Fugaku Uchiha különös döntésre szánta el magát. Általában, nem szokott desszertet rendelni egy étteremben, de most, hogy hallja, ahogyan a többi vendég dicséri a süteményeket, kedve támadt egyet megkóstolni. Valószínűleg, ha bárki is megkérdezi, hogy mikor evett utoljára édességet, süteményt, vagy bármi olyasmit, ami tele van cukorral, és az idióta kiskölykök kedvence, nem tudott volna válaszolni. Nagyon rég volt.
Általában, ha étterembe mennek, akkor a végén csak kávézni szokott, és a felesége, meg a kisebbik fia Sasuke szokott valami édességet enni. Sasuke főleg fagylaltot, vagy valamilyen krémes sütit, ugyanis valamilyen furcsa okból utálta a csokoládét, Mikoto pedig mindig valami gyümölcsös édességet kért. Ő sem szerette annyira a csokoládét. Lehet, hogy ez valami családi különlegesség? Itachi, Itachi meg megmaradt az örök rejtélynek, ugyanis a szülei társaságában, úgy enni is alig szokott, nem, hogy társalogni, vagy bármilyen hasonló szociális tevékenységet végezni.
 - Parancsolnak desszertet, esetleg kávét? - lépett hozzájuk ugyanaz a szőke fiú, aki be is kísérte őket.
 - Igen, parancsolunk. - felelte Fugaku.
A szőke fiú bólintott, majd térült fordult, és visszatért 4 étlappal. ezek már nem hasonlítottak arra az étlapra, amiből megrendelték a levest, és a főfogást.
 ~Külön desszert lap. Ez igen. Adnak a stílusra. ~ állapította meg elégedetten a családfő.
Közben fél szemmel lopva körbenézett.
Sasuke és Mikotot a szokásos lelkesedéssel vetette bele magát az étlap nézegetésébe.
Mikotot állítólag már járt itt, és nagyon kellemesnek találta a helyet. Csak emiatt jöttek ide, és most a legidősebb Uchiha kénytelen volt megállapítani, hogy a hely neki is elnyerte a tetszését. A kiszolgálás kifogástalan, bár a pincér megköthetné rendesen a kimonóját, az ételek pedig finomak, és ízlésesen vannak tálalva.
Ahogy Itachira pillantott, feltűnt neki, hogy az idősebbik fia, milyen különösen is viselkedik ma
 - Valami gond van fiam? - kérdezte.
Sasuke meglepetten kapta fel a fejét, majd egy pillanat alatt felfogta, hogy ez nem neki szólt.
Itachi finoman nemet intett a fejével, még csak fel sem nézett az apjára.
 - Pedig nem úgy néz ki. - mondta fagyosan Fugaku, közben lerakta a kezéből az étlapot, és a fia arcát fürkészte.
 - Az, aki felszolgálta az ételt...
 - Igen?!
 - Az osztálytársam. - fejezte be végül a mondatot Itachi.
Talán így lesz a legegyszerűbb. Az apja ebből azt fogja hinni, hogy meglepődött egyszerűen a dolgokon, és nem fog semmi rosszra gondolni.
Bár, tulajdonképp mire is gondolhatna... Hiszen, nem történt semmi érdekes.
 - Választottak már? - lépett oda hozzájuk Deidara.
 - Tényleg a fiam osztálytársa vagy? - érdeklődött Fugaku.
A szőke fiú meglepetten pislogott, majd bólintott.
 - Igen. - felelte végül.
Itachi dühösen pillantott az apjára, most tulajdonképpen ez mire is volt jó?!
Nem hazudott, hülye is lenne hazudni az apjának. Már épp elégszer megtapasztalta, hogy abból nem következik semmi jó dolog.
 - Rendben, én egy ilyen pezsgős gyümölcs zselét kérek.
Deidara szemei egy pillanatra, meglepetten tágultak el, csak egy egészen kicsi pillanatra. Nem számított arra, hogy Fugaku, igen Fugakunak hívják Itachi apját, kérni fog desszertet. Hm, mit is mondana Sumimasen, miről tanúskodik ez a választás...
<i>" Előkelő, kifinomult ízlés, ez a desszert nem annyira édes, feltehetőleg nem kedveli az édességeket. Nem is szilárd, de nem is folyós desszert. Egy olyan ember választ ilyet, aki mindig eléri amit akar, úgy, hogy közben be sem piszkolja a kezét" </i>
 - Értem. Mikoto-san, esetleg a szokásosat? - fordult a nő felé.
Az asztalnál ülőket ez igencsak meglepte, kivéve persze Mikotot, aki nagyon jól tudta, hogy mire gondol a szőke.
Mosolyogva megrázta a fejét.
 - Köszönöm nem, ma valami újat próbálnék ki - jelentette ki, és csillogó szemekkel fürkészte az étlapot. - Esetleg, egy Flan de naranja...
<i> " Szép desszert, finom, és frissítő, bár stílusra nem illene hozzá. Túlságosan is egyszerű, és nem olyan, hogy is mondjam, az ő gyümölcse inkább az eper, a málna, a megy. A vörös gyümölcsök, amik tele vannak élettel. A citrusfélék nem illenek hozzá." </i>
Deidara óvatosan megrázta a fejét, mintha csak az egyik szőke tincsét akarná kirázni a szeme elől.
Miért is kellett neki figyelni Sumimasen kiselőadásainál az édességekről, meg a gyümölcsökről?!
 - Nem, inkább egy Liquid Love-ot kérek. - jelentette ki végül Mikoto.
A szőke fiú egy biccentéssel nyugtázta a döntést.
<i>" Ilyet csak egy olyan ember rendelhet, aki boldog, és meg van elégedve azzal, amilyen van. Eléggé egyszerű, mégis különleges desszert. Hűvös, mégis képes lángokat szítani. Nem véletlenül lett love a neve." </i>
 - Értem. - biccentet csendesen Deidara.
 - Én egy Halva Parfait kérek. - mondta nyugodtan a kisebbik Uchiha fiú, miközben lerakta az étlapot. - Meg még egy adag ásványvizet.
<i> Halva Parfait, az örök rejtély, akik ezt kérik igazán különlegesek, pont, ahogyan maga a desszert is. Krémes, és édes, ugyanakkor a meggy öntet miatt a tetején, némileg savanykás. Gyakran raknak még mellé pisztáciát, és keserű csokoládét. Ez így, borzalmasan hangozhat, mert olyan ellentétes ízekről van szó, és mégis, együtt, még a legszigorúbb étel kritikust is ledöntik a lábáról. Ha jól csinálják, és megfelelő arányban vannak a keverékek, akkor ez a tökéletes egyensúly megtestesítője. Ilyet csak valaki olyan rendelhet, aki nem olyan biztos magában, inkább csak egy látszat a magabiztossága, nagyban függ az élete, és a boldogsága másoktól" </i>
 - Rendben, te valamit Itachi? - kérdezte végül, és egyenesen belenézett a másik szemeibe.
Az idősebb Uchiha fiút ettől kirázta a hideg, és ugyanakkor nagyon is melege lett. Volt valami Deidara nézésében, ami arra késztette, hogy borzongjon meg, vegye gyorsabban a levegőt, verjen szaporábban a szíve, és úgy mindenestül forduljon fel az eddigi nyugalma. Ugyanakkor, volt ebben a szempárban valami nyugtalanító mélység, ami inkább arra ösztönözte, hogy húzódjon minél messzebb a másiktól, és kerülje őt el nagy ívben. Melyik megérzésére kéne hallgatnia?!
 - Itachi nem szokott desszertet kérni. - jelentette ki csendesen, szinte vészjóslóan halkan Fugaku.
 - Oh, értem. Akkor esetleg kávét?
 - Nem, egy citromos Meringue-t kérek, keserű csokival. - jelentette ki Itachi határozottan.
Ugyan halkan mondta, mégis valószínűleg az egész étteremben minden ember hallotta, a döntést.
<i> "Nem is tudom, ezt miért nevezik desszertnek. Nincs benne semmi édes, mégis, valószínűleg aki ilyet kér, annak jól esne valami édes, valami kellemesen lágy. Mégis, találna büszkesége, vagy valami más megállítja abban, hogy édeset kérjen. A citrom, és a keserű csokoládé, az egyik legfurcsább párosítás, amit a hátán hordott a Föld. Az, aki ilyet kér, biztos nem érzi jól magát a bőrében, savanyú és keserű, ráadásul ezek így együtt, párban..." </i>
 - Oké, pár pillanat múlva hozom őket. - bólintott Deidara, azzal sarkon fordult és bement a konyhába. Halvány mosoly játszott az ajkain... Volt egy gonosz kis ötlete.

 - Deidara kiviszed a tizenkettes asztalhoz a főfogást? - kérdezte Sumimsen, miközben befejezte az utolsó simításokat a Halva Prafait-on.
Iszonyú sebességgel tudta elkészíteni a dolgokat, és pláne úgy, hogy ha gáz van, akkor besegít neki Shikamaru, gyorsan haladt a rendelések elkészítésével.
 - Hát persze, de az, az asztal nem Chítáé? - kérdezett vissza a szöszke, miközben elvette a "nővére" könyöke mellől a bazsalikomos üveget. Egy perc múlva, valószínűleg leveri, a nagy forgolódás közben.
 - De, de ő most épp kint van az ötös asztalnál. - felelte Sumi, és kisöpört pár kósza tincset a hajából.
A következő pillanatban Shikamaru felé nyújtott egy hajcsatot.
A lány megkönnyebbülten sóhajtott fel, némileg könnyebb úgy a munka, ha a haja nem lóg folyton a szemébe.
Biccentett egyet a fiúnak, aki addigra már rég visszaült, és tovább unatkozott.
 - Oké, viszem. Naruto, kiviszed közben a kedvenc Uchiháinknak a desszertjeiket? - kérdezte az épp konyhába érkező szöszit.
 - Persze Dei. - bólintott Naruto, és közben hatalmasat nyújtózott.  - Hol vannak azok a desszertek?

 - Üdvözletem, kinek lesz a Liquid Love? - érdekldött Naruto.
 - Az enyém. - nézett föl mosolyogva Mikoto.
 - Naruto?! - nyikkant fel hitetlenkedve Sasuke
 - Ő meg a te osztálytársad? - kérdezte gyanakodva Fugaku.
Sasuke csak bólintott egyet. Ahogy ránézett a szőke fiúra iszonyatosan elvörösödött. Fogalma sem volt róla, hogy Narutonak ilyen gyönyörűen kidolgozott, izmos felsőteste van, ráadásul az a tetoválás ott a köldöke körül. Nyelt egy hatalmasat.
 - És akkor gondolom Suke tiéd a Halva Parfait. - nézett rá mosolyogva Naruto, miközben felé nyújtotta a fentebb említett édességet. – Meg az ásványvíz is.
Ahogy ránézett a másikra rögtön feltűnt neki, hogy Sasuke hogy kipirult, elmosolyodott a látványra, és egy egészen pici pillanatra, valami különös érzés fogta el az egész bensőjét.
 - Parancsolj. - nyögte ki végül, és lerakta a másik elé a tálkát, és a poharat.
A keze egy pillanatra hozzáért Sasuke kezéhez, és ez mindkettejüket úgy ért, mint egy kisebb áramütés. A bőrük felszikrázott, és egy pillanatra egyikük sem vett levegőt.
 - Jó étvágyat - nyögte ki Naruto, és amilyen sebesen csak tudta, elhagyta az asztalt.
Mindeközben Itachi megkóstolta a desszertjét, és meglepetten tapasztalta, hogy a csoki reszelék a tetejét, egyáltalán nem keserű csoki.
Összeráncolt szemöldökkel felnézett.
Deidara épp a kettővel odébb lévő asztalnál vett fel rendelést.
Mint aki megérezte, hogy figyelik odafordult, és hunyorított egyet Itachira, egy kedves mosoly keretében.
A fekete hajú akaratlanul is visszamosolygott. Kifejezetten finomnak találta a desszertjét. Lehet, hogy gyakrabban kéne kérnie?!

A pihenésnek vége! Immár hivatalosan i, már több mint egy hét telt el a földrengés, mega  többi katasztrófa után, és a városban minden helyreállt. Minden újra a normális, kivéve persze a templomot, mert azt nem tudták egy hét alatt újjáépíteni. Meg aztán, nem is mernék a régi templom helyére.
Azok a babonás emberek... Annyi baj van velük!

Naruto unottan meredt az előtte ülő lány tarkójára.
Perceken belül be fog aludni, és az senkinek sem lesz jó, de legfőképpen neki nem, mert a tanár feltehetően iszonyúan dühös lesz.
Mégis, egyre laposabbakat pislogott. Fészkelődött egy kicsit, és próbált kényelmesebben elhelyezkedni a padban.
 - Dobe ébresztő - sziszegte a fülébe Sasuke váratlanul.
 - Mi van teme? - kérdezte, hatalmasakat pislogva.
Pedig már majdnem sikerült elaludnia.
 - Tehát gyerekek, mint azt tudjátok, idén is vannak olyan kötelező olvasmányaitok, amiket házi dolgozat formájában kell leadnotok. Tavaly, párban folyt a munka, és nem lett túl jó a végeredménye annak, hogy ti választhattátok ki a párjaitokat.
 - Miért nem lepődök meg ezen. - morogta kelletlenül Shikamaru.
Két órával ezelőtt a tanár azért ültette előrébb, mert a mellette ülő Kiba folyton róla puskázta le a matek feladatok eredményeit. Tehát most ott ül amellett a négy copfos lány mellett. Hogy is hívják? Ja, Temari. Ő nem is járt ide a suliba, amikor pár éve itt járt...
 - Úgyhogy, most én választom ki, ki, kivel lesz egy csapatban.
Az osztály egy emberként hördült fel.
 - A regény, amit fel kell dolgoznotok, mint azt ti is nagyon jól tudjátok a Rómeó és Júlia.
A fiúk erre egyszerre kezdtek el rosszul lenni, a lányok viszont csillogó szemekkel meredtek a tanárra.
Karin hatalmas szemekkel meredt Sasukére.
 ~ Oh, Istenem, add, hogy vele legyek egy csapatban ne ezzel a zabagéppel! ~ Azzal szúrós pillantást vetett a mellette ülő Chojira, aki természetesen már megint titokban evett órán.
Már nagy gyakorlata volt benne, hogy egyen úgy, hogy a tanárok ne vegyék észre...
 - A párok pedig nagyon egyszerűen alakulnak ki. Mindenki, a padtársával fog dolgozni!
Az osztályba beállt a hullamerevség, hullacsönd, és úgy egyáltalán... Az alvók felébredtek, az ébren lévők mentálisan felsikítottak.
Ugyanis, az ülésrend az alapján alakult ki, hogy kik azok, akik biztosan nem beszélgetnek végig egymással egy egész órát...
Karin felsikoltott, és a példáját követte meg néhány lány, sőt! Egy fiú is?!
Aztán akkora hangzavar keletkezett, mint az iskola fennállása alatt még soha.
Négy csöndes alak volt az egész teremben. Az egyik Neji Hyuuga. A másik Shikamaru. A harmadik Sasuke, és negyedik, bármilyen meglepő is, Naruto.
De ez csak azért mert visszaaludt ismét.
Most viszont a hangzavarra elkezdett ébredezni.
Meglepetten nézett Sasukéra.
 - Hé, ööö, izé, teme, mi folyik itt?
 - Együtt fogunk dolgozni. Párban.
 - Aha biztos.
 - Házi dolgozatot kell írnunk a Rómeó és Júliából. - folytatta higgadtan az ifjabbik Uchiha.
Erre Naruto hatalmasra tágult szemekkel meredt a másikra.
 - Hé, ugye most viccelsz?!
Sasuke megrázta a fejét, Naruto pedig azt kívánta magában, bár aludt volna még tovább...

 - Basszuskulcs én meg fogok halni! Leugrok a suli tetejéről! Felakasztom magam...
 - Mi történt Naruto? - fordult a kisebbik szöszihez az épp az asztalhoz érkező Deidara.
Kényelmesen lepakolta a cuccait, majd kérdőn felpillantott az "öccsére".
 - Nekik is volt ma Irodalom órájuk.
 - Ez nem magyarázat - rázta meg a fejét Deidara, közben odadobta Narutonak az uzsonnáját.
 - ADJ CSOKIT! - hördült fel a hisztiző Chíta, és valószínűleg képes lett volna rávetni magát Deidarára, ha abban a pillanatban, amikor elüvöltötte megát nem koppant volna egy Mars szelet a homlokán.
 - Szóval mi történt? - firtatózott tovább, miközben előszedte a vázlat füzetét, és folytatta a madár portrét, amit elkezdett a természet ismeret órájukon.
A másik kezével szórakozottan elővett az uzsonnás zacskójából egy szendvicset. Fél kézzel kicsomagolta, majd úgy, hogy fel sem nézett a portréból enni kezdett.
 - Házi dolgozatot kell írnunk és...
 - Ne is említsd, mert kiborulok! - fakadt ki a még mindig hisztis Chíta.
Valami nagydolognak kellett történnie, hogy a lány ennyire kiboruljon...
 - Már ki vagy borulva cica, ott csorogsz a padlón. Tehát, a házi dolgozatot párban kell csinálni, magába foglal egy minimum 5 oldalas leírást a történetről, egy 3 oldalasat a szerzőről. 2 választott karakternek a teljes jellemzése és vannak szabadon választható dolog, például interjú írása a szereplőkkel, vagy mondjuk eljátszani egy jelenetet a könyvből meg ilyenek.
 - Mi az olvasmány? - kérdezte Deidara, közben elkezdett a madár lába alá rajzolni egy faágat.
 - A Rómeó és Júlia.
Deidara kuncogni kezdett, majd végül nevetésben tört ki. Elképzelni, amint az "öccse" vagy akárcsak a "húga" valakivel Rómeó és Júliát játszik el, eléggé mulatságos volt.
 - Mond ki viszont, hogy mi az egészben a legnagyobb szívás! Mert azt kihagytad édes egyetlen kis Narutom, hogy a rohadt padtársával kell együtt dolgoznia az embernek! - visította Chíta ultra magas hangon.
Erre, már többen is felkapták a fejüket. Vagy csak arra, hogy Deidarából most már végképp kirobbant a nevetés?
Valahogy, a nevetése a fiúnak, olyan, különleges volt. Egyszerre érzékborzoló és izgató, ugyanakkor félelmetes is. A hangja szinte simogatta az embert, de ugyanakkor hűvös is volt, mintha nem is szívből nevetne valójában, hanem csak úgy, sehogy.

Itachi az asztaluktól odafordult, és ránézett a nevető Deidarára. A szőkeség haja csak úgy repült a levegőben, miközben hátravette a fejét, az arcvonásai picit megnyúltak, és az idősebbik Uchiha fiúnak máris azt kellett észrevennie magán, hogy elpirult. és a szíve egyre hevesebben dobogott. A vére ott zúgott a fülében, és csak lüktetett, lüktetett és...
Legszívesebben lecsapta volna a fantáziáját ezért a gondolatért, de Deidara nevetése kifejezetten, khm, erotikus volt?!

Uchiha Sasuke, kifejezetten idegesen vágtatott be az öltözőbe a tesi órájuk után.
Nem elég, hogy az a hülye atlétika, ma sehogy sem ment neki, mert folyamatosan az járt az eszében, hogy Naruto milyen szexi volt abban a rohadt kimonóban, és naná, hogy a szőke volt előtte, és ő meg elbambult azon, hogy a másiknak milyen szép feneke van...
Nem! ez nem lehet ő. Ő egy Uchiha, és egy Uchiha nem gondol ilyenekre.
Mondjuk sosem kötötték le igazán a pornó lapok, amiket Kibáék vihogva mutogattak neki. Szép lányok. Nem talált benne semmi különösebben érdekeset, vagy izgatót. De akkor sem meleg! Amúgy is, ki találni az itteni visítozó libákban bármi izgatót is?! Kezdjük például Sakurával, vagy Inoval vagy Karinnal. Egyszerűen idegesítőek, és kiborítóak!
Meg aztán az a hülye tanár is pont most akart beszélgetni vele óra után, hogy ugye nincs baja, és nem lázas, mert ma kibaszottul rosszul teljesített.
Most mit mondjon Ibikinek?!
"Sajnálom tanár úr, de nem figyeltem, mert Naruto seggét bámultam!"
Valószínűleg a tanár urat nem igazán hatná meg ez a magyarázat...

A következő pillanatban Sasuke egy hatalmas puffanás kíséretében elterült valakin.
Pontosabban az a valaki, a fentebb említett szőke fiú volt, aki már befejezte az átöltözést és indult volna haza, ha csak... Nem ütköztek volna össze.
Sasuke egész közelről tekinthette meg azt, hogy Narutonak milyen gyönyörű bőre van, milyen szép kék szemei és...
 - Sasuke? - sóhajtott fel meglepetten Naruto.
Kicsit furcsán érintette a helyzet. Persze, került már hasonló helyzetben. Mondhatni intim közelségbe, csak az nem fiú volt, és nem a tesi öltöző padlóján.
Ráadásul a fekete hajú szemei olyan furcsán csillogtak, és ez egyáltalán nem illet bele az arckifejezésébe, ami a meglepődöttségről tanúskodott.
 - Naruto. - nyögött fel Sasuke.
Kész. Ez már biztosan nem az ő napja.
Most itt fekszik ezen az eszméletlenül helyes szőkén, érzi a másik szívdobbanását, ahogy a ruhája alatt megfeszülő kőkemény izmokat is, érzi azt a kellemes, enyhén ramenre emlékeztető illatát, és halvány fogalma sincs róla, hogy mit tegyen.
Végül Naruto volt, aki megmozdult.
Eredetileg, csak fel akart ülni.
De tényleg csak fel akart ülni.
Viszont a mozdulat nem teljesen így sikerült, ahogy elkezdett felemelkedni, Sasuke és az ő ajkai összeértek, és, legnagyobb meglepetésére a fekete hajú, nem ellökte magától hangos ordítások közepette, hanem még szorosabban odabújt hozzá, ezzel elérve azt, hogy Naruto visszafeküdjön a földre.
A szőkeség akaratlanul is elmosolyodott. Ki hitte volna pont Sasukéról...
Óvatosan kinyújtotta a nyelvét, és lágyan elkezdte cirógatni vele a másik ajkait. A fekete hajú ajkai hűvösek, ugyanakkor iszonyúan puhák és édesek voltak. Pont az ellentéte az övének, neki forró volt a bőre, és talán egy picivel durvább, is mint a másiké.
Nem csókolózott túl sokszor életében, ami lássuk be, eléggé nagy szó volt. Fiúval meg aztán végképp nem tette.
Sasuke halkan felnyögött, ezzel utat adva Naruto kíváncsi nyelvének, ami egyből nekiállt felderíteni az új terepet. Közben egyik kezével átkarolta a fekete hajú derekát, még a másik keze beletúrt a selymes tincsek közé. Jó volt a csók, olyan jó, mint amilyen még soha nem volt.
Váratlanul a szemei felpattantak, már nem is emlékezett, mikor csukta be őket igazából. A gyönyörű kék szemekben meglepődés csillant, ahogy érezte, hogy Sasuke egy bizonyos része, igen hevesen reagált az ő közelségére.
Úgy néz ki, valamennyire Sasuke is visszanyerte az öntudatát, ugyanis minden eddiginél vörösebb lett, és zihálva felpattant.
 ~ Nem, nem! Ez nem lehet igaz! ~ Sikoltott fel valahol a belsejében egy hang.
Naruto pedig már másodpercig még ott feküdt a márványon.
Beszélnie kéne Deidarával... Ez így nem állapot, mi folyik itt?! Olyan hevesen dobog a szíve, mint még soha, és szégyen, nem szégyen, de ő is egészen hasonlóan reagált, mint Sasuke. És ugyan kevés dologban volt biztos száz százalékig, de abban igen, hogy ez nem normális! Nem baj, majd a "bátyja", ő biztos tudja, hogy mi történik vele. Ő majd tud segíteni neki...
Remegve állt fel.
Eszébe jutott egy hasonló helyzet, ami azért nem mostanában volt, hanem régen.
Nagyon régen. Jobb is azt elfelejteni...
Az a lány.
Nem! Nem, ki kell vernie a fejéből ezeket az emlékeket!
De már késő volt, az agyában a képek hevesen kezdtek el villogni, egyik a másik után.
Természetesen, az is pontosan az eszébe jutott, hogy, hogyan végződött az a történet akkor...