Ha azt mondan�m, hogy van a vil�gon egy ember, akinek a mosoly�t�l is szimpl�n hal�lra r�m�lsz b�rmilyen napszakban, nem mondok sokat. Ha azt mondom, hogy van egy ember, aki iszony�an sz�p, m�gis h�v�sebb, mint egy j�gszobor, akkor sem lep�dik meg senki. De ha azt mondom, hogy a j�gszobor tekintete v�r�s cs�v�kat l�vell, �s b�rki, aki a szem�be n�z, az egy �letre megjegyzi azt a tekintetet, �s sosem tudja feledni a b�verej� szemp�rt, akkor m�r kicsit furcs�n n�zel r�m. Ha mindenhez, m�g azt is hozz�rakjuk, hogy ez az ember, imm�r t�bb sz�z �ve j�r, kel a f�ld�n, �s egy szemernyit sem v�ltozott, h�ly�nek n�zel. Pedig ez, az igazs�g.

Naruto, mint valami tolvajf�les�g, surrant be a "b�tyja" szob�j�ba. Tudta, hogy most ebben a szent pillanatban a m�sik m�g f�rdik, de besz�lni akart vele mindenk�pp, �s egyszer�en nem b�rt a fenek�n �lni. Fel, al� j�rk�lt a szob�ban, eg�szen addig, am�g megunta a ringlisp�lez�st, �s lerogyott az �gyra. Lehet, hogy ez most nagyon cs�ny�n fog hangzani, de sz�vesen r�rontott volna Deidar�ra, kir�ngatta volna �t a zuhany al�l, �s v�laszokat k�vetelt volna arra a sok, sok k�rd�sre, ami a fej�ben kavargott.
De erre az id�sebb sz�ke feltehet�leg nem reag�lna mindezekre kedves, meg�rt� "b�tyus" m�dj�ra, esetleg iszonyatosan f�lre�rten�. Egyik sem t�l j� az � szemsz�g�b�l n�zve.
 - H�t, te, Naruto?
Hallotta meg v�ratlanul Deidara hangj�t. �gy l�tszik t�ls�gosan elbambult, nem is hallotta, amikor a "b�tyja" kij�tt a f�rd�szob�j�b�l. Feln�zett, �s m�r �pp k�sz�lt volna v�laszolni, amikor felfogta, hogy a m�sikon csak egy t�r�lk�z� van, �s sem a dereka k�r�l, hanem a v�ll�n.
 - Mi a franc�rt m�szk�lsz meztelen�l?! - fakadt ki paradicsom v�r�s arccal.
Deidara felnevetett. Nem, egy�ltal�n nem volt zavarban.
 - Hidd el, ha tudtam volna, hogy itt vagy, nem �gy j�v�k ki. Sz�val, mit akarsz? - k�rdezte, karba font kezekkel. Nem mozdult el, �s nem indult el, hogy felvegyen b�rmilyen ruhadarabot is mag�ra.
 - �lt�zz m�r fel! - morogta Naruto, k�zben elfordult, �s ink�bb a falat b�multa. Hirtelen a s�t�tk�k tap�ta nagyon �rdekfesz�t� lett.
Alig egy perccel k�s�bb Deidara megsz�lalt:
 - Most m�r iden�zhetsz, fel�lt�ztem.
Ugyan, ez n�la annyit jelentett, hogy m�lt�ztatott mag�ra venni egy bokszert, meg egy vil�gosk�k inget - amit term�szetesen nem gombolt be, de a semmin�l, m�g ez is jobb. B�r ezzel az �ll�t�ssal, biztosan vannak p�ran, akik vit�ba sz�lln�nak.
 - Sz�val, mit szeretn�l? - �rdekl�d�tt, az id�sebb sz�ke, �s v�gighasalt a kanap�j�n.
Az � szob�ja volt az egyik legnagyobb mindk�z�l. Az �gy, kisebb focip�lya nagys�g�, �s Naruto mellett, sim�n elf�rhetett volna m�g rajta, Deidara, Ch�ta, Shikamaru �s Sumimasen, �s m�g akkor is k�nyelmesen fek�dtek volna el az alv�sra haszn�land� b�toron. A kanap�n k�v�l m�g ott volt k�t fotel is, na meg persze Deidara �r�asztala a hozz� tartoz� sz�kkel, egy hatalmas ruh�sszekr�ny, �jjeliszekr�ny, �s a f�rd�szob�ba vezet� ajt�.
 - Hm, besz�lgetni? - k�rdezte t�tov�n a fiatalabb sz�ke, �s pr�b�lta megfogalmazni a fje�ben kavarg� gondolatokat. Most hirtelen, m�r nem is tartotta olyan j� �tletnek ezt az eg�szet.
 - Erre m�r r�j�ttem. - legyintett Deidara - Sz�val, mi van veled? - k�rdezte �s �that� k�k szemeivel elkezdte f�rk�szni a zavartan �l� Naruto arc�t. - Megint Sasuk�val kapcsolatban van valami? - k�rdezte v�g�l, miut�n v�gighallgattak p�r percet, �s a m�sik nem volt hajland� megsz�lalni, csak a pulcsija sz�l�t babr�lni.
 - Igen. - motyogta Naruto, �s az arca pipacsv�r�s lett.
Nem mintha a "b�tyja" erre nem tudott volna tal�lgatni, hogy mi az, amit�l ilyen v�r�s, de az�rt meghallgatta volna Naruto verzi�j�t is. A m�sik viszont erre ism�t hallgat�sba mer�lt.
 - Naru-chan, most komolyan, ha nem k�rdezed, meg hangosan nem v�laszolok. Nem vagy a pszichol�gusod, hogy a fejedben turk�ljak. - s�hajtott, egy kis inger�lts�ggel a hangj�ban az id�sebbik.
Naruto elhat�rozta mag�t. V�gleg. Nyelt egy nagyot, miel�tt kinyitotta volna a sz�j�t. Nagyon, nagyon kellemetlen�l �rezte mag�t e miatt az eg�sz miatt.
 - A fi�k, hogy csin�lj�k... M�rmint, tudod, azt, sz�val, �rted... - hadarta, dadogva, tot�l v�r�sen. A v�g�re m�r teljesen elhalkult, �s az utols� k�t, h�rom sz�t, alig lehetett �rteni.
Deidara felvonta a szem�ld�k�t, majd elmosolyodott, fel�llt a kanap�r�l...
 - Nem k�rek demonstr�ci�t! - ny�sz�tett fel, eddig ismeretlen frekvenci�n a kisebbik sz�ke, �s erre a m�sik akaratlanul is kisebb r�h�g� g�rcs�t kapott.
Naruto csak zavartan pislogott, �s az arc�r�l sz�p lassan p�rolgott a piros sz�n, b�r nem t�nt el v�glegesen.
Deidara pedig csak nevetett. Ok�, ez most �gy �t�tt.
 - Biztos nem? - k�rdezte v�g�l egy kaj�n mosoly k�s�ret�ben.
Ez id�ig ismeretlen v�r�s �rnyalatot �lt�tt erre mag�ra Naruto.
 - Ez nem vicces! - fakadt ki v�g�l a kisebbik sz�szi, �s duzzogva felh�zta az orr�t.
 - T�nyleg nem az. - biccentette oldalra a fej�t, mosolyogva Deidara. - De att�l m�g l�tnod kellet volna az arcodat, hogy milyen k�pet v�gt�l.
Cs�nd teleped a szob�ra, az id�sebb sz�ke szint�n helyet foglalt az �gyon, b�r tartotta a tisztes t�vols�got. M�r csak az k�ne, hogy Naruto m�g ezen is elkezdjen probl�m�zni. Akkor hajnali 7-ig itt fognak �lni, � pedig ezt akarta a legkev�sb�. Sz�val, tulajdonk�pp, hogy fogalmazza meg a m�siknak, amire k�v�ncsi, an�lk�l, hogy Naruto sik�tozva elrohanna, el�julna, vagy ki tudja, mit csin�lna. Mag�ban felkuncogott. Ok�, az�rt azt se n�zte volna ki az "�csik�j�b�l", hogy ezt meg meri k�rdezni t�le.
Viszont, ez azt is jelenti, hogy a m�sik leveri �t gyorsas�gban. Erre most m�r hangosan is felkuncogott. Naru-chan gyorsabban megnyerte mag�nak a kisebbik Uchih�t, mint � Itachit, micsoda vil�gban �lnek m�r �k. B�r, k�t keze sem el�g, hogy megsz�molja az alkalmakat, amikor neki d�nthette volna az id�sebb Uchih�t a falnak, �s nyugodtan...
 - Min nevetsz m�r megint? - k�rdezte duzzogva Naruto.
Val�sz�n�leg azt hitte, hogy a b�tyja megint rajta nevet.
 - Gondolkozom Naru-chan, csak gondolkozom. Sz�val, pontosan mit is akarsz tudni?
Naruto arca, nem puszt�n, c�kla, vagy paradicsom v�r�s lett... El�gg� �gy n�zett ki mintha a test�b�l minden egyes csepp v�r, a fej�be sz�llt volna.
Ez Deidar�nak fel�rt egy v�lasszal. A m�sik mindent akar tudni.
 - Ok�, akkor, kezdj�k az elej�n... Pap�r, toll, ceruza, rad�r, hegyez�, van n�lad a jegyzetel�shez? - k�rdezte egy huncut mosoly k�s�ret�ben az id�sebb.
Naruto felmorrant, �s nem v�laszolt. �gy n�z ki, ha t�l sokat t�lt Sasuke t�rsas�g�ban, a v�g�n m�g felveszi a szok�sait!

Ki mondta, hogy az iskola egy unalmas int�zm�ny?! Deidara biztos nem! K�l�n�sen nem mostan�ban. F�l szemmel figyelhette, hogy mi a francot csin�l az � dr�ga, �s meglehet�sen dinka Naru-chanja, m�sik f�l szemmel, pedig azt, hogyan �rtja ki, v�logatott m�dszerekkel a tan�rok idegei Ch�ta. Igen, figyelhetett volna ezekre is. Kereshetett volna, egy �j j�t�kot is. V�g�l is, az igazi nagy ragadoz�k, nem csak egy ember k�r�l sompolyognak. De, nem volt hozz� kedve. A jelenlegi j�t�ka, t�lvonz� volt ahhoz, hogy megossza a figyelm�t b�rmi m�ssal.
Vall�s ismeretek.
Az utols� �r�juk. H�la, az Istennek! Hopp�, hiszen Isten nev�t sz�jra venni hi�ba ne lehet. De, ezzel is csak hi�ba vette a sz�j�ra...
Na, mindegy. Az �let bonyolult, �s nem egyszer�.
 - Mik a legf�bb isteni er�nyek? - k�rdezte s�hajtva Iruka. A k�rd�st, egyenesen Deidar�nak szegezte.
 - Hit, rem�ny, szeretet. - felelte reflexszer�en a sz�kes�g.
Csak �gy, egyszer�en. Fel sem kellett tennie a kez�t meg semmi. �gysem tudta a v�laszt senki m�s. Pedig azok a h�ly�k j�rtak hittanra, � meg nem.
Igen, Deidara �nnep�lyesen elmondhatta mag�r�l, hogy az alatt a sok, sok �v alatt, ami�ta a F�ld�n �l, nem volt templomban, nem j�rt hittan �r�kra, de m�g csak nem is gy�nt papnak. 
Az milyen vicces lenne, ha � egyszer gy�nna egy papnak. A b�neir�l... Hehe.
 - Helyes. Ki tudja, mit jelent az a sz�, hogy irgalmasnak lenni? - k�rdezte Iruka, most m�r az eg�sz oszt�lyt figyelve. - Hidan, v�laszoln�l a k�rd�sre?
Az ez�sthaj� sr�c homlok�t r�ncolva n�zett fel az asztala alatt n�zegetett... �js�gb�l. Nem akarom tudni milyen �js�gb�l.
Egy biztos. Nem vall�si t�m�j� volt...
 - �hm, megism�teln�? - k�rdezte zavartan pislogva Hidan.
 - Szerinted, mit jelent, az, hogy valaki irgalmas? - k�rdezte a t�le szok�sos, j�s�gos tan�t� b�csi hangj�n Iruka.
 - Faszom se tudja! K�rdezze a...
 - Rendben, akkor k�rlek Hidan, �rj nekem egy dolgozatot, az irgalmass�g <b> 7 </b> cselekedet�r�l.
 - A lelkiekr�l, vagy a fizikaiakr�l kell �rnia? - sz�lt k�zbe n�mileg unott hangon Deidara.
Milyen tan�r az, aki m�g pontosan meg sem fogalmazza, hogy mit kell �rnia a di�kj�nak, ha m�r b�ntet� feladatot ad? Ja, ezt h�vj�k sz�vat�snak?! Hm, elrontotta a m�k�t...
Enyh�n lebiggyesztett ajkakkal figyelte Iruka-senseit. A szeme sark�b�l �rz�kelte, hogy Itachi �t figyeli. M�r megint.
 - Legyen, az irgalmass�g <b>7</b> lelki cselekedete a t�ma. Addig is, am�g j�v� h�ten ilyenkor meghallgatjuk Hidan, bizony�ra zseni�lis dolgozat�t... - mintha egy kicsi g�ny k�lt�z�tt volna a tan�r �r hangj�ba, a mondat v�ge fel�. - Elmondan�d Deidara, mi az irgalmass�g <b>7</b> fizikai cselekedete?
 - 1. Az �hez�knek �telt adni. 2. A szomjaz�knak italt adni. 3. A szeg�nyeket ruh�zni... - �s ebben a pillanatban elakadt a hangja.

Nem az�rt, mert nem tudta a v�laszt pontosan a k�rd�sre, szinte minta di�k m�dj�ra. Olyan hirtelen csapott v�gig az eg�sz test�n az a k�l�n�s �rz�s. Itt van k�z�l�k, m�g valaki. Mind itt vannak v�gre. Meg�rkezett � is. �, akinek semmi sem szent, csak a p�nze. Mit sz�m�t az �let? � �r�kk� �l. Mindenki m�s d�g�lj�n meg. A p�nz �r�k. A p�nz maradhat.

Ahogy kil�pett az iskola kapuj�n, elmosolyodott. Ezek szerint, j�l �rz�kelte a dolgokat. Ott, t�masztotta a falat, maga a  <b>kapzsis�g</b>, az eredeti, az egyetlen. Feltehet�leg nem tapsra v�r, f�leg, mert er�sen felkapta a fej�t, amikor kil�pett a kapun. Ejnye, h�t ennyire nem jegyezte meg, az elm�lt �vek alatt, hogy az embereknek nem szabad felfedni�k a kil�t�ket?! A t�bbiek, Ch�t�t kiv�ve am�gy sem szoktak vele besz�lni. �s ezt Deidara is al� �rta. A m�sik nem volt egy k�nny� eset. Melyik�k az?
Am�gy is, mi volt a legut�bbi �lneve... Hm, Kakuzu. Igen, ez volt az.
 - Hell� - k�sz�nt oda k�nnyed�n a m�siknak, �s mag�ban meg�llap�totta, hogy m�g mindig Kakuzu szakad el legnehezebben az igazi �nmag�t�l. A b�tyja ut�n.
A b�re ugyanolyan s�t�t volt, csak nem voltak ott azok a bizonyos hegek. A szeme feh�rje, t�nyleg feh�r volt, de a szemei vil�g�t�an z�ldek, �s a pupill�ja is furcs�nak, nem oda val�nak t�nt. Am�gy meg a lehet� legegyszer�bb, h�tk�znapi viseletet hordta, amivel b�rhov� beilleszkedhetett. B�rdzseki, farmer, sportcip�.
Kicsit, tal�n t�l �tlagos is ahhoz, aki.
 - Hell�, Deidara. - felelte erre a m�sik nyugodtan.
Ebben a pillanatban l�pett ki Ch�ta, �s Naruto is. M�g�tt�k ott j�tt Itachi, band�stul.
De a sz�kes�g ezzel t�r�d�tt a legkev�sb�. Ha tudja mostani �lnev�t, akkor az azt jelenti, hogy besz�lnie kellett �vele...
 - Mi j�ratban errefel�? �sszeomlott az Amerikai Bankrendszer? - �rdekl�d�tt Deidara n�mi g�nnyal a hangj�ban.
Kakuzu rosszall�an felmorrant.
Sosem tudta megmondani, hogy m�g mi�rt nem csin�lt p�nzt a titokb�l, amit megtudott v�letlen�l. Na, j�. Tudta. Nem akar az � vacsor�ja lenni.
 - �zenetet hozok... - morogta cs�ndesen.
 - N�, m�g egy seggfej �rkezett? - sz�lalt meg v�ratlanul mellett�k, egy roppantul irrit�l� hang, ami term�szetesen Hidanhoz tartozott.
Kakuzu nem csin�lt semmit.
Kakuzu Isten bizony nem csin�lt semmit, azon t�l, hogy oda fordult az ez�st haj� fi� fel�, �s v�gigm�rte.
Tet�t�l, talpig.
Hidan el�sz�r csak nyelt egy hatalmasat, majd azon kaphatta mag�t, hogy egyre zavartabb a m�sik �that�, z�ldes tekintet�t�l...
 - Hidan, elpirult�l. - susogta gonoszk�s mosollyal a sz�ja sz�l�n Deidara, majd ism�t Kakuzu fel� ford�totta a figyelm�t.
A m�sik �zenetet hozott neki. Egyetlen egy valakit�l hozhatott, pont � �zenetet.
Hiszen Kakuzu az, akit semmilyen szem�lyes indok nem vez�nyel. � egyszer�en csak, megvesztegethet�.
 - Mi az �zenet? - k�rdezte a sz�ke olyan hangon, mintha minden teljesen rendben lenne. Pedig nem volt semmi sem rendben. Izgatott volt.
 - Tal�lkozni akar veled...

 Aijoku kicsit esetlen�l �llt a b�tyja el�tt. Majd 150 �vvel ezel�tt tal�lkoztak egym�ssal utolj�ra. 150 �v hossz� id�, m�g a sz�mukra is. Most pedig itt van. Egy olyan helyen tal�lkoztak, 
ahol sosem tudta volna elk�pzelni a b�tyj�t, �s olyan m�don, ahogy szint�n nem tudta volna elk�pzelni a dolgokat.
� egyszer�en csak be akart t�rni egy k�zeli kocsm�ba kiengedni a k�zt. Na, �s kit l�t a pultn�l? Akogar�t. A b�tyj�t. A testv�r�t.
Ahogyan �pp padl�ig issza mag�t. Vagy valami eg�szen hasonl�t m�vel. R�ad�sul semmilyen m�don nem �lc�zza mag�t, nem v�ltoztatott sem az arckifejez�s�n, de m�g a tekintet�n sem. 
Ugyanaz a v�r�s szemp�r m�ri v�gig a hozz�d�rg�l�z� l�nyokat, esetenk�nt fi�kat, mint ami m�r t�bb ezer �ve figyeli az emberis�get, �s azoknak milli�nyi h�lyes�g�t.
�s abban a pillanatban a m�sik is meg�rezte az � jelenl�t�t. Persze nem tudhatta biztosan, hogy � az. Csak meg�rz�sb�l.
A mostani �lc�j�hoz, gy�ny�r� csokol�d�barna szemek, �s aranybarna haj tartozott. Valamint olyan visszah�z�d� viselked�s, ami egy�ltal�n nem r� vallott.
De � m�g ezzel is tudott h�d�tani.
Akogare k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t, majd elmosolyodott. Intett neki, hogy menjen k�zelebb...

Aijoku nem tudott visszafojtani egy apr� kis mosolyt, amikor bel�ptek a b�tyja jelenlegi lakhely�re. �ri k�rny�k, eleg�ns berendez�s. H�v�s sz�nek. Ez m�r ink�bb Akogare vil�g�nak tetszett, mint az a kis f�st�s kocsma.
 - Mi j�ratban itt, errefel�? - k�rdezte nyugodt, h�v�s hangon Akogare miut�n helyet foglaltak. - Aprop�, nem t�rn�l vissza, csak a kedvem�rt az eredeti alakodhoz: azt valahogy, jobban kedvelem.
Aijoku arc�ra huncut kis mosoly k�lt�z�tt, majd egy pillanat m�lva ott �llt a d�mon alakj�ban. �js�t�t tincsei v�gigk�gy�ztak a v�ll�n, a b�re pedig feh�r lett, feh�rebb, mint a frissen hullott h�. A szemei pedig csillog�, szikr�z� k�kek lettek.
Akogare feln�zett �s � is elmosolyodott, ami n�la egy igen ritka dolog volt. Eddig egyed�l, �s kiz�r�lag az �ccse l�tta �t mosolyogni.
 - Csak errefel� sodort a sz�l. Nem is tudtam, hogy itt vagy. Am�gy, mi a mostani �lneved? Vagy, sz�l�tsalak a r�gin? Madar�nak?
Neh�z lenne elmagyar�zni, hogy t�rt�nt. Abban biztos volt, hogy az egyik pillanatban m�g csillog� szemekkel n�zte a b�tyja fels�test�t. Elv�gre, gy�ny�r� volt.
A k�vetkez� pillanatban meg... Igen, tal�n k�r volt elfelejtkeznie arr�l a t�nyr�l, hogy ha akarj�k, hallj�k egym�s gondolatait, �s �rzik a m�sik �rz�seit.
Kint vill�mlott, �s megd�rrent az �g. � pedig ny�gve k�zelebb h�zta mag�hoz a b�tyj�t. Akogare cs�kja finomabb volt, az �sszes eddigi cs�kn�l amit, adott, vagy kapott �let�ben. Pedig abb�l sem volt kev�s. Egyszer�en csak az a cs�k, t�k�letes volt. Az ujjai belet�rtak a m�sik k�cos, selymes tincsei k�z�.

Oh, igen, �gy is lehet �rtelmezni a testv�ri szeretetet.

Kint iszonyatos erej� vihar tombolt, csak �gy d�h�ngtek az elemek, de bent a szob�ban a t�z meleg f�nye mellett m�g jobban forrtak az indulatok. Test fesz�lt testnek, izmok, izmoknak, egy vad, mindent els�pr� cs�kban. Nem volt benne semmi l�gys�g, semmi puhas�g. Nem egy szerelmes, romantikus cs�k volt, �s nem is egy bocs�natk�r� simogat� puszika. Igazi vad�llatias marcangol�s. Tele indulatokkal, v�gyakkal, �s szenved�llyel.
Mindketten egyszerre ny�gtek fel, �s tolt�k el a m�sikat egy kortynyi leveg��rt. M�g ebben is megvolt k�z�tt�k az �sszhang, mint annyi minden m�sban. Az egyik�k csendesen pihegett, kisim�tott a szeme el�l p�r izzadt hajtincset, a m�sik csak g�nyosan mosolygott, �s gy�ny�rk�d�tt.
Mintegy l�thatatlan jelre, ism�t egym�s fel� lend�ltek, hogy ajkaik tal�lkozzanak egy �jabb v�rt�l f�szeres, �rzelmekt�l f�t�tt cs�kban. Halkan morogtak, a kezeik v�ndor�tra indultak a m�sik test�n, darabos, durva simogat�s volt ez, n�ha bele martak a m�sik b�r�be, karmol�sokat, v�ral�fut�sokat okozva a m�siknak, �s ez sem sz�m�tott ebben a pillanatban. Semmi sem sz�m�tott, csak �k ketten.
 - Akogare - susogta a fiatalabb.
 - Mi az �cs�m? - kuncogott fel halkan a m�sik.
A v�lasz egy �jabb cs�k volt. De ez m�r egyik�knek sem volt el�g. Akogare kezei lecs�sztak a testv�re h�t�r�l, annak fenek�re, �s durv�n belemarkolt.
 - Ugye tudod, hogy ellenem nem nyerhetsz? - k�rdezte s�gva, majd v�gignyalt a m�sik f�lkagyl�ja ment�n.
 - Tudom... B�ty�m. - pihegte a kisebb.
 - Gy�ny�r� vagy ilyenkor. - nevetett fel a m�sik, �s k�zelebb r�ntotta mag�hoz.
V�gigj�rtatta a tekintet�t a t�k�letes arc�len, a hib�tlan b�r�n, a v�r�sre duzzadt enyh�n v�res ajkakon, a pimasz, form�s orron, �s azokon a szemeken. Amik pontosan az ellent�tei voltak az �v�nek. Mag�ban, tal�n egy kicsit sajn�lta is, hogy az �ccse reggel m�r nem lesz ugyanaz.
Mert ez, az � kettej�k titka. Nem csak a mai �jszaka, valami ann�l sokkal fontosabb.
B�r, val�sz�n�leg, ennek az alkalomnak is meglesz az �ra.
Csendesen felnevetett.
 - Mi olyan vicces, b�ty�m?
 - Sz�nalmasan aranyos arcot tudsz v�gni ha akarsz.
Erre a kisebbik finoman el�re billentette a cs�p�j�t, majd lassan elkezdett vele k�r�zni... Azt�n hirtelen durv�n el�rel�kte mag�t.
Az id�sebbik felny�g�tt.
 - �s ugyanilyen vad is vagy.
 - Hm, ne mond, hogy nem tetszik neked...
H�tr�lt egy p�r l�p�st, p�r erotikus, k�nz�an izgat� mozdulat k�s�ret�ben megszabadult a nadr�gj�t�l, majd visszat�ncolt a b�tyj�hoz.
 - Mert nekem tetszik, �s nem fogunk ennyin�l meg�llni!

T�nyleg nem �lltak meg ennyin�l. R�ad�sul m�g akkor sem j�zanodott ki egyik�k sem, amikor Akogare, nem t�l szel�den behatolt Aijokuba. S�t! Akkor ragadta el �ket mag�val igaz�n a szenved�ly. �szt�n�sen mozogtak, harapt�k a m�sik ajk�t, h�zt�k egym�st k�zelebb, m�g k�zelebb, szorosabban, m�lyebben, gyorsabban, m�g gyorsabban!

Deidara felpillantott a mereng�s�b�l. Sz�val a b�tyja tal�lkozni akar vele. �rdekes fejlem�ny. M�r �pp v�laszol�sra nyitott a sz�j�t, hogy mondjon valamit Kakuzunak, amikor, a fiatalabbik sz�szi k�zbev�gott. A sz�kes�g mag�ban meg�llap�totta, hogy �szre sem vette, mikor j�tt oda hozz�juk Ch�ta, Shikamaru �s Naruto.
Mindesetre most figyelnek, m�ghozz� er�sen.
A k�zelben meg ott �llt m�g mindig Itachi a t�bbiekkel egy�tt. Az ajt�n pont most l�pett ki Sasuke...
 - Ugye nem m�sz el? - k�rdezte aggodalmas hangon Naruto.
Csak rem�nykedni tudott abban, hogy a v�lasz: "Nem", lesz, de ebb�l is l�tszott, hogy nem ismerte m�g el�gg� a "b�tyj�t".
 - Mi�rt ne menn�k el? - k�rdezte Deidara, �s a hangj�b�l ez alkalommal elt�nt minden melegs�g. A leveg� leh�lt k�r�l�tt�k.
 - Nem teheted! - fakadt ki Naruto. - � gonosz!
Erre a m�sik felkuncogott, v�rfagyaszt� kuncog�s volt, olyan, amit�l tal�n a f�ld m�ly�nek legmocskosabb d�monai is megijedtek volna. Nemhogy a k�r�l�tt�k �ll� emberek.
 - Oh, igen. Nagyon gonosz. - azzal k�zel hajolt Narutohoz, eg�szen k�zel. Az ajkaik m�r szinte �ssze�rtek. - De akkor melyik�nk a j�? Mi sosem lehet�nk j�k Naru-chan...
 - Nee-san - ny�sz�r�gte erre a fiatalabbik.
A t�bbiek nem mozdultak, nem mertek mozdulni.
 - Nem vagyok a b�ty�d. - felelte egyszer�en Deidara.
De azzal a hangs�llyal, embereket, �lmokat, v�gyakat... Mindent �ssze lehetett t�rni.
 - Nem mehetsz el hozz�! - jelentette ki hat�rozottan Naruto, a szemeiben k�nnyek gy�ltek.
F�lt, �s remegett. De bel�l m�r r�g elhat�rozta mag�t. Nem engedheti, hogy � valami olyat mondjon Deidar�nak, amit�l ink�bb vele tart.
Amit�l az ellens�g�k lesz. Az nem lenne j�. Az nagyon nem lenne j�.
 - �s ki �ll�t meg, te? - k�rdezte g�nyosan az id�sebb sz�ke.
Deidara kis�p�rt p�r tincset a szeme el�l. Nem akarta b�ntani Narutot. De ha a k�ly�k az �tj�ban lesz, od�bb fogja �ll�tani.
Megfordult, �s elindult a motorja fel�. K�zben odadobott Kakuzunak egy t�zest. V�g�l is, a j� munkaer� sokat �r.
Naruto olyan hirtelen jelent meg el�tte, hogy egy eg�szen apr� m�sodpercig m�g meg is lep�d�tt.
A k�r�l�tt�k �sszegy�lt embert�meg egyszerre h�rrent fel.
 - �llj f�lre az �tb�l. - mondta szel�den az id�sebbik.
 - Nem! - jelentette ki hat�rozottan Naruto, �s kitartotta a kezeit oldalra.
El�llta a motorhoz vezet� �sv�nyt.
Ebben a pillanatban megd�rrent az �g. T�bben felkapt�k a fej�ket, �s visszafojtott l�legzettel n�zt�k, ahogy �js�t�t felh�k gy�lekeznek. Hatalmas sz�lroham s�p�rt v�gig az udvaron.
 - Menj od�bb. - ism�telte Deidara, m�g mindig szel�d hangon.
Naruto csak felszegte a fej�t, �s tagad�n megr�zta a fej�t, megsz�lalni m�r nem sz�lalt meg.
K�zben befutott egy aut�. Amib�l szem�lyesen Uchiha Fugaku sz�llt ki. Bizony�ra valami est�lyre, vagy partira, vagy hasonl�ra akarta vinni az � dr�ga fiacsk�it.
De amint megl�tta a groteszk k�rt, �s ahogy feln�zett az �gboltra...
�jabb menyd�rg�s, ez alkalommal er�sebben, mint az el�z� alkalommal. B�rmilyen meglep�, a leveg� nem h�lt tov�bb. S�t! Egyre melegebb lett. Term�szetellenesen meleg...
Naruto megremegett.
Sasuke felszisszent. Mit m�vel az � dob�ja?!
 - Utolj�ra mondom, menj od�bb - sziszegte Deidara. - Ijoku. - az utols� sz�t m�r csak Naruto hallotta, �s a hozz�juk hasonl�ak.
Ch�ta �s Shikamaru egyk�nt szisszent fel. M�g Kakuzu is �sszer�ndult. Az a hang, kifejezetten fenyeget� volt.
De a fiatalabbik sz�ke nem mozdult. Reszketett. De nem mozdult, �s nem �llt f�lre az �tb�l.

Egy villan�snyi pillanat volt. Egyszerre csak el�relend�lt az id�sebb sz�ke, �s a k�vetkez� pillanatban Naruto m�r ott fek�dt Ch�ta l�bain�l. A l�ny ijedten hajolt le hozz�.
Deidara pedig elindult. Senki sem �llt az �tj�ba, az ember t�meg kett�v�lt el�tte.
Amikor a fi� tekintete tal�lkozott Fugaku�val, gonosz mosoly szaladt az ajkaira. Biztos volt benne, hogy a f�rfi r�j�tt, hogy kik is �k val�j�ban. Nem �rdekelte.
Abban a pillanatban, amikor oda�rt a motorj�hoz, kit�rt a vihar, iszonyatos er�vel.

Shikamaru unottan ny�lt a mobilja ut�n, mik�zben az emberek vis�tva futottak, �s kerestek mened�ket. Ok�, kiv�ve Itachit, aki odak�v�lt a betonba, �s dermedten figyelte, ahogy Deidara �letvesz�lyes sebess�ggel sz�guldozik el, �s Sasuke, aki odarohant Narutohoz.
Gyorsh�v� gomb: 5. Sumimasent h�vta.
 - Huston, van egy kis probl�m�nk. �gy h�vj�k, hogy Akogare.
�s megdermedt a leveg�. Sasuke meglepetten kapta fel a fej�t, Itachi szint�n.
Fugaku arca pedig maszkszer�v� dermedt. Igen, pontosan ett�l tartott. Itt vannak