Vannak olyan pillanatok, amikor az embert olyan �rz�s fogja el, mintha kil�pett volna valahov�, a vil�gokon k�v�lre, �s csak lebegne, egy gy�ny�r� szappanbubor�kban. Amikor semmi, de semmi nem lehet rossz, �s minden t�k�letes. Minden pontosan �gy t�rt�nik, mint ahogy egy t�nd�rmes�j�ben t�rt�nnie kell.
Deidar�t most pont ez az �rz�s ker�tette hatalm�ba, ahogy Midori k�rbevezette az �j sz�ll�s�n, megmutatta neki az �j, �s sokkal jobb min�s�g� kimon�kat amiket innent�l kezdve hordani fog... Egyszer�en minden t�k�letesnek r�mlett most, hogy els� oszt�ly�v� nyilv�n�tott�k. Ha igaz amit a mama-san mondott, � az els� f�rfi kurtiz�n, aki ilyen magas tiszts�get �rt el.
K�nnyed�n, szinte rep�lve ment ki a teah�z m�g�tti kertbe. �gy gondolta, s�t�l egy kicsit, am�g m�g ilyen sz�pen s�t a nap, mint most.
T�nyleg minden t�k�letes volt.

Az �br�ndoz�s�b�l csak akkor eszm�lt fel, amikor halk, zokog�sf�les�get hallott. Elindult a hang ir�ny�ba. Nekik, sosem volt szabad s�rniuk. Eg�szen kicsi korukt�l kezdve ezt nevelt�k bel�j�k. A lebeg� f�zek vil�g�nak gyermekei nem ejthetnek egy csepp k�nnyet sem, �s sosem mutathatj�k ki, ha f�j nekik valami.
- Ino-chan? - ny�g�tt fel meglepetten, amikor megl�tta, hogy a bokor t�v�ben ott kuporog az egyik legjobb bar�tja. Igen, bar�tja. Ino-chan nagyj�b�l akkor �rkezett meg, amikor �, �s volt, hogy egy�tt j�rtak el a k�l�nb�z� �r�kra. Bizalmas j� bar�tok lettek, b�r egyik�k sem gondolt a m�sikra, "�gy".
- Oh, csak te vagy az. - s�hajtott fel megk�nnyebb�lten a l�ny, �s let�r�lte a kimon�ja ujj�val az utols� p�r csepp k�nny�t.
- Mi t�rt�nt Ino-chan? - k�rdezte Deidara, k�zben le�lt a l�ny mell�.
- Sai-sama...
- Igen?
- Ki akar v�ltani engem. - suttogta, �s ism�t potyogni kezdtek a k�nnyei.
- Ez mi�rt baj Ino-chan? Hiszen, legal�bb beker�lsz egy csal�dba, egy h�ztart�sba ahol...
- Megk�rdeztem t�le, hogy mi�rt pont �n kellek neki, �s azt is, hogy tudja-e, mennyi ideje �rulom a testemet ebben a bord�ly h�zban.
Deidara eln�mult. Cs�ndesen figyelte a m�sikat.
- Azt is megk�rdeztem t�le, hogy honnan tudhatom, hogy ez a legt�bb, amit el�rhetek az �letben. Hogy az � 15. �gyasa leszek. Tudod, Deidara, nem tudom, te hogy vagy vele, de �n ink�bb itt maradok. Ink�bb itt akarok lenni, semmint, hogy eg�sz �ll� nap egy f�rfi nyak�n kelljen cs�ngn�m, rettegve, hogy elrontok b�rmit, �s akkor egyb�l kihaj�tanak az utc�ra. De ide m�r nem fogadnak vissza. Ez a k�z�ss�g nem fogadna vissza, �s a t�bbi ember sem l�tna sz�vesen. Aki egyszer kurtiz�n volt, az t�bb� nem ember, ha csak, nem tal�l, egy olyan gazd�t, aki megbecs�li, �s szereti �t. Igaz�b�l, te piszkosul m�zlista vagy. M�r most szerezt�l magadnak legal�bb k�t j� h�rnev�, �s sok p�nzzel rendelkez� uras�got. Kezdj�k Akasuna Sasorival. �s akkor m�r arr�l ne is besz�lj�nk, hogy a mai �jszak�dra, ami az els� lesz, mint els� oszt�ly� kurtiz�n, Uchiha Itachi lesz a vend�ged...
- Tess�k?! - ny�g�tt fel meglepetten Deidara.
- Nem tudtad? - fordult fel� szint�n meglepetten Ino. - M�r szinte mindenki tudja a teah�zban...

Deidara k�sz�l�d�tt, pontosabban, el�k�sz�tett�k az est�re. Az �ra �pphogy csak �tfel� j�rhatott, �s a nap m�g magasan j�rt az �gen, de �t m�r sminkelt�k, �s a h�ta m�g�tt Midori-chan �s Aiyama azon vitatkoztak, hogy melyik kimon�j�t vegye f�l. A sz�kes�g behunyta a szem�t, �s elgondolkozott. Eg�szen pontosan Ino szavain. T�ny, ami t�ny, �ket, az emberek kihaszn�lj�k, haszn�lj�k. Nekik nincs �n�ll� akaratuk, �s nincsen d�nt�seik. B�buk. Sz�pek, t�r�kenyek. Azt�n elj�r felett�k az id�. A 28. sz�let�snapjuk ut�n elbocs�jtj�k �ket, de a legt�bben akkor sem mennek el. Csak az�rt hagyn�k el a teah�z j�l megszokott rendj�t, a biztons�got, hogy valami paraszthoz odaker�ljenek, mint szolga? Mert a legt�bbekre ez a sors v�r. A legt�bb kurtiz�n, hal�l�ig �zi az ipart.
- H�t b�n, ha valaki m�sfel� v�gyakozik? - s�hajtott fel Deidara.
- Valami baj van? - fordult fel� egyb�l Midori. Addigra Aiyama m�r elhagyta a helyis�get.
- Nem, nincs semmi. Csak gondolkoztam.
- H�t, akkor ne gondolkozz annyit. M�g sok dolgunk van!

A nap utols� sugarai bevil�g�tottak a teah�z apr� ablak�n, �s aranyos f�nybe vont�k a padl�n t�rdel� fi�t. Uchiha Itachi, b�rmelyik pillanatban itt lehet.
Ahogy a sz�ke fi� feln�zett, akaratlanul is elmosolyodott, tudta, hogy elb�v�l�en n�z ki, �s biztos volt benne, hogy le fogja ny�g�zni a daimj�t.
A szob�cska ajtaja olyan halkan cs�szott f�lre, hogy val�sz�n�leg Deidara �szre sem vette volna a m�sik �rkez�s�t, ha nincs fent �pp a feje.
- Kit�nteted a h�zunkat l�togat�soddal Itachi-san. - �llt fel, majd hajolt meg olyan kecsesen, ahogy csak tudott.
- Hn. - morogta erre, mintegy v�laszk�nt az Uchiha.
- Parancsol enni, esetleg inni? - �rdekl�d�tt kedvesen, a sz�ke fi�.
- Te�t, k�sz�n�m. - felelte a m�sik, �s Deidar�nak k�zdenie kellett a felt�r� nevet�s�vel. Milyen b�besz�d� is ma a m�sik.

Uchiha Itachi el�gedetten figyelte, ahogy a sz�kes�g a cseng��rt ny�lt, ahogy a szolg�l�val k�zli az �haj�t, �s �gy egy�ltal�n minden egyes ki mozdulat�t. Ha m�snak nem, csak mag�nak elismerhette, hogy valamilyen boszork�nyos m�don, leny�g�zte �t a fi�.
- Parancsoljon, Itachi-san. - ny�jtotta fel� imm�r a cs�sz�t Deidara.
Kortyolt egyet a te�b�l. Volt egy apr�s�g, ami sz�get �t�tt a fej�ben.
- Mi�rt mag�zol ism�t? - k�rdezte, �s halv�ny mosollyal az arc�n figyelte, ahogy a kis sz�ke elpirul, egy eg�szen kicsik�t.
- Nem tudom... - felelte v�g�l halkan, olyan halkan, hogy �pphogy csak meglehetett hallani a hangj�t.
- Nyugodtan tegezz. Nem szok�som visszavonni a szavaimat, m�g akkor sem, ha r�szegen teszem azokat. - �s Itachi megengedett mag�nak egy apr�, bar�ts�gos kis hunyor�t�st a fi� fel�, aki erre felkuncogott.
- Akkor sose menjen r�sszegen olyan helyekre, ahol a p�nze, vagy a h�rneve forog kock�n. - tan�csolta, m�g mindig nevetve Deidara.
- Rendben Dei-chan, majd igyekszem... - felelte egyb�l az Uchiha, �s elcsod�lkozott mag�n.
Soha, senkinek a t�rsas�g�ban nem szokott ilyen nyugodtan, �s bar�ts�gosan viselkedni. Az a kis sz�szi t�nyleg elvar�zsolta valamivel.

- Esetleg, mit sz�lna az uras�g egy f�rd�h�z? - k�rdezte j�t�kosan Deidara, mag�ban pedig pr�b�lta m�g feldolgozni az �j becenev�t.
- Csak, ha te is j�ssz... Egyed�l nem lenne olyan sz�rakoztat�. - �rkezett a v�lasz, mik�zben a m�sik arc�ra egy hamisk�s mosoly k�szott.
A sz�kes�g fej�ben m�g az a k�ptelen �tlet is megfogant, hogy tal�n Itachi megint ivott. Vagy, mit�l-m�st�l lenne ilyen... Milyen is? Tal�n, khm, norm�lis?!

Itachi a f�lig lehunyt szemh�ja al�l figyelte, ahogy a fi� k�nnyed�n kioldja a kimon�j�n l�v� bonyolult csom�t. Mondanom sem kell, hogy � m�r r�g meztelen�l hevert a f�rd�v�zben. Kicsit unta a v�rakoz�st. Fel nem foghatta, mi�rt kell ennyi ruh�t r�aggatni valakire, akir�l �gyis perceken bel�l le fog ker�lni az...
- Dei-chan.
A sz�szi erre megfordult, �s ez lett a veszte, ugyanis Itachi egy pillanat alatt elkapta a karj�t �s k�nnyed�n ber�ntotta maga mell� a f�rd�v�zbe.

Deidara egy pillanatig nem kapott leveg�t, majd lassan kitisztult el�tte a vil�g. Ott t�rdelt l�nyeg�ben az Uchiha �l�ben, a v�zben. Teljesen el�ztatva ezzel a vadonat�j kimon�j�t. Ez�rt feltehet�en a mama-san kitekeri majd a nyak�t.
- Hagyd, majd kifizetem. - duruzsolta v�ratlanul Itachi a f�l�be, �s ett�l ijedten �sszerezzent.
- Oh, milyen kedves... - sziszegte vissza, �s �vatosan a f�rfi sz�ja ut�n kapott, Itachi pedig nem tiltakozott. Mi�rt is tette volna, ha pont ez volt az, amit � is akart?
Ahogy ajkaik egym�shoz simultak �jra fellobbant mindkettej�kben az a bizonyos l�ng, mint el�z� �jjel, a nyelveik vad, fullaszt� csat�ba kezdtek, �s a v�g�re m�r alig kaptak leveg�t. Pihegve v�ltak el egym�st�l. Deidara v�ll�r�l elkezdett lecs�szni a kimon�. � ellenben Itachival ink�bb zih�lt, hisz l�v�n, hogy a f�rfi �l�ben �lt, pontosan �rezte a m�sik "reakci�j�t" erre az apr� kis j�t�kukra.
Itachi ek�zben nem t�tlenkedett, �s p�r gyors mozdulattal leszedte a m�sikr�l el�bb az fels�, majd az als� kimon�j�t. Az el�zott selyem ruhadarabok kint landoltak a k�d mellett, mire Deidara mag�hoz t�rt teljes m�rt�kben.
- Mi lenne, ha ink�bb bent a tatamin folytatn�nk, amit elkezdt�nk? - k�rdezte v�g�l cs�ndesen, k�zben szorosan odab�jt a m�sikhoz.
- Ahogy �hajtod. - susogta Itachi, �s egy pillanat m�lva m�r kint voltak a k�db�l, �s a sz�k�vel a karjai k�z�tt indultak el a h�l� fel�.

- Eml�kszel a nevedre? - k�rdezte nyugodtan Kakashi. - Eml�kszel b�rmire is a m�ltaddal kapcsolatban?
Egy apr� kis fejr�z�s. Sz�raz kis mozdulat. Semmit mond� kis mozdulat. Ugyanakkor, �szinte is.
Sasuke mag�ban grimaszolt egyet. A legborzaszt�bb dolog volt az eg�szben, hogy l�tni lehetett a fi�n, hogy t�nyleg igazat mond, �s nem eml�kszik semmire. �, el nem tudta k�pzelni az �let�t az eml�kei, vagy �ppen a neve, sz�rmaz�sa n�lk�l. Milyen lehet elveszteni, mindezt?!
Feltehet�leg borzalmas.
A sz�ke hasa hangosan megkordult, �s ezzel p�rhuzamosan iszonyatosan elv�r�s�d�tt.
- Hozass neki valamit enni! - vetette oda f�lv�llr�l Kakashinak.
A f�rfi fel�llt, �s elindult kifel�, hogy teljes�tse a parancs�t.
- Kapsz enni mindj�rt. - vetette oda a szok�sos nemt�r�d�ms�g�vel a fi�nak.
A k�k szemek erre hatalmasra t�gultak. Pontosan lehetett benn�k l�tni minden �rzelmet, ami egy j� jap�nra sosem volt jellemz�. Egy igazi jap�n k�z�ny marad akkor is, ha �ppen egy katana peng�je k�sz�l leszelni a fej�t. Aki ezt nem b�rja megtenni, az elvesz�ti a m�lt�s�g�t, nem csak m�sok, de az Kamik sz�ne el�tt is.
- Azt mondta, az, az ember, hogy te nem tudsz latinul. - mondta v�g�l a kis sz�ke.
- Baka, ugye nem �rtesz semmit? - k�rdezte keser�en Sasuke.
Egy fejr�z�st kapott v�laszul.
- Ebben a h�zban, �s ebben a tartom�nyban is, �n vagyok az �r. Neked, nem szabadna csak �gy megsz�l�tanod engem, mert az m�lt�s�gon aluli.
- Melyik�nk m�lt�s�g�n aluli? - �rdekl�d�tt nevetve erre a m�sik, �s Sasuke m�r azon volt, hogy akkor most leord�tja a baka fej�t a hely�r�l, amikor hirtelen �szrevette a vid�m kis szikr�kat a fi� szem�ben. Akkor, ezek szerint, most csak viccel�dik vele?
Ebben a pillanatban l�pett be Kakashi, �s a sz�szi egyb�l abbahagyta a mosolyg�st. Mintha, nem is besz�lgettek volna. Az Uchiha el�gedetten elmosolyodott.
Tal�n nem is annyira baka a m�sik.

Deidara elmosolyodott.
- Mintha, itt valaki nagyon �r�lne nekem, �n nem �gy l�tja, daimj� �r? - k�rdezte gunyorosan Itachit, k�zben �vatosan v�gigsim�totta a m�sik �gaskod� f�rfiass�got. Csak egy "hn"-nel vegyes ny�g�s �rkezett, mint v�lasz, �s a sz�ke erre �vatosan el�rehajolt Lassan, k�nz� lass�s�ggal v�gigh�zta a nyelv�t a m�sik h�mtagj�n, majd apr� kis puszikkal hintette be. V�g�l ugyanazzal a nyugodt lustas�ggal vette a sz�j�ba, hogy a nyelv�vel �rj�t� massz�zsba kezdjen.
Itachi h�r�gve markolt bele a tatamit bor�t� gyapj� anyagba. Sokak pr�b�lt�k m�r megy �gy kiel�g�teni, de ez most az �sszes eddigin�l �rj�t�bb volt. �rezte, hogy alig egy hajsz�l v�lasztja el a gy�ny�r kapuj�t�l. Enyhe vad�llatias h�rg�ssel belemarkolt a m�sik sz�ke haj�ba, �s felr�ntotta mag�hoz. Az ajkaik egym�shoz simultak, � pedig �vatosan elkezdte t�g�tani a fi�t, el�bb egy, majd k�t ujjal hatolt bele, �s kezdett el oll�zni.
Deidara f�jdalmasan felny�g�tt. Ezt az �rz�st sosem tudta megszokni, b�r h�nyszor is volt f�rfival. Na, j�, az a b�r h�nyszor igaz�b�l nem is olyan sok. A legt�bb vend�g�vel el sem jutottak id�ig, mert b�ven el�g volt nekik ha... Sz�val be�rt�k j�val kevesebbel is. Igaz�b�l k�t ember volt akikkel t�nylegesen lefek�dt az eddigi p�lyafut�sa sor�n, meg most Itachi a harmadik.
- Lazulj el. - susogta a f�l�be a m�sik.
Deidara sz�vesen r�v�gta volna, hogy k�nny� azt mondani, de v�g�l nem tette meg. Pr�b�lta mag�t megnyugtatni, �s pr�b�lt, de t�nyleg megpr�b�lt ellazulni!
Arra, ami j�tt m�gsem volt felk�sz�lve. Az az irgalmatlan fesz�t� �rz�s, mintha kett� akarna hasadni...
- Hogy lehetszh ilyhen szh�k. - k�rdezte enyh�n lihegve Itachi.
A sz�ke nem v�laszolt, csak elrejtette a fej�t a m�sik nyakhajlat�ban. El kell lazulnia... Akaratlanul is k�nnyek sz�ktek a szem�be. R�harapott az ajkaira, hogy ne ki�ltson fel. Egyszer�en borzalmasan �rezte mag�t, pedig az Uchiha m�g azt a sz�vess�get is megtette neki, hogy pr�b�lta felk�sz�teni arra, ami j�n, ellenben...

Itachi �ltal�ban nem volt a vil�g legfigyelmesebb embere. Nem �rdekelte, hogy m�sok mit gondolnak r�la, vagy az, hogy m�sok mit akarnak. Viszont most felt�nt neki, hogy Deidara k�ptelen ellazulni, �s minden egyes kis izm�val ellen�ll a folytat�snak. Nem �rtette, de eld�nt�tte, hogy egyel�re nem is akarja �rteni, mir�l van sz�. Semmi kedve lelkizni egyet. Nem ez, az, amire v�gyik ebben a szent pillanatban.
�vatosan belemarkolt a m�sik sz�ke tincseibe, �s elh�zta a fi� fej�t a v�llg�dr�b�l.
Amikor r�n�zett az apr� kis k�nnyt�l maszatos arcra egyb�l ell�gyult a tekintete, �gy, ahogy m�g soha.
Nyomott egy apr� puszit a fi� ajkaira.
- Nyugodj meg... K�r els�rnod ezt a sz�p kis arcocsk�dat. - s�gta, �s finoman nekid�nt�tte a homlok�t Deidar��nak.
�rezte, ahogy a fi� l�gz�se lassul, majd ahogy fokozatosan elernyed. Biztat�an cir�gatta a kis sz�ke h�t�t a gerince ment�n.
Nem akarja � meger�szakolni, de m�g csak durva sem akar lenni ezzel a fi�val.

K�l�n�s volt, senki, m�rmint a m�sik kett� k�z�l egyik�k sem pr�b�lta �t megnyugtatni. Nem �rdekelte �ket, hogy mit �rez. Csak az sz�m�tott, hogy... Az l�nyeg, hogy nem � sz�m�tott, �s pont Itachi Uchih�t�l nem v�rta volna ezt a viselked�st. Valamilyen m�don olyan kellemes volt ez az �rz�s, hogy van valaki, aki t�r�dik vele. Mintha sz�m�tana a v�lem�nye, �gy, ahogy eddig m�g sosem.
Egy id� ut�n �vatosan megmozd�totta a cs�p�j�t, lass� ringat�z�s volt, �s eg�szen biztos volt benne, hogy Itachi nem tiltakozna a j�val gyorsabb temp� ellen sem, de a f�rfi nem er�ltette. Hagyta, hogy a maga m�dj�n csin�lja a dolgokat. Ez b�ven t�bb volt ann�l, mint amit valaha b�rkit�l is kapott volna...
Ahogy a mozg�suk ritmusa egyre jobban gyorsult, Deidara elgondolkozott azon, hogy mi az amit most �rez, mi az, amit eg�szen eddig egyetlen egy alkalommal sem �rzett, �s most m�gis. Az egyik l�k�s eltal�lta azt a bizonyos pontot, amit�l forr� l�ngok futottak v�gig az eg�sz test�n, �s k�jes ny�g�s bukott ki a sz�j�n. A k�vetkez� alkalommal pr�b�lt ism�t �gy helyezkedni, hogy a m�sik eltal�lja azt a bizonyos kis pontot, �s amikor ez siker�lt ism�t felny�g�tt.
�rezte, hogy m�g p�r ilyen l�k�s, �s �tl�pi a gy�ny�r kapuj�t.

Itachi f�l szemmel figyelte a mellkas�n hever�sz� sz�k�t. Mag�ban elismerte, hogy m�g sosem volt ilyen j�, senkivel az egy�ttl�t, mint most ezzel a fi�val.
Deidara amikor meg�rezte mag�n a figyel� tekintetet felk�ny�k�lt �s megeresztett egy b�gyadt mosolyt a h�rhedt daimj� fel�. Val�sz�n�leg, ha b�rkinek is mes�lni pr�b�lna err�l az �jszak�r�l, senki sem hinn�l el, hogy a nagy Itachi Uchiha ilyen gyeng�d, �s figyelmes is tud lenni.
Egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem. Ide f�l�slegesek lettek volna a szavak.
V�g�l a sz�ke csendesen feljebb k�szott, �s ism�t odahajtotta a fej�t a m�sik nyakhajlat�ba. El�gedetten szusszantott egyet.
M�g nem tudta, hogy mit gondoljon az Uchih�r�l. Egyel�re csak abban volt biztos, hogy a m�sik hangulatember, m�g akkor is, ha ezt remek�l titkolja az eg�sz vil�g el�l. Meg tal�n abban is, hogy ezt az Itachit, aki ilyen gy�ng�d, �s figyelmes, sz�vesen l�tn� m�skor is...