<i> „Az �n b�n�m. M�r tudom mi volt az, az �rz�s, akkor, amikor r�d n�ztem, r�m mosolyogt�l, �s nem kegyelmezt�l, magaddal r�ntott�l, el�tkozt�l. Soha t�bb� nem foglak elfelejteni. �r�kk� a te b�n�dnek, neked akarok �lni, a felszentelt papn�d akarok lenni, l�baidn�l heverni, t�ged n�zni, �s csak csod�lni. Oh, te vagy az �n b�n�m!” </i>

Milyen lehet, az, az ember... Milyen?! Mindenk�ppen k�l�nleges. K�l�nlegesnek kell lennie. Egy �tlagos ember nem vonzan� az � tekintet�t. � csak �gy �tsiklik a sz�m�ra l�nyegtelen dolgok felett. De, hogyan kell kin�znie? Mit kell mondania? Milyen els� benyom�st kell tennie? Hogyan kell �lt�znie? Egy�ltal�n, hogyan n�z ki, valaki, aki k�pes... Term�szetesen, az is lehet, hogy nincs benne semmi �rdekes! Semmi k�l�nleges! Csak �gy, valaki. Egy, senki.  Nem, ez m�gsem lehet. Biztosan k�l�nleges.
Annak, akibe maga a <b>harag</b> szeret bele, k�l�nlegesnek kell lennie.

<b> Valamikor, r�ges r�gen, m�g a vil�gok kezdet�n, Isten megteremtette a b�n�ket, megteremtette a szenved�st, �s a f�jdalmat. J�tt a k�s�rt�s, az �rul�s. De ezek k�z�l csak heten emelkedtek ki k�l�n�sk�ppen. �k voltak a tiszta v�gyak. Akik csak k�nz� szenved�lyek, amiket le lehet gy�zni. Amiket le kell gy�zni! Ha nem akarsz, nem esel a csapd�jukba, de olyan k�nny� elcs�bulni. K�z�l�k is els�nek megsz�letett a <u>harag</u>. Alig h�rom m�sodperc telt el �gy, hogy csak a <u>harag</u> l�tezett, �s Isten megl�thatta, hogy ez �gy nem lesz j�. Abban a pillanatban, egy eg�sz vil�g, ember �s �llat vil�ga ugrott egym�s tork�nak v�lt, vagy val�s s�relmek�rt. M�r, m�r, olyan �rz�se lehetett mindenkinek, hogy itt a vil�gok v�ge. L�ngokba borultak a m�g nem is l�tez� v�rosok, mez�k, de m�g a tengerek is.
�s akkor, h�rom m�sodperc ut�n, megsz�letett egy m�sik fajta v�gy. � is l�nglelk� volt, ak�rcsak a b�tyja, de � a l�ngok egy m�sik fajt�j�t k�pviselte. � volt a <u>bujas�g</u>, � maga volt a szenved�ly, a forr�n bizserg� v�r, az, az �rz�s, amit ha megtapasztalsz, ler�nt r�lad minden maszkot. Aki ezt �rzi, az nem tudja mag�t megj�tszani. � lett az a v�gy, akinek a b�n�be a legt�bben estek, �s esnek bele a mai napig. A leggy�ny�r�bb b�n mindk�z�l.
S a <u>harag</u> �s a <u>bujas�g</u> �sszetartozott. Mert ha nem lenne az egyik, csak a m�sik, az egyens�ly t�k�letesen felborulna. L�tt�k a m�sik lelk�nek sz�let�s�t, �s nagyon hasonl�ak lettek. Egy f�l, �s egy eg�sz napot t�lt�ttek el �gy, hogy csak �k voltak ketten a b�n�k k�z�l. Tal�n, ez most nem jelent semmit. De a vil�gok kezdet�n, ez egy nagyon, nagyon hossz� id� volt.
Hallottak a m�sik ki nem mondott gondolatait, meg�rezt�k a m�sik �rz�seit.
Azt�n elj�tt a harmadik nap.
Isten pedig r�j�tt, hogy a t�bbi b�n f�lt�keny lesz az � k�l�nleges k�tel�k�kre, vagy arra, hogy milyen a kettej�k kapcsolata.
�gy a <u>bujas�g</u> l�v�n, hogy � volt a fiatalabb, �j alakot kapott, �s Isten megtiltotta nekik, hogy b�rkinek is besz�ljenek a kettej�k viszony�r�l.
Ez�rt �l a legend�kban a mai napig �gy: "7 nap, 7 b�n. Mindegyik nap megsz�letett egy b�n."
De az igazs�g... Az igazs�g az m�s. Az igazs�got, imm�r t�bb sz�z �ve nem ismerik. Tal�n soha nem is fogj�k megismerni. Ez egy titok. Egy titok, ami t�nkre teheti az embereket. Hogy a d�h, �s a szenved�ly, ilyen hasonl�ak legyenek?! Hogy igaza legyen a nagyokosoknak, �s szerelmet �s a gy�l�letet, csak egy hajsz�l v�lasztja el?!
Pontosabban, nem is egy hajsz�l. H�rom teljes m�sodperc. </b>

Deidara az utols� kanyart olyan �lesen vette be, hogy f�l� volt, felborul. H�la Istennek, ez nem t�rt�nt meg. M�r csak egy motoros baleset hi�nyzott volna, mint a nap megkoron�z�sa. A katasztr�f�k napj�nak legt�k�letesebb befejez�se. Miut�n meg�llt, p�r m�sodpercig nem n�zett fel, �s nem sz�llt le a motorr�l sem. Csak n�zett maga el�. Sz�ke tincsei teljesen eltakart�k az arc�t, amin apr� k�nnycseppek sz�guldoztak v�gig, versenyt futva egym�ssal. K�k szemei a szok�sosn�l is jobban csillogtak.
V�gtelen�l szomor� volt. Nem akarta b�ntani Narutot. T�nyleg nem. Kedvelte azt a h�lye k�lyk�t, olyan m�don, ahogyan eddig senkit. Tal�n, ezt legink�bb ahhoz a fajta, ragaszkod�shoz tudta volna hasonl�tani, amit a b�tyja ir�nt �rzett.
Hirtelen has�tott bel� a felismer�s, hogy sajn�lja, ami�rt leszidta Narutot, mert a b�tyj�nak sz�l�totta.
Egy er�s kar �tkarolta a derek�t, egy m�sik pedig bec�z�leg elkezdte simogatni a h�t�t, �s a selymes sz�ke tincseket.
Deidara belesimult az �lel�sbe.
A m�sik nem mondott neki nyugtat� szavakat, �s nem pr�b�lta vigasztalni. Egyszer�en csak �rezte, hogy a b�tyja egy�tt �rez vele.
 - Nem akartam b�ntani. - mondta ki v�g�l hangosan a gondolatait.
Egy icike-picike s�ly t�vozott a mellkas�r�l. De t�nyleg csak egy nagyon pici.
 - H�t persze, hogy nem akartad. - susogta halk, j�ghideg hangj�n a m�sik.
A sz�ke halkan ny�sz�rg�tt, �s elengedte az �lc�j�t. Ism�t fekete volt a haja, �s m�rv�nyos a b�re. M�r nem s�rt.
 - K�sz�n�m nee-san. - suttogta cs�ndesen.
 - Semmis�g otouto. - felelte a m�sik. A hangj�n lehetett �rz�kelni, hogy val�sz�n�leg mosolyog.
Imm�r Aiyokuk�nt odafordult a b�tyja fel�. Aki pontosan �gy n�zett ki, mint b�rmikor m�skor, amikor l�tta. Sosem v�ltozott. Tal�n v�ltozott a ruh�ja, v�ltozott, ahogyan �lt�zk�d�tt, de semmi m�s. Mosolyogva s�p�rt ki p�r �js�t�t tincset Akogare arca el�l.
 - Mi�rt akart�l velem besz�lni? - k�rdezte l�gyan, k�zben megfordult a motor nyerg�ben. Most pontosan szemben �ltek egym�ssal.
 - H�t, nem az�rt, hogy padl�ra k�ld a t�bbieket. - felelte gonoszk�s hangon Akogare.
A fej�k f�l�tt hatalmas, p�kh�l� szer� vill�m jelent meg, a mennyd�rg�s els�pr� robajk�nt csapott le, �s s�p�rt v�gig az eg�sz v�roson.
Egyszerre villant be mindkettej�k esz�be.
 ~ Pont ilyen vihar volt akkor is! ~

<b> A vihar jobban tombolt, mint eddig b�rmikor. Ketten �lltak a hegyen, mind a kett�j�k�n er�sen megt�p�zott fekete k�peny, �s a kornak megfelel� �lt�zet. S�hajtva n�ztek k�rbe az alattuk elter�l� apr� kis falucsk�n. Nem egy h�tk�znapi helynek l�tszott. Lassan ereszkedtek al� a hegyr�l, egy sz�t sem sz�lva egym�shoz. P�nz volt n�luk. A p�nz nem volt akad�ly. Fegyver is volt n�luk, b�r azt nem akart�k haszn�lni, ha nem sz�ks�ges. Bejelentkeztek a fogad�ba, �s szob�t k�rtek.
Amikor a fogad�s megk�rdezte a nev�ket, egy pillanatig nem v�laszoltak, v�g�l az egyik�k mondott k�t nevet. Uchiha Madra, �s Uchiha Aishiteru.

�s most, ebben a pillanatban, m�g sem az � nev�k, az, ami sz�m�t. Egy n�luk, l�tsz�lag sokkal jelent�ktelenebb le�nyz� az, aki az igazi f�h�se mindennek. Az � neve pedig, Hyuuga Jamaneko. Egy bolond, egy �lmodoz�, egy igazi angyal! Valaki, aki, ha nem ide sz�letett volna, m�r r�ges, r�gen, h�res, h�rhedt lett volna, az eg�sz vil�gban. Sz�p volt. Nem puszt�n sz�p, mint az a h�tk�znapi kis sz�cska, amivel mostan�ban l�pten, nyomon dob�l�dzik az ember. Gy�ny�r� volt! A gy�ny�r�s�g legteljesebb, legcsod�latosabb �rtelm�ben. Cs�b�t� volt, �s boh�k�s, �s m�gsem, m�gsem �rdekelte �t senki, �s semmi. Eg�szen addig az apr�cska kis v�gzetes pillanatig, amikor nem j�tt szembe vele k�t s�t�t alak az utc�n. M�r hallott r�luk. Vend�gek, akik �tutaz�ban vannak.
Az egyik�k nevetett. Az a nevet�s k�l�n�s, �rz�kborzol� volt. Valahol m�lyen a mellkas�ban sz�letett meg, v�gighaladt az eg�sz tork�n, �s v�g�l kibuggyant az ajkain. �ce�n m�lys�g�, m�gis vid�m, k�nnyed nevet�s. Olyan �rz�se t�mad az embernek, mintha csak azt ki�ltan� k�zz� a f�rfi, hogy az �let mesesz�p, �lvezetekkel teli csod�latos �lm�ny.
Valami�rt, a tekintete, m�gsem �t tal�lta meg. Ha nem a mellette l�pdel�, �s j�val komorabb f�rfit.
Egyetlen egy pillanat volt. Egyetlen apr�cska kis pillanat volt, ami elind�totta a katasztr�fa sorozatot. Hyugga Jamaneko nem tett se t�bbet, se kevesebbet, csak belen�zett a f�rfi, v�rn�l is v�r�sebb, fagyos tekintet�be. </b>

Uchiha Fugaku, nem k�z�ns�ges m�don volt zaklatott, ideges, vagy m�rges. Nem is d�h�s volt, vagy haragos, pedig az a csal�d m�ltj�t tekintve, igaz�n nem lett volna meglep�. Bel�l, legm�lyen a mellkas�ban, izz� fekete l�ngok par�zslottak, f�t�tt�k �t bel�lr�l. Tehetetlen volt, �s m�gsem. Tudta mi az igazs�g, �s m�gsem. Olyan �rz�s volt ez, ami a legszel�debb embereket is k�pes �r�lt�, �rj�ng�v� tenni.
Fugaku tudta. Tudta imm�r, hogy mi folyik k�r�l�tte, �s m�gsem lehetett benne eg�szen biztos. �vek �ta sz�mon tartott�k a t�bbi �reggel, hogy kik azok, akiknek lehet valami k�ze a b�n�kh�z. De nem, �s nem vette �szre, t�bbek k�z�tt a fiai tekintet�ben is a v�ltoz�st. Ami, most m�r olyan egy�rtelm� volt, �s annyira nyilv�nval�.
Amikor feln�zett a gondolataib�l, vil�gosan l�thatta, hogy a kisebbik fia, egyr�szt meglep�d�tt t�bbek k�z�tt val�sz�n�leg az � viselked�s�n, valamint agg�dik.
Itachi... Itachi meg egy teljesen k�l�n t�ma volt. Az � tekintete a t�volba r�vedt, �s egy�rtelm�en m�shol j�rt szellemileg.
 - El kell nektek mondanom valamit. - jelentette ki halkan, iszonyatosan halkan Fugaku.

Sasuke imm�r m�lys�gesen m�ly d�bbenettel az arc�n figyelte az apj�t. A hangja olyan v�szesen komoly, �s fenyeget� volt, mint m�g soha, �s az eg�sz l�ny�b�l sug�rzott valami s�t�t ragyog�s. Ijeszt� volt. A legteljesebb m�rt�kben. A kisebbik Uchiha fi� ebben a pillanatban �gy �rezte, ink�bb nem akarja megtudni azt, amit az apja akar mondani. F�leg azok ut�n, ami Naruto... Erre nem szabad gondolnia!
Naruto j�l van. Sz�pen megbesz�lik a b�tyj�val, vagy ki�vel a dolgokat, helyre �ll a b�ke, �s holnap m�r minden ugyan olyan lesz.
Sasuke szeretett volna megkapaszkodni ebben az utols� kis rem�ny szikr�ban. Nagyon szeretett volna hinni benne. De m�lyen, a cinikus �nje, aki �vek �ta uralta �t, addig, am�g nem tal�lkozott a sz�k�vel, j�l hallhat�an mondogatta: "Most m�r semmi sem lesz ugyan olyan, mint r�gebben!"
 - El kell mondanom nektek az igazs�got, a csal�dunkr�l.
�gy kapta fel a fej�t, ahogy egy Uchih�hoz sosem lenne m�lt�. Az apja, val�ban azt mondta, hogy... Az igazs�got, a csal�djukr�l?! Mi a franc folyik itt?!

Itachi kifejez�stelen tekintettel n�zett fel az apj�ra. Mag�ban kig�nyolta a szavakat. �si titok... Biztos ott rohad p�r hulla a pinc�j�kben. Viszont, az el�gg� furcsa, hogy pont most akarja vel�k k�z�lni, most, amikor...
Sejtelme sem volt, hogy mint veszhetett �ssze Deidara, �s a m�sik sz�szi. Viszont ami l�tott, az t�bb mint h�tborzongat� volt. M�r r�gebben is tapasztalta, hogy a sz�kes�gnek vannak �rdekes megmozdul�sai. Ezek k�z�l csak egyik volt a kir�ndul�sn�l a konyh�ban v�gzett "b�v�szked�se", egyszer itt, egyszer ott. De a testnevel�s �r�kon is. A mozg�sa, a gyorsas�ga, az ereje. Ezek mind, mind, olyan dolgok voltak, amik nem egy �tlagos embert jellemeztek. De Deidara m�g az �tlagon fel�liek k�z�l is kit�nt.
Legsz�vesebben le�t�tte volna mag�t ez�rt a gondolat�rt, de Deidara t�k�letesnek t�nt. J� a sportokban, a matek �s az irodalom sem okoz neki gondot, a t�rt�nelmet k�v�lr�l f�jja, �s mindent tud a k�mi�r�l, fizik�r�l. A rajzai t�bb mint �leth�ek, lem�sznak a lapr�l �s...
Hirtelen a felismer�s szikr�ja csillant a szemeiben.
A tekintete akaratlanul is az apja feje f�l�tt f�gg� festm�nyre v�ndorolt.
Az, az arc. Az a tekintet, azok a von�sok...
Pont �gy n�zett ki, mint a v�zlatf�zetben l�v� f�rfi!
Sebesen elkezdett pislogni. Szerette volna hinni, hogy bek�pzeli mag�nak, de az ilyen m�rt�k� hasonl�s�got m�r nem lehetett letagadni!
Mi�rt, pontosabban, hogyan volt k�pes Deidara lerajzolni ilyen pontoss�ggal az egyik �s�ket, Uchiha Aishiterut?!

Akogare komoly tekintettel meredt az �ccs�re, aki szemmel l�that�lag, m�g mindig alig tudta feldolgozni a mondand�j�nak a s�lyoss�g�t. Egyszer�en a kisebbik k�ptelen volt elhinni azt, amit mondott. Ez pedig d�h�tette �t! Nem volt semmi oka, hogy hazudjon az �ccs�nek, f�leg az�rt, mert nem is lenne r� k�pes. Sz�nd�kosan figyelt arra, hogy a m�sik pontosan �rezze, amit �. �s m�gis, m�g mindig hitetlen az, az l�k�tt k�ly�k!
� nem lenne az. Igaz, � teljesen m�s, mint az, az butus �ccse. � el tudja k�pzelni mindegyik ember legrosszabb oldal�t, ismeri az emberek legrosszabb oldal�t. Tudja mit m�vel a legb�k�sebb emberekkel a tehetetlens�g, a rem�nytelens�g, az iszonyat, a f�lelem. Mert ezek mind elvezetnek a <b>haraghoz.</b> �hozz�. Mindk�z�l a legrosszabbhoz.
De most, nem tudott haragudni. Az �ccs�re sosem tudott.
B�rmit is tett, vagy nem tett, furcsa, puha, meleg �rz�s volt m�lyen a mellkas�ban, ha r�gondolt. Ezt nem is titkolta. Nem tudta volna titkolni.
Pont, ahogy azt sem tudta, hogy "Deidar�n" k�v�l m�g egyetlen egy ember volt, aki valaha jelentett is sz�m�ra valamit. Aki fel tudta meleg�teni a fagyos sz�v�t, �s akir�l �gy �rezte, t�r�dnie kell vele. Vigy�znia kell r�. Akire nem tudott haragudni, lehetett b�rmilyen naiv �s ostoba is.
 - Sz�val, � val�j�ban, az ellens�g�nk. - suttogta megt�rten a m�sik.
Most sz�lalt meg el�sz�r azok ut�n, hogy elmondta neki, amit kider�tett. Igen, val�ban nem t�l sz�p dolog, amire r�j�tt. S�t! Ez a lehet� legrosszabb. M�r harcoltak egym�s ellen sajn�latos m�don. Az�ta f�l ez, az apr� kis falucska az � k�pess�geikt�l. Mert l�tt�k �ket k�zdeni. Pontosabban az �ccs�t nem. � nem sz�llt be akkor a harcba. � akkor, Jamanekora vigy�zott. Mert megk�rte �t.
Ez is nagy sz� volt n�la, hogy r� merte b�zni valakire azt, amiben maga sem volt biztos, hogy k�pes lenne v�ghezvinni.
 - Igen. - felelte halk, v�szj�sl� hangon.
 - �rtem. - biccentett erre a m�sik. - Ez�rt pr�b�lt meg ennyi mindent kider�teni r�lad mostan�ban? - k�rdezte v�g�l.
A fiatalabbik imm�r t�llend�lt az els� sokkon.
 - Igen. Ez�rt. 

    <i>"Te vagy az, aki felbukkant, �s mindent mag�val hozott. A v�ltoz�st, a k�l�n�s szell�t, ezt a furcsa, bizserg� l�ngot. �n eddig nem ilyen voltam! Felbor�tottad az �letem, megv�ltoztatt�l mindent! Felfedeztem valamit, amit nem is sejtettem... Megtudtam milyen az igazi l�ngol� szerelem.
�s el�gtem.
Elk�vettem a legnagyobb hib�t, amit tehettem, bel�d szerettem. Beleszerettem a m�ly s�t�t b�n�dbe, a szemedben csillog� titokba." </i>

 - Jamaneko Hyuuga akkor alig volt 15 �ves, amikor tal�lkoztak. Tulajdonk�pp pontos inform�ci�nk nincs, �s nem is akarok tudni arr�l, hogy mi t�rt�nt akkoriban. De az biztos, hogy Hyuuga Shirakage, aki legjobban ellenezte a kettej�k viszony�t, nem sokkal k�s�bb rejt�lyes m�don elhal�lozott. Itt kezd�dtek csak igaz�n a probl�m�k. Ugyanis, megj�ttek ezeknek, az �gymond Uchih�knak a bar�tai is, akik m�gsem voltak vel�k annyira bar�ts�gosak...
  - Most t�nyleg azt pr�b�lod vel�nk elhitetni, hogy egyenesen egy f�b�nt�l sz�rmazunk, �s, hogy Narut��k, az � reinkarn�ci�ik?! - k�rdezte Sasuke, teljesen megfeledkezve arr�l, hogy az apj�t tisztelnie k�ne, vagy b�rmi ilyesmi.
 - Nem reinkarn�ci�k. �k az eredetiek. - felelte teljes komolys�ggal a hangj�ban Fugaku, k�zben v�gig a fiai arc�t f�rk�szte.
Erre n�ma cs�nd �llt be. A k�t Uchiha fi� pr�b�lta feldolgozni az im�nt hallottakat.
Valahogy nem igaz�n siker�lt nekik. Mondhatni, egy�ltal�n nem siker�lt nekik! Mindketten �gy �rezt�k, hogy ez �r�lts�g. A j�zan�sz ez�rt ki�ltott.
De v�gig gondolva mindazokat a furcsa dolgokat, amiket tapasztaltak, m�r nem t�nt ez, az eg�sz, annyira hihetetlennek, ink�bb ijeszt� volt.
Ijeszt�, m�gis...
 - Nem mondhatod komolyan, hogy t�bb mint 400 �ve j�rk�lnak a F�ld�n an�lk�l, hogy meghaltak volna vagy b�rmi ilyesmi. - mondta hat�rozottan v�g�l Itachi.
Minden egyes porcik�ja tiltakozott az ellen, hogy ezt elhiggye.
 - Pedig de. Ha m�s nem, akkor a szem�k...

Itachi �sszerezzent. M�r nem figyelt a mondat befejez�s�re. Eml�kezett, amikor az els� nap belen�zett Deidara szem�be. Eml�kezett, hogy a m�sik tekintete milyen �s �regnek t�nt. Mintha a tulajdonosa m�r tapasztalt volna mindent, de mindent az �gvil�gon. Mintha neki m�r nem lehetne �jat mondani. Mintha � lenne az eleven m�ltja az emberis�gnek. Kir�zta a hideg. Most az egyszer, k�nytelen volt hinni az apj�nak. Ezzel annyi mindent magyar�zn�nak meg. Sok furcsas�got. Sok apr�s�got, amir�l tudom�st sem akart venni.
Hirtelen, valahol a legm�lyebb f�lelmei k�z�l, felmer�lt benne a k�rd�s... Akkor most mi van?
~ "Hm, kedvellek" ~ sz�lalt meg a fej�ben v�ratlanul a sz�kes�g hangja.
Ism�t v�gigfutott az eg�sz test�n a borzong�s. Lehet, hogy h�lyes�g, de �gy �rezte, hogy Deidara nem hazudik neki. Nem hazudhatott neki...
 - ... A hossz� haj� sz�ke pedig, aki lel�pett a motoron - erre m�r Itachi is felfigyelt, f�leg arra, hogy az apja hangja iszonyatosan m�ly, �s remeg az undort�l. - � egy�rtelm�en nem v�ltozott semmit. Pont olyan, mint r�gebben - �s Uchiha Fugaku az egyik k�pre intett a falon. Aishiteru k�p�re. - Ott t�ncolnak a szem�ben a l�ngok, hogy mindent akar, de most r�gt�n. Mindent, aminek k�ze van az �lvezethez, a k�jhez...
 - Hagyd m�r abba!
Itachi maga is meglep�d�tt a reakci�j�n.
Egyszer�en elpattant benne egy h�r. Nem b�rta elviselni, hogy az apja �gy besz�l, arr�l akit �...
 - Mit mondt�l? - k�rdezte v�szj�sl�an halkan Fugaku.
Az id�sebbik Uchiha fi� sz�ve, egy p�r pillanatig nem dobbant. Teljesen lefagyott, �gy igaz�n. S�t�t, borzongat� �rz�s gomolygott benne, �s nem az�rt, mert d�h�s volt. F�lt. A f�lelem legteljesebb legigazibb form�j�ban. Olyan �rz�se volt, mintha egy j�ghideg peng�t szor�tottak volna a tork�hoz, mintha m�r a nyak�n �rezhetn� a hal�l, bizserget� jelenl�t�t, mintha m�r semmi rem�ny nem maradt volna, �s...
 - Azt mondtam el�g. Fejezd be. - mondta ki v�g�l. - Ez mind csak felt�telez�s. Nincs r� semmi bizony�t�kod. Ostoba hagyom�ny. Mond�k, babon�k. H�lyes�gek. Nincs semmi alapjuk, �s semmi �rtelm�k, csak az, hogy az �t�ves kisl�nyok hal�lra ijedjenek, �s vis�tozva �bredjenek fel �jszaka. De se �n, se Sasuke nem vagyunk �t �vesek, kisl�nyok meg v�gk�pp nem.
 - Akkor mivel magyar�zod azt, hogy majd 400 �vvel ezel�tt, a kedves bar�taik l�togat�sa ut�n, amikor t�bb tucat ember l�tta, hogy mire k�pes Madara, egyszer�en csak elt�nt, �s majd 300 �v m�lva ugyan�gy ugyanolyan arccal t�rt vissza!? M�g f�nyk�p is k�sz�lt r�la! Ostoba k�ly�k. Ne higgy nekem, majd �gyis megl�tj�tok. Mindj�rt itt a 400. �vfordul�, �s most m�r mind itt vannak. Ki tudja, mire k�sz�lnek. - az utols� p�r mondat k�zben Fugaku m�r zih�lt, a szemeiben furcsa f�nyek csillogtak, a megsz�llotts�g f�nyei.
 - Nem magyar�zom semmivel! H�lyes�g! - fakadt ki Itachi, �s felpattant a sz�k�b�l.
Remegett, reszketett. F�lt. Mit�l f�lt? Biztos nem az apj�t�l... Most nem. Ez, az �rz�s. Sokkal r�miszt�bb volt. Torokszorongat�, borzaszt�. Mit�l f�l?

Sasuke dermedten figyelte az apj�t �s a b�tyj�t. Legsz�vesebben behunyta volna a szem�t, sz�p lassan, befogta volna a f�l�t, r�tapasztotta volna a kezeit j� szorosan. Nem akart tudni arr�l, hogy mi k�vetkezik ezek ut�n. M�g a f�l�re szor�tott tenyer�n kereszt�l is meghallotta, az iszonyatos csattan�st, majd a puffan�st. Pontosan tudta mi t�rt�nt. Az apja felpofozta Itachit.

    <i>" �lmot l�ttam, menyasszony voltam. A ruh�m nem volt feh�r, �s nem is folt fekete. V�rv�r�s volt, ak�rcsak a szemed sz�ne. L�ngolt a f�tylam, �s az �g sem volt k�k. Te csak ott �llt�l, mosolyogt�l. Furcsa m�d az �reztem, itt a v�g. Zuhanni kezdtem a s�t�t semmibe, �s te nem ny�lt�l �rtem, nem kapt�l el, nem tett�l semmit se. Bevallom, hogy megijedtem. V�g�l is, nem ak�rkibe szerettem bele, s te magad mondtad, hogy minden �lomnak megvan a maga jelent�s�ge. Akkor ez most mit jelent? Azt, amire gondolok?! Azt, amit�l m�r a kezdetekt�l fogva f�lek?! Ne hagyj el, k�rlek! Azt akarom, hogy �r�kk� velem l�gy, hogy minden m�s elfelejts�l. �gy szeretn�m... De term�szetesen, tudom, ez nem lesz �gy. M�gis v�gyom r�, hallom, ahogy h�v, ez a borzalmas �lom, ez a gy�ny�r� r�mk�p.
F�lelmetes, nem igaz?
Ezt mind te tetted velem. Mert bel�d szerettem! Bele szerettem a m�ly �s s�t�t b�n�dbe. A titkokba a szemedben. A nem l�tez� mosolyodva, az �js�t�t hajadba.
Szeretlek Uchiha Madara, de nem szerethetn�lek t�ged. Nem szerethetlek. Megtiltott�k. Viszont minden egyes apr� kis porcik�mmal, v�gyom r�d. �s a sz�v�nk v�gy�nak �ra, maga a sz�v�nk, ez k�ztudott. Nem akarok egy sz�vtelen, l�lektelen ember maradni. Csak mert elvesz�telek t�ged. Ugye nem hagysz el sosem?" </i>

Sumimasen sz�ve szerint felsikoltott volna. �gy n�zett a lev�lre, mint egy sz�rnyetegre. Nem tudta elhinni, egyszer�en k�ptelen volt. De v�gre a fej�ben �gy �ssze�llhatott a k�p.
Amikor idej�ttek, Akogare beleszeretett ebbe a Hyuuga Jamanekoba, vagy kibe, vagy legal�bbis kedvelte. A l�ny pedig viszont szerette, kedvelte �t. Uchiha Madara... �gy mutatkozhatott be. Ez mindent megmagyar�z. De ki lehet az �ccse, akit annyi helyen emlegetnek?! Csak nem Aijoku elj�tszotta ezt a szerepet?! � lett volna Uchiha Aishiteru?
Hatalmas s�haj szakadt fel a tork�b�l.
Megfejtett egy titkot, �s tal�l m�g ezret. Egyszer�en k�ptelen volt elhinni azt, amire itt bizony�t�kot tal�lt.
A <b>haragot</b> szerett�k, �s a <b>harag</b> is szeretett.
Komoran n�zett k�rbe a kis rejtett pinc�ben. Majd v�g�l s�hajtva elrakta a levelet, a t�bbi k�z�. Elindult felfel�.
Naruto m�r sokkal jobban van legal�bb. Tulajdonk�pp nem is esett semmi baja a sokkon t�l. Nem �gy n�z ki, mintha, b�ntani akart�k volna.
Viszont, ha igaz, amit olvasott. Akkor Aijoku, nem olyan tehetetlen, mint amilyennek mutatja mag�t. Akogare meg v�gk�pp nem. Viszont ez az inform�ci�. Sz�val Uchiha Madara mi?! Naruto bar�tja meg Uchiha Sasuke. �rdekes. Nagyon, �rdekes…

Itachi nem, tudta pontosan, hogy mit csin�l. Azon t�l, hogy a j�zan esze azt suttogta, hogy ez az eg�sz �r�lts�g. Kint botork�lni az es�ben, r�ad�sul az erd�ben, ahol m�g meg sem tal�lhatja senki sem. M�r mindene �t�zott, �s eg�sz test�ben f�zott, reszketett. A l�t�sa sem volt tiszta, kifejezetten hom�lyosan �rz�kelte a dolgokat. Lassan vontatottan l�pdelt, minden egyes mozdulat��rt meg kellett k�zdenie saj�t mag�val, �s a t�r�shat�r�val.
Kilom�tereket gyalogolt m�r az es�ben. El messze a h�zt�l, el messze a f�l�r�lt apj�t�l.
A sz�ja sark�b�l m�g mindig sziv�rgott a v�r, att�l a pofont�l, amit kapott. Meg a l�ba is hasogatott, de nagyobb baja is eshetett volna, hiszen kiugrott a m�sodik emeleti ablakb�l. Eg�sz j�l j�rt a l�bf�j�ssal, teszem azt, l�bt�r�s helyett.
Ki�rt egy tiszt�sra, �s ezzel p�rhuzamosan az izmai v�gleg feladt�k a szolg�latot. Elter�lt a f�v�n. K�r�l�tte erd�, �s n�ma cs�nd. F�zott. jobban, mint eddig b�rmikor �letben. F�jt a sz�l, jeges, metsz�, hideg sz�l, �s ett�l csak m�g jobban �tfagyott. M�r nem puszt�n vacogott. Megpr�b�lt legal�bb fel�lni. De nem siker�lt. A karja olyan szinten remegett, hogy rendesen megt�maszkodni sem tudott rajta. A l�bai sem mozdultak meg.
Nem f�lt att�l, hogy nem tal�lj�k meg, �s, hogy valami vad�llat sz�tt�pi. Nem �rdekelte ebben a pillanatban semmi sem.
A s�t�t, gyomorszor�t� �rz�s egyre nagyobbra, �s nagyobbra n�tte mag�t a belsej�ben. Borzalmasan rosszul �rezte mag�t. Forgott vele az eg�sz vil�g.
Annyi ereje volt, hogy felk�ny�k�lj�n, amikor �rezte, hogy az eb�dje k�sz�l visszaj�nni.
De a haj�t m�r nem tudta kis�p�rni az arca el�l. Nem �rdekelte. Semmi sem �rdekelte.
�rsenek �rezte mag�t, jelent�ktelennek, �s �resnek.
A puszta akarat erej�vel felnyomta mag�t �l� helyzetbe, �s undorodva figyelte az eb�dje marad�k�t.
Lassan, az � �rz�klete szerint �r�kon �t tart�, mozdulatokkal, odak�szott egy f�hoz, nekit�maszkodott a t�rzs�nek, �s lehunyta a szem�t.
Gondolatban most egy bizonyos sz�ke karjai k�z�tt fek�dt b�k�s, nyugalomban, t�rve, hogy a m�sik cir�gatja a haj�t, arc�t. Az, az �rz�s, igaz�n kellemes volt. J� volt. Ott az a pillanat olyan t�k�letes, olyan gondtalan volt. �r�kk�n �r�kk� ott kellett volna maradnia!
V�ratlanul, keskeny, h�v�s ujjak �rint�s�t �rezte az arc�n, ahogy v�gigcir�gatja azt.
 ~ Hallucin�lok. ~ gondolta egyre f�radtabban, de a biztons�g kedv��rt felpislogott.
A szemei sz�lesre ny�ltak, egyszer�en nem akart hinni annak, amit l�tott.