Uchiha Sasuke, az, az a magasztos daimjo �r nagyon nem akart felkelni. Mondhatni semmi kedve nem volt az eg�szhez. Pl�ne nem ilyenkor. A nap a szem�be s�t�tt. Ut�lta a naps�t�ses reggeleket!
�tfordult a m�sik oldal�ra. �gy azt�n mindenk�pp fel kellett �brednie. Ugyanis az ajt�ban ott t�rdelt a feles�ge, Hyuuga Hinata. A l�ny udvariasan �lt, �s csendesen v�rta, hogy Sasuke fel�bredjen.
 Tulajdonk�pp Sasuke ak�r boldog is lehetett volna. Egy teljes tartom�ny ura, annak ellen�re, hogy m�g a h�szas �veinek az elej�n sem j�r. Van egy gy�ny�r�, �s meglehet�sen rangos csal�db�l sz�rmaz� feles�ge. Hatalmas birtoka. Sok-sok ember, aki b�rmelyik pillanatban k�sz �ngyilkoss�got elk�vetni, az�rt, mert � azt parancsolja.
 Nem volt boldog.
S�t! Uchiha Sasuke kifejezetten boldogtalan volt.
Fel�lt, majd ny�jt�zkodott egyet. Ledobta mag�r�l azt a v�kony kis takar�t, amit ilyenkor ny�ron szokott haszn�lni az alv�shoz.
 - Ohayou. (J� reggelt) - morogta.
 - Ohayou Sasuke-san.- felelte illedelmesen Hinata.
Tal�n ez ideges�tette a legjobban Sasuk�t a l�nyban. Sosem lehetett kihozni a sodr�b�l, mindig udvarias �s t�vols�gtart� volt. B�r nagyon sz�p �s egyedi volt a mosolya. De h�t akkor is! Ha m�r a feles�ge, k�ne, hogy valami t�bb legyen k�z�tt�k, mint b�r hivatalos sz�.
 Sasuke tudta mag�r�l, hogy nem igaz�n gondolkodik �gy, ahogy k�ne. Egy igazi szamur�jnak, az, az valaki olyannak, mint �, nem szabad, hogy �rzelmei legyenek, nem szabad, hogy az �lmai t�bbet �rjenek, mint a val�s�g, vagy mint a rangja.
 - Ikaga desu ka? (J�l vagy?) - k�rdezte udvariasan a l�nyt.
 - Arigato genki desu (K�sz�n�m j�l) - b�lintott Hinata. - Sasuke-san... - kezdett bele �vatosan, nem mert a f�rfira n�zni.
Nem szerette a f�rj�t. Borzongott, a hideg r�zta t�le. Sosem hitte volna, hogy az �let ilyen kegyetlen�l elb�nik vele, csak mert rangos csal�dba sz�letett, �s mert mint egy rangos csal�d els�sz�l�tt le�nya, rangos f�rj kell neki.
 "Aki m�lt� a v�rvonalunkra” jutott Hinata esz�be az, az �sr�gi mondat, amit val�sz�n�leg a csal�d �sszes n�i tagja meghallgatott, vagy ezerszer az �let�ben, eg�szen addig, am�g a m�lt� f�rfihoz hozz� nem adt�k.
 - Igen? - k�rdezte h�v�sen Sasuke.
 - Lev�l �rkezett sz�modra Andzsir�b�l - suttogta halkan Hinata.
Sasuke meglepetten r�ncolta �ssze a homlok�t. Andzsiro egy egyszer� kis hal�szfalu. Nincs benne semmi k�l�n�s. M�g az ott �llom�soz� h�b�rese is teljesen �rdektelen. Tal�n, ha j�l eml�kszik, akkor Korimaru. De m�g ebben sem volt biztos.
 - �rtem. - b�lintott higgadtan. - Majd reggeli ut�n elolvasom, addig is, gondoskodj, k�rlek a f�rd�mr�l.
 - M�r int�zkedtem, �pp forralj�k a vizet. - susogta Hinata.
Sasuke keser�en elmosolyodott. Tal�n ebb�l a szempontb�l a Hyuuga l�ny m�gis t�k�letes h�zast�rs volt. Figyelt a szok�saira, �s minden inform�ci�t pontosan megjegyzett. �ll�t�lag az unokatestv�r�t�l, aki egyben ez � leger�sebb sz�vets�gese, Neji Hyuug�t�l tanult titokban t�rforgat�st, �s mindenf�le hasonl�t.
 - K�sz�n�m. - vetette oda f�lv�llr�l a l�nynak, mik�zben fel�llt, �s elindult a f�rd�h�z fel�.
Hinata csendesen meghajolt. Amint Sasuke h�tat ford�tott neki, gy�ny�r� lila szemei megteltek gy�l�lettel, �s d�hvel. Tudta, hogy nem szabad �gy �reznie, �s nem szabad elvesztenie a fej�t, egy ilyen kis sz�nalmas senki miatt. De egyszer�en irrit�lta �t a f�rje, �s annak a viselked�se. Sosem fogja megszokni azt a gondolatot, hogy ezzel az emberrel kell le�lnie az �let�t. Vagy a hal�l. Hinata nem f�lt a hal�lt�l. � egy igazi szamur�j asszony volt. A Hyuuga l�ny v�ratlanul fels�hajtott. B�rcsak t�nyleg ilyen lenne, �s gond n�lk�l tudna elk�vetni seppukut.
De � nem ilyen, �s sosem fog ennyire megv�ltozni.
Nem szereti a v�rt, �s a hal�lt. Nem szereti a h�bor�kat. Nem szereti az �let�t.
B�r voltak, apr�, sz�p pillanatok, amikor eg�sz j�nak t�nt a dolog. P�ld�ul ma, elmegy te�zni a legjobb bar�tn�j�hez Tentenhez.
A fiatal l�ny ugyan eredetileg K�n�b�l sz�rmazott, �s a papok hozt�k magukkal, de itt Jap�nban pillanatok alatt megszeretette mag�t az emberekkel, m�g v�g�l Neji egyess�get k�t�tt a papokkal, hogy Tenten hadd maradjon itt tolm�csnak, hiszen �rtette a papok besz�d�t, a jap�nok nyelv�t, �s m�g sok m�s, �rthetetlen, barb�r nyelvet.
 Mindek�zben Sasuke komoran mer�lt el a f�rd�viz�ben. El nem tudta k�pzelni, mi�rt k�ld�tt neki levelet Koriharu. Most m�r esz�be jutott a f�rfi neve. Nem Korimaru, hanem Koriharu. Gondolatai �ssze-vissza csapongtak a k�l�n�s lev�lt�l, az ad�kon �t mindenf�l�re gondolt.
Amikor m�r �gy �rezte, hogy minden porcik�j�b�l s�t a forr�s�g kisz�llt a v�zb�l.
Kint m�r v�rta �t Kesho, a meglehet�sen �reg massz�r.
Ahogy a massz�zst�l kezdtek elernyedni az izmai az � gondolatai is megnyugodtak. M�r nem is l�tta olyan sz�rk�nek a vil�got, mint amikor fel�bredt. B�r, nem is l�tta sz�nesnek, hogy teljesen �szint�k legy�nk.

 <b>"Uram, Budha �s minden Kami nev�ben fontos jelentenival�m van az �n sz�m�ra.
Sajn�latos m�don az inform�ci� t�l bizalmas, �s f�lek, hogy a lev�l rossz kezekbe ker�lhet. Nagyon fontos lenne, hogy halad�ktalanul idej�jj�n. Amit tal�ltunk, vagyis pontosabban, ami megtal�lt minket, ha rossz kezekbe ker�l, veszedelmes lehet.
K�rem, halad�ktalanul j�jj�n!
M�lys�ges tisztelettel Andzsiro felvigy�z�ja: Koriharu" </b>

Sasuke komoran �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Majd ki kell faggatnia az Andzsir�ban tart�zkod� k�m�t is. Am�g t�le megj�n, a jelent�s addig r��r. Ha m�g most k�ldet egy postagalambot, akkor k�t napon bel�l m�r biztosan megj�n a v�lasz. Akkor m�g aznap indulhat is ak�r.
 - Hinata… - n�zett fel a feles�gre.
 - Hai? (Igen?)
 - K�rlek, k�ldess Kakashi�rt ha befejezted.
 - �rtettem. - b�lintott a l�ny, �s m�r fel is �llt az asztalt�l, hogy int�zkedjen.
Sasuke elmer�lt a gondolataiban.

 Fel�bresztett�k. Ism�t. Ha egy icike-picik�t is elb�biskolt m�ris hideg vizes zuhanyt kapott, megrugdost�k, �s valami �rthetetlen nyelven elkezdtek vele ordib�lni. Lassan �sszemos�dtak a fej�ben a dolgok. Egy�bk�nt sem volt a toppon semmilyen szinten, de ezek az "�jszak�nk�nt fel�breszt�nk �s ord�tozunk veled” j�t�kok k�l�n�sen kivettek bel�le minden er�t. Lassan a hal�l�t k�v�nta, pedig biztos volt benne, hogy eddig ez sosem fordult el� vele.
 Egy�ltal�n kivel is?
Khm, ez egy tiszt�zatlan t�ny.
Nem eml�kezett a nev�re, a m�ltj�ra, semmire. Csak sejtett dolgokat, �s rem�lt. B�r a rem�ny egyre jobban halv�nyult.
Az utols� dolog, amire eml�kezett, hogy el� vezettek egy papot.
A pap valami �rthetetlen nyelven vartyogott neki, � meg v�laszolt. Ha j�l eml�kszik az anyanyelv�n, de m�g az is lehet, hogy latinul, ami meg annak a h�lye csuh�snak a nyelvezete.
De nem, biztosan nem latinul v�laszolt.
A pap iszony�an d�h�s lett amikor megsz�lalt.
Elkezdett pattogni a... A… Kiknek is?
Hm, valami r�mlett p�r seg�t� k�zr�l, forr� f�rd�r�l, �telr�l, �s arr�l, hogy mi�rt vannak rajta �j ruh�k.
F�rd�s?!
F�j! Biztos valami mocskos barb�rn�phez ker�lt, hogy megf�rdett�k.
Vagy csak azt hitt�k r�la, hogy halott?
�jabb adag vizet kapott az arc�ba.
 - Most m�g nem is aludtam el ti mocskos kuty�k! - ord�tott teli torokb�l.

M�r reggel volt. P�r percet m�gis csak hagyt�k pihenni hajnalban. Most pedig szikr�z�an s�t a nap. K�rben�zett, �s pr�b�lt r�j�nni, hogy hol is van. Biztos volt benne, hogy az elm�lt borzalmas �jszak�j�t nem ezen a helyen t�lt�tte.
Ez t�l tiszta ahhoz.
Olyan tisztas�g uralkodik itt, mint sehol m�shol.
 - Meghaltam volna? - k�rdezte f�lhangosan mag�t�l.
Megpr�b�lt fel�lni.
Ebben a pillanatban t�bb dolog is t�rt�nt egyszerre. Egyr�szt iszonyatos f�jdalom has�tott a gerinc�be, a mellkas�ba �s v�g�l a fej�be. Felki�ltott. M�sr�szt a fal f�lrecs�szott, �s bel�pett rajta a pap.
<i> - L�tom fel�bredt az �rd�g fia.</i> - morogta.
<i> - Nem vagyok az �rd�g fia! </i>- tiltakozott csendesen, k�zben kis�p�rt egy sz�ke tincset a szeme el�l.
Felismerte a hangot. Az, az ostoba csuh�s volt az. Fel�lni ugyan nem tudott, hogy az arc�ba n�zzen, de biztos volt benne, hogy okozott neki n�mi meglepet�st azzal, hogy v�laszolt arra, amit motyogott.
Ugyanis a pap a saj�t nyelv�n besz�lt. Az egyh�z nyelv�n.
<i> - Te besz�led a latint? </i> - h�rrent fel.
A sz�ke akaratlanul is megeresztett egy mosolyt.
<i> - Nem t�l j�l, de valamennyire </i> - felelte vigyorogva.
�vatosan a tark�ja al� cs�sztatta a kezeit, �s elm�ly�lten b�multa a tet�t.
<i> - Te Isten k�roml�! Hogy mer�szelsz megsz�lalni a szent nyelven?! Sz�z any�m, k�rlek, seg�ts! </i>
Erre csak zavartan pislogott.
Mi�rt lenne � Isten k�roml� att�l, hogy besz�li a latint? Hisz � Istenben, tal�n templomba is j�rt r�gebben. Erre nem venne ugyan m�rget, mert hirtelen m�g a nev�t sem tudn� megmondani.
Tal�n akkor nem is volt Istenh�v� �s a papnak van igaza?
<i> - Nem baj, itt Jap�nban �gysem �lsz t�l. </i>- nevet fel gonoszan a pap. - <i> Nem ismered sem az illemet sem a nyelvet. Itt is hagyhatn�lak. Tal�n azt is mondhatn�m a kereszt�ny parasztoknak, hogy te vagy az �rd�g. El is hinn�k. M�g kital�lom... </i>
<i> - Fel�lem tata... </i>- morogta unottan a sz�ke.
<i> - Minek nevezt�l te fatty�?! </i> - ki�ltott fel d�h�dten a szent�let� agya, �s onnant�l kezdve, legal�bb t�z percen kereszt�l, folyamatosan �tkokat sz�rt a csendesen hever�sz� fi�ra.

 Sasuke m�lt�s�gteljesen �lt a lovon. Ha a k�m jelent�se pontos, akkor egy idegen haj� t�vedt a partra. M�ghozz� a papok sz�m�ra is idegen. Tele fegyverekkel �s �rt�kes kincsekkel. Egyetlen egy t�l�l� van, azt egyel�re megpr�b�lja �letben tartatni. De a pap a kereszt�nyeknek pr�dik�lt valamit az �rd�g n�p�r�l meg hasonl�kr�l. Ki tudja, hogy �ll most a helyzet.
Ahogy letekintett a falura, egyb�l l�tta, hogy valami nincs rendben. Mintha egy hatalmas hangyabolyr�l lenne sz�, mindenki rohang�l fel al�. A t�ren kisebb t�meg �ll k�rbe valamit. Vagy valakit?
 Sasuke elkomorodott.
Sark�t v�ratlanul a sark�t a lova oldal�ba m�lyesztette. Az �llat megugrott, majd v�gt�ba lend�lt. Uchiha Sasuke sz�guldott, mint a sz�lv�sz.
A meg�rz�sei azt s�gt�k, hogy odalent valami baj van.
Az �vek sor�n megtanulta, hogy az ilyen meg�rz�sekre hallgatnia kell.

A sz�ke fi� csendesen t�rdelt az utca por�ban. Tulajdonk�pp nem is t�rdelt, m�r nem... Az el�bb egy pillanatra siker�lt felt�p�szkodnia, de visszarugdost�k �t az utca mocsk�ba. Minden porcik�ja f�jt, k�l�n�sen az oldala. M�r nem is l�tott igaz�n j�l, szem�t cs�pte az izzadts�g �s a v�r. Nem �rtette mi a baja az embereknek vele.
B�ntotta tal�n �ket?
Az lehet, v�g�l is nem eml�kszik semmire...
De ilyen nagy lenne a b�ne? Ez�rt voltak vele annyira kegyetlenek? Ez�rt ut�lja �t a pap is?
Sajnos az �szt�nei azt s�gt�k, hogy a pap ut�lat�ra m�s magyar�zat van. Pont, mint ahogy a falusiak ut�lat�ra is. Ez pedig nagyon elszomor�totta. � igaz�n nem tett semmi olyat, ami�rt az embereknek haragudnia k�ne r�.
Biztos volt benne.
Folytatt�k a rugdos�s�t.
Pr�b�lt valamit kiny�gni. Valamit mondani.
Megk�rdezni, hogy mi�rt teszik ezt vele.
De elhom�lyosult el�tte minden.
Az utols� dolog, amire eml�kezett az egy m�ly, rideg hang, �s emberek sik�t�sa volt.

Sasuke amint megl�tta, hogy a falusiak mit m�velnek egyb�l el�kapta a katan�j�t. Belev�gtatott a t�megbe. Emberfejek hullottak al�. K�zvetlen�l a f�ld�n fekv� alak el�tt �llt meg.
A falusiak el�sz�r sik�toz�sba, �s ordib�l�sba t�rtek ki, azt�n amikor r�j�ttek, hogy mi is t�rt�nt, egyb�l let�rdeltek a porba.
 - Mi t�rt�nt itt? - k�rdezte d�h�sen Sasuke, k�zben lesz�llt a lov�gr�l.
A katan�j�t m�g mindig nem tette el.
Az emberei n�mi k�s�ssel, de be�rt�k. Egyb�l k�rbevett�k a t�meget, kiv�ve egyetlen ez�st�s haj� szamur�jt, aki odament a f�ld�n fekv�h�z, �s elkezdte vizsg�lni a fi� �llapot�t.
 - Halljam! Mi t�rt�nt?! - a legfiatalabb Uchiha hangja olyan m�ly lett, �s olyan d�h�s, hogy a legt�bben beleremegtek, p�r fiatal felsikoltott.
F�ltek.
Volt is mit�l f�lnival�juk.
Az itteni h�b�rese Koriharu valahonnan h�tulr�l el�k�szott. Sz� szerint k�szott.
Valami ostobas�got dadogott. Most kifejezetten nem volt olyan, mint egy szamur�j. Sokkal ink�bb, mint egy ijedt gyerek.
Uchiha Sasuke undorodott az ilyen emberekt�l, akik csak addig nagyok, am�g nincs valaki, akinek nagyobb a hatalma, mint az �v�. Term�szetesen ez hozz�tartozott a sz�nj�t�khoz, amit minden jap�nnak tudnia kellett, ha �lni akart, att�l m�g �t ez undor�totta.
Nem figyelt arra mit mondott a f�rfi. Nem is �rdekelte igaz�b�l.
A szeme sark�b�l v�gig a f�ld�n fekv� sz�ke fi�t n�zte. Volt benne valami k�l�nleges, valami megmagyar�zhatatlan.
Valami, ami miatt a nagy Uchiha �gy �rezte, hogy az �lete fenekest�l fel fog fordulni, �s minden meg fog v�ltozni.
Koriharu abbahagyta a... Hite szerint meggy�z� sz�noklatot arr�l, hogy mi�rt t�rt�nt az, ami.
 - Ez sz�nalmas volt. - jelentette ki nyersen Sasuke.
A f�rfi �sszer�ndult.
 - Enged�lyt k�rek arra, hogy seppukut k�vessek el - hadarta.
 - Seppukut?! - Sasuke hangja ism�t v�szesen elm�ly�lt. - Azt csak azok k�vethetnek el, akik m�lt�k r�. Te nem vagy r� m�lt� Andzsiro daimj�ja. M�g arra sem vagy m�lt�, hogy �n emeljek r�d szem�lyesen kezet.
Intett egyet, �s egyb�l h�rom embere l�pett oda hozz�.
 - Sz�rakozzatok el vele. Azt�n �lj�tek meg! - jelentette ki �lesen.
A katon�i meghajoltak, talpra r�ngatt�k Koriharut, �s elkezdt�k maguk ut�n vonszolni. A volt daimj� reszketett a f�lelemt�l. Nem alaptalanul. Tal�n jobban j�rt volna, ha egyszer�en csak lenyakazz�k. S�t! Biztos, hogy jobban j�rt volna.