Uchiha Itachi lassan �bredezett. A feje sajgott, �s szinte sz�trobbant m�r. Lassan felemelte a kez�t, �s megd�rzs�lte a tark�j�t. Kinyitotta a szemeit. A nap meglehet�sen er�sen s�t�tt be a szob�ba, �s sejtelmes f�nnyel vette k�rbe a mellette szuszog� fi�t. Itachi szemei egy eg�szen apr� pillanatra, mondhatni tizedm�sodpercekre meglepetten kerekedtek el.
 Majd az eg�sz bens�j�t �tj�rta valami megmagyar�zhatatlan, b�k�s �rz�s.
Szinte m�r azt sem �rz�kelte, hogy mennyire sajog a feje a tegnap esti szak�z�st�l.
A fi� sz�ke haja mint az arany csillogott a f�nyben, szinte megvak�totta az embert, a arc�n pedig apr� kis mosoly j�tszott.
Itachi kev�sszer �rezte �gy �let�ben, hogy boldog, hogy az a pillanat, amit �pp meg�l t�k�letes...
Most viszont akarva, akaratlanul is ilyen �rz�sei t�madtak.
 De egy pillanat alatt kir�zta a fej�b�l ezeket az ostoba, fellengz�s gondolatokat.
Egy Uchiha nem ilyen. Egy Uchiha nem l�gyulhat el att�l, hogy valamelyik kis alkalmi szeret�j�t n�zegeti kora reggel.
Az alkalmi szeret� sz�ra k�l�n�s szor�t�st �rzett a mellkas�ban. Zavarta a gondolat, hogy a kis sz�k�t m�s is birtokolhatja, nem csak �.
 Megeresztett egy r�vid morg�st �s �tkozta a h�lye gondolatait, �s ezt a h�lye reggelt.
Pr�b�lt visszaeml�kezni a tegnapi �jszak�j�ra. De sehogy sem siker�lt.
Hom�lyos r�mlett p�r �lel�s, simogat�s... Semmi t�bb.
A nagy Uchiha Itachi, nem eml�kezett, hogy mit csin�lt tegnap �jszaka!

 Deidara el�sz�r csak egy apr�t hunyorgott, majd kinyitotta a szemeit. Egy pillanat kellett hozz�, hogy r�j�jj�n, merre van. De amint felderengett el�tte, az izmai megfesz�ltek, lassan, millim�terr�l millim�terre fordult meg, �s n�zett szembe Itachival.
 Egy apr� mosoly k�szott a sz�j�ra. Az Uchiha, �gy kora reggel kifejezetten megkap� l�tv�ny volt. A haja enyh�n �sszek�col�dott, �s h�v�s tekintet�n m�g l�tsz�dott, hogy � is mostan�ban kelt fel.
Deidara fel�lt �s ny�jt�zott egyet.
 - Ohayou Itachi-san. (J� reggelt Itachi-san.) - mondtam �s megeresztett egy kedves mosolyt a f�rfi fel�.
Az Uchiha mogorv�n morgott valami v�laszf�les�get.
A sz�ke fi� legsz�vesebben felnevetett volna.
Csak r� kellett n�zni a magasztos daimj� �rra... Nem kellett hozz� t�l sok �sz, hogy kital�lja, Itacih meglehet�sen m�snaposan �bredt fel, �s bizony�ra er�sen f�j a feje.
 - Esetleg megmassz�rozzam a h�tad? - k�rdezte.
Itachi felvonta a szem�ld�k�t.
 - Mi�ta tegez�d�nk?
Deidara egy pillanatra �sszerezzent.
 - Tegnap este nem zavarta, hogy...
Az Uchiha leintette a fi�t.
 - Nem igaz�n eml�kszem a tegnap est�nkre... - mondta a sz�k�nek.
Ezt nem kellett volna elmondania. Egy�ltal�n, egy sz�t sem kellett volna sz�lnia. Hiszen, h�t l�ssuk be, nem valami dics� dolog, hogy annyit ivott, hogy minden kiesett a fej�b�l.
 Ilyen m�skor sosem volt vele. Eddig sohasem ivott ennyit. Ivott. De m�rt�kkel. Most m�gsem tudta megtartani azt a m�rt�ket...
 - Oh, �rtem. - b�lintott zavartan a sz�ke. - K�rsz massz�zst, vagy nem?
Itachi halkan mormogott valamit, hasra fordult, �s ezt Deidara igennek vette. Az, hogy milyen izmos a m�sik, m�r tegnap este is leny�g�zte, �s most sem gyakorolt r� m�s hat�st. Egyszer�en �lvezte, hogy v�gigsim�thatja a f�rfi minden egyes izm�t. Kev�s olyan f�rfi  j�rt n�la, akiben ennyi er� lett volna, mint az Uchih�ban. S�t. Tulajdonk�pp senki.
Vagy csak ennyire elfogult lenne a v�lem�nye?
Tegnap este m�g valahogy irrit�lta �t Itachi. A megjelen�se, a st�lusa, �gy egy�ltal�n, minden.
Mostanra csak az a k�l�n�s fesz�t�, bizserget� �rz�s, az a csendes v�gyakoz�s, s�v�rg�s maradt benne.
Pr�b�lta elterelni a gondolatait, de nem igaz�n siker�lt. Azok minduntalan visszat�rtek a mellette fekv� f�rfihoz...
 Ek�zben Itachi csendesen �lvezte a massz�zst. El kellett ismernie, hogy a fi� �rti a dolg�t. Nagyon is �rti a dolg�t.
 - Onamae wa nanto iimasu ka? (Hogy h�vnak?) - k�rdezte v�g�l csendesen.
�rz�kelte, hogy a fi� kezei ledermednek egy pillanatra.
 - Watakusi no Na wa Deidara desu. (Deidar�nak h�vnak.) - felelte v�g�l cs�ndesen.
Majd folytatta a h�tmassz�zst.
Itachi pedig visszam�lyedt a gondolataiba.
Deidara. Tulajdonk�pp sz�p n�v. �jra �ledezni kezdett a mellkas�ban az a kellemes, puha enyh�n borzongat� �rz�s.
Itachi elkomorodott.
Neki nem k�ne itt �rzelegnie. Megk�rdezte a fi� nev�t. A m�sik v�laszolt. Ennyi.
A legt�bb, amit ett�l �reznie, vagy gondolnia k�ne, az, az, hogy legk�zelebb m�r n�v szerint tudja k�retni a fi�t Fushig-sannal.
Legk�zelebb?!
Itachi v�ratlanul emelkedett fel. Deidara �rtetlen�l n�zett a f�rfira.
 - Ideje lenne menned. - jelentette ki h�v�sen az Uchiha.
 Deidara legsz�vesebben megk�rdezte volna a f�rfit�l, hogy mi t�rt�nt. Mi ez a hirtelen hangulatv�lt�s. Mit�l lett ennyire... D�h�s? Ideges?
Tal�n � rontott el valamit?
De nem k�rdezte meg. Eg�szen pontosan nem k�rdezhette meg. Az illem �s a k�teless�gtudat nem engedte neki. Pedig t�nyleg �rdekelte volna, hogy mi a baja... Itachinak.
Ahogy kimondta mag�ban a f�rfi nev�t k�l�n�s borzong�s futott v�gig az eg�sz test�n.
Term�szetesen mindezekb�l a k�lvil�g nem �rz�kelhetett semmit.
Tal�n Itachinak felt�nhetett volna, hogy milyen furcs�n csillognak a fi� szemei, de kisebb gondja is nagyobb volt ann�l, mint, hogy erre figyeljen.
Csendesen n�zt�k egym�st, �s k�zben mindketten �rezt�k, azt a furcsa �rz�st... �s hirtelen egyik�k sem tudta volna megmondani, mi is az...

 Sasuke amilyen cs�ndesen tudott, olyan cs�ndesen l�pett be a szob�ba. Koriharu h�z�ban sz�lltak meg az embereivel, �s ez ellen term�szetesen a f�rfinak nem volt semmi kifog�sa. H�t igen, a halottak ritk�n besz�lnek, vagy tiltakoznak b�rmi ellen is.
A szob�ba k�t szem�ly volt, az egyik Kakashi, a m�sik pedig a barb�r, aki jelenleg is aludt m�g.
Sasuke lassan r�emelte �js�t�t tekintet�t a kedvenc ember�re.
Kakashit eg�szen kicsi kora �ta ismeri. Ha mindenki el�rulja, a f�rfi akkor is h�s�ges lesz hozz�, ebben nem k�telkedett.
R�ad�sul nem elhanyagolhat� m�don �rtett a gy�gy�t�shoz, �s ez most kifejezetten j�l j�tt.
A barb�r fi� tegnap ilyenkor �ta alszik.
 - Ikaga desu ka? Sasuke-san. (J�l vagy? Sasuke-san.) - k�rdezte csendesen az ez�st�s haj� f�rfi.
A fekete haj� csak n�m�n b�lintott.
 - F�radtnak t�nsz Kakashi. R�ad�sul m�r ezerszer elmondtam neked, ha magunkban vagyunk, nyugodtan sz�l�ts, csak a nevemen.
 - De nem vagyunk kettesben. - intett a fej�vel az alv� barb�r fel� Kakashi.
 - � alszik. �s nem �rti a nyelv�nket. Legal�bbis a falusiak ezt �ll�tott�k.
N�ma cs�nd telepedett k�z�j�k.
A legfiatalabb Uchiha fi� csendesen v�gigm�rte az alv�t. A fi� val�sz�n�leg annyi id�s, mint �. Lehet, hogy picivel fiatalabb, lehet, hogy picivel �regebb. Sz�p arc�t most k�t oldalt h�rom-h�rom v�g�s cs�f�totta.
 Term�szetesen az aki csin�lta ezeket m�r r�gen halott volt.
A hirtelen fej lerep�l�s nem hoz maga ut�n hossz� �letet. S�t! A legt�bb ilyen m�don "gy�gykezelt" ember azonnali hal�lt hal, �s sajnos az a kedves ember sem volt ez al�l kiv�tel, aki �gy �sszevagdosta a fi� arc�t.
 Et�l eg�szen olyan lett mint egy r�ka.
Sasuke ezen a gondolaton halv�nyan elmosolyodott.
Kakashi a szeme sark�b�l figyelte az Uchiha fi�t, �s meglepetten l�tta, azt a kis mosolyt. �, mivel eg�szen kicsi kora �ta ismeri Sasuk�t, l�tta m�r szinte mindegyik arckifejez�s�t.
 Csak van olyan, amit nagyon r�gen...
Ez a mosoly is ilyen volt. �szinte, j�kedv�, tal�n kicsit gyerekes mosoly.
De az �sz haj� szamur�j szerint, j�l �llt a fi�nak.
 - Baka joi ka? (A h�lye rendbe j�n?) - k�rdezte v�ratlanul Sasuke.
Kakashinak kellett egy pillanat, am�g r�j�tt, hogy a barb�r fi�t sz�l�tja "baka"-nak.
 - Hai. (Igen.) - b�lintott r�.
Megint hallgattak egy percig.
 - Hont�? (�szint�n?) - k�rdezte v�ratlanul az Uchiha fi�.
 - Hont�. (�szint�n.) - b�lintott r� Kakashi, �s az ajkain halv�ny mosoly kezdet el j�tszani.
Mi oka lehet a fiatal daimj�nak, hogy agg�djon ez�rt a barb�r�rt, akit nem is ismer?
Kakashinak volt egy halv�ny sejt�se, de ezt nem merte volna elmondani Sasuk�nak. S�t senkinek. Ez egy olyan dolog, amir�l b�lcs ember nem besz�l. F�leg, ha egy Uchih�r�l, egy magasztos daimj�r�l, �s egy barb�rr�l van sz�.

Lassan �bredezet. A feje minden eddigin�l jobban sajgott, de abban biztos volt, hogy nem a f�ld�n, �s nem is abban a mocskos cell�ban fekszik. Puha takar� �lelte k�rbe meggyt�rt test�t. Nyammogva a m�sik oldal�ra fordult.
Egy h�v�s k�z simult v�ratlanul a homlok�ra.
Valakik csendesen elkezdtek besz�lgetni a feje f�l�tt.
A k�z felemelkedett a homlok�r�l. �nk�ntelen�l is ut�na kapott, �s visszahelyezte a homlok�ra.
A m�sodik hang tulajdonosa meglepetten mondott valamit.
Az els� csak csendesen r�morrant a m�sodikra...
Musz�j lesz kinyitni a szemeit. L�tnia kell kik besz�lgetnek f�l�tte... Na �s azt is, hogy kinek vannak ilyen j� h�v�s kezei.

Sasuke meglepetten figyelte a m�sik arc�t. A fi� lassan elkezdte kinyitni a szemei. Az ujjai m�g mindig szorosan fogt�k a csukl�j�t.
Lassan kiny�ltak azok a gy�ny�r�... K�k szemek.
Az Uchiha fi� elk�pedten meredt a barb�r szemeibe. M�g sosem l�tott ilyet. Azok a szemek...
Pont olyanok, mint a tiszta ny�ri �gbolt.
Mint a v�z legm�lye.
Olyan... B�k�sek, gy�ny�r�ek �s...
Sasuke v�ratlanul mag�hoz t�rt. Arc�t ism�t az a j�l ismert Uchih�s h�v�ss�g uralta.
Megpr�b�lta od�bb h�zni a kez�t a barb�r homlok�r�l, de a fi� j� szorosan megszor�totta a kez�t, �s k�rlel�en n�zett fel a szemeibe.
Valamit mondott.
Sasuke megr�zta a fej�t.
 - Vakarimaszen... Dobe. (Nem �rtem... Idi�ta.) - morogta.
<i> - K�rlek, ne vedd el a kezed, j� hideg... </i> - suttogta a sz�ke fi�.
A fekete szemei meglepetten kerekedtek el. Teh�t az idegen besz�li a papok nyelv�t. Akkor vajon milyen oka lehetett a papnak, hogy ellene ford�tsa az eg�sz falut? Mit tudhat ez a fi�, hogy ink�bb meg akarta �letni?!
 Sasuke r�n�zett Kakashira.
A f�rfi �rt�n b�lintott.
Uchiha Sasuke nem fog besz�lgetni k�zvetlen�l a barb�rral. El fogj�k j�tszani, hogy � �rti, �s "ford�tgatja" amit a sz�ke fi� mond.
M�lt�s�gon aluli lenne, ha k�zvetlen�l sz�lna az ura a barb�rhoz.
M�g is, Kakashinak volt egy olyan csendes gyan�ja, hogy fognak m�g ezek kettesben besz�lgetni, z�rt ajt�k m�g�tt. �gy, hogy ne hallja senki, hogy senki �szre se vegye �ket. Hogy ne tudja senki. Hogy senki se �rtse, m�g �k sem.
 <i> - Az uram nem besz�li a papok nyelv�t. K�v�nja, hogy ford�tsak neki? </i> - k�rdezte kedvesen Kakashi.
A sz�ke fi� pedig n�m�n r�b�lintott.

Fushigi csendesen m�regette a f�rj�t. Valami nem volt rendben. Valami nagyon nem volt rendben.
�pp eb�d volt. Az uras�g ugyan rendesen evett, �s pontosan �gy viselkedett, mint b�rmikor m�skor, �s m�gis. Volt valami, ami miatt az asszonynak az az �rz�se t�madt, hogy Itachi-sanban bel�l hatalmas harcok d�lnak. Mintha, valamilyen d�nt�s el�l menek�lni k�sz�lne. Vagy csak meg akarja hozni azt a d�nt�st?
 - Fushigi-san.
A hang halk volt, �s dallamos. Tiszt�n lehetett hallani, �s Fushigi biztosra vette, hogy kint a konyh�ban a szak�csn� most ejtette le �pp a te�s kann�t ett�l a hangs�lyt�l.
A tompa cs�r�mp�l�s csak igazolta a gondolat�t.
 - Hai Itachi-san? (Igen Itachi-san?) - k�rdezte a t�le telhet� legudvariasabb hangon.
Teh�t igaza volt. M�r csak az a k�rd�s, hogy mi miatt volt ilyen furcsa a... F�rje. Mert b�rmennyire is f�j, Itachi a f�rje, az ura.
 - Elm�sz Mitsuri-sanhoz, �s megbesz�led vele, hogy Deidara ma �jszak�ra szabad legyen. - halkan, �s nyugodtan mondta el amit akart.
A szeme sem rezd�lt k�zben.
Egy�ltal�n semmi jel�t nem adta annak, hogy ez valami k�l�n�sen fontos dolog lenne, vagy t�bbet jelentene ann�l, hogy "s�t a nap".
M�gis, Fushiginak elakadt a l�legzete egy eg�szen apr�cska pillanatra.
Itachi, Az a bizonyos Itachi. Uchiha Itachi, azt szeretn�, hogy menjen el a mama-sanhoz. �s b�relje ki ma est�re is a fi�t?!
 - Term�szetesen Itachi-san. - b�lintott al�zatosan.
Neki sem rebbent a szeme sem. Mintha nem sz�m�tana ez az eg�sz kis besz�lget�s. Mintha nem lenne fontos.
 - Nemleges v�laszt nem fogadok el. Ezt l�gy sz�ves hozd az � tudt�ra is.
 - Term�szetesen. - b�lintott ism�t az asszony.
Mag�ban elmosolyodott.
Elk�pzelte milyen fejet fog v�gni a mama-san, amikor megjelenik n�la...

 Mitsura-san val�ban igen �rdekes arcot v�gott, amikor a kedvenc le�ny n�vend�k�t�l Kechikot�l azt hallotta, hogy Fushigi-san �hajt vele besz�lni.
Egy pillanatra megijedt. Az, hogy az asszony ism�t itt van, nem jelenthet semmi, de semmi j�t sz�m�ra.
Gyorsan meg�rdekl�dte Kechikot�l, hogy Deidara hol tart�zkodik, �s amikor a l�ny azt mondta, hogy a bels� kertben p�r m�sik kurtiz�nnal, megnyugodott valamennyire.
M�lt�s�gteljesen �lt le a hely�re, �s pr�b�lt �gy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Term�szetesen semmi nem volt rendben.
Fushigi-san kecsesen, k�nnyed�n l�pett be.
B�rmelyik kurtiz�nt megsz�gyen�tette az a kecsess�g, �s az, az �ntudat, amit produk�lni tudott.
 - �dv�zl�m Fushigi-san - susogta a legny�jasabb hangj�n. - Minek k�sz�nhetem, hogy ism�t megl�togatta szer�ny kis teah�zamat?
 - A f�rjem k�ld�tt. - felelte h�v�sen az asszony.
Mitsuri csendesen nyelt egyet. Ez egyre rosszabbul hangzik...
 - Oh, �rtem. Mit sz�lna esetleg egy cs�sze te�hoz? Vagy ink�bb egy kis sak�t? - pr�b�lt nyugodt hangon besz�lni, de nem igaz�n siker�lt.
Fushiginak egy eg�szen picit megr�ndult a szem�ld�ke.
Term�szetesen �szrevette a n� hangj�ban a v�ltoz�st, �s azt is, hogy a mama-san f�l.
 - Egy kis z�ldte�t. - jelentette ki nagy kegyesen.
Mitsuri b�lintott, majd finoman csengetett.
Ugyanaz a kisl�ny l�pett be az ajt�n, aki m�ltkor is kiszolg�lta a vend�geket.
 - Mit �hajt mama-san? - k�rdezte csicserg� hangj�n.
 - Most csak egy kis te�t Ako-chan - felelte kedvesen Mitsuri.
A l�ny sebesen b�lintott, meghajolt, �s m�r t�vozott is.
 - Teh�t, milyen �gyben �rkezett? - k�rdezte valamivel nyugodtabb hangon Fushigit.
Az elm�lt p�r pillanat el�g volt ahhoz, hogy �sszeszedje mag�t. A karma az karma.
 - Itachi-san szeretn� ha ma est�re ism�t kib�relhetn� Deidara-sant.
Mitsuri ledermedt.
Ebben a pillanatban l�pett be Ako, �gyesen lerakta a t�lc�t az asztalra. Kit�lt�tt egy k�t cs�sz�be egy-egy adag z�ldte�t, majd an�lk�l, hogy megsz�lalt volna, m�r t�vozott is. N�ma cs�nd uralkodott a szob�ban.
 - Tiszt�ba van azzal kedves Fushigi-san, hogy ma, alig p�r �r�ja �rkezett meg a pap�r, melyszerint Deidara els� oszt�ly� kurtiz�nn� lett kinevezve? - k�rdezte kim�rt hangon.
 - Nem, nem voltam vele tiszt�ban kedves Mitusri-san, de azt hiszem, hogy az �r nem akad�ly, ha arr�l van sz�...
Mitsuri csendesen nyelt egyet.
�r�lnie k�ne. M�g maga a nagy Uchiha is elismerte a fi� tehets�g�t.
De nem �r�lt. Az �rz�kei azt s�gt�k, hogy ennek nem lesz j� v�ge, valamint azt, hogy nincs m�s v�laszt�sa, �s el kell fogadnia az aj�nlatot.
 - Term�szetesen Fushigi-san. Megoldhat�. Nincs semmi probl�ma. De meg tudn� mondani az uras�gnak, hogy most m�r nem lenne el�g id�nk az Uchiha h�zban berendezni egy szob�t, ami megfelel� min�s�g�... Teh�t ide k�ne j�nnie a teah�zba.
 - Ez nem fog probl�m�t jelenteni - mondta hat�rozottan Fushigi, de mag�ban hozz� tett egy "rem�lem-et. - Akkor egyezkedhet�nk az �rr�l?