1. A fogadás
Mindenki nagy sajnálatára véget ért a nyári szünet és kezdetét vette az iskola. A Konohai gimnáziumba
megint kezdetét vette egy új tanév, új tervekkel, szerelmekkel. A diákok már a termekben ültek és várták a tanárukat.
- Jó reggelt gyerekek! Remélem jól telt a nyári szünetetek, örömmel jelentem be, hogy új diáktársatok lesz.
- Kérlek gyere be! - Szólt ki az ajtón Hatake Kakashi a végzős osztályos tanulók osztályfőnöke, aki állandóan késett az óráról. Belépett egy hosszú szőke hajú fiú, akinek a haja összefogva hullott a hátára. - Ö ..ö a nevem Deidara. - mondta kicsit zavarban, mert egy fekete szempár tetőtől talpig végig mérte miközben beszélt és ez rettentően zavarta.
- Rendben, Deidara kérlek foglalj helyet Itachi mellett, mert már csak ott van hely. - Itachi volt az iskola egyik szívtiprója az öcsével együtt, Itachit nagyon sokan meg akarták szerezni, de ö nem bonyolódott kapcsolatokba csak néha egy éjszakás kalandokba. Deidara kellemetlenül ült le Itachi mellé aki minden lépését figyelte.
- Szia! - köszönt neki Deidara.
- Hn - volt a válasza Itachinak.
*Milyen idegesítő fickó, nem értem mit bámul és ez a fél mosolya tuti tervezz valamit* - gondolta magába Deidara és közben mérgesen nézett Itachira, majd elfordult a tanárhoz, hogy figyeljen mit mond nekik.
Közben pár sorral arrébb Kisame már gonosz tervet eszelt ki Deidara ellen. Kisame benne van abba a társaságba amit a suliban Akatsukinak neveznek. Ebben a társaságban
a legmenőbbek vannak benne és mindig megszívatják az új diákokkat. Itachi hátra nézzet és látta Kisame tekintetét tudta,hogy már most tervez valamit, de valamiért most nem akart ártani ennek a szőke fiúnak, valami megfogta, ez a lányos kinézet és az előbbi dühös arc kifejezése. Az óra unalmasan telt, csak szegény Deidara érezte egyre kínosabban magát, mert Itachi állandóan nézte és jót mulatott a fiú zavarán. Mire végre kicsöngettek Deidara csak úgy rohant ki a teremből, Itachi mosolyogva figyelte. Kisame oda ment hozzá.
- Mi az min mosolyogsz? Te nem szoktál csak úgy mosolyogni - kérdezte Kisame.
- Hn, semmin.
- Ja persze.. Na mind egy, ez a kis szöszi érdekes mit szólnál egy jó kis szívatáshoz?
- Engem nem érdekkel, azt csináltok amit akartok -hazudta Itachi.
- Rendben, gyere menjünk cigizni a többiek már várnak minket.
Kint az udvaron épp egy fekete hajú fiú próbálta magáról lerángatni egy rózsaszín hajú lányt.
- Sakura, azonnal engedj el, fogd már fel, hogy nem érdekelsz! - mondta Sasuke mérgesen.
- Sakura-chan, hagyd már békén Sasuke-t! -morgott Naruto, mert valamiért nagyon zavarta, hogy Sakura soha nem hagyja békén Sasuke-t.
-Jól van, de csak akkor, ha eljössz velem randira Sasuke- kun! - mondta fenyegetően Sakura.
- Soha! Gyere dobe, menjünk innen.
- Teme! - kiabálta Naruto, tudta Sasuke, hogy ezzel idegesítette a kis szöszit, de ő neki így nagyon is tetszett Naruto. Naruto és Sasuke nagyon jó barátok voltak, mindig mindent együtt csináltak, de állandóan veszekedtek. Sasuke-ért nagyon sokan oda voltak, főleg Sakura és Ino, ők régen nagyon jó barátnők voltak, csak mióta megismerték Sasuke-t és mind ketten belé szerettek, állandóan versenyeztek és azóta ellenségek lettek. Sasuke-t nem érdekelték a lányok, sokáig nem értette, hogy miért, de miután megismerkedett Narutoval rájött, hogy a fiúkat szereti. Naruto egy éve érkezett ebbe az iskolába, az elején nagyon bosszantotta ez a nagy szájú szőke fiú, de mindig megnevettette és lassan beleszeretett, ezt akkor értette meg mikor az a Hinata nevű lány teljesen rámászott Naruto-ra ami rettenetesen idegesítette, de tudta, hogy nincs nála esélye, ha elmondja neki lőttek a barátságuknak így csak távolról figyelte élete szerelmét. Naruto is valami furcsa érzést kezdett érezni Sasuke iránt, de nem tudta, hogy mit csak mikor a közelében van, majd kiesik a szíve és mikor nincs vele majd meghal, hogy lássa. Mikor becsöngettek mindenki bement a saját termébe. Itachi, Kisame és Orochimaru épp a terem végénél beszélgettek miközben bejöttek a többi osztálytársaik. Itachi furán viselkedett, nemtudták mire vélni a többiek. Amint belépett a terembe Deidara, Itachi-ék rögtön oda néztek és szegény Deidara megint zavarba jött.
- Na akkor mikor szívatjuk már meg? - kérdezte Kisame
- Hmm mondjuk, Itachi?
- Hm?
- Csábítsd el és fektesd le! - mondta Orochimaru.
- Ch, ez egyszerű lesz.
- Majd akkor mond, ha lefektetted. Ne legyen ekkora egod. - Orochimaru kissé lenézően mondta ezeket Itachinak.
- Na majd.. - Itachi nem tudta befejezni, mert megérkezett a tanár és mindenkit a helyére küldött. Az igazgató akit Tsunadének hívtak mindenkit kihívatatott az udvarra ahol fontos bejelenteni valója volt.
- Nos gyerekek, a tanárokkal úgy döntöttünk, hogy karácsony előtt rendezünk egy karácsonyi partit, amiben mindenkinek jelmezbe kell részt vennie, végülis egy álarcos bált.
Mondta tovább a részleteket és közben Orochimaru mondta Itachinak:
- Na Itachi, az álarcos bál napjáig kell lefektetned, ha nem sikerül nekem adod az új kocsidat és minden bulit egy évig te fizetsz nekem! *Ha nem sikerül neki mindenki megtudja, hogy nem is olyan nagy szám*
- És, ha én nyerek, akkor te lefekszel Tobival! *Az egész iskola megfogja tudni és ezzel úgy lejáratod magad, hogy végre eltűnsz a bandámból te szemét*-gúnyos féloldalas mosollyan nézett rá.
- Na azt már nem! Én a lányokat szeretem!
- De és kész, nem pazarlók erre több időt! -Itachi ezzel befejezte a beszélgetést. Tsunade amint befejezte a beszédét mindenki ment a saját termébe.
Elérkezett az utolsó óra amin Itachi úgy érezte, hogy ideje lépni valamit. Deidara nagyon unta magát, unalmas óra volt. Játszott a tollával amit véletlenül leejtett és mikor lehajolt szerencsétlenségére Itachi is akkor hajolt le és összeütközött a fejük, ahogy lehajoltak a tolat is egyszerre fogták meg. Itachi rátette a kezét Deidara kezére és közben a száját épp hogy csak a szöszi szájához érintette. A szöszi erre a lépésére olyan piros lett, hogy még egy paradicsom is megirigyelné. Itachi elhajolt tőle pont akkor mikor kicsöngettek, és mosolyogva ment ki a teremből a többiekkel együtt. Deidara még egy ideig ott maradt csak előre nézett mint aki megfagyott volna, majd mire felfogta,hogy nincs a terembe senki összeszedte a cuccait és ö is ment haza. *Mi a fene volt ez ???? Áááá majdnem megcsókolt, na és kit érdekel, de akkor miért ver így a szívem?* - gondolkozott Deidara miközben hazafelé ment, nem lakót mesze a sulitól busszal csak 3 megálló.
- Oi dobe, ma nem akarsz nálunk aludni?? Úgy se kell holnapra tanulni legalább nem unatkozunk! -kérdezte mosolyogva Sasuke.
- De jó, persze! - mondta boldogan Naruto, de legbelül üvöltött. * Wáá most mit csináljak ha nála alszom az ágyában fogok,mert félek egyedül és ezt tudja ezért mondta hogy, "Ha akarok nyugodtak aludhatok vele hisz mind ketten fiúk vagyunk" dattebayo.* Naruto haza ment, bepakolta a holnapi cuccát a táskájába, elköszönt Iruka-senseitől ő a nevelőapja és egyben az egyik tanára és ment is. Ruhát nem vitt, mert már annyiszor aludt náluk, hogy volt ott neki külön ruhája, fogkeféje és minden egyéb. Sasuke mosolyogva ment haza, akik ismerték és látták csodálkoztak, mert Sasuke nem éppen a jó kedvéről volt híres. *Ma nálam alszik, velem az ágyamban csak nehogy véletlenül álmomba leteperjem* - Közben perverz mosolyra húzta a száját, de figyelmeztette magát, hogy ez csak az ö fantáziájában van és erre kicsit elszomorodott, de legalább azzal lehet egész este akit szeret. Mikorra hazaért Itachi már otthon volt. - Szia nii-san - köszönt Sasuke.
- Szia, otouto.
- Ma itt alszik, Naruto.
- Ma is, ha nem tudnám, hogy a lányokat szereted félre érteném -mosolygott Itachi.
- Baka! - sziszegte mérgesen Sasuke.
- Nyugi bolond kisöcsém, nincs semmi bajom a melegekkel.
- Hn, csak nem te is az vagy? -kérdezte gúnyosan Sasuke. Erre Itachi olyan mérges lett, hogy majdnem neki ment Sasukének csak az ajtó kopogása állította meg.
|