A teaház egyik asztalkájánál, egy igen előkelő hölgy ült. Hosszú fekete haja leért egészen a csípőéig, fekete szemei pedig nyugodtan pásztázták a környezetét. Az emberek már ennyiből is meg tudták volna mondani, hogy nem hétköznapi asszony, és biztosan szamuráj felesége.
De amint valakinek a tekintete a kimonóra tévedt, vissza is hőkölt.
A nemes Uchiha klán legyezőivel díszített fekete kimonó alatt, vörös alsó kimonó volt.
Egyből másfajta értelmet kapott a nő higgadtsága.
Valamint mindenki rögtön rájött, hogy ez csakis Fushigi Uchiha lehet, Itachi Uchiha, a klán vezérének, és Kvantó teljhatalmú urának felesége.
Fushigi leány neve is igen híres volt. Ugyanis Kisagi volt a családneve.
Köztudott volt pedig, hogy az előző sógun is a Kisagi családból származott.
Fushigi nyugodtan ült.
Mert ez volt a dolga.
Finoman, és illő módon szürcsölte a csá-t amit egy kedves leányzó tett le elé.
Letette a csészét, és körbenézett.
Jedo, Kvantó fővárosának a leghíresebb teaházában ült. Innen lehetett bérelni a legjobb kurtizánokat.
Most már. Eddig nem ez a teaház volt az első.
Fushigi egy pillanatra összerezzent. A másik teaház vezetője volt olyan bolond, és feldühítette Itachi-szant.
Utálta a férjét, és a férje agresszivitását. Annyi öröme volt az életben, hogy nem gyakran kellett a férfival párnáznia.
Ugyanis, mint arra hamar rájött Itachi-san, nem a lányokat kedveli.
Fushigi gondolatban lekevert egyet magának.
Ő nem töprenghet ilyeneken.
Ő kiválasztott, és boldognak kell lennie, mert az Uchiha klán vezetőjének, és a Japán egyik legfontosabb élelem ellátó birtokának ura, megtisztelte őt azzal, hogy feleségéül választotta.
Boldognak kell lennie, mert a virágok szépek, és mert itt a tavasz. Boldognak kell lennie, mert...
 - Domó Fushigi-san (Elnézést Fushigi-san)- hajolt földig zavartan egy kislány
 - Nan ja? (mi van) - nézett fel lassan a hölgy, szándékosan a legudvariatlanabb formáját használta a kérdésnek.
Ez kell, hogy elterjedjen róla, hogy ő egy kemény asszony, aki ügyes kézzel kormányozza a nagy, és híres Uchiha házat.
 - Mama-san fogadja önt, megtisztelne azzal, ha elkísérhetném - hajolt meg ismét a kislány. Hangjában remegett a félelem.
Alig lehetett hét éves, fehér alapon vörös, és narancssárga lótuszokkal hímzett kimonó volt rajta. Haját illően rövidre vágták. Fekete szemei fényesen csillogtak. Mindezekből az asszony rögtön megértette, hogy a kislány zavarban van, és fél. Minden bizonnyal nem rég kezdte el a képzést itt, a Füzek Népének tagjai között. A kurtizánokat, itt azért hívták a Füzek Népének, mert olyan kecsesek, és bájosak voltak, mint egy fűzfa.
Fushigi felállt.
 - Megtisztelő, hogy elkísérsz - billentette meg finoman a felső testét. Ezt a valamit nem lehetett meghajlásnak nevezni.
 - Engem tisztel meg Fushigi-san - hajolt meg a kislány.
 - Finom volt a csá - jegyezte meg egy fokkal lágyabb hangon a szokásosnál
 - Domó, Fusig-san - hajolt meg ismét a kislány
Több szó nem esett közöttük, egészen a mama-san irodájáig.
- Fáradjon be - térdelt le a kislány, miután elhúzta a shoji falát
Fushigi nem szólt egy szót sem, csak belépett az iroda helyiségbe.
Az asztaltól felállt egy középkorú nő. Szépen volt sminkelve, és a haja is díszes volt. Meghajolt a nő előtt, kicsit mélyebben, mint amennyire a hivatalos előírás kötelezte.
 Fushigi viszonozta a meghajlást, és szándékosan kevésbé mélyen hajolt meg, mint illő.
Egy igazi Uchiha legyen mindig magabiztos és gúnyos.
Ezt az egyet megtanulta a férjétől.
Egyikük sem szólalt meg. Fushigi jól bírta idegekkel az ilyen néma párbajokat.
 - Dózo Suvari (Kérem üljön le) - sóhajtott fel végül a mama-san.
Fushigi leült, de még mindig nem szólalt meg. Magában élvezte ezt a gonosz kis játékot, ennyi neki is kijárt.
Tisztában volt vele, hogy neki kéne közölnie először miért is van itt. De csak hallgatott.
Érdekelte meddig bírja idegekkel a játékot a másik.
 - Tehát, miért fáradt ide a kedves hölgy? - kérdezte Mitsuri. Elege volt a nő csökönyösségéből. Legszívesebben kidobatta volna a teaházából, de az Uchiha legyezős kimonó türelemre intette.
Az Uchiha klán nagyúr errefelé, még az is lehet, hogy nagy haszonra tehet szert ilyen módon. 
 - Gondolom, tudja, ki vagyok kedves, Mitsuri-san - jelentette ki fölényesen Fushigi, ő látta a másikon, hogy dühös, és sértődött.
Hát még milyen sértődött lesz, az ajánlata után.
 - Természetesen tisztában vagyok a személyével - bólintott kegyesen a mama-san. - sakét esetleg?
 - Nem, köszönöm, nem élek vele.  A célom egyszerű, az uramnak szeretnék bérelni egy háló társat
 - Fiút vagy lányt? - kérdezte udvariasan Mitsuri, noha tudta a választ... Bár nem biztosra, csak ha igazak a pletykák, akkor...
 - Fiút
 - Oh, elnézést asszonyom, de egy olyan különleges férfinak, mint Itachi-szamának, biztosan fiú kell?
 - Amit az uram mond, az úgy is történik - jelentette ki Fushigi.
Magában pedig elhatározta, az első adandó alkalommal kinyíratja ezt a nőt. Nem szimpatikus neki, egyszerűen nem. Ráadásul biztos volt benne, hogy amint lehet, eladja a férje titkát, jó pénzért. A mama-sanok mindig is sokat kerestek, és nem feltétlenül a kurtizánjaikon.
Ők voltak a legnagyobb titkok tudói. Az összes hálószobai, és magánéleti titkot tudták, hiszen a krutizánjaik kötelesek voltak mindent elmesélni nekik egyrészt, másrészt meg abból is sokat megtudhat az ember, ki milyen partnert választat magának, egy-egy éjszakára.
 - Gomen nasai, dózo, gomen nasai (Bocsánat, kérem bocsánat) - hajolt meg Mitsuri-san - sajnálom úrnőm, természetesen nem úgy értettem
 - Sigata ga nai (Nem lehet rajta változtatni) - morrant fel Fushigi
 - Dómo - mondta Mitsuri - mesélne pontosan mi az ura elvárása?
 - Nem mesélek, csak egy jó tanácsot adok, első osztályú kurtizán legyen, a Füzek Világának egyik legjobbja. Gondolom, nem akarsz úgy járni, mint Tsunade-san, aki nem figyelt eléggé
 - Természetesen úrnőm - mondta mézes mázos hangon a mama-san - de az ár, az igen komoly egy-egy előkelőbb kurtizánnál
 - Három koku-t, azaz egy koban-t kap, előlegként - jelentette ki Fushigi.
A mama-sannak elakadt a lélegzete. Egy koku, annyi amennyiből egy átlagos család, egy évig élhet bőségesen, három koku kisebb vagyonnak számít. Magában örvendezni kezdett.
Természetesen a fiú kurtizánok kevesebbet értek, mint a lányok. Három koku, majdhogynem a triplája annak, ami eddig a legmagasabb fizetsége volt akármelyik fiúért.
 - Valamint - kezdett bele ismét Fushigi, amikor látta, hogy a másik meg akar szólalni - uram úgy gondolja, ha megfelelő lesz az éjszaka, esetleg még egy kis után fizetést is kaphat...
Ezzel az Uchiha asszony már meg is nyerte a harcot.
Mitsuri volt annyira pénzéhes, hogy belemenjen az üzletbe, és ezek után biztosan a legjobbat fogja adni, vagy legalábbis majdnem a legjobbat.
Mitsuri szíve hatalmasat dobbant.
Az év legjobb üzletét készült megkötni, pedig még alig van délelőtt.
Végig gondolta, kit küldhetne Itachi-sanhoz, természetesen jó pár fiút azonnal el is vetett, mint ötlet.
 - Mégis mennyire legyen fiatal? - kérdezte végül óvatosan
 - Legalább tizenöt legyen - mondta alapos meggondolás után Fushigi-san
Biztos volt benne, hogy a férje nem akarna valami kis taknyos kölyökkel vesződni
Mitsuri összerándult.
Természetesen egyből tudta, amint az úrnő száján kijött a bűvös szó, mely szerint fiú, hogy ki lenne a tökéletes.
Biztos volt benne, hogy ha ŐT küldené, akkor az úr elégedett lenne.
Mert ennek a fiúnak még sosem volt elégedetlen kliense, ami természetesen ritkaság.
De magában még vívódott egy sort. Hisz szegény fiú alig tizennyolc éves, és azok közé tartozik, akik nem vállalják a durvaságot semmilyen formában.
 - Hol kerülne sor az együttlétre? - kérdezte végül szárazon.
 - Természetesen az Uchiha házban, Itachi-san nem szándékszik csak emiatt eljönni.
 - Értem. - bólintott Mitsuri, és összeszorult a gyomra. - Megfelelő körülményeket tudnak biztosítani?
 - Ez csak természetes. - bólintott rá a másik
Mitsurinak döntenie kellett.
 - Hát rendben, akkor hányra fáradjon oda a...
 - Napnyugtára legkésőbb.
 - Értem.
 - Ezek szerint megegyeztünk?
 - Hát természetesen Fushigi-szama.
A nő fizetett, még udvariaskodtak egy kicsit, majd eltűnt. Mitsuri pedig fáradtan rogyott le, vissza a párnájára.
Kimerítette az alkudozás, és a gondolkodás.
Ez így sehogy sem lesz jó, erre már rájött.
Fáradtan rázta meg az asztalon fekvő csengőt.
Az ajtón egyből belépett a kislány, aki elkísérte az irodába Fushigi Uchihát.
 - Mit szeretnél mama-san? - kérdezte csilingelő hangon
 - Szakét, sok szakét Ako-chan, és kérlek, hívd ide a bátyád Deidara-sant is.
A kislány meghajolt és már el is lebegett.
Mitsuri pedig lehunyta a szemét, és nekiállt ismét gondolkodni.
Deidara ugyan barbár kisfiúként érkezett ide Jedóba, úgy három éves korában, de hamar felnőtt. Mivel a szüleiről nem tudtak semmit, ezért sokkal olcsóbban vásárolta meg őt a mama-san, mintha egy japán kisfiúról lett volna szó.
De az óta!
Deidara, a fizetett összeg százszorosát is visszatérítette már.
Lenyűgöző volt, és gyorsan tanult. Bár még nem fordult meg igazán nagy uraság színe előtt, eddig egyszer sem vallott kudarcot, és mostanra, már öt vagy hat, visszatérő vendéggel büszkélkedhetett.
Ilyen siker még a női kurtizánoknál is ritka.
Ráadásul a céh most tárgyalja, hogy talán első osztályú kurtizánná kéne nyilvánítani a fiút, ami külön kitüntetés lenne, és még többet lehetne kérni Deidara szolgáltatásaiért.
 - Ikaga desu ka mama-san? (Jól vagy mostohaanyám) - csendült fel a fiú hangja a szobában
Mitsuri egyből felnézett, fáradtan elmosolyodott
 - Egy igen érdekes ajánlatott kaptam Dei-chan.
 - Értem - bólintott tétován a fiú.
Ebben a pillanatban érkezett meg Ako, két csészével, és egy nagy kancsó szakéval.
Mitsuri megdicsérte a kislányt, mert két csészét hozott.
Ako pedig boldogan távozott a szobából.
 - Tölthetek mama-san? - kérdezte udvariasan Deidara.
Mitsuri csak bólintott, közben alaposan végignézett a fiún.
Deidarának hosszú szőke haja volt, olyan, mint senki másnak errefelé, hatalmas kék szemei, amik leginkább a derűs nyári égbolt színét idézték fel az emberben. Karcsú és kecses alakja volt, tejfehér bőrrel.
Szebbet nem is kívánhatott volna senki.
Szemét pontosan kihangsúlyozta az egyszerű aranyszínű kimonó, és az alatta lévő fekete.
Pontosan mérte a csészékbe a szakét, és egy egészen apró cseppnyit sem öntött félre.
Udvariasan megvárta, amíg a nevelő anyja iszik előbb, és csak utána kortyolt bele a sajátjába.
 - Tökéletesen nézel ki - állapította meg boldogan.
Melegség töltötte el a szívét valahányszor a fiúra gondolt.
 - Túl kedves hozzám - hajolt meg Deidara.
 - Ide figyelj, ma házhoz mész - jelentette ki keményen Mitsuri.
 - Hová? - nézett fel meglepetten a fiú. Tudta, hogy ez így nem illendő. Egy igazi Japán nem nyilvánítja ki így az érzelmeit. De a nevelő anyja, még soha, de soha nem küldte házhoz...
 - Nem máshoz, mint Itachi Uchiha-samához személyesen
 - Donojoni? (Hogyan?) - fakadt ki akaratlanul is Deidara - Gomenasai (Bocsánat) - hajolt meg utána egyből.
Homlokát a padlóra tette. Tisztában volt vele, hogy az ilyen kifakadásai szégyent hoznak mind a nevelőire, mind saját magára.
 - Jól hallottad fiam, én is így fogadtam majdnem a hírt, de kérlek, tartóztasd az izgalmadat. Tudom, hogy mindez nagy megtiszteltetés számodra. Pláne az ár, amit fizetnek! Valamint az, hogy láthatod a nemes Uchiha házat belülről! Ez mind, mind megtiszteltetés
 - Természetesen - bólintott Deidara.
 - Előreküldöm majd Suzuko és Midori kisasszonyokat, hogy rendezzenek be mindent szépen, ahogyan illik, mivel az úr szokásaival nem vagyunk tisztában, és a felesége, az a hárpia nem mondott semmit, ezért sok mindent kell átvitetni.
 - Meddig kell maradnom? - kérdezte remegő hangon a szőke.
A gyomrába valami különös érzés költözött, ami eddig még sosem volt ott, ha új munkát kapott. Általában örül, különösen, ha ismerős nevet hallott. Az azt jelenti, hogy jól végzi a dolgát, és sikereket hoz ezzel a megmentőjének, akinek hála nem lett még rosszabb a sorsa.
Ugyanakkor Uchiha Itachi.
Ezt azért túlzásnak tartotta.
Főleg azok után, amit mesélt Sakura-chan Inónak. Sakura-chan Tsunade keze alatt szollgált régebben, míg Ino itt, Mitsuri-samánál. A lány előszeretettel mesélt neki a legújabb pletykákról, így pontosan tudta, mi történt azon a vészes éjszakán, amikor Itachi feldühödött, és emiatt...
De neki nem szabad erre gondolni.
Ha rossz dolgokra gondol, rosszul fog teljesíteni, és az végzetes is lehet akár.
 - Gondolom, addig maradsz, amíg az úr óhajtja - felelte Mitsuri, látva Deidara arcát, amin akaratlanul is átcsillant az aggodalom, meglágyult kicsit a szíve.  Nem tudta megállni, hogy ne mondjon valami kedveset, vagy bátorítót a fiú számára
 - Ne aggódj, minden remekül fog menni, te vagy a legjobb, ezért küldelek téged, te senkinek nem okozol csalódást... Még annak az ostobának sem fogsz! Sőt! Attól eléri a Felhők és Esők világát, hogy rád néz.
 - Köszönöm mama-san - nézett fel hálásan Deidara - ha nem bánod, elmegyek felkészülni... Az estére.
 - Menj! - intette el Mitsuri magától a fiút.