Val�ban Uchiha Madara �llt el�tte alig egy pillanata m�g? �s, �s ki az ott m�g�tte? Sehogy sem tudta kivenni a m�sik f�rfi arc�t, egyre hom�lyosabban l�tott, �s egyre ink�bb forgott vele a vil�g. Egy nagy, nagy k�rhinta. Vagy az a buta haj� form�j� j�t�k a vid�mparkra, amire egyszer, kilenc �ves kor�ban fel�lt egym�s ut�n tizen�tsz�r! Igen, aznap Tokyoba utaztak, �s az apj�nak kiv�telesen j� kedve volt. M�g vattacukrot is vett nekik. Te j� isten Sasuke milyen kicsi volt m�g akkor! � milyen kicsi volt! Eml�kezett a vattacukor illat�ra, a h�v�s sz�lre, arra, ahogy megfordult vele a vil�g, �s lebegett. Eml�kezett arra a hatalmas cs�re is, amibe speci�lis ruh�t kellett felvennie, �s olyan er�vel f�jta �t a sz�l, hogy rep�lhetett a leveg�ben. Az volt az anyj�nak a kedvence. Sasuke pedig mindig az �ri�skereket szerette, mert olyankor nagy lehetett, �s ell�thatott addig, am�g csak akar. H�ny k�rt mentek aznap a dodzsemen?!
Vajon honnan jutnak esz�be ezek az eml�kek, �s mi�rt �ppen most?
Mi�rt gondolkodik ilyen buta, l�nyegtelen apr�s�gokon? Ez m�r mind, a m�lt.

 - A perverzi�id hat�rtalanok, �cs�m. - s�hajtott fel Akogare, �s kisim�tott p�r tincset a szeme el�l. Bujk�l� mosollyal az ajkain n�zett f�l. M�r l�tta maga el�tt, ahogy a m�sik duzzogva felh�zza az orr�t, karba fonja a kezeit, �sszer�ncolja a szem�ld�k�t, �s jeges pillant�sokat l�vell fel�. Nem sokat t�vedett.
 - Bocs�ss meg, hogy nem egyb�l arra gondoltam, hogy te kivel kavart�l 400 �ve, �s annak milyen k�vetkezm�nyei lettek. - sziszegte vissza Aijoku, k�zben k�zelebb l�pett az imm�r eszm�letlen Itachihoz. - Mit csin�ljunk vele? - k�rdezte v�g�l.
Akogare megvonta a v�ll�t.
 - Vidd el hozz�tok, �pold le, �s l�gy vele boldog. B�r, a csal�don bel�li dolgokat a mostani t�rv�ny b�nteti. - nevetett fel a m�r j�l megszokott h�v�s hangj�n az id�sebb.
 - Nem hiszem, hogy sittre v�gnak, mert a k�ly�k �k�k �kapj�nak az �ccse vagyok. - felelte egy kaj�n vigyor k�s�ret�ben a kisebb.
Lehajolt Itachihoz, egyik karj�t �tfonta a fi� t�rdei k�r�l, a m�sikat pedig a dereka t�j�n. �r�lt annak, hogy a b�tyja �szrevette, mit csin�l az, az idi�ta. Nem akarta, hogy a fi� kinyuvassza mag�t, csak mert m�r megint �sszeveszett az apj�val. Am�gy meg, t�nyleg Fugakunak van igaza abban, hogy v�deni akarja a sr�cait t�l�k. M�s k�rd�s, hogy elk�sett.
 - Seg�tesz? - k�rdezte, mik�zben feln�zett a b�tyj�ra.
 - El sem hiszem, hogy vezethetem a motorod. - �rkezett a v�lasz. - Gondolom, eddig m�g nem engedted meg senkinek...
Nem volt sz�ks�g v�laszra. Mind a ketten nagyon j�l tudt�k, hogy Aijoku m�g nem adta k�lcs�n senkinek a motorj�t.

Abban a pillanatban, hogy a motor meg�llt a h�z el�tt, Akogare elt�nt, m�g egy apr� b�cs�cs�kot sem adott a szeretett �ccs�nek, Aijoku pedig visszav�ltozott, a t�bbiek nem tudhatj�k meg az igazs�got, egyenl�re. Tal�n, majd egy sz�p napon. De az m�g, nem most lesz.

Ch�ta kil�pett az ajt�n, �s f�lig nevetve, f�lig zokogva rohant a "b�tyja" fel�. K�zvetlen�l a motor el�tt meg�llt, �s meglepetten n�zett a m�sik �l�ben fekv� �jult Uchih�ra.
 - Nem akarom megtudni. - jelentette ki v�g�l s�hajtva. - �r�l�k, hogy �jra itt vagy.
 - Ki mondta, hogy nem j�v�k vissza? - k�rdezte mosolyogva Deidara. - Am�gy meg, az erd�ben tal�ltam r� �jultan. Azt hiszem apuci nem �r�lt annak, hogy a kicsi fiai hozz�nk hasonl�akkal bar�tkoznak.
A macsk�hoz hasonlatos l�ny megeresztett egy fintort.
 - Te meg j�tszod a szeretet szolg�latot...

Amikor Itachi �bredezni kezdett meglepetten �rz�kelte, hogy valami puha �leli �t k�rbe. Amikor kinyitotta a szem�t, egyb�l megvil�gosodott. Egy �gyban fekszik, egy sz�m�ra ismeretlen szob�ban.
 - �r�l�k, hogy fel�bredt�l. - sz�lalt meg, egy m�r j�l ismert hang.
Itachi egyb�l fel�lt. �rezte, hogy csak az als�nadr�gja van rajta, �s ez zavarba hozta. Vajon hov� t�nt a t�bbi ruh�ja?
R�ad�sul, itt fekszik, egy szob�ban Deidar�val.
K�rben�zett. A szoba berendez�se el�gg� �rdekes volt. Az �gy, amint fek�dt, kisebb focip�lya m�ret� volt, �s m�g mindig csom� b�tornak volt hely. Egy �r�asztalnak, egy hatalmas ruh�sszekr�nynek, k�t fotelnak, egy kanap�nak. Az uralkod� sz�nek a s�t�tk�k, a kir�lyk�k �s a s�t�tbarna. A sz�kes�g a kanap�r�l n�zett le r�.
 - Hogy ker�ltem ide? - k�rdezte v�g�l. Pr�b�lt nyugodt maradni, b�r ez nem igaz�n siker�lt. A sz�ve olyan er�vel kalap�lt, hogy szinte m�r kiugrott a bord�i k�z�l.
 - El�jult�l, megtal�ltalak, hazahoztalak. Azt hiszem, a ruh�id jobban �rdekelnek, azok �pp sz�radnak a radi�toron. - felelte nemes egyszer�s�ggel Deidara, k�nnyed�n fel�llt a kanap�r�l. - K�rsz esetleg valamit enni, inni? - k�rdezte kedvesen.
Itachi �rezte, hogy megint v�gigfut a test�ben az a bizonyos, k�l�n�s f�lelem �rzet. Most, ebben a pillanatban r�j�tt mi az. F�l att�l, hogy Deidara t�nyleg olyan, mint amilyennek az apja mondta, f�lt att�l a lehet�s�gt�l, hogy a m�sik... Nem szeretheti �t.
Mint a vill�m, csapott bele a felismer�s, beleszeretett a sz�k�be.
Elv�r�s�d�tt.

Deidara meglepetten n�zett Itachira, most nem mondott, �s nem csin�lt semmi f�lre�rthet�t. Lehet, hogy megint kezd felsz�kni a m�sik l�za? V�g�l is, amikor idehozta, akkor eg�sz magas l�za volt. Odal�pett az id�sebb Uchiha fi�hoz, �s �vatosan v�gigsim�totta a homlok�t. A fekete haj� meglepetten n�zett fel. A homloka nem volt meleg, norm�lisnak t�nt, maximum egy enyh�bb h�emelked�se lehetett.
 - Mit csin�lsz? - k�rdezte halkan Itachi. Megpr�b�lta hat�rozottan mondani, de nem igaz�n siker�lt.
 - Megn�ztem, hogy lejjebb ment-e a l�zad. - felelte nyugodtan a sz�kes�g, nyomott egy apr� puszit a fekete haj� homlok�ra, majd elh�tr�lt t�le.

Itachi �rezte, ahogy a v�r m�g az el�z�n�l is jobban az arc�ba sz�kik, �s most m�r ez id�ig ismeretlen piros �rnyalatban t�nd�k�lt az arca.
Motyogott valamit, amir�l maga sem tudta, hogy mi. S�hajtva n�zett fel Deidar�ra, aki alig egy karny�jt�snyi t�vols�gra �llt t�le, �s mosolygott. Nem azzal a megszokott g�nyos, kis pajz�n mosoly�val, hanem valahogy m�shogy.
Akaratlanul ny�lt el�re, nem gondolkozott, csak cselekedett, belekapaszkodott a fi� ingj�be, �s k�zelebb h�zta mag�hoz a m�sikat. A sz�kes�g, mintha csak a gondolataiban olvasna, lehajolt hozz�, �s megcs�kolta. Finoman, bec�z�leg. Lassan leereszkedett az �gyra, de k�zben egy pillanatra sem szakadt el Itachi ajkait�l. Az Uchiha fi� mindek�zben �gy �rezte mag�t, mint aki perceken bel�l elolvad, �s m�g t�csa sem marad ut�na. Eddig mindig sablonosnak tartotta az olyan kifejez�seket, hogy; "elbor�tja az agy�t a j�les� k�d", vagy, hogy; "a vil�g elhom�lyosult el�tte, semmi sem sz�m�tott, csak a m�sik �rint�se", de most pontosan �rtette, meg�rtette, �s �t�rezte ezeknek a kifejez�seknek a jelent�s�t.

Deidara t�nyleg mosolygott, m�g a cs�k k�zben is, sosem hitte volna, hogy csak �gy, a fekete haj� kezdem�nyezni fog, most m�gis megtette. Halk s�hajjal h�zta mag�hoz k�zelebb a m�sikat. �rezhette, hogy Itachi sz�ve embertelen gyorsas�ggal kalimp�l a bord�i k�z�tt. �vatosan h�z�dott od�bb, hagyva, hogy leveg�h�z jusson a kedvese, legal�bb egy apr� pillanat erej�ig. K�ptelen volt abbahagyni a mosolyg�st, ahogy a piheg� fi�t n�zte. Egyszer�en k�ptelen volt r�.
 - L�tom jobban vagy. - jegyezte meg, �s nem tudta meg�llni, hogy fel ne nevessen.
�s csillog� szemekkel figyelte, ahogy a szavainak hat�s�ra Itachi elpirul, ism�t...

Sasuke f�radtan, �s meglehet�sen lehangoltan fek�dt. M�g az sem vid�totta fel igaz�n, hogy annak az eszm�letlen�l �rj�t�, sz�ke f�listennek az �l�ben, akit Narutonak h�vnak, �s jelenleg az � bar�tja. De ez nem volt meglep�, annak a t�ny�ben, hogy m�r vagy t�z eg�sz perce nem reag�lt a m�sik k�rd�seire, se arra, hogy a fi� j�t�kos ujjai �pp merre kalandoznak...
Agg�dott. Nem �gy, mint az �tlag, buta emberek, akik sikoltozva rohang�lnak fel-al�, rend�rt, csend�rt, ment�t, t�zolt�t ki�ltva. Csak megroppant bel�l valami, �s a k�plet nem volt olyan egyszer�, hogy elt�r�tt egy bord�ja, vagy valamelyik m�s csontja.
A sz�v�vel volt baj.
Ebb�l a letargikus melank�li�b�l az �bresztette fel, hogy kapott egy apr�cska puszit az ajkaira.
 - Kib�k�d m�g ma, mi b�nt t�ged? - k�rdezte a t�le telhet� legszel�debb hangj�n Naruto.
M�gis, ez olyan volt a kisebbik Uchiha sz�m�ra, mint egy �les penge, ami pont a j� id�ben, pont a j� helyre f�r�dik be.
 - Mi�rt mondan�m el neked? - k�rdezte dacosan, mik�zben fel�lt. �vatosan beleharapott a t�k�letes, porcel�n simas�g� ajkaiba. A k�nnyeivel k�zd�tt.

Naruto meglepetten pillantott Sasuk�re. Hirtelen nem �rtette, hogy mi a fi� baja, hiszen, � nem b�ntotta, nem akarta b�ntani �s... �vatosan kiny�lt a fi� fel�, de f�l�ton megt�rt a mozdulat, megdermedt a keze a leveg�ben.
 - Rendben. Ha akarod, majd elmes�lheted. Sz�vesen meghallgatlak. - suttogta.

Sasuke �gy �rezte mag�t, mint akit pofon v�gtak, vagy mit, akit beledobtak a m�ly v�zbe, �s most pr�b�lja az utols� csepp oxig�nt nem kif�jni a t�dej�b�l, �s csak kap�l�dzik a felsz�n fel�. M�g annak is jobban �r�lt volna, ha erre a sz�szi felh�borodottan kijelenti, hogy a bar�tja, pasija, �s joga van ennyit tudni r�la. De nem, Naruto nem tette ezt. Az, az idi�ta egyszer�en csak, csak nem tett semmit. Meg�rt� vele, �s neki ett�l csak b�ntudata van, hogy milyen gonosz m�don viselkedik.
 - Bocs�nat. - motyogta.
Ez egyike volt azoknak a szavaknak, amit egy Uchiha �let�ben nem sokszor haszn�l, mert egy Uchiha mindig helyesen cselekszik, �s sosincs mi�rt bocs�natot k�rnie.
 - Olyan bolond vagy. - nevetett fel Naruto. - Most mi�rt k�rsz bocs�natot? Van, amir�l egyszer�en csak nem szeret besz�lni az ember fia.

Deidara �berebb volt, mint eddig b�rmikor est�nk�nt, ennek t�bb dolog is lehetett az oka. P�ld�ul az, hogy tegnap este aludt, vagy az, hogy... H�t igen, a m�sik indok val�sz�n�bb, mely szerint egy eszm�letlen�l szexi Itachi nevezet� egy�n alszik az �gy�ban, �s � jelenleg a kanap�n fekszik, �s csak n�zi. Nem, nem fekszik mell�, �s nem kezdi el...

 - Dei... - suttogta Itachi, nagyon, de nagyon halkan. Rem�lte, hogy a m�sik nem hallja meg, b�r annak is nagyon �r�lt volna, ha m�sik meghallja. Azok a h�lye �sszezavarodott gondolatok.
 - Tess�k cica? - k�rdezte mosolyogva a m�sik.
Igen, az id�sebb Uchiha biztos volt benne, hogy Deidara vigyorog mik�zben ezt k�rdezte, azzal a t�le j�l megszokott, g�nyos, m�gis eszm�letlen�l helyes vigyor�val. �s hirtelen nem tudta mit csin�ljon. Eredetileg azt akarta t�le megk�rdezni, hogy igazat mondott-e az apja, �s � t�nyleg az-e, aminek be�ll�tott�k, esetleg nem, �s ez az eg�sz egy ostoba babona csak... Most m�g is �gy �rezte, hogy ez nem lenne t�l j� �tlet. Tulajdonk�pp, ha nagyon �szint�k akarunk lenni, akkor Uchiha Itachi igaz�b�l nem akarta tudni a v�laszt. Mert, ha igaz amit az apja mond, akkor a sz�ke nem szeretheti �t. Egyszer�en, az azt jelenten�, hogy csak j�tszik vele, �s ez, a vil�g legpocs�kabb �rz�se volt ebben a pillanatban. Azt akarta, hogy Deidara viszont szeresse. Soha nem volt senki, akit�l t�nyleg megkaphatta volna ezt az �rz�st. Nem volt igazi bar�tja, vagy bar�tn�je, nem t�r�d�tt vele senki. � volt a nagy, �s er�s Uchiha. Ha nem lett volna a vil�g leg�nfej�bb, �s legh�v�sebb embere, akkor is, max � seg�tett volna m�soknak, �s senki sem neki. R� az �g egy adta vil�gon nem figyeltek �gy az emberek. De a sz�ke, olyan mintha megtenn�. Mintha �rdekeln�, hogy mi van vele val�j�ban, �s az �j. �s nagyon kellemes �rz�s.
 - Nem k�nyelmetlen a kanap�? - k�rdezte v�g�l, most m�r valamivel hangosabban.

Deidara szemei az eddigin�l jobban is kit�gultak. Meglepetten emelkedett fel �l� helyzetbe. Most j�l �rtette, hogy l�nyeg�ben Itachi, ha csak nagyon burkoltan is, arra c�lzott, hogy csatlakozzon hozz� az �gyon?
 - �h, nem. Ne, vagyok olyan h�lye, hogy valami k�nyelmetlen szart v�lasszak, v�g�l is, egy j� kanap� sok mindenre j�. - felelte, �s �lvezettel figyelte, ahogy az id�sebbik Uchiha halv�nyan elpirul. � igen. Val�sz�n�leg a m�sik pontosan �rtette, hogy mire is c�lzott.
 - Akkor maradj csak ott. - felelte erre a fekete haj�, �s mintha enyhe s�rt�d�tts�g �rz�d�tt volna a hangj�ban.
 - Oh, mi�rt, van jobb tipped ahol aludhatn�k? - k�rdezte a t�le telhet� leg�rtatlanabb hangj�n Deidara, b�r, ez a kifejez�s, �s � er�sen oximoronnak sz�m�tott, ha egy mondaton bel�l eml�tett�k �ket.
 - Hm, tal�n, az �gyban? - kock�ztatta meg a k�rd�st Itachi.

Egy pillanat m�lva bes�ppedt a matrac, jelezve, hogy a sz�szi �thelyezkedett a kanap�r�l a fentebb eml�tett alv� alkalmatoss�gra, a takar� felemelkedett, �s az Uchiha fi� �rezhette, ahogy Deidara bek�szik al�, eg�sz k�zel hozz�, de m�gsem el�g k�zel. Itachi mag�ban elmosolyodott, �gy igaz�n. Megfordult, �s k�zelebb k�szott a sz�szihez, majd a v�ll�ra hajtotta a fej�t. El�gedetten szusszantott egyet. �gy most m�r sokkal k�nyelmesebb volt az �let. M�g halv�nyul� tudattal �rz�kelte, hogy Deidara elkezd j�tszadozni p�r rakonc�tlan fekete hajtincs�vel.

 - Csak meg ne b�nd Itachi, csak meg ne b�nd. - morogta a sz�ke, amikor m�r biztos volt benne, hogy a m�sik nem hallja, mert elaludt. Elviselhetetlen er�vel sz�llta meg az, az �si �szt�n, hogy most r�gt�n teperje le a fekete haj�t, �s tegye mag��v�. Fojtogat�bban, mint eddig b�rmikor. Finoman beleharapott az ajkaiba.
 ~ B�rd ki, b�rd ki, nem csin�lhatod ezt vele, b�zik benned, hallod, b�zik benned! ~

M�r reggel volt, �s Deidara szemei meglepetten pattantak fel, ahogy egy puha test simult az �v�hez. Nem azon lep�d�tt meg igaz�n, hogy elaludt, azt megszokta, ha nagyon unatkozik, vagy el akarja terelni a figyelm�t a gondolatair�l, akkor bealszik, ink�bb azon, hogy Itachi, mint egy kismacska hozz�b�jt, �s pr�b�lt min�l k�nyelmesebben elhelyezkedni. V�g�l, amikor �gy �rezte, hogy megvan a megfelel� p�z, abbahagyta a ficerg�st. Egyetlen egy apr�cska volt ezzel �gy, a fekete haj� feneke, szorosan hozz�nyom�dott a sz�kes�g f�rfiass�g�hoz.  Deidara nyelt egy hatalmasat. Szinte k�ptelen volt elhinni, hogy a m�sik, ilyet csin�l valaha is mag�t�l, �s most m�gis. �vatosan �tkarolta a v�llait, �s odahajolt a f�l�hez.
 - Tudom, hogy nem alszol Tachi. - susogta, eg�szen k�zel hajolt a m�sik f�l�hez.
A forr� lehelete birizg�lta Itachi nyak�t, �s f�l�t...
A fekete haj� az eg�sz test�ben megremegett, �s a porcel�n ajkak k�z�tt kics�szott egy apr� kis s�hajf�les�g.
 - Nem szeretn�l megfordulni? - k�rdezte nevetve a sz�kes�g. - Nem harapom le a fejedet.
Mag�ban m�g mindig meg volt lep�dve azon, amit reggeli �breszt�s c�msz�val kapott. Mondjuk, ezen m�g lehet finom�tani, de...
Itachi, csak morgott v�laszk�nt. Meg nem mozdult.
Deidara erre fel�lt, elengedte a m�sikat. Egyetlen laza mozdulattal �tlend�tette a bal l�b�t a fekete haj� cs�p�je f�l�tt. Itachi akaratlanul is, �szt�n�sen r�fek�dt a h�t�ra, �s �gy m�r szemt�l szembe voltak egym�ssal. A sz�ke fi� nem �lt le, tov�bbra is ott t�rdelt f�l�tte, �s elm�ly�lten figyelte, a m�lys�gesen m�lyfekete szemp�rt. Tudni akarta, hogy mit gondol most a fi�. �s m�gsem kapta el egyetlen egy gondolat�t sem. Ez kifejezetten bosszantotta a sz�k�t.

Csak n�zt�k egym�st.
Itachi mormogott valamit. Az arc�t oldalra ford�totta, �s mintha n�mi p�r is megjelent volna rajta.
 - Nem �rtettem. - s�hajtott fel Deidara.
Olyan k�nny� lenne most le�lni a m�sik �l�be, sz�p szavakat mondani neki, elcs�b�tani, �s mag��v� tenni.
T�nyleg pofon egyszer� lenne. M�gis, van valami azokban a fekete szemekben, amik visszatartj�k ett�l. Sokszor l�tott m�r ilyen n�z�st, pontosan tudta mi az, de eddig m�g sosem zavarta. Az a szemp�r azt mes�lte neki, hogy a tulajdonosa tapasztalatlan ilyen t�ren. Hogy csak a sz�ja nagy a haverok el�tt, de val�j�ban...
B�r ez eddig soha nem fogta vissza, akkor m�gsem itt van a v�lasz... De akkor mi oka lehet, hogy...
 - K�szi, mindent. - ny�gte ki ism�t Itachi.
Most m�r komolyan elv�r�s�d�tt. Deidara legsz�vesebben felnevetett volna, olyan aranyosan n�zett �gy ki. Mondhatni, er�szakolni val�an helyes volt, r�ad�sul, biztosra vette, hogy a fekete haj� sr�c, nem szokott l�pten, nyomon ilyeneket mondani.
 - Tartozom neked.

Ez, az apr� kis mondat, mint egy bomba robbant fel benne. K�sz�net, sz�vess�g, ad�ss�g. A m�sik, most tartozik, neki egyel, mondjuk egy kellemes �jszak�val?! M�rmint, napszakot tekintve reggellel, de az most v�g�l is �des mindegy, nem igaz?
Deidara megr�zta a fej�t, p�r sz�ke tincs el�re hullott, �vatosan el�rehajolt, k�zvetlen�l Itachi feje mellett k�t oldalt rakta le a tenyer�t.
Most akarta csak igaz�n tudni, hogy mit v�r t�le a m�sik. Sosem �rzett m�g �gy egyetlen egy emberrel kapcsolatban sem. Soha nem sz�m�tott egyik�knek sem a v�lem�nye, vagy az amit akartak. Az � �r�me sz�m�tott, na meg a cs�b�t�s �r�me. B�rmelyik f�rjezett asszony, b�rmelyik ap�ca, de m�g a c�lib�tust fogadott papok, vagy az addig teljesen egyenes, csak is n�kh�z vonz�d� f�rfiak is a karj�ba omlottak. M�g csettintenie sem kellett. �nk�nt rohant az �sszes a veszt�be. Most viszont �rdekli a m�sik, �s �rdeklik a k�vetkezm�nyek.
�s ett�l megijedt. Konannak igaza van, egyre emberibben gondolkodik. B�r, ebben a pillanatban, nem is t�nt olyan rossznak ez az ember dolog.

A fi� tincsei csikizt�k a fekete haj� arc�t.
Pr�szk�lt egyet, Deidara felnevetett, �s elt�rte a haj�t a f�le m�g�.
 - Fejezd be. - jelentette ki csendesen Itachi.
A sz�ke finoman felvonta a szem�ld�k�t. Mit fejezzen be?
De a m�sik nem ism�telte meg m�g egyszer, a kezeit r�kulcsolta Deidara nyak�ra, �s egy hirtelen mozdulattal odar�ntotta mag�hoz.
Az ajkaik egym�shoz simultak, ism�t. A b�r�k felszikr�zott, �s mindkettej�k sz�ve hevesebben kezdett el dobogni, igen, m�g Deidar�� is. Ritk�n t�rt�nt meg, hogy nem � kezdem�nyezett. �s f�leg Itachin�l... Ez a mostani alkalmat is bele�rtve k�tszer t�rt�nt meg.
Deidara sz�ve egy pici pillanatra �sszeszorult, mi�rt a franc�rt ilyen neh�z, ha Itachir�l van sz�?
Mi�rt nem tudja egyszer�en csak addig k�rni, am�g m�g az eszm�let�n�l van, �s nem t�r�dni vele soha t�bbet?!

Az els� pillanatban a legid�sebb Uchiha fi� kicsit megijedt a saj�t tett�t�l, de nem b�nta meg. Szerette a sz�ke fi� cs�kjait, az �sszeset, amikor l�gyan, csak egy apr� kis puszit lehel a sz�j�ra, amikor forr�n, szenved�lyesen r�tapad az ajkaira, amikor �vatosan v�gigcir�gatja a nyelv�vel az � nyelv�t...
Sz�d�lt a v�gyt�l, remegett minden porcik�ja, l�ngok em�sztett�k fel bel�lr�l.
�vatosan adott egy puszit Deidara ajkaira, �gy n�z ki a sz�ke fi� nem akart megmozdulni.
Lehet, hogy m�gsem volt olyan j� �tlet, amit csin�lt?
Itachi arc�n a p�r ism�t felt�nt.

Deidara vett egy m�ly leveg�t.
Hagyta Itachinak, hogy ki�lje az �jonnan j�tt b�tors�g�t. Most � k�vetkezik.
�vatosan, bec�z�leg cs�kolta a m�sikat, nem m�ly�tette el t�ls�gosan.
A cs�k kifejezetten kellemes volt, noha Deidar�nak minden egyes izomrostocsk�ja tiltakozott ez ellen a puhas�g ellen, legsz�vesebben leteperte volna a fekete haj�t.
A benne lak� sz�rnyeteg kezdett �bredezni, a vad�sz�szt�ne, most itt a zs�km�ny, itt van �s ki van szolg�ltatva neki, nem tudna hova menek�lni...
 - Tsz. - hirtelen szak�totta meg a cs�kot, leg�rd�lt Itachir�l.
A francba is m�r, nem teheti meg, egyszer�en nem teheti meg ezt vele! Rohadtul nem teheti meg!
 - �n... - kezdte meglepetten Itachi, de Deidara leintette.
 - Nem a te hib�d, egyszer�en csak f�lek, hogy letepern�lek, ha �gy folytatod. T�l szexi vagy. - �s megeresztett egy kaj�n vigyort a m�sik fel�.
Az a legegyszer�bb, ha mosolyog, ha �gy csin�l, mintha minden rendben lenne. Jobb, ha az id�sebbik Uchiha fi� nem tudja meg, hogy minden egyes pillanatban j�tszik a t�zzel, a sz�, sz� szoros �rtelm�ben.

 - �s ki mondta, hogy nem teheted meg? - k�rdezte iszony�an halkan a fekete haj�.