Amikor a n�mettan�r vis�tva berobbant a 11. a-ba, Hidan iszonyatosan �ssze akart menni. El�g volt r�n�znie a tan�r d�h�s arc�ra, �s biztos volt benne, hogy a tan�rn� tudja. M�r csak az im�dkoz�s maradt h�tra, hogy gyors, �s f�jdalom mentes hal�la legyen... Vagy, hogy ne �t keresse a tan�r. Im�ja meghallgat�sra tal�lt.
 - Ebbe az oszt�lyba j�r egy bizonyos Deidara?! - k�rdezte f�jtatva a tan�r.
Az oszt�ly egy emberk�nt fordult a sz�ke haj� sr�c fel�.
A tan�r homlok�n izzadts�g cseppek csorogtak, a szemei pedig v�szesen villogtak, a haja k�cos volt, a keze pedig remegett.
 ~ Mint valami elmebeteg ~ villant fel Deidara fej�ben. Lassan, vontatottan fel�llt a padb�l.
 - Miben seg�thetek? - k�rdezte nyugodtan.
 - Azonnal velem j�ssz! - sziszegte a tan�r.
Deidar�nak fogalma sem volt ki lehet ez a n�, f�leg, mert idegen nyelvekn�l a franci�t vette fel, �s arr�l meg pl�ne nem volt fogalma, hogy mit akar t�le ez a n�. Lehet, hogy Hidan�k megint kital�ltak valami idi�ta cs�nytev�st? Ez elm�lt napokban m�r volt j� p�r �rdekes h�z�suk. Persze ilyen esetekben v�g�l �k j�rtak rosszul...
  - Mi�rt is? - k�rdezte tov�bbra is ugyan azon a hangsz�nen, k�zben finoman felvonta a szem�ld�k�t. Megy a hal�l ezzel a n�vel.
Na, j�, a hal�l nem. De a dilih�zb�l p�r �pol� igaz�n kij�hetne �rte.
 - A te h�god Nozomi Ch�ta?
Deidara arc�n pillanatok alatt nagyon �rdekes v�ltoz�s ment v�gbe. Egy hatalmas s�haj keret�ben, a von�sai megkem�nyedtek, a fogait olyan szorosan pr�selte egym�shoz, hogy f�l� volt, elt�rhetnek. Tiszt�ban volt vele, hogy a "h�gocsk�ja" baromira unja az iskol�ba j�r�st, �s mindig is a legf�kezhetetlenebb egy�nis�gek k�z� tartozott.
A kez�vel t�relmetlen�l egy apr� kis jelecsk�t mutatott.
T�nyleg nem volt sok.
Ez igaz�n nem sz�m�thatott nagydolognak.
Vagy m�gis?
A szemei el�tt fellobbantak azok a dolgok, amiket mindeddig, sz�nd�kosan elrejtett maga el�l. Nem volt sz�ks�ge arra, hogy b�rkinek, ak�rkinek, mindenkinek a fejbe l�thasson, �s megtudja a titkait, az �rz�seit. Nagyon r�g haszn�lta ezt a technik�t, f�leg amiatt, hogy a legt�bb ember, ak�rcsak Naruto k�zel�ben, az � k�zel�ben is k�nnyen megmutatja �nmag�t. P�r kedves sz�, n�mi meg�rt�s, egy mosoly. Igaz�n nem kell sok ahhoz, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.
De most ez m�s helyzet volt. Sz�ks�g helyzet. Tudnia kellett, hogy mit csin�lt Ch�ta!
Az arca megkem�nyedett. K�t csettint�s, se t�bb, se kevesebb. �s megkapod, amire v�gysz...

Ch�ta mosolyogva figyelte, ahogy az igazgat� �r, �s Deidara k�s�ret�ben bevonul az, az ut�latos tan�r. Csak �lt annak a Hiyou, vagy milyen nev� fi�nak a padj�n, �s vigyorgott.
Most j�n, az igazi show m�sor!
 - Tess�k, n�zz�k csak meg! - jelentette ki fontoskodva a tan�r, �s a t�bl�ra mutatott.
Az igazgat� felvonta a szem�ld�k�t, majd rosszall�an �sszer�ncolta. Valami cs�nya fintor f�le �lt ki az eg�sz k�p�re. Deidara ehhez k�pest p�ker arccal figyelte a feliratot. � l�tta a tr�kk�t is benne. L�tta mit �rt f�l eredetileg a h�ga, �s mit var�zsolt. Mit l�sson az a szerencs�tlen tan�r.
De att�l m�g az eredeti sz�veg az volt, ami le lett dikt�lva eredetileg...

"Ich bin M�dchen, ich bin Frau.  Manchmal Engel, manchmal Sau. Ich bin hei�, ich bin eiskalt, Manchmal jung und manchmal alt. Ich bin M�dchen ich bin Frau. Manchmal dumm und manchmal schlau. - folytatta monoton hangon a n�, de ez m�r a legkev�sb� sem hatotta meg a t�bl�n�l �ll� l�nyt. - Ich bin sauer ich bin s��, manchmal nett und manchmal fies. Willst Du alles oder nichts? So bin ich. Willst Du alles oder nichts? Ich bin ich. Bin mal b�se, bin mal lieb, fliege  hoch und falle tief. Bin mal unfair, mal gerecht, manchmal gut und manchmal schlecht."

 - Mi ebben a sz�vegben a hiba? - �rdekl�d�tt szel�den az igazgat�.
A tan�r megp�rd�lt �s r�meredt a t�bl�ra. Az ott, egy�rtelm�en az a sz�veg, amit � mondott p�r perce... A r�zsaf�z�rj�hez kapott ism�t.
 - De, de... - ny�sz�r�gte er�tlen�l.
 - Eln�z�st, visszamehetek az irodalom �r�mra? - �rdekl�d�tt k�zbe Deidara.
Az igazgat� komoran b�lintott, ellenben a n�mettan�r...
 - Senki nem megy sehov�! - vis�totta, ak�rcsak egy f�ba szorult f�reg, vagy mint egy malac, akit �lni visznek. - Ki fogom der�teni mi, folyik itt. Gyer�nk, gyer�nk! Vallj�tok sz�pen be, kinek az �tlete volt ez az eg�sz, �s ki tal�lta ki azt a sz�veget. Az egy�rtelm�, hogy am�g nem voltam bent a teremben let�r�lt�tek a t�bl�t, �s �jra fel�rt�tok a...
 - Akkor nem k�ne a szivacsnak, �s a t�bl�nak vizesnek lennie? - k�rdezte nyugodtan Deidara. - Egyik sem vizes, �s nem hiszem, hogy az alatt az 5 perc alatt k�pes lett volna b�rmelyik is megsz�radni.
Danzuo avagy Urunk �s Igazgat�nk, erre csak biccentett egyet. Annak a k�ly�knek igaza van.
 - Koll�ga, tulajdonk�ppen mit is l�tott? - k�rdezte a t�le szokott higgadt, enyh�n len�z� hangs�llyal.
 - �n, �n... - hebegte zavartan a tan�r, k�ts�gbe esett tekintettel b�mult Ch�t�ra, remegett az eg�sz test�ben. Hogy az idegess�gt�l, a f�lelemt�l, vagy mit�l, azt val�sz�n�leg sosem tudjuk meg.
 - Valami baj van a verssel? - �rdekl�d�tt angyali m�don Ch�ta.
De bel�l, bel�l mosolygott, s�t! Nevetett, fetrengett a r�h�g�st�l! El�gedett volt mag�val, nagyon el�gedett.
 - Ne sz�rakozz velem! - a tan�r olyan hanger�vel ord�tott fel, hogy a szomsz�d teremb�l �tkopogtak, hogy csendesebben.
Mintha egy idi�ta kisdi�kr�l lenne sz�, nem egy taner�r�l, aki �pp, felrobban a m�regt�l?!
 - Tudom, hogy, te - kezdett bele zih�lva. - hogy te, meg ez a sok h�lye egy�tt m�k�d�tt, nem tudom hogyan, csak az�rt, hogy lej�rassatok, de �n esk�sz�m, hogy...
 - Ezt azonnal fejezze be! - jelentette ki szigor�an az igazgat�.
Deidara csikorgatta a fogait. Ott hagyott a padj�n egy f�lk�sz v�zlatot, amit ahhoz az ostoba vershez rajzolt, amit most olvasnak. Na, j�, a vers nem ostoba. Csak egy kicsik�t perverz. Ok�, nem is kicsit, hanem nagyon. Mondhatni, pont neki val�. De att�l m�g ostoba vers. Mert �gy igaz�n semmit se mond se a szenved�lyekr�l, se arr�l a beteges v�gyr�l, amit eredetileg, feltehet�en, a szerz� meg akart jelen�teni. Csak �gy van. �s egy nagy kalap szar.
A rajz viszont, amit csin�lt j�. �s k�r hagyni, hogy az olyan Hidan f�le barmok �ldozata legyen.
 - Visszamehetek �r�ra?
 - Menj�l fiam. - intett Danzuo - Maga meg, kivesz egy r�videbb szabads�got, elmegy, �s pihen egy j�t. Ezen a h�ten m�r nem tartok ig�nyt a szolg�lataira - fordult a n�met tan�rn� fel�. - Az �gyet ezzel lez�rtnak tekintem. - azzal megfordult, �s kiment a teremb�l.
Deidara vetett egy utols� b�cs�pillant�st a h�g�ra.
A tekintete nem sugallt t�l sok j�t. Minimum egy fejmos�s fog v�rni Ch�t�ra. Egy nagy, nagy fejmos�s... Vagy m�gsem?!
A szem�ben k�l�n�s f�ny csillant. Pattintott kett�t az ujj�val. A tan�r pedig abban a pillanatban feln�zett a t�bl�ra, �s sik�tva rohant ki a teremb�l.
Ch�ta pedig majdnem legurult a padr�l, nevett�ben. A t�bbi di�k pedig �rtetlen�l n�zett az ajt� ir�ny�ba.
De amikor eljutott a kicsi agyukig, hogy a tan�r most rohant ki a teremb�l, �s feltehet�leg nem fog mostan�ban visszat�rni, egyk�nt �lltak fel a hely�kr�l, �s kezdtek el tr�cselni. P�r fi� el�vett egy teniszlabd�t, �s azt kezdt�k el dob�lni egym�s k�z�tt.

Deidara halv�ny mosollyal az arc�n s�t�lt vissza a term�kbe. Hal�los nyugalommal az arc�n ment vissza a hely�re, �s �lt le �gy, mintha mi sem t�rt�nt volna.
Kez�be vette a ceruz�j�t, �s m�r ny�lt volna a v�zlatf�zet��rt, amikor egy eg�szen pici pillanatra megdermedt. A f�zet hat�rozottan nem ott volt, ahov� � tette le. Ebben sz�z sz�zal�kig biztos volt. Pontosan megjegyezte, hogy hova rakta, �s itt nem egy p�r millim�teres elcs�sz�sr�l van sz�... Sokkal ink�bb j� p�r centir�l! Mintha valaki csak ledobta volna,a mikor meghallotta, hogy j�n vissza.
Vetett egy lapos oldalpillant�st a padszomsz�dja fel�.
Itachi mintha egy picit �sszerezzent volna a tekintet�t�l, de az�rt tov�bbra is ugyanolyan fapof�val b�multa Kakashi-senseit. Mintha figyelne is a monol�gj�ra.
A sz�kes�g e mag�ban nevetett. Ez m�r t�bb mint gyan�s volt! Itachi nem szokta �gy figyelni egyik tan�rnak sem a magyar�zat�t semmilyen �r�n. �ltal�ban unott arccal bambul valamerre, a f�zeteibe mindig pontosan beleker�lnek, amik a t�bl�ra lettek �rva, de semmi t�bb.
 - Tetszett? - k�rdezte egy kaj�n kis mosollyal az arc�n.
Itachi nyelt egyet.
 - M�r �rtem mi�rt mondtad m�ltkor, hogy az csak egy firka. - felelte kit�r�en.
 - Ez meg csak egy v�zlat. - Deidara legsz�vesebben felnevetett volna.
A fekete haj� fi� most m�r ny�ltan fel� fordult.
 - Ha ez a v�zlat, mutass egy k�sz k�pet. - a hangja valahol f�l�ton volt a k�r�s, meg a k�vetel�s k�z�tt, de ink�bb a k�vetel�s fel� hajlott a hangs�ly.
 - Ok�. - vont v�llat Deidara, �s elkezdett visszalapozni a f�zet�ben.
Egy gonosz kis gondolat sz�letett meg a fej�ben.
 - Ez, egy rajz - ny�jtotta �t a f�zetet Itachinak.
Nem fordult vissza. Pontosan l�tni akarta, mi a m�sik reakci�ja arra a k�pre.
Els�k�nt a m�sik csak nyelt egy hatalmasat, pislogott j� p�rat, ezzel p�rhuzamosan halv�ny p�r jelent meg az arc�n, a kezei megremegtek.
A k�pen nagy r�sz�t, egy hatalmas �gy ter�tette be. Egy gy�ny�r� baldachinos �gy, �s az ember, b�r nem tudhatta biztosan, de szinte �rezte, hogy a takar�, �s a f�gg�ny is b�rsony, m�ghozz� val�sz�n�leg v�r�s, az apr� kis mint�k a takar� sz�l�n meg feltehet�leg arany h�mz�s. Bal oldalt egy hatalmas ablak, amin bevil�g�tott a telihold �s a csillagok f�nye, ragyog�sa. A baloldal �rny�kba veszett. De nem ez volt az igaz�n, izgalmas. Hanem az �gy. Pontosabban az �gyon fekv� alak. Egy f�rfi. Hossz� haja volt, s�t�tebb, mint a legs�t�tebb �jszaka, �s k�cos, szanasz�t tekerg�ztek a tincsei a p�rn�k k�z�tt. A szem�ld�ke finom �v�, a szemei csukva vannak, �s l�tszanak a mesesz�p, szinte abnorm�lisan hossz� szempill�i. A legapr�bb r�szletekig ki volt dolgozva a mimik�ja, a finom vonal�, arisztokratikus orr, a l�gy �v� sz�j, ami enyh�n, nagyon enyh�n sz�t volt ny�lva. Sima, h�feh�ren vil�g�t� b�r, gy�ny�r�, hib�tlan �v� nyak, er�s, izmos v�llak, �s hasonl� kezek, amiket fent tartott a feje mellett. Kidolgozott, de nem sakkt�bla kock�s mellkas, feszes hasfal, sima, sz�r mentes alhas... �s a l�nyeget, vagy legal�bbis, ami a l�nyeg lenne egy f�rfin... H�t, azt pont eltakarta az enyh�n oldalra cs�szott takar�.
De az eg�sz k�pb�l csak �gy sug�rzott, szikr�zott, ragyogott az �rz�kis�g. B�rki, aki r�n�zett a k�pre, �rtette, pontosan �rtette, hogy min van t�l az a f�rfi, �s, hogy mennyire �lvezte.
Itachi ajkai enyh�n elny�ltak, ak�rcsak a k�pen �br�zolt f�rfi�, vil�gosan lehetett l�tni, hogy elkezdi a sz�j�n kereszt�l venni a leveg�t, �s, hogy a mellkasa egyre jobban emelkedik fel, �s le... Egyszer�en k�ptelen volt feldolgozni, amit l�tott.
Mi�rt �rezte �gy, hogy a k�pen l�v� f�rfi kicsit hasonl�t r�?
 - Ez... - kezdte volna, de a szav�ba v�gott a cs�ng�.
Deidara kivette a kez�b�l a rajzot, �s mosolygott.
 - Ilyen egy k�sz k�p. - jegyezte meg, mintegy v�gsz�k�nt.
Itachi p�r pillanatig, m�g enyhe k�m�ban �lt ott, ahol volt. Minden egyes k�kocka, mindegy egyes r�nc a takar�n, gy�r�d�s a leped�n ki volt dolgozva. Hiteles volt!
Megr�zta a fej�t, hogy kiszakadjon a k�bulatb�l.
V�g�l is testnevel�s �r�ja lesz, arr�l nem k�ne elk�sni. �lt�zhetne �t a WC-ben, mert term�szetesen az �lt�z�ket a sz�net v�g�n bez�rj�k, hogy ne lehessen a di�kok t�sk�j�b�l p�nzt, �kszert, telefont, ak�rmit lopni.
De az�rt a fej�ben, egy apr� kis h�ts� zugban ott motoszk�lt a gondolat... T�nyleg hasonl�tott r� az a f�rfi?!

Egyetlen egy j� dolog volt abba, hogy ilyenkor �gy volt tesij�k, hogy k�zvetlen�l ut�na k�vetkezett az eb�dsz�net. Le tudtak zuhanyozni. Ami �gy atl�tika ut�n, kifejezetten j�l j�tt.
S�t! A tan�r k�l�n r�juk ord�tott, hogy ki ne merjenek j�nni zuhanyz�s n�lk�l. Mondjuk, a 27 fi�ra 5 zuhanykabin nem a legjobb ar�ny, de m�g mindig jobb mintha csak kett� lenne.
Deidar�nak siker�lt az els�k k�z�tt letusolnia. �s vigyorogva figyelte, hogy t�bbekb�l v�lt ki hasonl� reakci�t, mint p�r napja Itachib�l, illetve kapott nem kev�s <i>irigyked�<i> pillant�st, Sasori meg megk�rdezte, hogy hol csin�ltatta a tetk�j�t...
�pp megt�r�lk�z�tt, �s k�sz�lt volna fel�lt�zni, amikor valaki r�csapott a fenek�re egy vizes t�r�lk�z�vel...
A sz�kes�gnek egyb�l volt egy j� tippje, hogy ki volt az, f�leg, mert az illet� vigyorogva ott �llt m�g�tte, �s v�rta, hogy mit reag�l erre.
Egy dologgal nem sz�molt azonban a kedves vakmer� illet�, Deidara szereti a kih�v�sokat, �s most m�r leszarja magasr�l, hogy m�soknak mi a v�lem�nye az ilyen olyan ir�nyults�gair�l. Volt egy r�pke hisztis korszaka, de az sem most volt. Sz�val...
 - Mit szeretn�l Hidan dr�g�m? - csivitelte a lehet� "legb�josabb" hangj�n.
A jelen l�v�k egyk�nt dermedtek le.
M�s�r van k�sz�l�ben.
 - Megyek szarni, j�ssz te is? - k�rdezte erre vigyorogva az ez�sthaj� sr�c.
Dei k�ld�tt fel� egy lesajn�l� pillant�st.
 - Van n�lad v�r�s sz�r�s bilincs, korb�cs, �s domina szerk�, szexi f�msark� cs�zm�val? - �rdekl�d�tt, m�g mindig pl�za cica st�lusban. - Mert ha nincs, akkor es�lyed sincs ellenem. F�leg - �s itt visszav�ltott v�gre a rendes Deidar�s st�lus�ra, �s megengedett mag�nak egy hatalmas g�nymosolyt - mert kisfi�kkal nem kezdek ki. - A kisfi� sz�t, igen, igen er�sen megnyomta, �s mintegy nyomat�kos�t�sk�nt, viszonozta Hidannak, az el�bbi kedvess�g�t...
 - Baszd meg, most megsz�vod! - �dv�lt�tt fel az ez�sthaj�, �s Deidara fel� lend�lt.
Ez a c�lz�s, �rz�kenyen �rintette...
5 perc m�lva k�r�lbel�l m�r a teljes fi��lt�z�ben d�lt a vizes t�r�lk�z� csata. Mindenki, mindenki ellen, sp�kelve n�h�ny kedves megjegyz�ssel, jajki�lt�ssal, meg hasonl�kkal. Ebb�l a csat�b�l nem tudt�l kimaradni. Pedig Itachi olyan sz�vesen megtette volna.
 - Tal�n nem tetszik? - k�rdezte v�ratlanul valaki s�gva a h�ta m�g�tt.
Pontosan tudta, hogy ki az, ahogy azt is �rezte, hogy a m�sik alig lehet egy, k�t centire t�le.
Nem akart megfordulni, �s szembeker�lni a val�s�ggal, meg azzal, hogy a m�sik milyen helyes, �s izmos lehet.
Val�sz�n�leg Uchihoz nem m�lt� m�don reag�lna r� er�sen...
Deidara k�zelebb l�pett m�g egy l�p�snyit.
A fels� test�t neki d�nt�tte Itachi h�t�nak, de a cs�p�j�t nem billentette el�r�bb, hogy hozz� �rjen a fekete haj� fenek�hez...
V�g�l is, nem meger�szakolni akarta itt helyben a torna �lt�z�ben, m�g 25 ember jelenl�t�ben...
Itachi t�nyleg, de igaz�n pr�b�lta visszatartani azt az apr� kis ny�g�st, ami �gy kik�v�nkozott az ajkaira. De nem siker�lt.
Szerencs�re a csata hev�ben senki sem figyelt fel arra, hogy mit m�velnek...
 - Minden rendben, Itachi-kun? - k�rdezte sejtelmesen susogva a sz�kes�g, a nyelve finoman v�gigsiklott a m�sik f�lkagyl�ja ment�n. - Olyan v�r�snek t�nsz - tette hozz� egy pillanattal k�s�bb. - Csak nincs valami baj?
Itachi h�tran�zett a v�lla f�l�tt, igyekezett visszatartani mag�t att�l, hogy Deidara arc�n k�v�l m�shov� is n�zzen, vagy na, adj Isten, esetleg megforduljon! az ajkaik k�z�tt egy eg�szen pici t�vols�g volt.
 - Befejezzem a mozdulatod? - k�rdezte sejtelmesen mosolyogva, k�zben az egyik keze r�siklott Itachi derek�ra, a m�sikkal pedig megcir�gatta a m�sik arc�t.
Egy pillanatra a s�t�t tekintet elhom�lyosodott, �s azt sugallta neki, hogy:"Igen!" De r�, m�r alig egy kis pillanatra, azokban a gy�ny�r� szemekben felvillant az ijedts�g.
 ~ Mit m�velek?! ~
Deidara olyan gyorsan eresztette el Itachit, �s t�nt el a t�megben, mintha ott sem lett volna. Az id�sebbik Uchiha fi�, pedig meredten n�zett maga el�.
Nem l�tezik, hogy � t�nyleg azt akarta, hogy a sz�ke fejezze be azt a mozdulatot! Itt, mindenki el�tt, �gy, hogy b�rki �szrevehette volna �ket! Csoda, hogy nem t�rt�nt meg!
�s ebben Itachinak igaza is volt, val�ban csoda. Vagy m�gsem?!
Deidara mosolyogva kett�t csettintett az ujj�val.
V�g�l is, apr�bb kis tr�kk�ket megengedhetnek maguknak, nem?!

Ek�zben az eb�dl�ben Shikamaru unottan ette az uzsonn�j�t, Naruto �s Ch�ta t�rsas�g�ban.
Deidara kiv�telesen el�re odaadta nekik az uzsonn�juk, l�v�n, hogy sejtette, nem �r oda id�ben, �gy tesi ut�n...
V�ratlanul �rny�k vet�lt az asztalra.
Shikamaru a szeme sark�b�l felpillantott.
 - Besz�ln�nk k�ne. - jelentette ki hat�rozottan Temari.
 - Ez kellemetlen. Mi�rt is? - �rdekl�d�tt unottan a barna copfos sr�c. Val�sz�n�leg, ha tejet kapott volna az uzsonn�j�hoz, megalvadt volna a sz�j�ban.
 - A projektr�l. Egy h�t m�lv�ra kell leadni, �s nem akarom az utols� pillanatba megcsin�lni. - mondta a sz�ke haj� l�ny.
 - Csak laz�ts, majd megcsi...
 - Nem majd! - szisszent fel Temari erre.
A hangja �lesen csengett a szemei pedig szikr�kat sz�rtak. Senki sem volt, aki a l�nynak ezt a tekintet�t sok�ig �llta volna.
 - Ok�, ok�, megmozdultam. - morogta Shikamaru, k�zben v�ll�ra vette a t�sk�j�t. - Naruto a t�bbi a ti�d lehet, a s�ti is.
A sz�ke fi� hatalmas csillog� szemekkel lend�lt a barna pap�rzacsk� fel�, amib�l mennyei csemeg�k kacsintgattak r�.
Lassan, Temari �s Shikamaru elindultak kifel� az eb�dl�b�l. A sz�ke haj� l�ny �pp Shikamaru fel� fordult, hogy elmagyar�zza neki az egyik �tlet�t, �s tulajdonk�pp fel sem figyelt arra, hogy Shikamaru egy�ltal�n nem ezen gondolkozik. Nem �rdekelte t�lzottan mondhatni.
Id�k�zben eg�szen kis�t�ltak az udvarig, ahol hivatalosan tart�zkodniuk k�ne sz�netekben, ha nem a szekr�nyekb�l szedik ki a cuccaikat, vagy nem kaj�lnak �pp az eb�dl�ben.
Mondanom sem kell, hogy egy teremtett l�lek sem volt ott.
 - Hah�?! - Shikamaru figyelsz r�m? - k�rdezte d�h�sen Temari.
 - Jah, h�t persze. - vetette oda f�lv�llr�l a barna haj�.
 - Fogadok, hogy meg sem tudn�d ism�telni, hogy mit mondtam neked utolj�ra!
 - Technikailag azt, hogy figyelek-e r�d, de gondolom nem erre vagy k�v�ncsi...
 - H�t nem. - jelentette ki duzzogva a sz�ke.
Shikamaru fels�hajtott. Ha valamit, h�t ezt ut�lta a l�nyokban, n�kben, �gy a n� nem� egyedekben.
T�l �rz�kenyek.
Mindenen megs�rt�dnek.
Ha a pasijuk nem figyeli azt, hogy melyik boltban milyen cuki-mukis�gos cipell�t l�ttak kiakadnak, bezzeg az aut�kr�l tartott kisel�ad�son meg �k �juldoznak.
A pasik sosem juthatnak sz�hoz ezen a f�ld�n?!
 - Na, j�. Akkor te, hogy csin�ln�d? - k�rdezte Temari karba font kezekkel.
 - Ez most komoly? - k�rdezte Shikamaru.
Ugyan az arc�n nem l�tszott semmi, de bel�l igen is meglep�d�tt. V�ratlan fordulat.
 ~ H�t ez kellemetlen. Csajb�l van. Fogadok, hogy komolyan gondolja. ~
 - Ja, ha r�m nem hallgatsz, akkor mond el, hogy te, hogy csin�ln�d.
A cseng� ebben a pillanatban megsz�lalt. Temari nem mozdult onnan, ahol �llt. Shikamaru sem.
 - Majd m�skor megdum�ljuk, j�? - k�rdezte v�g�l a barna haj� fi�.
A sz�ke l�ny m�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de Shikamaru folytatta.
 - Esetleg �tj�hetn�l majd a te�z�ba, vagy mi a sz�sz..


Utols� �ra. Mindenkinek. M�r mindenki haza akar menni. Sz�molj�k a m�sodperceket is tal�n.
Itachi zavartan feszengett a sz�ke mellett. Az ujjaival idegesen dobolt a padon, ami nem volt szok�sa. Nem mert m�g csak egy picike oldalpillant�st se vetni a sz�k�re.
Aki j� szok�sa h�ven, m�r megint rajzolt. �s l�tsz�lag egy�ltal�n nem volt zavart, ideges, fesz�lyezett, vagy b�rmi hasonl� a miatt az apr� kis incidens miatt.
A fekete haj� sr�c feln�zett a t�bl�n l�v� matek k�pletre. Most �gy, hirtelen, meg nem tudta volna mondani, hogy az, hogyan kell megoldani, vagy, hogy milyen k�plet is egy�ltal�n. Gyan�san sok benne az "x"meg az "y", n�, az ott nem egy gy�kjel?!
Idegesen mormogott.
Mi a franc�rt j�r olyan cseszett�l lassan az, a rohadt �ra?! Alig t�z perc telt el. � meg m�r lenne ink�bb kint, �s sz�vn� a bag�t, amit ut�l, �s csak az�rt sz�v, mert az laza, �s mert men�, meg mert ezzel is l�zadhat az apja ellen, aki max f�l�vente, egy karvastags�g� szivart vesz a kez�be, ha m�dosabb vend�g j�n l�togat�ba.
 - Itachi, mi a megold�s? - k�rdezte Asuma-sensei
A fekete haj� szeme egy pillanatra ijedten rebbent meg. Nem l�tezik, hogy nem tudja a megold�st!
Eml�keznie kell! Mir�l besz�ltek el�z� �r�n?!

De nem kellett v�laszolnia.
A n�ma cs�ndet, hirtelen, �les hang szelte �t. Mint, amikor valaki r��t egy hatalmasat egy r�gen haszn�lt zongora billenty�ire.
Az iskol�ban val�ban volt egy zongora... De annak nem lehetett ekkora hangereje. Minden tanteremben, minden folyos�n, pinc�t�l a padl�sig egyszer�en olyan tiszt�n hallott�k a hangot, mintha csak ott sz�lna k�zvetlen�l az ember dobh�rty�ja mellett.
P�r �ssze-vissza hang lett le�tve.
Mindenkit kir�zott a hideg.
Ki, ki lehet az, aki ilyenkor, k�pes volt bemenni a sz�nh�t terembe, felnyitni az ezer �ve nem haszn�lt hanszert. Mi�rt j�tszik rajta? Ki lehet az?
R�ad�sul, mit�l ilyen hangos?! A sz�nh�zi zongora biztos nem ilyen hangos...
Senki, sem mert megmozdulni, mintha egy k�l�n�s b�b�j foglyul ejtette volna �ket, mintha csak...
Deidar�ba mintha vill�m csapott volna, az eg�sz test�t kir�zta a hideg, a csontjaiba foly�kony jeget vezettek, a kezeib�l, az arc�b�l kifutott minden v�r, �s majd olyan s�padt lett, mint azok a bizonyos h�feh�r falak a teremben. Az ajkai elny�ltak, a szemeiben a pupill�i kit�gultak.
 - Nem l�tezik. - suttogta.

<i> http://www.youtube.com/watch?v=2XOZshzcu_Y - Ez a zene ami megy. 5:44-t�l hallagss�tok, �gy az igaz�n hat�sos </i>

�s ekkor, megsz�lalt a dallam, egy magas hang ism�telte ugyanazt, k�ny�rg�tt, megjelent alatta, a m�ly d�rm�g�s hang, elutas�totta a k�r�st, majd a k�t hang �sszefon�dott, �s k�l�n v�lt. Azt�n ism�t �sszefon�dott. Lement a m�lybe, majd felment a magasba. Az ember t�ncra perd�lt volna, vagy csak �lt volna egyhelyben, �s hallgatott volna... Dermeszt� zene volt. Gy�ny�r� dallammal.
De egy �tlagos embernek t�nyleg csak ennyit jelentett.
Nem �gy Deidar�nak.
� pontosan ismerte ezt a dallomot. Ez, az � dala volt.
H�t m�gis, visszat�rt k�z�j�k..
Akaratlanul is fel�llt.
Ugyan �gy tettek a t�bbiek is. A folyos�n megannyi di�k volt.
Megb�v�lten mentek a hang forr�sa fel�, mindenki a sz�nh�z terem fel� igyekezett.
�m bejutni m�r nem tudtak.
Az ajt�k z�rva voltak.
Sem kulcs, sem semmi hat�s�ra nem ny�ltak azok az ajt�k. Mintha, ha kiny�lna az, az ajt�, megt�rne a var�zslat... Minden norm�lis lenne �jra. �s oh, milyen j� is lenne, ha �gy lenne!
Ch�ta, Narutot, Shikamarut, vagy Deidar�t, vagy ak�rkit keresett a tekintet�vel, aki meg tudn� oldani ezt a helyzetet.
Naruto hasonl� f�lig ijedt, f�lig meglepett tekintettel n�zett r�. Val�sz�n�leg ilyen fejjel n�zett k�rbe � maga is.
Shikamaru meredten b�multa az ajt�t zsebre tett kezekkel, �s Deidara...
A sz�ke fi� �gyesen �gy int�zte, hogy a t�meg els� sor�ba ker�lj�n, ahol p�r ijedt di�k faggatta a magatehetetlen tan�rokat.

 ~ Mi t�rt�nt? Mi ez, az eg�sz? Mit keresel itt pont most? Mi�rt? ~
�nk�ntelen�l emelkedett fel a keze. A mozdulat szinte annyira �szt�n�s volt m�r.
Hiszen eg�szen sz�let�se �ta, ez a mozdulat volt, ami megoldott minden probl�m�t, amit�l �tl�tta a dolgokat, amit�l meg�rtett mindent, amit�l egyb�l tudta a k�rd�sekre a v�laszt...

Csettintett kett�t.

Az ajt� iszonyatos robajjal, mintha falt�r� kossal mentek volna neki, kiny�lt.
Bent pedig a zongor�n�l, ezt mindenki vil�gosan l�thatta, egy �rny�k �lt. Nem is �rny�k, maga az �rd�g �lt ott!
Megfordult, �s k�l�n�s, v�rv�r�s szemeivel, elkezdte p�szt�zni a t�meget. Arc�b�l egyetlen egy von�s sem l�tszott.
Teljesen s�t�ts�gbe burkol�zott.
De a szemei, azok vil�g�tottak.
A dallam pedig csak ment tov�bb...
Senki, sem mert megmozdulni. Senki, sem mert semmit sem tenni.
Csak �lltak �s n�ztek.

~ Nee-sama ~
Tudta, hogy hallja. � is hallotta mindig is a m�sik �rny�k hangj�t, a legtitkosabb gondolatait, amit senkivel sem akart megosztani.
Ez egy ilyen, oda-vissza kapcsolat volt. �k sem akart�k, de �gy lett.
Imm�r nem f�ltek t�le.
�k, �gy, egy�tt mindenn�l, �s mindenkin�l er�sebbek voltak.
Ler�nthatt�k az emberek sz�veir�l az �sszes �larcukat, megl�thatt�k az igazi arcukat.
Nekik hatalmuk van.
�k, az els� sz�l�ttei, az Isten�knek.
�s senki sem tudja, nem j�ttek r�. Tal�n, nem is �rdekli �ket. Kiv�ve egyet. Aki lassan egyre messzebb megy.
Kezd vesz�lyess� v�lni, az amit m�vel.

 - Hallak. - mondta a megszokott h�v�s, dallamos hangj�n.

Az �rny�k olyan hirtelen csapta le a zongora tetej�t, �s lend�lt el�re, a "k�z�ns�g" fel�, hogy azoknak m�g megh�tr�lni sem volt idej�k.
De mire el�rt volna hozz�juk, egyszer�en csak elt�nt.
Volt, nincs.

Deidara �rezte, ahogy megremeg a t�rde, ahogyan elkocsony�sodnak az izmai, ahogy a szemei el� lassan ereszkedik a j�t�kony s�t�t k�d.
Nem fog el�julni! Nem fog el�julni!
�vatosan elkezdett h�tr�lni bele a t�megbe...
Hogy elvesszen, hogy elsodorj�k a di�k t�rsai, akik k�z�l p�ran ijedtek, m�sok viccel�dnek...
Elveszni a t�megben, alkalmazkodni, nem k�l�nlegesnek lenni, elrejteni mindent, ami igaz. J�tszani, sz�n�szkedni... Mindent elfelejteni, semmire sem eml�kezni. Csak felejteni…