Sumimasen kedvesen mosolygott a vend�gekre, mik�zben letette el�j�k a te�jukat, �s a s�tem�ny�ket.
 - Anyu, mi ez? - k�rdezte vis�tva az asztaln�l �l� kisl�ny a mam�j�t. - Olyan, mint a koszos v�z!
 - Picim ez, tea. Eln�z�st k�rek a...
 - Ugyan... - Sumimasen finoman ingatta a fej�t.
Neki ez nem sz�m�tott t�l sokat. A kisl�ny �gyis nemsok�ra megk�stolja, �s r�j�n, hogy a koszos v�z, finom. Az ujjaival, �vatosan egy titkos jelet mutatott a leveg�be. Pontosabban, a jel maga, nem is volt annyira titokzatos.
A visszan�z� ember. Ezt a kanjit jap�nban �gy mondj�k, "ai". Szeretet, szerelem, megbecs�l�s, lelki gazdags�g.
Tulajdonk�pp � sosem volt annyira rossz. S�t! Szeretett j� lenni.
Csak nem, mint nap szembe ker�lt azzal, imm�r �vsz�zadok �ta, hogy az emberek nem �rdemlik meg ezt a j�s�got. Hiszen, annyi pusztul�st, annyi �rtelmetlen hal�lt l�tottaz elm�lt �vekben. Egyszer�en nem is �rtette, mi�rt van r�juk is sz�ks�g.
Ugyan, minek ide b�n�k, v�gyak, �lmok?!
H�t nem mindegy az eg�sz?!
Term�szetesen, tudta a v�laszt, hogy mi�rt van mindez. Tudta, hogy Isten mi�rt nem avatkozik k�zbe.
A f�jdalom, �s az �sszet�rt sz�vek �tj�t v�gigj�rva, megtisztul a vil�g.
�jj� sz�letik, mint f�nix, emelkedik a hamvaib�l, hogy nagyobb, er�sebb l�ngokkal csapjon m�g magasabbra, az �let.
Halkan elkezdett d�dolni egy dallamot. Nagyon r�g d�dolta ezt utolj�ra.
Tal�n a kisl�ny mosolya, vagy az egy�gy� naivit�sa, de boldogg� tette. Lebegett egy pillanatig.
�s � ritk�n volt boldog, vagy vid�m, �gy igaz�n. Ezt a kedvess�get, meg kellett valahogy h�l�lnia. A legkevesebb, hogy sikerben, �s boldogs�gban gazdag j�v�t ad valakinek, aki meg�rdemli.
 - Mit �nekel a n�ni? - k�rdezte a kisl�ny hatalmas szemeket meresztve az anyuk�j�ra, mik�zben szorosan belecsimpaszkodott a n� ruh�j�ba.
 - Az egyik kedvenc dalomat. De csak akkor �neklem, ha j�kedv� vagyok. - felelte mosolyogva Sumimasen.
 - �nekelje, a n�ni hangosan k�rem sz�pen! - n�zett r� azzal a butus kis mosoly�val.
Olyan �rtatlan volt. Olyan hihetetlen�l tiszta.

"Ja Prinzesschen du hast�s leicht Deine Eltern sind stinkreich Du bist ach so wundersch�n Willst jeden Typ den Kopf verdrehen
Ja Prinzesschen du hast Macht Bist die K�nigin der Nacht Du bist jung und wundersch�n Und jeder Arsch will mit dir gehn"*

 - Nem, hiszem el, egyszer�en, ez... NARUTO!
 - K�ny�rg�m Ch�ta, csak ne ordib�lj...
 - Basszus, ha nincs agyad a vezet�shez, mert ennyire m�sfel� kalandozol, akkor legy�l oly kedves, �s ne vedd kezedbe azt a rohadt korm�nyt!
 - Na, m�r csak az k�ne, hogy Naruto polg�rmester legyen. Kellemetlen lenne.
 - SHIKAMARU!
 - Fogadok, hogy Dei is hallja, hogy ordib�lsz. - s�hajtott fel Naruto.
T�nyleg nem tudott rendesen koncentr�lni a vezet�sre, nem mintha ez t�l vesz�lyes lett volna r�juk n�zve. Ink�bb csak a k�rnyezet�k miatt kellett agg�dniuk.
A dolog, ami elvonta a figyelm�t, eg�szen apr�cska volt l�tsz�lag. Uchiha Sasuke, ma nem volt iskol�ban.
Nem a miatt agg�dott, hogy mi volt ez, az eg�sz a sz�nh�z teremben, hogy lehet, hogy � van itt, hanem amiatt, hogy Sasuke ma nem j�tt suliba.
 ~ Lehet, hogy az �n... ~
 - Naruto! - sz�lalt meg �lesen, figyelmeztet�leg Shikamaru.
A fi� az utols� pillanatban r�ntotta el a korm�nyt, �s f�kezett le az �t sz�l�n.
 - Sr�cok - motyogta - Ez most nem fog menni, menjetek haza. M�g s�t�lok egy kicsit...
Shikamaru �s Ch�ta meglepett pillant�sokat v�ltottak, Naruto nem kifejezetten volt az a t�pus� ember, aki szeret egyed�l lenni, akinek sz�ks�ge van n�ha napj�n n�mi egyed�l l�tre. �pp ellenkez�leg, neki sz�ks�ge volt r�, hogy t�rsas�g vegye k�rbe, p�r�gj�n az �let, t�rt�njenek a dolgok.
 - Term�szetesen - b�lintott v�g�l, m�g mindig enyhe zavarral az arc�n Ch�ta - menj csak!
Naruto ezek ut�n se, sz�, se besz�d, kisz�llt az aut�b�l, �s elindult. Az utc�kon most eg�sz sokan voltak, eb�did�. Ilyenkor mindenki kij�n a munkahely�r�l, keres egy hangulatos kis �ttermet, vagy kocsm�t ahov� be�lhet, �s �lvezheti az �szi nap utols� f�ny�t.
Err�l jutott esz�be, hogy att�l m�g, igenis �hes.
Elindult egy szimpatikusnak tetsz� p�ks�g fel�, valahogy, valami arrafel� vonzotta, pedig biztos volt benne, hogy sosem j�rt erre ezel�tt. Val�sz�n�leg egy �j �zlet, �s nem tal�lkozhatott vele, r�gen...
A bolt ajtaja kiny�lt, Naruto sz�ve pedig kihagyott egy. vagy tal�n k�t �temet is.
Francba is m�r azokkal a nyavaly�s term�szetf�l�tti �rz�keivel!

Sasuke komoran l�pett ki az �zletb�l. Csak tudn�, mi�rt pont �t kellett lek�ldeni ide keny�r�rt, sim�n lej�hetett volna valamelyik kis csel�d is, de nem. Az anyja ragaszkodott hozz�, hogy ha m�r az apj�nak be�ll�totta, hogy beteg, �s kimaradhatott az iskol�b�l, tegye meg neki ezt a sz�vess�get. Az, hogy ha megl�tja �t valaki, az milyen k�nos lehet, �s mennyi magyar�zkod�ssal fog j�rni, az nem l�nyeges.
Hirtelen, olyan �rz�se t�madt, mintha valaki figyeln�, ami, jelen esetben, kifejezetten nem lett volna j�. F�leg, ha mondjuk egy tan�r.
Feln�zett.
Naruto �llt, szinte k�zvetlen�l el�tte, na, j�, tal�n egy m�ter is volt k�z�tt�k.
A fiatalabbik Uchiha fi� �rezte, ahogy az arc�t el�nti a forr�s�g, Biztos volt bene, hogy elpirult. Pedig, egy igazi Uchih�hoz nem m�lt� a pirul�s!

Egyik�k sem sz�lalt meg, hossz� m�sodperceket hallgattak v�gig.
 - Hm, szia Sasuke - k�sz�nt v�g�l, a lehet� legk�nnyedebb hangj�n Naruto - Nem volt�l ma iskol�ban, pedig Haiwa-sensei k�rdez�sk�d�tt a h�zi dolgozatunkr�l, �n meg egy sz�t se tudtam neki kiny�gni, m�g szerencse, hogy nem kellett v�laszolnom. - a mondat v�g�n akaratlanul is felnevetett, ahogy az esz�be �tl�tt a tan�rn�j�k meglehet�sen vicces arckifejez�se, amit a zene hallat�n v�gott. Megism�telhetetlen volt.
 - Hogy, hogy? - k�rdezte Sasuke, �s pr�b�lta felvenni ugyan azt a k�nnyed st�lust, amit Naruto is alkalmazott.
 - H�t tudod, horror volt.
 - Mi van? - vonta fel a szem�ld�k�t Sasuke, k�zben elindult el�re fel�.
Att�l m�g, hogy tal�lkozott a sz�k�vel neki haza kell vinnie a kenyeret, min�l hamarabb. Persze ez csak �r�gy, de eg�szen j�l cseng� �r�gy.
Naruto sim�n elindult mellette, felv�ve a l�p�seinek ritmus�t, nem tette sz�v�, hogy mi�rt indult el, vagy ilyesmi.
 - Tudod, megsz�lalt a sz�nh�zteremben a zongora, de nagyon durva volt, mert az eg�sz suli ter�let�n lehetett hallani. H�tborzongat� volt.
 - Csak ugratsz. - sz�rte a fogai k�z�tt Sasuke.
Valahol m�lyen �r�lt annak, hogy Naruto ott j�n mellette, furcsa, puha melegs�g �ledezett erre a mellkas�ban.
 - Nem, komoly! B�rki m�st is megk�rdezhetsz! Am�gy, akkor mikor foglalkozunk azzal a h�lye dolgozattal? K�ne, a tan�r tuti nem fog nyugton hagyni. - s�hajtott fel a sz�kes�g, k�zben kisim�tott p�r tincset az arc�b�l.
 - Hm. - morogta Sasuke.
Hirtelen nem tudta elk�pzelni, hogy, hogyan t�lthetne egy�tt csom� id�t egy nem ennyire nyilv�nos helyen Narutoval. �gy, hogy ne t�rt�njenek meg �rdekes dolgok.
Feltehet�leg a dolgozatot, nem az �t ment�n s�t�lva fogj�k meg�rni.
 - Mit sz�ln�l, ha �tj�nn�l hozz�nk egy nap a teah�zba? - k�rdezte v�g�l egy hatalmas mosoly k�s�ret�ben a sz�ke.
A sz�ve iszonyatosan gyorsan vert, a gyomra eg�szen apr�ra zsugorodott �ssze.
Sasuke meg�llt, �s odafordult Naruto fel�.
Sz�l s�p�rt v�gig az utc�n, mag�val sodorva n�mi falevelet. Senki nem volt most itt, csak �k ketten.
A fekete szemp�r m�ly�n nagyon sok minden kavargott, de a legf�bb dolog, ami domin�lt, az a f�lelem volt, f�lelem att�l, hogy ki fogja �t nevetni, hogy elkezdi r�la terjeszteni, hogy homokos, vagy b�rmi hasonl�t. Hogy mit sz�l egy�ltal�n ehhez az eg�szhez.
 - Naruto, �n... - kezdett bele �vatosan, de a sz�ke fi� k�zbev�gott.
 - Ugyan, Sasuke, nincs semmi g�z, komolyan. Am�gy is, a dolgozatot valamikor meg kell �rnunk, nem?
A fekete haj� csak b�lintott.
Tan�cstalan volt.
Egy v�rbeli Uchiha pedig sosem tan�cstalan.
Hirtelen sz�letett meg a fej�ben egy apr� kis gondolat, egy apr�, �s meglehet�sen helytelen gondolat.
T�tov�n l�pett egyet el�re, egy nagyon apr�t, az arc�n ism�t megjelent n�mi halov�ny p�r.
Naruto meglepetten pislogott, vajon Sasuke t�nyleg arra k�sz�l, amire gondol, hogy k�sz�l?!
A helyes v�lasz, igen!

Naruto k�k szemei kist�ny�r m�ret�re n�ttek, �s a sz�vver�se m�g az eddigin�l is gyorsabb lett. Most m�r � is elpirult.
Most t�nyleg az t�rt�nik, ami megt�rt�nik? Sasuke, Uchiha Sasuke egyszer�en csak megcs�kolta �t?! Itt, az �t k�zep�n?! Itt, ahol b�rki megl�thatja �ket?!
�vatosan eltolta mag�t�l a fekete haj� fi�t, nem akarta, �lvezte a cs�kot, azt a forr�, bizserget� �rz�st.
 - Ugye tudod, hogy itt b�rki megl�that minket? - k�rdezte �vatosan.
Sasuke mag�hoz t�rt a k�bulat�b�l, a francba, is m�r Narutonak igaza van!
V�rjunk csak, a m�sik nem d�h�s r�, a m�sik...
 - Te... - kezdett bele, majd elv�r�s�d�tt.
Nem fejezte be a mondatot, de Naruto �rtette, h�t persze, hogy �rtette, tulajdonk�ppen � is �gy volt ezzel az eg�sszel.
Pontosan �rtette, mire gondol most Sasuke...

Deidara meglepetten n�zett fel, Naruto �llt ott az ajt�ban. Este h�t �ra volt m�r.
 - J�l sz�rakozt�l? - k�rdezte mosolyogva.
A fiatalabb sz�ke erre elkezdett fuldokolni, �s motyogott valamit, valamilyen h�zi dolgozatr�l, meg ostoba Uchih�kr�l.
 - Ezek szerint j�l. - biccentett Deidara, �s folytatta az ev�st.
Naruto nem ment el, bes�t�lt a "b�tyja" szob�j�ba, �s leheveredett az �gyra.
 - Dei...
 - Igen Naru-chan?
 - Azt hiszem, jobban kedvelem Suk�t, mint k�ne. - motyogta, szinte csak �gy mag�nak.
Cs�nd telepedett a szob�ra.
 - �s ez olyan borzalmas...
 - Micsoda, Naruto? - n�zett fel �rtetlen�l Deidara.
 - � minden egyes nappal �regebb lesz, k�zelebb ker�l a hal�lhoz, �n meg...
 - Oh. - ny�g�tt fel meglepetten az id�sebb.
Neki ez eddig, �gy esz�be sem jutott. B�r, val�sz�n�leg, ez annak is k�sz�nhet�, hogy egyetlen olyan partnere sem volt, akivel hosszabb t�vra tervezett dolgokat. Sz�p �jszak�k, cs�nya �bred�sek, de nem neki...
 - Te... Szerelmes vagy, Naruto?
Nem �rkezett v�lasz a k�rd�s�re, csak p�r pillanat m�lva, az ajt� csap�d�s�nak zaja.
Deidara dermedten �lt a sz�k�ben tov�bbra is. Sajn�lta a k�lyk�t. �, tudta milyen kegyetlen �rz�s lehet ez, noha nem tapasztalta.
Nem is volt sz�ks�ge ilyen t�ren tapasztalatra, hiszen � maga testes�tette meg mindazt, ami lefektette annak az ostoba "szerelemnek" az alapjait.
A v�gy�d�s, a m�sik ut�n, hogy a m�sik szeressen, �leljen, �s sose hagyjon el t�ged...

Orochimaru der�s mosollyal n�zett v�gig a di�kjain. Term�szetesen nem vele lett volna �r�juk, �gy igen meglep� volt a jelenl�te...
 - Nah sz�val, kis h�lye gyerekek, oszt�ly kir�ndul�s, most h�tv�g�n, p�ntek d�lut�n indulunk a suli el�l, �s vas�rnap este �r�nk vissza, ellenvet�s nincs, �s nem fogadom el, az ostoba igazol�sokat arr�l, hogy b�rmelyik�t�knek n�gy oldali suli, illetve kir�ndul�itisze van.
 - De Orochimaru-san, mi van, ha m�r van programunk h�tv�g�re? - k�rdezte az egyik nagyokos.
V�laszk�nt egy nagyon g�nyos mosolyt kapott a "kedvenc" tan�rukt�l.
 - Sz�v�s.
Az eg�sz oszt�ly rosszall�an morrant fel, a k�gy� szer� tan�r pedig szadista mosollyal az arc�n figyelte a reakci�kat.

Egyed�l Itachi volt, aki nem reag�lt a bejelent�sre, ugyan figyelt valamennyire, de l�lekben eg�sz m�s merre kalandozott. Ha eg�szen pontosak akarunk lenni, akkor a gondolatai, a sz�ke padt�rsa k�r�l forogtak.
 - Itachi! - sziszegte Deidara.
A fekete haj� erre egyb�l felkapta a fej�t.
 - �lmodozunk az �r�imon, Itachi-kun? - k�rdezte g�nyosan Orochimaru, mik�zben meg�llt a fi� el�tt.
 - �s mi van, ha igen? - k�rdezte g�nyosan az id�sebbik Uchiha fi�.
Az oszt�ly egyk�nt szisszent fel, na igen, m�r megint kezd�dik a m�sor.
 - V�lem�nyed szerint Itachi-kun, nem orbit�lis nagy pof�tlans�g, amit m�velsz? - k�rdezte a tan�r ugyanazon a beh�zelg� hangj�n, a szemei azonban vill�mokat sz�rtak.
 - Nem. - jelentette ki a legnyugodtabb hangj�n a fekete haj�.
�rz�kelte a szeme sark�b�l, hogy Deidara aggodalmas tekintettel fordul fel�. Ok�, mondjuk most t�nyleg �tl�pett egy bizonyos hat�rt...
 - Akkor, megk�rn�lek, hogy t�vozz az �r�mr�l. - sziszegte erre d�h�sen Orochimaru.
A teremben megfagyott a leveg�.
 - Most! Vagy tal�n megs�ket�lt�l?!
Itachi belev�jta az ujjait a padba, olyan szorosan szor�totta az asztala sz�l�t, hogy a kezei teljesen elfeh�redtek. Nem fog fel�llni, �s csak �gy kis�t�lni, az nem m�lt� egy Uchih�hoz, ez az eg�sz nem m�lt� egy Uchih�hoz, ha az apja hallani fog err�l, otthon megint ki fog t�rni a botr�ny. Nem mozdult meg.
 - Orochimaru-sensei, szerintem Itachi rosszul van, majd �n kik�s�rem, tess�k n�zni milyen feh�r - mondta Deidara - m�r csak az k�ne, hogy el�juljon a folyos�n vagy valami ilyesmi - morogta, a hangj�ban volt egy csipetnyi g�ny is, �s ez arra k�sztette a k�gy�hoz hasonlatos tan�rukat, hogy ism�t elmosolyodjon.
 - Rendben Deidara-kun, k�s�rd ki sz�pen Itachit...

 - Mi�rt csin�ltad ezt? - k�rdezte meg Deidar�t�l, amikor m�r kint voltak a teremb�l.
 - Mit? - k�rdezett vissza erre a sz�ke.
 - Ezt az eg�szet.
 - T�nyleg el�gg� s�padt volt�l. - felelte kit�r�leg erre a m�sik.
Itachi kezei akaratlanul is �k�lbe r�ndultak.
 - Mi a franc�rt pr�b�lt�l...
Elhallgatott, b�r nem teljesen �nsz�nt�b�l. Deidara mutat�ujja odanyom�dott az ajkainak. A sz�ke fi� keze meglep�en forr� volt.
 - Nyugi - susogta. - Neked is jobb �gy, nem? V�g�l is a sensei nem verte ki a balh�t.
 - Dei... da... ra... - dadogta Itachi.
 - De hiszen, te reszketsz. - s�hajtott fel meglepetten a sz�kes�g. �vatosan elvette az ujj�t az id�sebbik Uchiha fi� ajkair�l
Itachi elkapta a tekintet�t a m�sikr�l, �s elbambult valamerre oldalra. Ebben a pillanatban megsz�lalt a cseng�.
Akaratlanul is megk�nnyebb�lt s�haj cs�szott ki a sz�j�n.
Mi�rt �rzi minden egyes alkalommal ilyen zavarban mag�t, ha Deidara is a k�zelben van? Mi�rt szeretn�, hogy a m�sik a k�zel�be maradjon? Mi�rt szereti, ha vele besz�lget, csakis vele? Mi�rt akarta, hogy akkor, ott az �lt�z�ben befejezze azt a mozdulat sort? Mi�rt? Mi�rt?!

Ch�ta legsz�vesebben a falat kaparta volna a h�lye �tleteit�l, a h�lye vil�gt�l, �s a m�g h�ly�bb haland�kt�l.
 - Ugye. Ez. Most. Nem. Komoly? - n�zett r� Naruto olyan tekintettel, amivel egy�bk�nt a tot�lisan agyhallottakat k�ne illetni.
 - Basszus, most addig t�l�lem, am�g befejezz�k azt a szart. - mormogta az orra alatt Ch�ta.
 - Kellemetlen. - s�hajtott fel Shikamaru.
 - Nem tudn�l valami m�st is mondani?! - fakadt ki erre Ch�ta.
Nem el�g, hogy itt kel v�rniuk Inora, mert valamikor meg kell �rniuk az a h�lye dolgozatot, f�leg, mert j�v� h�t h�tf�n van a lead�si hat�rid�, ma meg m�r cs�t�rt�k van...
 - Am�gy is, te hogy haladsz a dolgozattal? - k�rdezte durc�san.
 - K�sz. - felelte nemes egyszer�s�ggel Shikamaru.
 - MI VAN? - �v�lt�tt fel erre k�rusban Naruto �s Ch�ta.
 - Fogadok, hogy az eg�szet az a sz�szi csaj csin�lta meg. - morogta az orra alatt Naruto.
 - Milyen sz�ke csaj csin�lt meg mindent? - �rdekl�d�tt Ino.
 - V�gre - s�hajtott fel Ch�ta.
Min�l el�bb ide�r Ino, min�l el�bb oda�rnek a teah�zba, ann�l el�bb v�geznek, �s ann�l hamarabb szabadul meg ett�l az eg�szt�l.
 - Mehet�nk! - ki�ltott fel boldogon.

Ch�ta meglep�d�tt. S�t, valljuk be az �szint�t. Le lett ny�g�zve. �s, term�szetesen, a szem�lyis�g�nek megfelel�en, irigy is volt egy picit Inora.
De csak egy eg�szen picurk�t.
Cs�ndesen b�multa a gy�ngybet�kkel tele�rt h�feh�r lapot.
 ~ Elk�peszt�, sosem hittem volna ezt... Pont r�la. �gy n�z ki, f�lre ismertem... ~
 - �hm, mondj m�r valamit! - ny�gte ki zavartan Ino, k�zben zavartan elkezdett babr�lni a copfj�val - M�rmint, nyugodtan mond meg, ha nem tetszik, vagy nem el�g j�, vagy ilyesmi, az eg�sz az alapj�n j�tt, hogy �lmodtam egy baroms�got, �s el�gg� zaklatott voltam ut�na azt�n...
 - T�k�letes.
Ismerte el n�mi keser� �llel a hangj�ban Ch�ta. Kis�p�rt p�r csokol�d� sz�n� tincset a szeme el�l.
Ino munk�ja, t�nyleg t�k�letes volt.
K�t karakterjellemz�s. Romeo, �s Mercutio.
Romeo, a szerelmes, a bolond, aki nem is biztos, hogy ismeri az igazi szerelmet.
Most �gy, egy apr� kis mosoly jelent meg Ch�ta sz�j�nak a sark�ban.
Egy bolond, aki szerelmes mindenbe, ami sz�p, m�gsem ismeri az igazi szerelmet. Lehet, hogy nem is J�lia lett volna az igazi szerelme. Lehet, hogy m�r egy h�t m�lva, nem is eml�keztek volna a m�sik nev�re, �s m�g csak egy kellemes eml�k sem maradt volna meg.
<i>"Az � szerelm�k az�rt tarthatott a s�rig, mert kor�n meghaltak" </i>
Igen, a "b�tyja" pontosan ezeket a szavakat mondta, a t�rt�netr�l.
M�gis, valahogy Romeo karaktere, t�bb, egy szerelmes �nfel�ldoz� bolondn�l. Senki se tudja, hogy mivel, vagy, hogy mi�rt. Senkinek nem �llt m�dj�ban megk�rdezni az �r�t, aki biztosan tudta, tudja, hogy miben t�bb, Romeo, egy szerelmes bolondn�l.
Viszont, am�g nem kapunk v�laszt erre a k�rd�sre, m�g mindig ott van a t�bbi. T�nyleg, tiszt�k az �rzelmei? Mi�rt pont most? Mi�rt �ppen J�lia?
Hogy, az �r� j�l sz�rakozhasson?!
V�g�l is, minden �r�, trag�di�t akar. Amikor a t�rt�netek v�ge boldog, akkor boldogs�g van, rend, csend, �s nyugalom. Minden, t�k�letes.
De ha a v�ge trag�dia. Akkor semmi sincs rendben. Mindig lesznek olyan bolondok, akik fel akarnak majd l�zadni a t�rt�net ellen. Mindig lesznek olyanok, akiknek nem kell a r�mes v�g.
�s a harcokb�l, �jabb t�rt�netek, �s �jabb trag�di�k sz�lethetnek, az �r� megf�r�sztheti a toll�t a v�rmocsokban. �lvezheti, ahogy a szerepl�i szenvednek, �s nem tehetnek semmit. Ahogy csak b�bok a kez�ben, gy�ny�rk�dhet, a remek m�v�ben, ahogy az emberek sz�ve elfacsarodik, �s a k�nnyeik is kihullnak, egy pillanatra nem kapnak leveg�t, megsz�d�lnek, �s fejbe s�jtja �ket az iszony� tudat.
 "Ez a borzalom"
Minden, ami f�j, az jobban benn marad az ember tudat�ban. A t�rt�nelm�nk, a h�bor�kr�l, a gy�ztesekr�l, �s a vesztesek f�jdalmair�l sz�lnak. Hogy a gy�ztesnek voltak-e f�jdalmai, az nem k�rd�s, hiszen, gy�z�tt, akkor ne panaszkodjon. De szeg�ny pici naiv vesztes, h�t � nyugodtan panaszkodhat. �s ha neki nem f�j? Mert � m�r l�tja, hogy a m�sik vesztett val�j�ban?!
N�zd csak, egy �jabb trag�dia, hisz menthetetlen�l f�lre lettek ismerve, a t�rt�net szerepl�i.
 - Oh, ez... Igaz. - motyogta csendesen Ino.
Ch�ta felpillantott az �tmeneti �nk�v�let�b�l. Hangosan kimondta volna azt, amire gondolt?!
 - Ennek ellen�re, gondoljunk, Mercutiora. Ak�rh�nyf�le �tiratban jelenik meg, ak�rh�nyszor jelenik meg a sz�npadon ez az eg�sz, �n mindig �y �rzem, hogy � egy kulcsfigura. Fura, mert az � t�rt�nete jobban �rdekel, mint az, hogy mi lesz Romeo �s J�lia sorsa. � olyan, titokzatos. Megveti a Capulet h�zat. De mi�rt? Kedveli Romeot, �s f�lti, m�gis g�nyosan besz�l vele, �s ugyan�gy kig�nyolja az �rzelmeit. Jobban �rdekel, hogy Mercutionak mi baja van a szerelemmel. "Ha durva v�led, l�gy te v�le durv�bb, Sz�rd, hogyha sz�r, �s �gy al�d ker�l majd."
 - Tal�n... Csal�dott? - k�rdezte f�lv�llr�l Ch�ta, de a gondolatai bel�l �rv�nylettek.
Ki cser�lte ki a ny�vog�s picsa Inot, egy �rtelmes bar�ts�gos tekintet� l�nyra, akivel t�nyleg tudnak besz�lgetni?!
 - Az is lehet, hogy sosem szeretett igaz�n. - s�hajtott fel a sz�ke l�ny.
 - Szerintem pedig, szeretett. De csal�dott.
 - Egy csal�d�s m�g nem a vil�g v�ge, v�g�l is Romeo is ki�br�ndult...
 - Szerintem, Mercutio ki�gett.
 - Ezt, hogy �rted?
 - Eml�kszel arra a r�szre, amikor Romeoval az �lmokr�l besz�lnek?
 - Nem eg�szen... - r�zta meg a fej�t Ino.
 - Mercutio szerint, az �lom, semmi, csak egy szesz�ly. Megvet�en besz�l, de nem csaka  szerelemr�l, az �lmokr�l is.
 - Nekem egy k�rd�sem van sz�motokra...
Ch�ta �s Ino egyszerre sik�tottak fel. Na, igen, Ch�ta amikor sik�t.
 - A fr�szt hoztad r�nk! - sziszegte Sumimasennek, a barna haj� l�ny.
 - Szerintetek, Mercutio, ut�lja Romeot? Hiszen, miatta kellett meghalnia, �s a hal�la el�tt meg�tkozza, nem csak �t, de az eg�sz csal�dj�t. Romeo szerelm�t, �s a szerelme csal�dj�t. Honnan veszitek, hogy nem �pp Mercutio �tka miatt j�tt, el a t�rt�net tragikus v�ge?

* = "Igen Hercegn�, k�nnyed�n, a sz�leid mocskos gazdagok, te gy�ny�r� vagy, ahogy akarod, b�rki fej�t elcsavarhatod.
Igen Hercegn�, neked van hatalmad, kir�lyn� az �jszak�ban, te fiatal �s sz�p vagy, �s minden seggfej k�vet t�ged"