, hogy a teljes társoság kint vár. Ott volt Pein, Zetsu, Hidan, Kisame, Kakuzu, sőt! Még az az idegesítő Tobi is, aki csak azért volt benne a csapatban, hogy legyen kit ugráltatniuk.
Meg persze Konan.
De ő nem számít, mert cserediákot fogad, most már évek óta.
De... mi a faszt keresnek itt a többiek?!
 - Hát ti meg? - morrant oda "kedvesen" a többieknek.
 - Jöttünk nézni a showt Uchiha - felelte gúnyosan Pein
 - Ne aggódj Itachi-san, csak azért vagyunk itt, mert...
 - Tobi, ha nem fogod be letömöm a bakancsomat a torkodon!
 - Ne, Itachi-san, ne! Tobi jó fiú, de tényleg!
 - Akkor maradj kussban!
 - Mi ez a hirtelen jött agresszivitás? - vigyorgott nyájasan Pein. - Nem is örülsz a barátaidnak?
 - Kabd be!
 - Vedd elő és esküszöm, hogy bekapom!
A banda többi tagja némán nézte a szópárbajt. Itachi célzatosan a slicce felé nyúlt, de magában azon imádkozott bár állítaná meg valaki, vagy valami...
Imája meghallgatásra talált. Kakashi személyében.
 - Itachi, Konan, gyertek ti is! Van még egy kis megbeszélés, mielőtt megjönnek!
 - Hm, majd máskor pici Pein, de tudom mennyire szeretted volna - duruzsolta Itachi, azzal sarkon fordult, és elindult Kakashi-sensei felé.

Deidara gyomra erősen liftezett. Kiszáradt a torka. Mostanra egyáltalán nem tartotta jó ötletnek azt, hogy ő is cserediák. Próbálta faggatni Narutot, hogy milyen fickó is Sasuke bátyja, de Naruto nem igazán tudott válaszolni.
A szőke fiú szája kiszáradt, és a pulzusa is hihetetlenül magas volt.
Iruka-sensei mindenkinek adott egy névcimkét amit ki kelett tűzniük jól látható helyre, hogy megtalálják egymást a társukkal. Valamint magyarázot pár dolgot arról, hogy körülbelül milyen programokra számítsanak.
 - Két hét, és három nap! Ennyi időt leszünk itt látogatóban, szeretném ha jól viselkednétek, és megkímélnétek minket a tavalyihoz hasonló botrányoktól! Egy évben bőven elég volt ezt eljátszani!
 - Mi volt egy éve? - kérdezte súgva Deidara Narutot.
A fiatalabb halkan felkuncogott erre.
 - Az egyik cserediák srácot kitiltották az iskolából, mert megdobált egy tanárt.
 - Ne már! - fintorgott Deidara. - Ez valami katonai suli vagy mi a szösz?
 - Dehogyis, csak a megdobálás alatt azt kellett értened, hogy hozzávágott mindent, ami a keze ügyébe akadt. Többek között egy pillangókést.
 - Hm, így már érthetőbb azért. - bólintott az idősebb.
A busz lassan fékezett. Naruto egyből előre rohant, és az elsők között szállt le, ellenben Deidarával, aki meg igyekezett hátramaradni, és nem feltünést kelteni. Amikor lejutott a buszról Sasuke és Naruto már nagyban beszélgettek, és látszólag nem törődtek semmivel.
Deidara vetett egy gyors pillantást Sasukéra. Az ő bátyját keresi. Csak hasonlítanak egymásra!
Sóhajtva nézett körbe.
Végül a tekintete megakadt egy csöppet sem barátságosnak kinéző alakon, aki ráadásként hasonlított is Naruto barátjára.
Nyelt egyet. Csak reménykedni tudott benne, hogy nem az, az alak lesz az.

Itachi fintorogva nézte a buszról leözönlő tömeget. Valamelyik idióta nála fog lakni. Neki meg adnia kell madj a kedves, jófej és természetesen segítőkész házigazdát.
 - Tch - morogta megvetően.
Ha nem félt volna attól, mit talál ki helyette az apja, illetve mit szólna hozzá Kakashi-sensei, már régen lelépett volna innen.
Komoran fürkészte a tömeget.
Csendesen kérlelte a kamikat, hogy ne valami Naruto féle idiótát kapjon.
Szép lassan mindenki megtalálta, hogy kivel fog lakni. Elkezdődtek a szokásos, "szia, hogy vagy,hogy hívnak" jellegű kérdések. Váratlanul kivált valaki a tömegből. Felé indult el bár eléggé határozatlanul.
Itachi csendesen mérte végig a fiút.
Hosszú szőke haj és kék szemek. Ugye nem Naruto tesója?! Világoskék ing, és fekete nadrág. Kíváncsi tekintet, de kifejezéstelen arc. A kezei zsebre vannak rakva.
 - Helló! - köszönt csendesen.
 - Hm - felelte Itachi.
Ránézett a fiú nevére: "Deidara".

Deidara nem igazán tudta, hogy hogyan tudná folytatni a beszélgetést. A nevét lelehet olvasni a cédulájáról, azt meg csak sejti az Uchiha, hogy nem hobbiból áll itt előtte, hanem mert ő fog nála lakni. Ráadásul Itachi nem tűnt egy olyan embernek, aki udvariasan és illedelmesen beszélget, akár a semmiről is.
 - Hol a cuccod? - kérdezte meg váratlanul.
Deidara összerezzent, a fiúnak kifejezetten hideg hangja volt. Felnézett, beleborzongott abba a jéghideg tekintetbe amivel őt nézte Itachi.
Emlékeztette őt arra a nézésre amivel az utóbbi időben ránézett Ő, a kínzója, a megszégyenítője, akit annyira szeretett, és akit annyira gyűlöl most.
 - A buszban, mindjárt hozom - sóhajtott fel.
Szapora léptekkel hagyta ott az idősebbik Uchihát. Valahogy kellemetlenül érezte magát a srác közelében. Egyszerűen kirázta a hideg. Nem tudta megérteni, hogy lehet valaki ennyire higgadt, és hűvös és... Mi a francért emlékezteti az Uchiha stílusa... Rá. Aki elől idemenekült.
Egész gyorsan sikerült megkaparintania a cuccát, közben Naruto is csatlakozott hozzá.
 - Na, túlélted? - kérdezte vidáman.
 - Hát ja, de biztos vagyok benne, hogy külön érzéstelenítő pirulákkal kezdi a reggelét, hogy ilyen hűvös arcot tudjon vágni egész nap. - suttogta, egy apró kis mosollyal a száján. - De lehet, hogy a hűtőben nevelték szerencsétlent. Berakták, aztán amikor megnőtt elég nagyra kiszedték. Legalább nem rohangált keresztbe kasul a lakásban, max nyöszörgött néha, hogy "hideg van".
Naruto hangosan felnevetett.
 - A bátyjámról van szó? - kérdezte váratlanul Sasuke a hátuk mögül.
Deidara arcáról lefagyott a mosoly. A fiatalabb Uchiha halkan felkuncogott amikor észrevette azt a különös kifejezést az arcán.
 - Nyugi, nagyon jól tudom, hogy Tachi milyen tud lenni, nyugtasson a tudat, hogy vannak egészen normális pillanatai is. - mondta kajánul Sasuke. - Bár, olyankor legtöbbször nem józan. - tette hozzá fintorogva.
 - Ez egyre bíztatóbban hangzik. - felelte Deidara.
Közben magában elkönyvelte, hogy a fiatalabb Uchiha sokkal, de sokkal jobb fej a bátyjánál. Bár még nem kéne hosszútávú következtetéseket levonnia, hiszen alig 10 perce ismeri.

Itachi türelmetlenül nézett a nevetgélő Deidarára. Oké... Ha jóban van az öccsével, kevesebbet lóg az ő nyakában. De azét mégis! Mégis miért zavarja őt, hogy a másik beszélget a tesójával?
 Lassan, de határozott léptekkel indult el a nevetgélő csapat felé.
Amikor elég közel ért hozzájuk megköszörülte a torkát.
 - Khm...
A másik három egyszerre kapta fel a fejét.
 - Örülö hogy jól szórakoztok, de a kocsi vár minket, nekem meg még tanulnom kéne. - a lehető legridegebb hangján mondta.
Sasuke csak forgatta a szemeit. Naruto fintorgott egyet. Deidara... Deidara pedig csak ránézett. Egyenesen bele Itachi szemeibe.
Egy apró pillanatig tartott az egész.
Elmerültek a másik szemében.
Majd a szőke félrenézett...