ELSŐ KÖNYV

Bevezető: Folyó

Lombok rejtekében, egy faágon állt Sakura Haruno, a hármas ANBU brigád kapitánya. Legalább 50 láb magasságban volt a földtől, de mégis nyugodt volt. Első pillantásra nehéz lehet felismerni ezt a megkeményedett kunoichit, a régi önmagáról; már nem az a fiatal, naiv kislány, aki egykor volt. Egy macskát formáló ANBU maszk fedte arcát, az évek alatt szerzett domborulatait pedig jól kiemelte az ehhez tartozó, hagyományos öltözéke, habár rejtve volt a fekete köpönyege és csuklyája alatt. Kardja, mely alapvető felszerelés minden ANBUnál, keresztbe vetve feküdt a hátán, mint álltalában. Egy mindegyik tag álltal viselt csavart tetoválás foglalt helyet a kezén. Fejpántjába és maszkjába egyaránt bele volt vésve Konoha szimbóluma, a levél. Az egyetlen dolog, ami mindenkitől megkülönböztette, az a köpönyege nyakán kilógó, kicsi, megtévedt hajfürt volt, ami a szélben úszott. Élénk rózsaszín. Sakura néha átkozta a haját, nem szerette, hogy ennyire kitűnik vele.

Most 18 éves. Miután Naruto és Jiraiya elmentek, azzal az ígérettel, hogy visszahozzák Sasukét, Sakura depresszióba esett, és visszautasító lett az emberekkel. Már nem járt el a barátnőivel, Inoval, Hinataval és Tentennel szórakozni. Szabadidejében elkezdett edzeni, csakhogy kiverje a fejéből régi csapattársaival kapcsolatos gondolatait. Mi történhetett? Harcoltak már Orochimaruval? Mit tett Sasukével? Átvette a testét? Nem akart ezekre a dolgokra gondolni. Tehát edzett.

Persze ez kifizetődött számára. Gyorsan ért el egyre magasabb rangokat. Kissé elmosolyodott a gondolatra, hogy vajon Naruto és Sasuke mit fognak gondolni, mikor újra látják majd. Gyenge, kicsi kunoichi a fene. Zöld színű szemeiben lágysággal, és szomorúsággal pásztázta végig a környéket, mikor elengedett egy apró sóhajt. Mi van ha sose térnek vissza? Megpróbálta megértetni magával, hogy ez a dolog bizony lehetséges. Sok shinobi hal meg küldetés közben. Lassan összetört belűlről az évek során, de edzett, hogy erősebb legyen, így talán...talán ha megkapja a létező legrosszabb hírt, túléli. Képes lesz rá, hogy tovább éljen, nem fog összetörni a gondolatra, mint ahogyan akkor tette, mikor Naruto elment.

" Haruno-san, csak nem megzavartalak álmodozás közben? " hallotta a kissé szarkasztikus, leginkább egyhangú kérdést, ahogy egy másik ANBU landolt mögötte. Sakura egy apró mosollyal arcán fordult meg, bár ezt maszkja takarta a másik személy elől, kinek hosszú, barna hajtincsei estek le egyenesen, majd vesztek el a hátán. A majmot formáló ANBU maszk alatt a teljesen fehér szemek szórakozottan bámulták Sakurát, aki szinte látta a férfi apró vigyorát.

Neji Hyuuga a kettes ANBU csapat kapitánya volt. Akárcsak a lány és Shikamaru ( az egyes számú csapat vezetője ), ő is egyike volt a legerősebb shinobiknak Konohában. Érdekes, hogy az egymással szemben álló emberek, milyen közeli társakká tudnak vállni. Közte és Neji között nagyon mély barátság alakult ki, miután Naruto elment. A fiú látta az edzéseit, és gorombán, udvarialanul közölte vele az összes hiányosságát, ami a lányt felhúzta. Sakura dühében megidézett rajta egy jutsut, amit Tsunade melett tanult, s így kezdődött. Neji megtanított neki számos, erős jutsut, melyek praktikusak voltak a lány számára.

A Hyuuga gúnyos ugratása csak egy próba volt, érdekelte, hogy mit lép a lány, aki később megtanulta a leckét. A fiú mindig a vezetéknevén szólította, ami kissé bosszantó volt.

" Sikeresen elvégezted a küldetésed, Neji-san? " kérdezte a rózsaszín hajú.

" Hai. Mint mindig. " érkezett Neji nyájas válasza.

" Heh, kissé beképzeltek vagyunk, nemde? " csípkelődött Sakura " Talán akarsz fogadni? "

" Oh? " a kunoichi érzékelte Neji vigyorát, s, hogy megemelte a szemöldökét, szeme összeszűkült.

" Fogadok, hogy elbukod a következő küldetésed, Neji-san. Ha nyerek, el kell hívnod Yoko-san-t egy randira. "

Yoko-san egy fiatal jounnin volt, Homok faluból, Konoha egy állomás volt neki. Nagykövetként dolgozott az új Kazekage, Gaara számára. Sakura tudta, hogy a lánynak volt egy kis afférja Nejivel.

" Rendben. De, mikor nyerek... " kötekedett Neji.

" Ennyire biztos? "

" Nagyon " érkezett a magabiztos válasz " akkor TE... " mondandóját azonban félbeszakította egy előttük megjelenő ANBU tag, sast formáló maszkba.

" Tsunadének van egy küldetése számodra, Sakura. " Shikamaru vigyorogva adott a kunoichi kezébe egy tekercset. A lány kinyitotta, majd gyorsan végig szaladt a sorokon.

" Hai " fordult mindkettejükhöz " Mennem kell, hogy összegyűjtsem a csapatom. Pár óra múlva találkozunk, vagy talán egy nap. Nem fog sok időbe telni. Oh, és ne felejtsd a fogadásunkat, Neji-san, talán Shikamaru is szeretne fogadni " majd meghajlott előttük, s eltűnt.

" Milyen fogadás? " érdeklődött Shikamaru.

" Hn " Neji csak morgott egyet, majd gyorsan elindult vissza Konoha felé, Shikamaru követte. A Nara fiú csak felhúzta szemöldökét, de nem szólt semmit, míg el nem érték Konoha hídját. " Értem " szólalt meg végül.

Neji felemelte a maszkját, Shikamaru követte példáját.

" Oh? " Neji szeme összeszűkült. Shikamaru kissé elvigyorodott, kezét a zsebébe rakta, miközben a Hokage irodája felé sétált. A Hyuuga szeme nem mozdult, csak szűkűlt, míg Shikamaru hátát figyelte. Mi a francra gondolhat? Most egész pontosan kigúnyolta? Neji megállt, ahogy megpillantotta az ajtót. Nem, az nem lehet. Biztos csak feltételezett valamit. A fiú belefáradt, hogy megerősítést nyerjen magában, ígyhát belépett a folyósóra.

" Nyilván Gaara-dono küldött egy üzenetet pár órával ezelőtt Tsunade-dononak. Nem voltam itt, hogy halljam miről van szó, de a Hokage elküldött, hogy megkeresselek és vigyem el hozzá Sakurát. Nézzünk be, oké? " vigyorgott Shikamaru, miközben bekopogott.

" Gyere be! " Visszhangzott Tsunade hangja. Shikamaru kinyitotta az ajtót, majd besétált, egy csendes és elmélkedő Nejivel a háta mögött.