Most, v�gre, hiszen ez olyan ritk�n adatik meg neki, �nmaga lehet. Az igazi, az egyetlen, a val�di, �nmaga. Az, az arca, amit titkolnia kell az eg�sz vil�g el�l. Az, az arca, amir�l kevesen tudnak, tudhatnak. Mert ha kider�lne a titka, akkor annak sz�rny� k�vetkezm�nyei lenn�nek. M�r csak a felismer�s miatt is. Ha r�j�nn�nek arra, hogy � �s a b�tyja, aki val�ban a b�tyja, �s nem kell id�z�jel, sem enyhe cinikus hangs�ly, mert t�nyleg. �k testv�rek. �k egy azon akarat sz�l�ttei. Csak err�l senki sem tudhat. F�leg nem az emberek. Ha az emberek tudn�k. Ez lenne a legijeszt�bb felismer�s az �let�kben.
Halk, suhog� hang t�lt�tte be a l�gteret. Sz�l f�jt v�gig a tiszt�son, noha az �jszaka eg�szen eddig csendes, l�gmozg�s mentes volt. Er�s, m�gis kellemes vir�gillat terjedt sz�t a leveg�ben. R�zsa, bergamot, tal�n egy icipici orgonavir�g. K�l�nleges, nem minden napi illat.
A f�ben hever�sz� s�t�t alak kinyitotta a szemeit, �s az �gre f�ggesztette. Ott, m�r nem csak a csillagok voltak.
Nem is olyan messze a f�ldt�l, egy angyal lebegett. Kir�lyk�k haj�t kiv�telesen szabadon lengette a sz�l. A szemei nyugodt, �gk�kek voltak, ami azt jelentette, hogy most �pp j� kedv� a b�v�s szemp�r tulajdonosa. A vil�g legkifejez�bb tekintete. Ama szemek, ha az angyal d�h�s volt, eg�szen jegesek, szinte m�r h�feh�rek, vagy legal�bbis durva, sz�rke sz�n�ekk� olvadtak, �s ha csal�dott volt, foly� z�ld� halv�nyodtak. Ha j�kedv�, a k�k legk�l�nb�z�bb �rnyalat�ban volt k�pes t�nd�k�lni, �s �gy tov�bb, ezernyi �rzelmen, hangulaton, �s �rz�sen kereszt�l, amikhez mind-mind t�rsult egy-egy sz�n. A b�re olyank�nt feh�rlett, ahogyan �l�� sose fog. Nem csillogott a b�re a hold f�ny�t�l, nem is vibr�lt, vagy ragyogott. Mint a m�rv�nylap, sima, t�k�letes, j�ghideg, �s elnyelt minden f�nyt.
 - Oyasumi Konan-san. - �lt fel a f�ben hever�sz�, �s elmosolyodott.
A hangja olyan volt, mint mindig, b�rsonyos, �s forr�, v�rforral�, ugyanakkor jeges, gleccsereket fagylal�.
Ez volt az � specialit�sa, a hangsz�ne, ami szinte azonnal elmondott mindent r�la mag�r�l is. Tal�n forr�nak t�nik, de a v�g�l, �gyis jeges lesz. Hideg, �s idegen. Mintha sosem l�ttam, mintha nem is ismerted volna. Ha egy h�ttel k�s�bb tal�lkoztok, m�r nem tudod ki az. Nem akarod tudni ki az. Ink�bb, felejteni akarsz, �s �j �letet kezdeni.
 - Oyasumi Aijoku. Most, �rezzem magam megtisztelve? - k�rdezte csilingel� hangon az angyal.
Isten legf�bb angyala, �s bizalmasa. A legnagyobb titkok tud�ja. A h�rviv�, a hang, a sz�nok. Az, aki ha j� k�rd�st teszel fel, mindenre tudja a v�laszt.
 - Ha akarod, annak �rezheted magad. - felelte sejtelmesen Aijoku, �s ny�jt�zott egyet.
A b�re alatt, az izmok finoman j�tszottak, �s azt a gy�ny�r�s�ges mozg�st, csak szebb� tette, kihangs�lyozta a holdf�ny. Az � ez�st�s b�re bezzeg szikr�kat vetett, csillogott, mint a gy�m�nt, az ez�stsz�n� sugarakt�l. Hossz� a s�t�ts�gn�l is s�t�tebb haja v�gigk�gy�zott a v�llain, lapock�j�n, eg�szen a derek�ig. A tekintet�t az angyal arc�ra emelte, olyk�nt, ahogyan kevesekre szokott n�zni. Eme tekintet�t�l, az am�gy jeges k�knek tetsz� n�z�se, puh�bb lett, szinte cir�gatta az ember arc�t. Most volt igaz�n �nmaga. Az, aki sosem lehet. Az, amit kevesen tudnak r�la, hisz a hozz� legk�zelebb �ll�k el�l is titkolnia kell. M�rmint, hozz�juk nem is �ll akkor igaz�n k�zel, nem igaz?
 - Mi nyomja a lelked? - k�rdezte mosolyogva az angyal, �s v�gre lesz�llt a F�ldre. K�nnyed�n le�lt, udvariasan maga al� h�zta a l�b�t, �s figyelmesen csillog� tekintet�t, Aijokura f�ggesztette. - Valami baj van tal�n, Aijoku?
A vir�g illat� szell� ism�t v�gigs�p�rt a r�ten. Nyugtat�, csendes, b�k�s illat. Valami olyan, amire a d�mon m�r r�g�ta v�gyott. Egy kicsike kis nyugalom.
 - Sok bennem a k�rd�s. Amire senki sem tudja a v�laszt. - felelte csendesen. Hunyorogva n�zett fel a csillagokra.
 - �n sem? - �rdekl�d�tt az angyal. Egyre k�v�ncsibb� tett�k �t a m�sik k�l�n�s szavai. Term�szetesen � m�r tal�lkozott a fi� komolyabb oldal�val is, de Aijoku �ltal�ban vid�m volt, �s nemt�r�d�m. Mint a v�gy, amit k�pviselt, j�tt �s ment, boldogs�got hozott, de m�r nem �rdekelte mi maradt ut�na. Ment amerre a sz�l r�p�tette. Amikor � elkomolyodott, akkor, t�nyleg, valami olyan dolognak kellett t�rt�nnie, ami, ami meg�rdemli a figyelmet. Amire figyelni kell. Ha k�rd�s? Hm, akkor, tal�n, meg kell pr�b�lni r�, v�laszt adni.
 - Tal�n tudn�l. - mondta a fi�, �s oldalra billentette picit a fej�t. �lvezettel szagolt bele a vir�g illat� leveg�be.
Konan akaratlanul is felnevetett. A m�sik tal�n nem is tudja, hogy h�lgyek, f�rfiak ezrei sik�tozn�nak �rte, ha megl�tnak ilyen arckifejez�ssel egy k�pen. Ezek a mozdulatok Aijoku sz�m�ra m�r �szt�n�sek voltak, �szt�n�sen kecsesek. � ilyennek sz�letett, �s ez a sorsa. Gy�ny�r�nek, csillog�nak, k�v�natosnak kell lennie.
 - Akkor tedd fel a k�rd�st. - jelentette ki mosolyogva az angyal. K�zben elkezdett vir�gokat szedni a k�zvetlen k�zel�b�l.
 - Mi�rt vagyunk, egyre - kezdett bele Aijoku, �s a k�khaj� angyal l�ny keze megdermedt egy pillanatra a k�vetkez� vir�g el�tt. - Emberibbek? - fejezte be v�g�l a mondat�t a fi�, vagy ink�bb f�rfi? Ha a szem�t n�zz�k, egy�rtelm�en az ut�bbi. Ha a lelk�t n�zz�k, akkor azt�n v�gk�pp, hogy a tud�s�r�l, m�r ne is essen sz�. M�gis, volt benne valami gyerekes. Tal�n a testv�re miatt, aki hozz� k�pest j�val komorabb, �s megfontoltabb. Hozz� k�pest, t�nyleg csak egy fi�. Egy gyerek m�g.
Konan let�pte a vir�got. K�k szemei egyetlen pillanat alatt s�t�tedtek el, �s lettek m�lyebb k�kek, mint az �ce�n legm�lye.
 - Mert az emberek k�z�tt j�rtok, �s sz�p lassan elfelejtitek, mik vagytok val�j�ban. - felelte komoran az angyal l�ny.
R�n�zett az �l�ben fekv� vir�gokra.
 - Elfelejtj�k!? - fakadt ki Aijoku. - Hisz minden egyes nap k�zd�nk az �szt�neinkkel, azzal, amik vagyunk!
 - �s nyertek?
Cs�nd �llt be, n�ma cs�nd. Azzal, hogy megtanulj�k legy�zni �nmagukat. Azt, akinek val�j�ban sz�lettek, sz�p lassan maguk m�g�tt kell hagyniuk mindent. Emberi szok�sokat vesznek fel, �s tal�n, egy nap, hossz�, hossz� id� m�lva, emberr� is v�ln�nak, �s v�gleg elhagyn�k magukat. Akkor �j megtestes�t�je sz�letne a b�n�knek, �s �k nem lenn�nek m�sok, mint k�z�ns�ges emberek. Nem v�ltan�nak alakot soha t�bb�. Meg�regedn�nek. Engedni�k k�ne az emberi sz�ks�gleteiknek. �tlagosak lenn�nek. Nem var�zsolhatn�nak.
Aijoku ijedten meredt maga el�. Nem akarta elvesz�teni azt aki, �s m�gsem akart az lenni.

Reggel term�szetesen Deidara ott volt az �gy�ban. �lt, �s olvasott teljes nyugalomban. Itachi s�hajtva fordult a m�sik oldal�ra. Lehet, hogy csak k�pzelte az eg�szet? �gy �rezte, hogy �r�kon kereszt�l volt fent, �s v�rta, hogy a m�sik visszaj�jj�n, de nem j�tt. Azt�n sz�p lassan, elaludt. Lehet, hogy Deidara ki sem ment a szob�b�l, �s � csak �lmodta a dolgokat?
 - Ohayou Itachi. - k�sz�nt kedvesen a sz�ke.
 - Ohayou. - morogta vissza, mik�zben ny�jt�zott egyet.
Tudni akarta, hogy amit l�tott, az �lom volt, vagy val�s�g.

Ch�ta bizalmatlanul m�regette Sumimsent a szeme sark�b�l. L�tta a m�sikat kij�nni Deidara szob�j�b�l, ahol egy�bk�nt, semmi dolga sem volna. De, mit kereshetett ott? Hiszen... Tal�n Sumimsen att�l f�l, hogy Deidara kapcsolatba fog l�pni vele? Ha igen, akkor azt �gysem tudn�k megakad�lyozni.
Viszont akkor a m�sik magyar�zat, hogy a csap�ajt� �rdekelte. Akkor viszont �ut�na nyomoz.
Ezen legsz�vesebben felkuncogott volna, j� hangosan.
Ez a hely, mindig is k�l�n�s hat�ssal volt r�juk ak�rh�nyszor t�rtek vissza. Itt mindig k�zelebb ker�ltek, az igazi �nj�kh�z.
Itt nehezebben tudtak m�s alakot �lteni.
Most is, vegy�k p�ld�ul csak �t.
A szeme, �s a von�sai... Azok nem v�ltoztak semmit, csak a haja sz�n�n tudott egy hangyanyi v�ltoztat�st v�ghezvinni. De azon sem t�l sokat. �pphogy csak annyit, hogy ne ismerj�k fel �t, valami r�ges-r�gi le�r�sb�l. Esetleg, az utols� alkalommal, amikor itt j�rtak k�sz�tett f�nyk�pekb�l.
Jobban belegondolva, kicsit f�lelmetes, hogy 100 �ve mennyire m�s volt a v�ros, �s milyen m�s volt 400 �ve.
Amikor, lek�ldt�k �ket a F�ldre.
Igen. Ha valahol es�ly�k van megtal�lni az igazs�got �r�la, vagy legal�bb egy apr� kis gyenge pontot felfedezni a szil�rd t�rhetetlen p�nc�lj�n, akkor az, biztosan itt lesz.
M�r nem n�zett olyan rosszall�an Sumimasenre, v�g�l is, egy oldalon �llnak, nem?

Orochimaru mosolyogva n�zett k�rbe a t�rsas�gon. Ezzel p�rhuzamosan a tan�tv�nyai elkezdet els�llyedni a reggeliz� asztal al�. Az ilyen mosoly kiv�tel n�lk�l mindig, valami rosszat jelentett sz�mukra. A "kedves" tan�ruk tartotta mag�t a: "k�r�r�m a legszebb �r�m mert nincs benne <b>irigys�g</b>" jelmondathoz.
 - Gyerekek... - kezdett bele a szok�sos beh�zelg� hangj�n Oro-sensei.
Erre m�r kiv�tel n�lk�l minden di�k �sszerezzent, �s igyekezett l�thatatlann�, �rz�kelhetetlenn�, hallhatatlann� lenni, vagy pad al� m�szni.
 - Ki fog mosogatni? - k�rdezte mosolyogva a szadista tan�r.
Kiv�tel n�lk�l mindenki lapost�ny�r m�ret� szemekkel n�zett k�rbe az asztalokon. Mosogatni? Takar�tani a t�bbiek ut�n?!
Orochimaru k�rben�zett a teremben. Hib�t keresett. Valakit, aki nem figyel r�, valakit, akibe bele lehet k�tni. Akire r�s�zhatja a munk�t.
Hopp!
Ott egy mulaszt�. A kis sz�ke �jonc elbambult a semmibe. H�t akkor, meg�rdemli a sors�t.
 - Deidara-kun.
Az eml�tett erre �sszerezzent �s meglepetten n�zett fel az oszt�lyf�n�k�re.
 - �s mondjuk... Itachi-kun. Mosogassatok el. A t�bbieknek addig szabad foglalkoz�s!

Deidara ott tartott, hogy addig veri a fej�t az asztallapba, am�g az egyik bele nem t�rik. Rem�lhet�leg az asztallap lesz az, aki el�bb megadja mag�t.
Mindig, mindent Itachival k�z�sen... Azt�n egy sz�p alkalommal ilyenkor nekinyomja a falnak �s... Ok�, erre most m�g gondolnia sem szabad.
Mire feln�zett m�r ki�r�lt a terem, �s mindenki ment a saj�t dolg�ra.
Fels�hajtott.
 - Kezdj�k a munk�t... - motyogta, ink�bb csak mag�nak, �s meglep�d�tt, amikor az Uchiha fi�t�l v�laszt kapott r�:
 - Igen, kezdj�k.
A t�ny�rokat viszonylag eg�szen k�nnyen �sszeszedt�k, �s �tvitt�k a konyh�ba. A kaja marad�k elpakol�sa sem volt valami h�, de nagy cucc.
De a mosogat�s... Az m�r, egy m�sik t�ma. F�leg, ha egy Uchih�r�l van sz�. Aki m�g soha �let�ben nem mosogatott.
 - Te nem szokt�l mosogatni, nem igaz? - k�rdezte v�ratlanul Deidara, k�zben felnevetett.
Itachi szorosan �sszepr�selte az ajkait, �s mag�ban ezerszer el�tkozta a sz�k�t. Mi�rt baj az, ha � nem azzal t�lti a szabadidej�t, hogy mosogat, takar�t, meg az �sszes t�bbi. Csel�d munk�k, amik nem m�lt�ak egy v�rbeli Uchih�hoz. Elv�gre �k egy nemesi h�z, nemesi �s�kkel vagy mi a sz�sz. M�g kint is f�gg a k�t k�p, ami majd 400 �vvel ezel�tt k�sz�lt. K�t portr� k�p, az egyik a kl�n alap�t�j�r�l, a m�sik pedig az �ccs�r�l. A leg�rt�kesebb erekly�i a csal�dnak.
A fekete haj� elfintorodott erre a gondolatra. K�t poros portr�, amikr�l az apjuk ha k�ne, �r�kon kereszt�l tudna sz�vegelni, �s r�gebben meg is tette. Term�szetesen, egy b�d�s sz�t sem jegyzett meg azokb�l a "besz�dekb�l".
 - Ugye, most nem durcult�l be? - k�rdezte mosolyogva a sz�ke fi�. Egyszer�en nem b�rta meg�llni a nevet�st. Nekit�maszkodott a konyha ajtaj�nak �s csak n�zte, hogy a m�sik mit szerencs�tlenkedik �ssze. Persze, ez nagyon cs�nya dolog volt t�le. De, sosem �ll�totta mag�r�l, hogy j�fi�.
 - T�gy nekem egy sz�vess�get, �s hagyj b�k�n! - sziszegte d�h�sen Itachi.
 - Csak... - kezdett volna bele valamivel l�gyabb hangon Deidara, de m�r nem tudta befejezni a mondatot.
Ugyanis a fekete haj� d�h�sen megfordult, feltehet�leg az�rt, hogy a szav�ba v�gjon, de ezt m�r sosem tudjuk meg, ugyanis mik�zben fordult, levert egy j� adag t�ny�rt.
A sz�ke reflexb�l lend�lt, hogy elkapja azokat, �s term�szetesen siker�lt is neki. Emberfeletti gyorsas�ggal mozgott.

Itachi dermedten n�zte a l�ba mellett t�rdel� Deidar�t. Egyszer�en k�ptelen volt feldolgozni a l�tottakat. Az ajt�ban mosolyg� sz�ke, a zuhan� t�ny�rok... �s most a m�sik itt t�rdel a l�bain�l, �s az omin�zus porcel�nok ott vannak a kez�ben.
 - V�g�l is, �gy is meglehet oldani a dolgokat. - n�zett fel nevetve Deidara.
Erre pedig a fekete haj� v�szesen elkezdett v�r�s�dni. A m�sik k�nnyed�n fel�llt, �s letette a t�ny�rokat, imm�r biztons�gos t�volban Itachit�l.
Eg�szen k�zel l�pett az Uchih�hoz, aki jelen pillanatban, azt se tudta volna megmondani mag�r�l, hogy fi�-e, vagy l�ny.
 - Megtan�tsalak mosogatni? - k�rdezte, de olyan hangsz�nnel, hogy az �nmag�ban, b�rkinek felh�v�s lett volna arra, hogy itt helyben, most r�gt�n �s azonnal... - Nem olyan neh�z, mint amilyennek l�tszik. - jegyezte meg m�g pluszban Deidara.
Szinte hallotta, ahogyan dobog a m�sik sz�ve, de azt mindenk�pp l�thatta, hogy a nyaki �t�ere milyen hevesen emelkedik fel, �s le. �vatosan kisim�tott p�r �js�t�t tincset a m�sik szeme el�l. K�zben v�gigsim�tva annak porcel�n simas�g�, h�v�s b�r�t.
Lassan hajolt el�re, apr� puszit nyomva Itachi ajkaira, aki ett�l szab�lyosan ledermedt.
Esz�be jutott a m�lt esti cs�kjuk, az a forr�s�g, az a kellmes bizserg�s, ami v�gigj�rta az eg�sz test�t.
S�hajtva nyitotta sz�t az ajkait, mintegy h�vogatva a m�sikat egy hossz�, szenved�lyes cs�kp�rbajra.
Azonban, sajn�latos m�don, elrontott�k a pillanatot.
A sz�ke fi� az utols� pillanatban lend�lt el a fekete haj�t�l.
Orochimaru bel�pett a konyh�ba, �s meglepetten l�tta, hogy Uchiha Itachi, az a bizonyos Uchiha Itachi, teljesen v�r�s.
Ez a l�tv�ny, nagyon, de nagyon kev�s dologgal ellens�lyozhat�, a kedvenc szadista tan�runk sz�m�ra.
 - Mi folyik itt? - k�rdezte gyanakv�an.
 - Itachi-kun majd nem elt�rt egy t�ny�rt. - felelte Deidara kuncogva.
Egy�rtelm�en a szoba m�sik v�g�ben volt, j� messze a fekete haj�t�l, �s t�ny�rt t�r�lgetett.
Az a gonosz, k�gy� mosoly, ami a sz�ke fi� szavainak a hat�s�ra Orochimaru ajkaira k�szott, egy olyan dolog, amivel szeg�ny v�dtelen kisl�nyokat lehetne hal�lra ijeszteni.
 - Ejnye Itachi, csak nem rong�lod a t�bor felszerel�s�t? - k�rdezte a t�le megszokott sikaml�s hangon. - Tudom, hogy ap�dnak sok p�nze van, �s sim�n megvehetn� az eg�sz t�borhelyet, de az�rt nem kell olyan nagyra lenned magaddal.  Ha b�rmit t�nkre teszel... Kifizettetem veled. - �s mintegy nyomat�kos�t�sk�nt, megnyalta a sz�ja sz�l�t, majd hangosan nevetve t�vozott a helyis�gb�l.

K�s� �jszaka volt, �s Itachi ism�t fel�bredt, ez alkalommal, az ajt� csuk�d�s�ra. Olyan gyorsan �lt fel, hogy szinte megsz�gyen�tette a fizika t�rv�nyeit ezzel. A sz�kes�g nem fek�dt az �gy�ban. �nk�ntelen�l cselekedett. K�v�ncsi volt, �rdekelte, hogy a m�sik hova mehet. B�r, igaz�b�l, nem tartozik r�, �s egy v�rbeli Uchih�t nem �rdekelheti, hogy mi van m�sokkal, viszont, ez egy teljesen m�sfajta helyzet. Halkan m�szott le az �gyr�l, �s surrant ki a h�l�szob�jukb�l. M�g �pp l�thatta, ahogy Deidara aranysz�n� tincsei meglebbennek a folyos� kanyarulat�ban. Cs�ndesen, m�gis gyorsan futott.
Ebben a pillanatban csak �r�lni tudott annak, hogy az apja k�z�piskola els� p�r �v�ben arra k�nyszer�tette, hogy atletiz�ljon. Mag�ban, nagyon cs�ndesen, k�sz�netet mondott...
�let�ben, ez volt az els� alkalom, hogy t�nyleg elismerte, az apja igaz�t.
Az atletiz�l�s val�ban hasznos.

Deidara k�nnyed�n tette meg az utat a tegnapi mez�ig. Gondolkodni akart. Meg rendet rakni a fej�ben l�v� k�oszban.
M�g ahhoz sem vette a f�radts�got, hogy �talakuljon. Teljesen mindegy, milyen alakban mutogatja mag�t a f�knak, illetve az �jszaka ragadoz�inak. B�r, v�gs� soron, � is egy �jszaka ragadoz�. Esz�be jutott a tavalyi �v. Azt P�rizsban t�lt�tt�k. P�rizs egy olyan hely, amit sosem tudott megunni az �vek m�l�s�val. Az �let, az �lvezet habzsol�sa. Enn�l m�r csak Los Angelest szerette jobban. Az volt igaz�n az � vil�ga. Tobz�dhatott a fut�, �s nem is annyira fut� gy�ny�r�kben.
Egy �g reccsent m�g�tte, �s nem azon, a szokv�nyos m�don, ahogy egy �llat l�ba alatt szokott reccseni.
Valaki k�vette?!
Nem kelt fel, de m�g csak a szem�t sem nyitotta ki.
 - Hell�. - k�sz�nt a lehet� legh�tk�znapibb hangon.
 - Khm, te... Mit csin�lsz itt kint, ilyenkor?
Amikor meghallotta, hogy ki is az aki k�vette, a szemei egyb�l felpattantak, �s arra fel� fordult, amerre a m�sikat sejtette.
Val�ban ott �llt Itachi, �s k�rd�n n�zett r� azokkal a hatalmas fekete szemeivel.
 - Csillagokat n�zek. - felelte k�nnyed�n.
 - Csukott szemmel? - k�rdezte egy csipetnyi g�nnyal a hangj�ban erre a fekete haj�, �s k�zelebb j�tt hozz�.
 - Tudod Tachi, ellenben egyesekkel, �n nem csak b�m�szkodom a vakvil�gba, hanem gondolkodom is n�ha. - felelt erre hasonl� st�lusban.
Hirtelen azt vette �szre mag�n, hogy valami s�t�t, masszaszer� iz� gy�lik a lelk�ben, undor, harag, �s... A francba is m�r azzal, hogy tudja, mit �rez a b�tyusa!
 - Hn. - felelte erre enyh�n lebiggyesztett ajkakkal, n�mileg durc�san Itachi, majd egy kecses mozdulattal helyet foglalt a sz�ke mellett.
Deidara r�emelte a tekintet�t a csillagokra, nyugodtnak kell maradnia.
 ~ B�tyus r�g volt ennyire d�h�s, k�v�ncsi vagyok, mi t�rt�nhetett. ~
 - Lehet, egy k�rd�sem? - fordult a mellette �l� fel� v�g�l.
Itachi el�sz�r csak zavartan pislogott, de v�g�l b�lintott. Egy k�rd�s m�g nem a vil�g v�ge. A v�lasz, na az m�r lehet a vil�g v�ge...
 - Eld�nt�tted v�gre, hogy viszonyulsz hozz�m?
A fekete haj� szemei pupill�i meglepetten reppentek meg. K�zben Deidara el�hal�szott a zseb�b�l egy doboz cigit. Pontosabban, Hidan cigij�t.
 - K�rsz egyet? – �gy n�zett fel r� �gy, mintha azt az el�z� k�rd�st fel sem tette volna, �s k�zben Itachi orra al� dugta a cigis dobozt.
Az Uchiha fi� s�hajtva vett egy sz�lat. Csak Hidan meg ne tudja. Abb�l tuti botr�ny lenne.
 - Hogy �rtetted? - k�rdezett v�g�l vissza, a m�sodik szippant�s ut�n.
Egy hete nem gy�jtott r�. Annyira nem hi�nyzott, viszont most kifejezetten j�lesett sz�m�ra a keserny�s, mar� f�st. Olyan, sz�pen passzolt a hangulat�hoz.
 - Oh, egyszer�, amikor megj�ttem, akkor l�nyeg�ben agyon akart�l csapni a t�bl�n�l, ut�na szem�tkedni pr�b�lt�l, t�nkre v�gt�tok a h�gom�k kocsij�t, �s nem, ne n�zz �gy. Tudom, hogy ti voltatok azok. Azt�n, az �tteremn�l, majdnem megfulladt�l, csak att�l, hogy kimon�ban vagyok, �s a t�bbit ne r�szletezzem...
Deidara legsz�vesebben le�t�tte volna mag�t. Amit csin�l nem a legjobb m�dja a fesz�lts�ge levezet�s�nek, s�t! Ez a legrosszabb m�dja!
Mindezek ellen�re, teljesen nyugodt arccal sz�vta tov�bb a lopott cigij�t. Most m�r mindegy. Kimondta a szavakat.
F�jt egy f�stkarik�t, �s a szeme sark�b�l r�pillantott a m�sikra.
Itachi csendesen n�zett valamerre elfel�, �s k�zben, b�r feltehet�leg nem sz�nd�kosan �pp lyukat �getett a p�l�j�ba a lees� hamuval. De ez m�g mindig a jobbik eset volt, hiszen a forr� hamu eshetett volna az als�nadr�gj�ra is.
Hm, eddig meg sem figyelte igaz�b�l, hogy miben alszik a m�sik.
Kiny�lt, s�t�tk�k p�l�, sz�rke als�nadr�g. B�r annak csak a szeg�ly�t l�thatja a p�l�t�l. Sz�p form�s l�bai vannak. Val�sz�n�leg sportolt kiskor�ban. Mostan�ban tuti nem. A l�zad�k nem azzal t�ltik az idej�ket, hogy fut�p�ly�kon rohang�lnak, vagy konditeremben gy�rnak.
 ~ Mi ez a cs�nd m�r?! Most megint siker�lt kibor�tani. H�t, h�, de neh�z dolog is az! Kis… Ok�, higgad�s, m�ly leveg�. ~

 - Te sz�rakozol velem? - k�rdezte v�g�l a Itachi, �s r�n�zett a sz�k�re. Az � arcvon�sait f�rk�szte. Pontosan l�tni akarta a reakci�j�t.
Deidara el�sz�r csak meglepetten felvonta a szem�ld�k�t, majd odafordult a m�sik fel�. Hm, nah igen. Sz�rakozik. Mikor nem azt csin�lja?!
De ez m�gsem lehet a v�lasz. F�leg azok ut�n, hogy mit l�t azoknak a sz�ps�ges �nix sz�n� szemeknek a m�ly�ben. Sz�val Itachi kedveli �t. Hm, ez kifejezetten, el�ny�s helyzet, a sz�m�ra. Stop. � mi�ta t�r�dik azzal, hogy m�sik mit akarnak? A v�g�n m�g t�nyleg Konannak lesz igaza!
 - Hm, kedvellek. - felelte egyszer�en.
Itachi elkezdett k�h�gni, �s a m�siknak volt egy olyan csendes gyan�ja, hogy nem a cigi f�stt�l.
Deidara elnyomta a csikket a f�ldben. Ki mondta, hogy nem tud �gyes lenni, ha akar. �gyesen be tud h�l�zni m�sokat.
 - Nem vagy olyan kis seggfej mint mondjuk Hidan, meg, eg�sz �gyesen j�tszod meg magad. - folytatta, �s megengedett egy gonosz, nagyon gonosz mosolyt mag�nak.
Ezt a fajt�t a b�tyj�t�l leste el.
�jabb k�h�g� roham. Micsoda meglepet�s!
Itachi elnyomta a cigij�t, alig sz�vott bele p�rat. Ebben a pillanatban vette �szre a p�l�j�n a lyukat.
 - Basszus! - szisszent fel.
 - Ap�d�k nem tudj�k, hogy doh�nyzol mi? - k�rdezte mosolyogva Deidara. - A te csal�dod is azok k�z� tartozik, ahol maximum egy-egy karvastags�g� szivart sz�vnak el az emberek?
 Az Uchiha fi� izmai egy eg�szen pici pillanatra megfesz�ltek, majd fels�hajtott.
 - Ja. - b�lintott r� teljes nyugalommal.
Egy h�v�sebb szell� s�p�rt v�gig a tiszt�son, vir�g illata volt.
A sz�kes�g fanyarul elmosolyodott, Itachi pedig megremegett a hirtelen j�tt hidegt�l.
Deidara bar�ts�gosan �tkarolta, �s odah�zta mag�hoz a fi�t.
Valahogy, ez �gy j� volt neki. Pedig nem t�rt�nt semmi l�nyeg�ben, csak meg�lelte azt a szerencs�tlent, miel�tt hal�lra fagy.
Itachi szorosan hozz�simult. Soha nem �r�lt m�g ennyire egy �lel�snek.
 - �s most, mi lesz vel�nk, meger�szakolsz itt helyben a r�ten? - k�rdezte v�g�l nevetve, �s feln�zett, egyenesen Deidara szemeibe.
Amaz r�hunyor�tott.
 - Nem �ll t�vol t�lem, sz�val ne k�s�rtsd a sorsod. - felelte egy gunyoros mosoly mellett.
�rezte, tudta, hogy a m�sik nem hiszi ezt el neki. Nem baj, ne higgye. Maximum egy sz�p napon megtapasztalja.
K�zben karcs� ujjaival v�gigcir�gatta Itachi arc�l�t. Tulajdonk�pp, a m�sik eszm�letlen�l gy�ny�r�.
Finom pillang� puszikkal bor�totta be a fekete haj� arc�t, aki erre egy halk, dorombol�s szer� hanggal v�laszolt.
 ~ Eszm�letlen ez a sr�c. Hihetetlen�l aranyos... ~
 - F�radt vagyok. - suttogta Itachi.
 - Akkor aludj. - felelte mosolyogva a sz�ke.
 - Itt? - k�rdezte k�tked�n az Uchiha fi�, �s elh�z�dott Deidar�t�l.
 - Vissza is mehetsz, ha, szeretn�l Tachi - motyogta s�hajtva erre a sz�kes�g. - De, ha, akarsz... - azzal kiny�lt a m�sik ut�n, k�nnyed�n visszah�zva �t, �s lefektetve az �l�be.
Itachi meglepetten n�zett fel a kaj�nul mosolyg� m�sikra.
 - Itt is alhatsz. - fejezte be a mondatot v�g�l Deidara.
Nem volt k�rd�ses, hogy Uchiha Itachi melyik opci�t v�lasztotta.