<i>From:Uchiha Sasuke /evilsasuke@mikazukischool_mail.com/
To: Baka Naruto /kyuubi@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009. dec 24.
Topic: Intézzük el civilizáltan dobe

Naruto... Azok után ami az iskola újságban megjelent, szerintem át kéne gondolnunk a helyzetet józanul. Végül is lássuk be, hogy ha a fogadás nem volt enyhén félreérhető, akkor ezzel a cikkel együtt, ez az egész, mindenképpen az lesz. Nem azt mondom, hogy álljunk le vele. Csak te lennél olyan dobe, hogy most feladd.
De azért beszélnünk kéne.

Uchiha Sasuke</i>

Luc felkuncogott. Oh, persze, egy igazi Uchiha sosem adja fel. csak abban a pillanatban, amikor már a hírneve is veszélybe kerül. De akkor is csak úgy, hogy rá tudja fogni valaki másra, hogy miatta van az egész. Mert ami egy másik szép tulajdonsága egy igazi Uchihának, hogy sosem veszíthet. A vigyor az arcán egyre szélesebb volt. Ez kellett az életébe már csak. Látni, ahogy levélen keresztül, de megalázkodik az a szemétláda.

A mosoly lefagyott az arcáról, és immár gyilkosan nézett a gépére.

Amúgy a különös ki van kapcsolva/ be van kapcsolva a gép esete óta semmi fontos információt nem tart a gépén. Le lettek onnan szedve a jelszavak, az elkövetkezendő iskola újságok vázlatai... Egyszóval, minden. Ezeket az adatokat most egy aprócska pendrive-ra rakta át, és mindig magával hordta, minden hova. Így volt még a legegyszerűbb az élete.
És most, hogy lássa, hogy minden a legnagyobb rendben van...

Rájött a leveledző rendszer egy egészen érdekes tulajdonságára.
Az igazgató számadatokat is tud nézni. Hány levél lett váltva diák-diák között, hány darab tanár-diák között, és hányat küldtek külsős címre. Ezek közül hányat néztek meg, hányat töröltek olvasatlanul, hányat töröltek olvasás után. Napi lebontásban. Neki csak rá kellett arra kattintania, melyik dátum napi adatai érdeklik… Minden információ ott volt a kezében.

<i>Diák- Diák:10.347
Diák- Tanár:256
Tanár- Diák: 692
Tanár- Tanár:1.256 </i>

Jobbklikk a "Diák- Tanár" feliratú menüpontra.

<i>Olvasottak száma: 211
Töröltek száma (olvasás nélkül):3
Töröltek száma (olvasva): 17 </i>

 - Hm... Ez egészen sok - mormogta magának, és fintorogva figyelte a képernyőt. Bár, ha valaki tényleg köpött, akkor az könnyű lesz kideríteni.

Persze, mindenkinek jogában áll meglepődni, hiszen mi az, hogy a tanárok nem olvassák az iskola újságot... Egyszerű; Egy szabály. Jiraya-sama majd 3 évvel ezelőtt kijelentette, hogy a diákoknak kell egy hely ahol kiélhetik mind a kreativitásukat, mint a rosszindulatukat. Erre pedig megszületett az iskola újság, ahová a levelezőbe bárki beírhatja bárki nevét, hogy ez puskázott, az vallott annak szerelmet, és a kiválasztottak kevesek cikkeket írhatnak. Az iskola újsághoz bekerülni annyi, mint, hogy a tanáraid bíznak benned annyira, hogy nem pakolod tele szennyel azt a szerencsétlen lapot.

Lucnak tavaly kitűnő átlaga volt, ízléses, izgalmas cikkeket szerkesztett, és mivel a főszerkesztő Mayoko abban az évben ballagott, kellett találnia egy helyettest. A választás pedig pont rá esett, hiszen nem volt semmilyen indok, érv ellene. Amíg a többiekhez nagyon is könnyen lehetett találni. Ino-hoz a Sasuke orientáltságát.
Masukohoz azt, hogy túlságosan is mindene a sport, és mégsem lehet az iskola újság 200 oldalas, és mégsem szólhat egyetlen egy focicsuka elemzéséről az egész... És még sorolhatnánk tovább.

De a nagy nyilvánosság előtt nem lett kihirdetve, hogy ő Saphire Hayako lesz az új iskola újsági szerkesztő. Ez, az. Kimondta. Egy év után, végre újra kimondta az igazi nevét. Ő nem volt Luciere Hefgartes, és nem Európából költözött ide. Ő Saphire Hayako volt, Jamada Hayako, a híres vállalkozó zseni lánya. Az apjának több milliárdos vállalkozási birodalma van, aminek leány vállalatai kiterjednek, mint az építészet, mint a lakberendezés, mint az informatika, de még az élelmiszeripar felé is. Az anyja pedig egyszerűen csak van. Ostoba kis nő, aki akár a nővére is lehetne. Mondhatni, nem az igazi anyja.
Az igazi anyja meghalt, még amikor 1 éves volt. Aztán 3 új felesége volt az apjának, míg végül eljutottak a mostaniig. Az első egyébként egész jó fej volt. Meg a hármas is. A kettes kibírhatatlanabb, mint a mostani.
Egyszóval, az egyetlen emléke, ami megmaradt az anyjából az a neve volt; Saphire.
Az anyja eredeti neve Goldie Marie-Anne Millos. Az apja Amerikából költözött át Japánba, miután hatalmas botrányba keveredett a felesége révén. Elvitte magával az akkor 8 éves Goldie-t, és a 3 éves Alfred-et is, távol az igazi otthonuktól, és még messzebb az anyjuktól, hogy új életet kezdhessenek a szigetországban.

Luc, csak semmi Saphire! Később rájött, hogy az anyját többször is kezelték depresszióval, és nagyon sok öngyilkossági kísérletét akadályozták meg. Felmerült benne a gyanú, hogy Goldie öngyilkos lett, mert egyszer nem volt ott senki, hogy megakadályozza. De végül elhessegette a fejéből ezt az ötletet, és igyekezett hinni az apja meséjében. Szívroham. Álmában. Éjszaka. Nem szenvedett sokat.

A fél életét különböző bentlakásos intézményekben, elit táborokban, ünnepélyes partikon töltötte. Egyedül amíg Yamoriko, az egyes számú új feleség volt velük, addig töltött rendes időt otthon. Ráadásul nem csak azért, mert még nem tudták odaadni másnak. Hiszen, egy 1 éves kislányt simán oda lehetett volna adni dadának. Yamo-chan mégsem tette. Ő maga akart foglalkozni a lányával, majd amikor 7 éves korában elvállt az apjától, könnyes szemekkel búcsúzott tőle.
Azóta is őrzi a szívében annak a nőnek az utolsó mondatát;

"Te igazán olyan vagy, mintha a lányom lennél..."

Annyi szeretet volt abban az egy kicsi mondatban, amennyit Luc sosem kapott senkitől.

A kettes, akinek már csak a nevére sem emlékszik a vásárlás volt a mániája. Őt imádta, de, csak mert elvihette modellkedni, versenyek nyerhetett a szépségével. Mert ne tagadjuk le; régebben szép volt. Keskeny, mégis szív alakú, egészen porcelánbabás arca volt, kreolos bőrrel és vörös színű hajzuhataggal. Álom baba volt. A gyerekkorának ezt a felét, amíg az a nő volt velük, a kamerák előtt töltötte. Versenyek, reklámfilmek, divatfotózás. Egyszóval minden volt az életében, ami egy átlagos kislánynak sosem. De nem volt egy igazi játéka sem, és barátai még kevésbé.

Az egyetlen emléke, ami megmaradt abból a korszakából, hogy sosem látta az arcát. Mindig olyan vastagon volt rajta smink, hogy sosem látta az igazi önmagát. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy most ott tart, ahol. Ez a nő, amúgy egészen a 10. születésnapjáig maradt. Akkor ugyanis az apja kidobta őt, és utána hajította Luc születésnapi tortáját. A banya pedig visítva, tetőtől-talpig csoki, és marcipán krémes távozott a háztól.

Az utána következő a harmadik olyan kis semleges volt. Nem csinált semmi jót, semmi rosszat. Egyszerűen csak mindig az apja pártját fogta. Ő alig maradt 2 évig.

És utána érkezett az apja mostani nője; Ayumi.
Már csak a nevét is utálja kimondani, mert feláll tőle a hátán a szőr. Az a lány, mert tulajdonképp még lány, alig töltötte be a 23. életévét, amikor elcsavarta az apja fejét.

Hirtelen felnézett a rémálom képei közül. Talált egy érdekes levelet a még nem olvasottak között. Haruno Sakura küldte, méghozzá Tsunadénak. Az egyetlen tanárnak akivel Jiraya nem mert ellenkezni. Ő tanította a gyerekeknek a biológiát, csak úgy mellékesen. Lucnak nem volt különösebben nagy véleménye a nőről, de nem is becsülte le. Talán, azt lehetett mondani, hogy valamennyire még tisztelte is. Már, amennyire ő tiszteli az embereket...

<i>From: Sakura /sweetcherryblossom@mikazukischool_mail.com/
To:Tsunade-sama /ladytsunade@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009. dec 24.
Topic: Fontos!

Tisztelt tanárnő!

Tudom, hogy önök nem avatkozhatnak bele az iskola újság szerkesztésébe, de a mostani számban több cikk is, nem az volt, aminek címre ki volt írva. Olyan információkat tartalmaztak, amik akár önöket is érdekelhetnék, illetve tele voltak rágalmakkal, és hamis adatokkal. Kérem, intézkedjenek valamit! Amúgy a cikk írója megfenyegette a diákokat, hogy ne merjünk erről írni a tanároknak, mert akkor, kampec, nekünk, de ezt nem tudtam szó nélkül hagyni.
Tsunade-sama, itt ön az egyetlen, aki segíthet! Az ön erős kezeire és határozottságára van szükség ahhoz, hogy beszüntessük ezt a fertőt...
Mielőbbi válaszát várom:
Haruno Sakura</i>

Rágalmak? Csak nem a saját képeire gondol?! Mintha azok rágalmak lennének... Egyszerűen csak azt hitte, hogy menő dolog, és ezzel majd bevágódik az Akatsukisoknál, és persze erre Sasuke egyből féltékeny lesz, és szerelmet vall neki. Az elképzelés pedig majd olyan rózsaszín volt, mint a Haruno lány haja. Ugyanis ez sosem következhetett eb. De egy elvetemült fangirl-nek, egészen jó elképzelés.

Lucnak ebben a pillanatban eszébe jutott valami. Egy nem túl kellemes élmény... De ehhez tartozik hozzá az ok, hogy miért segített most Deidarának. És ezáltal az idősebb Uchihának is. 
Azon az éjszakán történt... Már emlékszik mindenre pontosan. Most végre eszébe jutott a hiányzó kis szilánk.

Megrázta a fejét, mintha ezzel kirázhatná a fejéből azt az éjszakát, és mind azt ami miatt ez az egész kirobbant.
Kreált magának egy új e-mail címet, engedélyeztette az igazgató címén keresztül. (Ki hitte volna, hogy az igazgatónak kell minden egyes új e-mail címét engedélyeznie?!)

<i>From: ... /worstnightmare@mikazukischool_mail.com/
To:Sakurva /sweetcherryblossom@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009. dec 25.
Topic: Most megvagy.

Én vagyok a legnagyobb rémálmod. Higgy bennem és rettegj.
Láttam, hogy értesíteni akartál egy tanárt.
Ezért bosszút fogok állni rajtad.
Készülj, a játék elkezdődött.
Nézz be az ágyad alá lefekvés előtt.
Mostantól kezdve egy perc nyugtod sem lesz tőlem. </i>

Luc félkómásan, hajnali 5-kor, karácsony másod napján, elküldte azt az e-mail. A szívébe pedig csak órákkal később költözött be némi bűntudat, hogy talán nem kellett volna ilyet írnia a rózsaszín hajú lánynak. Még akkor, sem ha nagyon megérdemli.
De aztán lebeszélte magát erről.
Végül is, biztos volt benne, hogy a Haruno lánynak sem volt rémálmai azért, amit vele tett.

Azért, hogy elüsse valahogy a hátralévő idejét a reggeliig - még csak fél 8 volt, a reggeli meg 9-kor lesz -, nekiállt nézelődni az e-mailek között. Meglepetten tapasztalta, hogy Uchiha Sasukénak új levele érkezett. Hm, lehet, hogy Uzumaki Naruto kivételesen korán kelt?!

<i>From: Itachi /uchiha_weasel@mikazukischool_mail.com/
To: Uchiha Sasuke /evilsasuke@mikazukischool_mail.com/
Date: 2009. dec 25.
Topic: Bajban vagy!

Ha ezt még egyszer megpróbálod, halott leszel, öcsikém.
Ai: Szerető bátyád</i>

Hoppá! Mit is próbált tenni az ifjabbik Uchiha? Vag esetleg a drága bátyja az iskola újságban lévő cikkre célzott volna? Hm..
Gyorsan átlépett Itachi levelező rendszerébe. Egy üzenete sem volt a másiknak öccsétől az elmúlt 2 hétben. Ellenben kapott bőven fangirlöktől, Akatsukisoktól, és...
Luc szíve nagyot dobbant, ahogy meglátta az ő általa elküldött levelet az Uchiha fiókjában. Persze tudta, hogy a másik meg fogja kapni, el fogja olvasni, de most ott, szembesülni vele, sokkal másabb volt. Groteszk módon örült annak a levélnek ott. Az a kettő sosem fogja megtudni, de ő hozta össze őket. És ez így is van rendjén. Tartozott ennyivel Iwa no Deidarának, aki - minden túlzás nélkül -, megmentette az életét.

Jókedvűen állt fel a székéből, és győzedelmes mosollyal az arcán indult el az öltöző szekrénye felé, amikor is megbotlott valamiben. Az egyikében, a még ki nem bontott ajándék csomagjai közül. Unottan tépte le róla a mélyvörös papírt, és az ezüstszínű szalagot. Meg sem nézte kitől jött, hiszen csak a "szülei" jöhettek szóba. Más nem küldene neki ajándékot karácsonyra. 
Meglepetten nézett az egyszerű vörös/fekete/ezüst mintás füzetre, mellette egy szimpla fekete madártollal. Zavart tekintettel lapozott bele a füzetbe.

"Sajnálok mindent Crimson."

Felsikoltott, és a füzet egy pillanat múlva már a szoba másik végében kötött ki. Akaratlanul is összekuporodott, mint egy védekezve a rá váró borzalmak elől. Újra érezte magán a hegyes műkörmöket, azt, ahogy tépik a haját, szaggatják a ruháját, ütik, verik, ott ahol csak érik. Újra érezte az alkohol keserédes illatát, és a saját sós könnycseppjeit, ahogy sikítva könyörög, hogy azonnal hagyják abba...