"Ita diis placuit" - Az Istenek kedv�re van... De milyen Istenek?
Hisz nincsenek t�bben. � van egyed�l. � a magass�gos, a f�nyess�ges, aki mindenkin�l hatalmasabb, �s er�sebb. Az �r, a Teremet�, a J� P�sztor. A vezet�nk, gy�mol�t�nk, t�mogat�nk. Az egyetlen olyan, aki val�ban meghallgatja a panaszainkat.
Mert � t�k�letes.
Egyetlen apr�cska hiba sincs benne, rajta, k�r�l�tte.
�n is hozz� akarok tartozni.
Most is a szolg�ja vagyok. De csak egy szolga, egy b�b, akit b�rmelyik pillanatban fel�ldozhat, �s megteheti, mert megteheti. � b�rmit megtehet, �s senki, de senki, �s semmi nem �ll�thatja meg.  � az �t, a T�rv�ny, az �t�l� B�r�, a V�gtelen, a F�nyess�g, a K�osz, a Mindens�g. Aki b�rmit mond, biztosan igaza van. Mert t�vedhetetlen, �s megt�veszthetetlen.
A szemeit nem fedi semmilyen �rny�k, nem olyan, mint mi, mint b�rki m�s.
B�szk�nek k�ne lennem arra, hogy megosztja velem a hatalm�t.
Nem k�ne nagyrav�gy�nak lennem.
De �n nem fogom t�rni, hogy b�rki is el�ttem legyen.
�n akarok, az � szem�ben az els� lenni.
Mert �n vagyok a...

Fel�bredtem az �lmomb�l, �s minden f�nyes volt. Nem olyan F�ldi m�don f�nyes. Emberek sz�m�ra megmagyar�zhatatlan, tiszta, gy�ny�r� f�nyess�g.
El�rasztotta az eg�sz testemet, �s a lelkemet is. Minden porcik�m beleborzongott.
Soha t�bb� nem fogom �gy l�tni a vil�got, mint akkor abban a pillanatban. Gy�ny�r�, �s t�k�letes.
 - �bredezik. - has�totta kereszt�l a t�k�letes vil�gom f�tyl�t egy ismeretlen, m�gis olyan ismer�s hang.
H�v�s volt, de mindennek ellen�re, olyan volt a hangja, mint a l�ngok. Szenved�lyes, lobog�. Krist�ly tiszta, jeges, cseng�, �s messze hangz�.
Mint egy t�k�letes ellent�t.
Fel�ltem, hogy l�ssam a k�l�n�s hang forr�s�t.
H�rman voltak. M�r h�rman voltak. �s mindegyik�k, csakis engem n�zett. r�m figyelt.
A szem�kben, m�r most �vezredes m�lys�g, �s tapasztalat csillogott.
Gy�ny�r�ek, �s t�k�letesek voltak. M�gis, annyira m�sok. Igen, m�sok voltak, �s egym�shoz nem foghat�ak.
Semmihez sem voltak foghat�ak.
�s �gy �reztem, a sz�vem olyan vadul vert, mint m�g soha. Tal�n nem is vert ezel�tt a sz�vem, �s most dobbant meg el�sz�r. Tal�n az �n sz�vem is �vezredes, mint az � tekintet�k. Tal�n, m�r ezer, meg ezer �veket bolyongtam, hogy ide tal�ljak, tal�n csak most kezd�d�tt el az utam.
De �n is olyan akartam lenni, mint �k.
B�rmilyen �ron.
�n is t�k�letes akartam lenni, mert ez, az �n sorsom, az �n utam.
 - �dv�z�llek. - sz�lalt meg ism�t az a bizonyos hang. Ahogy r�n�ztem a tulajdonos�ra, megborzongtam.

A negat�v energia, a h�v�ss�g, ami sug�rzott bel�le, szinte mellkason v�gott. Ahogyan a szemeibe n�ztem, a leveg�m bennakadt.
T�k�letes, t�k�letesen h�v�s.
Mint egy m�rv�nyszobor, olyan gy�ny�r�, sima, h�feh�r b�r. A legs�t�tebb �jszak�n�l is s�t�tebb haj, egy d�s, lobog� s�r�ny, ami rejt�lyesebb sz�n�, mint maga a feketes�g, a t�tong� semmi. �s a szemek! Azok a v�rv�r�s szemek. Igen, olyan v�r�sek voltak a szemei, mint a h�ra frissen kiontott v�rnek a sz�ne. �s pont olyan �lettelen, �s ridegek is. H�, v�r, fagy, hal�l.
A ruh�ja is pontosan ilyen volt. �js�t�t kimon�n, v�rv�r�s p�nc�l, amit�l csak m�g s�padtabb volt.
K�v�ncsi voltam, hogyan csilloghat a Hold f�ny�n�l a b�re.
Biztos voltam benne, hogy gy�m�ntot megsz�gyen�t�en szikr�zna, szipork�zna.
 - A nevem, Akogare.

�s akkor megl�ttam.
Megl�ttam mi van a j�gszobor maszkja m�g�tt.
 - �n vagyok a <b>Harag</b>, �n vagyok a d�h, �n vagyok a bossz�. �n vagyok a V�r�s L�ngok �rz�je. �n vagyok az els� sz�l�tt.
A szemei m�ly�n, legalul, val�ban l�ngok t�ncoltak, mit l�ngok! Ott t�ncolt az eredend� t�z, a vil�g d�h�dten l�ktet�, minden �ron �lni akar� magja.
 Izzottam bel�l, �s k�v�l, biztos voltam benne, hogy elv�r�s�dtem, �s kivert a ver�t�k. Bennem is v�gig l�ngolt az a perzsel�, �get�, izz� energia.
Olyan f�lelmetesen sz�p volt.
R�ad�sul az oldal�n, k�t kard volt. Hatalmas volt, er�teljes. Olyan gy�ny�r�, mint semmi m�s, amit eddig l�ttam.
�gy n�zett ki, mint minden, ami megtestes�ti a m�lt�s�got. Az igazi m�lt�s�got. Mert van olyan rang, amire sz�letni kell, �s nem el�g csak �gy, magunkra aggatni, mint valami ruhadarabot, amit el is lehet dobni. Olyan t�k�letes volt... Mert � arra sz�letett, hogy alapjaiban v�ltoztassa meg a vil�got, mindent felbor�tson, �s semmit se hagyjon maga ut�n.
Olyan nagyon v�gy�dtam, hogy sz�p legyek. Szebb n�luk. Hogy t�k�letes legyek. T�k�letesebb n�luk... Mindenkin�l jobb, �gyesebb.
Az egyik�k, aki eddig meg sem sz�lalt, most felnevetett.

 - N�zd, most sz�letik a lelke.
�s a hangja nyom�n szikr�k pattantak bennem, k�r�l�ttem, a szememben, mindenhol. Egy pillanatra, minden csillogott, minden olyan er�s, �s f�lelmetes volt. �n meg olyan egyed�l voltam Ler�ntottak r�lam minden maszkot, �s �n magam voltam minden maszk, minden l�tez� ember arc�n.
�n voltam...
�s akkor kinyitottam a szemeimet.
V�gre teljes voltam.
T�k�letes.
�s tudtam, hogy k�pr�zatos vagyok.
Itt vagyok.

 - Gondolom, szeretn�d l�tni magad. - jegyezte meg ism�t az, amelyik�k a k�bulatba tasz�tott.
A hangja, sokkal �rdekesebb volt, mint Akogar��. Az � hangja egyszerre volt j�ghideg, �s iszony�an forr�. Perzsel�, izz�, ugyanakkor fagyos. Arra k�nyszer�tett, hogy kit�rulkozzak �s nevessek, hogy megmutassam �nmagam, de arra is, hogy �sszekucorodjak egy �res sarokban, meg ne sz�laljak, ne is mozduljak, legyek n�ma, kicsi �s jelent�ktelen. Hogy egyed�l legyek, hogy v�gig j�rjam a vil�g �sszes t�j�t, �s mindent, de t�nyleg mindent megl�ssak. Hogy soha t�bb� ne k�ss�n semmi, hogy csak sz�lljak, rep�ljek a k�kesfeh�r semmiben.
Igen.
Els� alkalommal az �j �letemben r� n�ztem valakire, eg�szen pontosan r�, aki miatt siker�lt kibontakoznom...
�s elakadt a l�legzetem.
Megijedtem.
Egy pillanat t�red�k�ig biztos voltam benne, hogy sokkal, de sokkal szebb n�lam.
A b�re nem volt feh�r, de sima volt, puha, �s selymes. Ezt a n�lk�l is �reztem, hogy tapintottam volna. R�ad�sul olyan sz�p sz�ne volt! Nem is barna, �s nem is feh�r. Enyh�n kreolos, mint aki pontosan el�g id�t t�lt�tt a napon ahhoz, hogy �v� legyen a t�k�letes b�rsz�n.
A szemeiben szikr�k t�ncoltak, l�ngok lobogtak, vulk�nok t�rtek ki.
B�rki, aki nem k�z�l�nk, k�z�l�k val�, egyb�l a l�bai el� hullott volna egyetlen v�rforral� pillant�s�t�l.
Azok a k�k szemek. Azoknak hidegeknek kellett volna lennie.
A k�k egy�rtelm�en hideg sz�n. De m�gsem.
Az � szemei melegebbek, forr�bbak, �s �l�bbek voltak, mint a napkorong, mint egy gyermek nevet�se, mint egy gy�ny�r� vir�g t�nd�kl�se.
A haja, a haja egy k�l�n t�ma volt.
Aszerint, hogy hogyan ford�totta a fej�t, m�sk�nt csillant meg az a hajzuhatag. Hol ez�st�s szikr�k pattantak, hol arany csillagok lobbantak fel. A f�ny �gy j�tszott vele, ahogyan akart, � maga volt a f�ny.
 - �n vagyok Aijoku. A <b>bujas�g</b>, a v�gy, az akar�s, hogy kell neked minden �ron. �n vagyok az �r�lt s�v�rg�s, �n vagyok az izz� �rzelem, ami k�pes elpuszt�tani mindent. �n vagyok a m�sod sz�l�tt.
�s elhittem neki.
Elhittem, hogy � k�pes egy olyan v�gyat mentes�teni, ami a vil�got em�szten� el, v�rosokat d�ntene romba, �s emberek veszn�nek el miatta, �rte!

A ruh�ja pont ellent�te volt Akogar��nak. Feh�r kimon�, k�kes p�nc�l. De az � oldal�n is k�t kard f�gg�tt.
Kiny�jtotta fel�m a kez�t, �s intett.
P�r l�pessel od�bb, egy hatalmas, arany keretes t�k�r el� vezetett.
�s szembe n�ztem �nmagammal.
Nem hittem el, hogy �n vagyok.
Gy�ny�r� voltam, t�k�letes voltam.
�s annyival m�sabb, mint �k. Ez volt benne a legjobb.
Hatalmas mosoly ter�lt sz�t az arcomon, mint egy gyerek az els� csokij�n�l, egy feln�tt asszony, egy csokor r�zs�n�l, egy �rett f�rfi, egy zs�ros banksz�mla, egy sz�p, h�z, egy j� aut� l�tt�n. Soha t�bb� nem fogok majd tudni �gy mosolyogni, mert m�g egyszer nem �r�lhetek �gy semminek, mint akkor.
De abban a pillanatban, az a mosoly, az a pillanat. Minden.
Egyszer�, �s megism�telhetetlen.
Nem is akarom, hogy megism�tl�dj�n b�rmikor is.

A hajam m�regz�ld volt. A legkegyetlenebb, legvadabb z�ld. Az a sz�n, amit a val�di smaragd k�vek m�ly�n l�tsz megcsillanni. Amilyen sz�nt m�shol a f�ld�n sosem l�thatsz.
A szemeim sz�nei pedig meghat�rozhatatlanok voltak. Arany, borosty�n, friss m�z, a megcsillan� napf�ny, a pitypang.
S�rga volt, �s arany. Csillogott, de m�gis matt volt, �s szinte vaknak tetszettem.
A b�r�m l�gy volt, �s majd olyan feh�r, mint Akogare b�re.
K�pr�zatos voltam.
Nem volt rajtam p�nc�l, csak egy egyszer� n�i kimon�. Arany sz�n� als�, �s smaragd sz�n� f�ls�, v�r�s, �s k�k mint�kkal.
Rohadtul gy�ny�r� voltam.

 - Te is a f�ldh�z vagy k�tve. - sz�lalt meg a harmadik.
� aki eddig m�g nem besz�lt, aki mindeddig megb�jt az �rny�kban.
Teh�t � a harmad sz�l�tt.
 Amikor el�rel�pett, megijedtem.
Az els� dolgok a szemei voltak. Olyan vil�gosz�ldek voltak, �s magukt�l, szinte m�r vil�g�tottak. Nem volt pupill�ja! Hihetetlen volt... R�ad�sul az � szeme feh�rj�t, nem is nevezn�m feh�rnek. R�zsasz�nes v�r�s volt, mintha.. V�r... Nem tudom. �sszevarasodtam.
�s az a tekintet!
Benne is volt majd akkora akarat, mint a m�sik kett�ben, ha nem t�bb.
Tal�n Aijoku, �s Akogare egy�tt felveheti ellene a harcot.

 - Ezt, hogyan �rted? - k�rdeztem meg meglepetten.

Elmosolyodott.
Kir�zott a hideg, a sz�ja ment�n, egy groteszk vonalban... Azok olyanok voltak, mint a varr�s nyomok!
A b�re s�t�t volt, mint maga a f�ld. A legs�t�tebb, leg�sibb m�lyf�ldek, amik a vil�g kezdet�t�l fogva �llnak, �s am�g v�ge nem lesz mindennek �llni is fognak.
Az � ruh�ja is kimon� volt fekete. A lehet� legegyszer�bb.
 - Mond ki, ki vagy te.
Az ajkaim megmozdultak, �s besz�ltem.
Tudtam, hogy mit mondok, �s m�gsem.
 - Az �n nevem Joku. �n vagyok a negyed sz�l�tt. �n vagyok a kev�lys�g, az egoizmus, amikor mindenki m�sn�l te vagy a fontosabb, amikor az a legfontosabb, hogy mit gondolnak r�lad, amikor... T�k�letesnek kell lenned, vagy - itt elcsuklott a hangom egy pillanatra - nem is vagy.
Nem nevettek ki, �s nem is g�nyol�dtak rajtam.
Lehet, hogy �k is pont ilyen elhagyatottnak �rezt�k magukat a kezdetekkor?

 - A F�ldh�z k�t az er�d. - b�lintott ism�t a harmadik. - Engem sz�l�ts Jokubonak. �n vagyok a kapzsis�g, a p�nz ut�ni olthatatlan v�gy. �s onnan tudom, hogy te is a F�ldh�z lett�l k�tve, mert �n oda vagyok. Ez a kett� - k�zben Akogare �s Aijoku fel� intett - teljesen m�s. Te sem k�zvetlen�l a F�ld vagy, hiszen az, engem szolg�l. Te valami olyan vagy, ami minden ember sz�m�ra fontos. Mert minden ember sz�m�ra fontos �nmaga. Na, szerinted, mi vagy te?

 - V�z. - a sz� �nk�ntelen�l bukott ki a sz�mon. Ism�t.
Teh�t a v�z elem lesz a seg�t�m a hossz� utaz�saim sor�n. Eg�sz j�.
S�t! Nagyon j�!
Minden embernek sz�ks�ge van egy kis �nim�datra, minden embernek sz�ks�ge van a v�zre. Egy kis �nbizalom, egy korty innival�, amikor megszomjazol...
 - Gyere - sz�lalt meg v�g�l Akogare. - Megmutatom neked, hogy mi is ez a hely... Hogy mi is a te feladatod pontosan.

Im�dtam csavarogni.
Mert ez a hely v�gtelen volt, mint a fant�zia, mint a felh�k, mint a csillagos �g.
Nem is lehetett igaz�n pontosan megmondani, hogy hol van.
Abban biztos lehettem, hogy nem a felh�k k�z�tt lebeg� arany palot�ban vagyok.
B�r, n�hol t�nyleg olyan volt, mint egy palota. Megint m�shol sz�k sik�torok, �les l�pcs�k, �s hasonl� furcsas�gok voltak.
Egyszer�en, itt minden volt.
Minden.
M�r 4. napja vagyok itt.
M�g sz�lettek ut�nam h�rman. �n vagyok az arany k�z�p�t vagy mi.
K�t fi�, meg egy l�ny.

Ut�nam sz�letett meg Jokkju, � a m�sik l�ny.
Be kell vallanom, kicsit f�ltem t�le, mert �, olyan k�l�n�s.
� az <b>irigys�g</b>, a f�lt�kenys�g, �s az eszekb�l fakad� rosszindulat.
A szemei a legfurcs�bbak, olyan s�rg�sz�ldek. Ami vicces, mert az <b>irigys�g</b> sz�ne a s�rga, �s a f�ldiek m�gis z�ld szem� sz�rnyk�nt emlegetik...
Sz�val, j�l �sszehozta. A haja eg�sz finom sz�l� v�r�s. Igazi, l�ngr�l pattant m�lyv�r�s. Pont olyan, mint Akogare szeme.
Mondhatni gy�ny�r�. � is m�r csak egy kardot kapott, �s l�ttam, ahogy <b>irigyked�</b> pillant�sokkal n�zi a t�bbiek k�t kardj�t.
Meg�rtem az �rz�seit. �n is �gy vagyok ezzel.

Ut�na sz�letett egy nappal Nyikujoku. � a <b>lustas�g.</b> Erre � kapta a leghosszabb �s legborzalmasabb nevet, ha engem k�rdeztek.
M�rmint, az eny�m sz�p, �s egyszer�. �n vagyok Yoku.
Neki meg iszonyatosan hossz� neve van.
De legal�bb l�thattam, hogy milyen lehetett velem.
Eg�szen addig, am�g nem tudj�k, tudjuk magunkr�l pontosan, hogy kik vagyunk, addig furcsa, anyagtalan, ez�st�s massz�nak n�z�nk ki.
Ut�na, amikor megl�tjuk a szikr�kat, el�sz�r a szem�nkbe k�lt�zik �let, el�sz�r az, ut�na minden m�s.
Neki v�llig er� vil�gos, szinte karamell barna haja van, �s s�t�t, keser� csoki sz�n� szemei.
�dess�g fi�.
Am�gy a b�re kicsivel s�t�tebb, mint Aijokunak, de j�val vil�gosabb, mint Jokubonak.
Olyan furcsa, hogy valamilyen m�don testv�rek vagyunk, �s m�gsem.
Semmi k�z�nk nincs egym�shoz.
Az � ereje nagyon k�l�n�s.
<b>Lustas�g</b>, ami ott lappang mindenkiben. �t az �rny�kok seg�tik.

�s legv�g�l j�het a bolond, az idi�ta, az �r�lt.
Az, aki m�r a sz�let�se napj�t�l kezdve felbolygatta a vil�got.
Ijoku, a <b>fal�nks�g. </b>
De ezt a fajta <b>fal�nks�got</b> nem csak �telre kell �m �rteni! Mindenre! � az a v�gy, hogy te mindenb�l milli�nyit akarj, mind csak a ti�d legyen, noha m�r van bel�le egy tucat, �s semmire sem haszn�lod. Mondhatni, � egy gy�jt�.
B�r, az �telek val�ban a f� szenved�lyei.
Neki k�cos, aranysz�n� haja van, ami kor�nt sem olyan sz�p, mint Aijoku hajzuhataga, r�ad�sul neki r�vid, �s a tincsei �ssze-vissza meredeznek, mint holmi idi�ta antenn�k. A szemei k�r�l v�kony fekete, majd kb. k�tujjnyi vastag v�r�s cs�k h�z�dik. Maga tekintete pedig m�lyk�k. De m�lyebb, mint az �ce�n legm�lyebb k�kje, mint a csillagos �gk�ks�ge.
A szeme az egyetlen dolog benne, ami sz�p, ami �rdekes.

Most pedig eljutottam, egy olyan helyre, ahol eddig sosem j�rtam.
Egy sz�k kis j�raton m�sztam �t, ami egy hatalmas l�pcs�sor v�g�n volt, �s elmehettem volna a m�sik ir�nyba is, kereszt�l azon a hatalmas kopott, �s �reg termen, ami tele volt festm�nyekkel, de v�g�l nem tettem, hanem j�ttem a sz�k, picuri j�raton �t.
Szinte megvakultam a sz�nekt�l.
Hov� ker�lhettem?
 - J� helyre. - sz�lalt meg m�g�ttem egy k�l�n�s hang.
Olyan volt... Pontosan olyan volt, mint az a hang, az, a sz�ntiszta er�, ami �letre h�vott engem.

� �ll ott m�g�ttem!

Szinte sik�tani volt kedvem. Nem mertem megfordult, csak meg�lltam, �s b�multam. Pr�b�ltam hozz�szoktatni a szemeimet a sok-sok f�nyhez, �s sz�nhez.
A terem, amibe jutottam, gy�ny�r� volt.
Minden fala, �s a padl� is sz�nes �vegb�l voltak. Mint egy hatalmas mozaik.
Nem tudtam, nem is sejtettem, mit �br�zol, de abban a pillanatban nem is akartam tudni.
A Nap egyenesen fentr�l, a kupola tetej�r�l s�t�tt be, �s a f�nyek mindenhonnan visszaver�dtek, t�kr�z�dtek.
Mindenhol sz�nek, f�nyek, szikr�k.
Mint egy �lom.
A hatalmas �veg kupol�t n�gy vastag oszlop tartotta meg. M�g azok is �vegb�l voltak.
Olyan nagyok �s vastagok... Hatalmasak. Milyen iszonyatos s�lyt kell megtartaniuk...
 - Pont olyan vastagok, mint az emberek hite. - mondta m�g�ttem �.
Szinte m�r el is felejtettem, hogy itt van. Azt hittem, hogy nem pazarol r�m t�bb id�t, hiszen dolga, az b�ven van...
 - Annyi dolgom van, amennyit akarok magamnak.
Kir�zott a hideg.
Szinte fel sem fogtam, hogy a gondolataimra v�laszolgat. A legbels�bb kis titkaim, �s v�gyaim, sem maradhatnak most rejtve!
 - Oh, igen. Val�ban nem. Tudom, hogy v�gyakozol a hatalomra. Hogy te akarsz lenni a legnagyobb mindk�z�l. Hogy megveted az embereket, �s nem hiszel sem a j�ban, sem a rosszban, csakis �nbennem, a Vil�g Legfels�bb hatalm�ban.
Megborzongtam.
T�nyleg mindent tudott.
 - Tudod, mit jelk�pez ez a n�gy oszlop? - k�rdezte t�lem.
Nem tudtam.
Semmilyen �tletem sem volt ezzel kapcsolatban.
 - Ezek jelk�pezik, a n�gy sarkalatos er�nyt.
 - Sapientia, Justitia, Fortitudo, Temperancia.*
Most sz�laltam meg el�sz�r hangosan a jelenl�t�ben, �s v�laszoltam �l� szavakkal, nem a gondolataimmal.
Felemel� �rz�s volt.
De megfordulni m�g mindig nem mertem.
 - Val�ban.
�reztem a hangj�n, hogy meg van velem el�gedve. Mintha ezernyi kis aranyos szikra t�ncolt volna v�gig a b�r�m�n. Egyszerre nagyon melegem lett.
Olyan boldog voltam abban a pillanatban!
Nem olyan fajta boldogs�g volt, mint amit akkor �reztem, amikor megl�ttam magam.
Mer�ben m�s, ellent�tes boldogs�g volt.
Ott �n voltam magammal megel�gedve, most pedig m�s van velem.
�s ez a m�svalaki, nem is ak�rki.
 - Am�g az emberekben �lnek ezek az er�nyek, ezek az oszlopok �llni fognak. Egy sz�p napon majd a kupola lezuhan.
 - Isten, hogy mondhatsz ilyet? - k�rdeztem ijedten.
Legsz�vesebben szembe fordultam volna vele, hogy �gy k�rdezzem meg. Hogy mondhatott ilyet? Mit �rtett ez alatt?
Hiszen, az er�nyek, �s a b�n�k �sszetartoznak. Ha ezek az oszlopok �sszeroskadnak, vel�nk mi lesz?! Hiszen mi vagyunk a...
 - Nem, gyermekem. T�ved�sben �lsz. Ti vagytok, az �n kezem. Mert vannak emberek, akik csak a f�jdalomb�l tanulnak. Ez�rt van f�jdalom, �s ez�rt vagytok ti. Nap, mint nap l�thatod, hogy mekkora hatalmad van az emberek �lete f�l�tt. �s ha csak j� dolgot csin�lsz is, az egyens�ly �rdek�ben, a vil�g m�sik oldal�n, valami nagyon rossz fog t�rt�nni. Ha �ssze is omlik ez a terem, ha meg is semmis�l minden sz�p, �s j� �lommal egy�tt. Ti akkor is �lni fogtok.
�lni fogunk.
A bels�mben visszhangoztak a szavak, mint a templomban a harangok.
Mi akkor is �lni fogunk, nek�nk nem lesz semmi bajunk. Isten, �t�l� B�r�i vagyunk. Mi vagyunk a Keze, ami messzire el�r, ami ha kell kedves, ami ha kell durva.
Ezt eddig is tudtam.
De most, ez sokkal �nnep�lyesebb volt, sokkal fontosabbnak �reztem magam, mint b�rmikor eddigi �letemben.
Mert nekem csak �letem van.
 - Isten - suttogtam v�g�l azt a k�rd�st, ami a vil�gon legjobban �rdekelt. Ami m�r abban a pillanatban megfogant az agyamban, hogy r�juk-h�rmukra n�ztem, majd magamra. Ami minden egyes kis pillanatban mart bel�lr�l, mert ez mindig eml�keztetett arra, hogy rosszabb vagyok n�luk. Hogy m�g nem nyertem.
 - Mert nem vagy m�g r� �rdemes.
Felelte a ki nem mondott szavakra.
Ez f�jt.
Jobban, mint azt gondoltam volna valaha is. Nagyon f�jt.
Olyan hihetetlen volt.
Nem �rdemeltem ki az isteni kegyet?!
Az�rt nem lehet k�t kardom, mert nem vagyom r� m�lt�?! Mert nem �rdemlem meg?!
 - Ne h�borogjon a lelked gyermekem, �s soha ne k�telkedj Isten d�nt�s�ben.
 - Nem k�telkedek Uram, csak f�j.
Olyan megt�rtem, elgy�t�rt hangon mondtam, hogy magam sem hittem volna: "ez itt t�nyleg �n vagyok!"
Pedig �n voltam.
 - Az j�.  A f�jdalom tiszta �rz�s, a f�jdalom megtiszt�t mindent a gonoszs�gt�l. Ostoba l�nyek ezek az emberek. Ezernyi, �s milli�nyi h�bor�t csin�lnak maguknak, hihetetlen �r�gyek miatt. Mindig lesznek m�rt�rok, akik �ldozatot hoznak. �s mindig lesznek �rtatlan halottak is. V�r, k�nnyek, ember�ldozat. A csoda �gy lesz teljes, �s �r�k. Mert ut�na az emberek �szbe kapnak. Senkinek sem kell, a m�g t�bb �ldozat, �s a m�g t�bb halott.
F�jdalom.
F�jdalom �ltal megtisztulni?!
Pokoli �rz�s lehet.
De Pokol nincs.
Ahogyan nincs Mennyorsz�g sem.
Itt �llok Isten el�tt, �s tudom, hogy nincs Menny, �s nincs Pokol.
Nincsenek �rd�g�k, �s nincsenek angyalok.
Ezek az emberek kital�ci�.
Vannak rossz l�nyek, �s vannak j� l�nyek.
De mindegyik�knek engedelmeskednie kell, Istennek.
A Nagyobb Er�nek.
 - Higgy a pokolban Joku!
A hangja most g�nyos volt. Keser�.
�s engem ism�t kir�zott a hideg.
�n, higgyek? A Pokolban?!
 - Higgy benne, mert elj�het. Az, amit az emberek Pokolnak neveznek, egy �llapot a F�ld�n. Tudj�k r�la, hogy elj�het. F�lnek is t�le. Amikor megt�rik minden szab�ly, mindenki ledob mag�r�l minden l�ncot, azt teszel, amit akarsz, �s �gy ahogy akarod, amikor nem szab neked semmi, de semmi igaz�n g�tat. Amikor te vagy a minden, �s a semmi. Te egy ember vagy az utc�n. Te egy gyilkos vagy. Te egy tolvaj vagy. Te egy szent vagy. Amikor m�r minden mindegy, mert �gysem v�ltozik semmi. Amikor az �gbolt m�lyv�r�s, mint ami v�rzik. Amikor a Hold elt�nik, de a Nap sincs m�r fent az �gen. Higgy a Pokolban Joku! Higgy, benne mert elj�het. R�ad�sul, ez az egyszer� kis sz�, sarkallja az embereket n�ha a legszebb tettekre. Csak az�rt, hogy bebizony�ts�k, az � lelk�k nem b�n�s. �k m�lt�k a Mennyorsz�gra. S egyet m�g ne felejts el, �n kedves Jokum. Az, hogy valaki kir�lykisasszonynak, kir�lyfinak, magas rang�nak, vagy �ppen Isten kegyeltj�nek sz�letik, nem kit�ntet�s, �s nem rang. Ez csak egy pr�ba. Valami, aminek meg kell felelni.
�s akkor megfordultam.
De m�r nem volt ott.
Bamb�n b�multam bele a terem �ress�g�be.
Istennel besz�lgettem.
Isten eloszlatta minden k�tked�semet.
�n... �n m�r pontosan tudom, mi a dolgom! Tudom, hogy mit kell tennem, merre vezet az �n utam, hogyan legyek �n, az els�... </i>

* =
1. Okoss�g. (Sapientia)
2. Igazs�goss�g. (Justitia)
3. Lelki er�ss�g. (Fortitudo)
4. M�rt�kletess�g. (Temperancia)