1.Fejezet: ANBU rablás

Sakura a brigádjával szemben állt, ajkán apró mosoly játszott, ahogyan ők várakozva néztek rá. Ketten közülük gyerekkori barátjai voltak, Hinata Hyuuga és Kiba Inuzuka. A lány maszkja egy rókát formázott. Sakura tudta, hogy Naruto miatt választotta ezt. Kiba arcát pedig egy kutya formájú maszk takarta. Meglepő, meglepő. Mellette Akamaru ült, aki mára már jó 3 láb magassá és nyugtalan természetűvé lett. Farkával a földet verte, nagy zajt csapva vele.

A másik 3 embert nem ismerte sem gyermekkora, sem gennin napjai alatt. Tehetséges jounninok voltak, akik az ANBU szolgálatába álltak: Shinta, Aarriko és Sato. Mindhárman fiatal férfiak. Vadkan, béka és héja maszkban néztek vissza rá.

" Egy egyszerű küldetésre megyünk ma este. Kézirattekercs visszaszerzés. Nincs kétségem afelől, hogy még ma hazaérünk. " Sakura letérdelt, s a többiek követték példáját, egy kört formálva körülötte, miközben ő egy kanjit kezdett rajzolni a sárba. Azok számára, akik nincsenek otthon az ANBU kódokban, a mondatok, amelyeket írt nem jelentettek semmit. Az ANBU-k között viszont ez második nyelvnek számított. Mind bólintottak, ahogy a kezével egy egyszerű mozdulattal eltüntette a jeleket, majd felállt.

" Menjünk " A Haruno eltűnt, maszkját elhelyezve arcán. A többiek gyorsan követték, szandáljuk talpa nem csapott nagy zajt, ahogy a fák között suhantak. Úgy tűnt még a levegő is hangosabb, mint ők maguk.

Sakura Satora bólintott. A fiú csinált pár gyors kézjutsut, ezután zsugorodni kezdett. Hamarosan egy fekete varjú állt előttük, gyors mozdulattal elfordította a fejét kissé, ahogy kapitányával váltott egy üzenetet ANBU kódban. Bólintott, akárcsak egy ember tenné, majd kirepült az ablakon. A küldetés sikeresen teljesült, bár Sakurának efelől eddig sem volt kétsége. A csapata jó volt.

A rózsaszín hajú elcsúsztatta az ajtót, majd kimentek és fáról-fára ugráltak tovább. Hirtelen Akamaru fülei megrándultak. Sakura Kibához fordult, " Mit hall? "

" Shinobik " ráncolta össze a fiú szemöldökét maszkja alatt " Nincsenek szaglási távolságban...várj! " szippantott. "Négyen vannak, erősek. Akamaru azt mondja, hogy a chakra szintjük...Akatsuki! " majd felordított, mikor egy becsapódó shuriken robbantotta szét az alattuk levő fát.

Sakura átugrott a bal oldalira, egyedül Hinataval. Kiba és Akamaru hátra ugrottak, míg Shinta és Aarriko jobbra mentek. Négy árnyék ugrott keresztül a fákon, mellettük. Brilliáns karmazsinvörös felhők, fekete alapon, a lány szemét összeszűkítették.

A Haruno azonnal felismert egyet közülük: Kisame. Hatalmas kardja, és kalapja alól kilátszó kékes árnyalatú bőre elárulta őt. Ha ő itt van, akkor az pedig ott biztosan Itachi Uchiha. Sasuke bátyja. Az Uchiha klán gyilkosa.

" Hinata, Kiba, intézzétek el Kisamét. Aarriko, Shinta, kapjátok el a másik kettőt, de ne bonyolítsátok túl. Enyém az Uchiha. " Kiba és a többiek motyogtak valamit, majd egy másodperccel Sakura utasításai után megindultak. A kunoichi eltűnődött, ha ilyen módon szétszakították őket, akkor a helyzet reménytelen, s talán végzetes is lehet. Hinata és Kiba egy csapatba kerültek, mint régi gennin társak. Jól fognak együtt harcolni. Azonkívül Akamaru egy szinten volt a többi ANBUval. Shinta és Aarriko jó harcosok, és biztosan le tudják elég időre foglalni a két gyengébb Akatsukit, míg Sakura kitalál egy tervet. Nem állt szándékában a halálba menni csapatával együtt. Ők elvégre egy kis csapat ANBU és az ellenségük az Akatsuki, bármennyire erősek és tehetségesek voltak, lehetetlen legyőzni őket, pláne négyet egyszerre.

Sakura a férfi felé indult, akit Itachiként ismert meg. Piros Sharinganja teljesen olyan volt, mint Sasukéé és mégis annyira más, keresztül ragyogott a sötétségen. Tudta, hogy egyedül nem harcolhat sokáig ellene . Nem elég erős hozzá. Hiába gyakorolta olyan sokat az általa ismert jutsukat; és nem akart elég sokáig itt maradni ahhoz, hogy összetalálkozzon a Sharingannal. Eldobott öt shurikent, tekintetével követte őket, ahogy azok az Itachi háta mögött levő fába ütköztek, miután ő eltűnt onnan. Érezte maga mögött a férfi jelenlétét, közben pár hüvelyknyire kihúzta a katanáját tokjából, megállítva a háta felé indított kunait. Kardját visszatette a tokjába, s megfordult.

 " Hm " Horkantott egyet Itachi, szórakozottan. Az ANBU öklével balról támadást színlelt, közben pedig térdével a férfi felé rúgott. Ő kivédte azt kezével. Habár nem volt felkészülve a valóságra, hogy ellenfele hatalmas erejű chakrát helyezett a rúgásba, ahogyan azt Tsunade tanította neki. Ez nem egy normál rúgás volt, és Sakura hallotta a csont hasadását, ahogy Itachi hátrahúzta kezét.

A lány átkozta magát, amiért ezt ilyen hamar megmutatta neki. Nem lesz többé hasonló lehetősége. Várnia kellett volna, míg egy végzetes csapássá válik. Ki kell innen vinnie a csapatát. Hinata kunait hajított Kisame felé, félt közel menni chakra elszívó kardjához, hogy használja a cápán junkenjét. Kiba a wakizashit használta, ügyesen pörgetve őket a kezében, blokkolva vele a Senbont. Hátra lett nyomva, s izzadság folyt le a maszkja alól, eláztatva a gallérját. Akamaru kikerülte Kisame shurikenjeit és kunaijait, miközben előre csoszogott. Mikor a pikkelyes felemelte bal karját, hogy kardjával lecsapjon Kibára, a kutya megragadta azt szájával, s hátrahúzta egy undorító, repedő hanggal.

Kisame hangosan morgott, miközben elhajította Akamarut egy fa felé repítve. Hinata kihasználta az elterelés okozta másodpercnyi időt, hogy támadjon. Egy juken ütés a tüdőbe elég volt, s férfinak fájdalmassá vált a légzés. Kardos keze használtnak tűnt. Átcsapta fegyverét a jobb kezébe, folytatta Kiba féken tartását, miközben a Hyuuga újabb shurikenjei elől tért ki.  

Aarrikonak egy vágás volt a kezén, melyből ömlött a vér. Fém tomfája összeütközött a kodachival. Örvénylő táncuk egészen gyönyörű volt, bár Sakurának nem volt elég ideje megcsodálni. Vetett egy gyors pillantást Shintára, s azonnal észlelte a bajt.

Shinta ütéseket hárított és tért ki előlük, tisztán védekezett. Sakura meg mert volna esküdni, hogy a másik Akatsuki nem képes legyőzni őt, pláne nem ilyen rövid idő alatt, ilyen gyorsan, nem számít mekkora rangot jelent ruhája, melyet visel. Azonkívűl csapattársa genjutsuja fantasztikus volt. Illúzió trükkjei képesek megragadni ennek a férfinak elméjét, hogy vakon botorkálna körbe. Hirtelen egy agyag madár szállt keresztül a levegőben, Shinta felé. A Haruno szíve majdnem megállt.

Az agyag madarak Deidara specialitásai voltak, aki erős tagja az Akatsukinak. Fenébe! Elrejtette a chakráját, észre se vettem hogy itt van. Sakura folytatta Itachi közelgő támadásainak kivédését, miközben Shinta felé fordult. " Shinta! Menj onnan! "

Megpróbálta túlordítani a csatát, de a fiú talán nem hallotta meg, vagy csak nem tudott elmenekülni. A madár eltalálta és levegőbe repítette. A széllökés port és mocskot küldött keresztül a levegőn.

Sakura hallotta, hogy valaki egy fának csapódott. Azt gondolta Aarriko volt az, ő volt legközelebb Shintához az ütés pillanatában.

Leguggolt, lábaiban az izmok megfeszültek, miközben Shinta felé készült ugrani. Talán az ütés nem ölte meg. Talán ha fel tudná éleszteni gyorsan, egy próbát megér...
 
Egy kéz ragadta meg hirtelen a csuklóját. Átkozta magát bolondságáért, ahogy meglátta Itachit. Jáde találkozott karmazsinvörössel egy pillanatig, miközben a por letelepedett. Deidara és Kisame hátrébb ugrottak az ütközettől, készen állva arra, hogy bármikor újra kezdjék.

Aarriko csúnyán megsérűlt.

Hinata szerzett pár vágást, Kibának eltört az orra és talán a csuklója is. Akamaru kissé sántított.

Sakurának ötlete sem volt hol lehet Shinta. Rossz érzése támadt, ami azt sugallta neki, hogy a mögöttük levő piros folt a földön csapattársától származik.

Hirtelen a Sharingan örvényleni és változni kezdett. A rózsaszín hajú tudta mi következik, de a hipnotizáló szemek már elkapták, lehetetlenné téve, hogy lehunyja szemhéját. Mindent tudott az Uchiha vérvonalról Kakashitól és Sasukétól, és tudta, mikor legyőzték. A csuklója után kapott utolsó erőfeszítésként, hogy meneküljön, érezte a cápa fájdalmas ütését a kezén. Hirtelen összes akaraterejével és megmaradt erejével felsikoltott. " Mindannyian, FUSSATOK! " s ekkor a Mangekou Sharingan aktiválta önmagát.

Sakura nem tudta, vajon csapattársai figyeltek-e parancsára. A világ feketére váltott, az egyetlen fény Itachi karmazsinvörös spiráljaiból jött. A külvilág legtöbb hangja teljesen érthetetlenné vált. A csata megszűnt körülötte. Hallotta Deidara és Kisame hangjait lágyan, bár nem értette a szavakat.

Majd elkezdődött. Elméjét Sasukéról bevillanó képek töltötték be.

" Neh, Sasuke? Valóban azt hiszed, hogy meg tudsz ölni? Milyen abszurd. Ha Sarutobi nem volt rá képes, mi késztet arra, hogy azt hidd, te valójában képes lennél rá? " Orochimaru gúnyosan mosolygott, miközben belerúgott Sasukéba, végig gurítva őt a földön.

" Mindannyiukat meg fogom ölni, csak hogy megmutassam, hogy nincs esélyed. Persze, te talán már nem fogsz élni, hogy lásd, bár ahogy vesszük. Hisz addigra birtokomban lesz a Sharingan. "

Sasuke elfojtott egy károgást, ahogy megpróbált felállni, Orochimaru felemelte őt az inge gallérjánál fogva. " Biztos vagyok benne, hogy megölöm azt az édes kis kunoichit is, aki úgy elbolondított téged. Azt a rózsaszín hajút, mi is a neve? "

Ekkor felszakította Sasuke légcsövét. Hirtelen, mintha Sakura Sasukéval egy helyen termett volna, s a fájdalom kiégette az ő torkát is. Megpróbált lélegezni, egy érdes lélegzettel, de nem hallott semmit, csak egy csekély zihálást, ahogy a fájdalom egész testét keresztül járta. Torkából szivárogva vér folyt le a mellkasán. A fájdalom...nem a ez volt az, ami igazán fájt. Hanem a tény, hogy az ott Sasuke. A lány már régen megtanult a fájdalommal élni.

Látta Sasukét zuhanni és ráordított, hogy kelljen fel. Ordított és sikoltott elnémult torkából, ahogyan a vér tovább bugyogott a sebből. Térdeire zuhant, levegőért kapkodott, a szeme elhomályosult, mikor hirtelen egy gondolat fészkelődött az elméjébe. Már évek óta megerősítette magában Sasuke halálát. Ez csak az elkerülhetetlen vég. Egész idő alatt tudta...talán ez csak az igazság. Ha az, akkor is folytatnia kell a harcot.

Itachi Uchiha vigyorgott, mikor a Mangekou aktiválódott, s a shinobi elhallgatott. Olyan erős ANBU...mégse bírta megmenteni magát a férfi vérvonal képességétől. A többi csak makogott, próbálták eldönteni, hogy menjenek-e, mikor egy fiatal nő ítéletet mondott hangjával. Megragadta a majdnem eszméletlen ANBUt, aki megölte Gangit, s visszavonultak.

Kisame szólt Deidarának, hogy ne kövesse őket, majd mindketten odafordultak, hogy nézzék Itachi kínzását az ANBU kapitány felett.

Bár csak 2 másodperc volt, tudta, hogy az áldozat számára ez órákat jelentett.

Hirtelen, a Mangekou megtört.

Itachi csodálkozva pislogott, ahogy a fiatal ellensége megragadta kezét, s körmök mélyedtek húsába. Kínzó fájdalom járta át a testét, mikor az ANBU chakrát küldött a vérén keresztül. Az Uchiha morgott dühében, és a meghiúsulás miatt, ahogy az elkapta a torkát- és egy másodpercre a Mangekouja ellene fordult. Csak felvillant és el is tűnt, de Itachinak fel kellett emelnie egyik kezét, hogy megdörzsölje a torkát, bizonyosságot szerezve arról, hogy rendben van. Az ANBU puhán zuhant a földre utolsó támadása után.

Az Uchiha lehajolt, szeme visszaváltott borús, éjfél feketére. Kisame és Deidara csak mereven bámultak.

" Ez az ANBU...ő nem...hm? " Deidara az összegyűrt alakot kezdte bámulni maguk előtt.

Itachi elemelte a maszkot az ANBU feje elől és megrökönyödött. Egy nő volt. Meg tudta mondani, anélkül, hogy az egész testét megnézte volna. Duzzadt ajkak, hosszú szempillák...és vállig érő világos rózsaszín haj. Úgy gondolta látta már valahol, mikor eszébe jutott. Sasuke csapattársa: Sakura Haruno. A gyenge láncszem a csapatban. Most ANBU kapitány?

Csak bámult, mintha bizonytalan lenne önmagában. Persze az arca semmit sem árult el ebből. Kisame és Deidara elismeréssel néztek a kunoichire. Itachi a karjaiba vette, arckifejezése továbbra is kiolvashatatlan maradt. " Menjünk. "

Csapattársai egymásra néztek, majd bólintottak, s követték a férfit otthonuk felé.

 __________________________________________________

Naruto vigyorogva szögdécselt Sasuke és Jiraiya előtt. Hátranézett. Jiraiya ábrándozott, Sasuke pedig unott arcot vágott. A szőke körbejáratta szemét a tájon " Jó érzés visszatérni Konohába, nemde? "

" Hn. "

" Az első dolgom az lesz, hogy eszek egy nagy tál rament Ichirakunál! " Sóhajtott Naruto, s a gondolatra máris elkezdett folyni a nyála.

" Jó neked, baka. " Sasuke hirtelen megállt, ahogy a híd láthatóvá vállt előttük. Jiraiya kezeit a fiúk vállaira rakta.

" Az első dolog, amit csinálni fogok, az... "

" Ugh! El ne mondd " Morgott az Uzumaki, miközben ujjait fülébe dugta. " Annyira perverz vagy, Ero-sennin! "

Sasuke csak kellemetlenül megrázta a fejét, ahogy a híd megnyílt előttük.

Nyilvánvalóan egy őrszem bejelentette az érkezésüket. Maito Gai, Kakashi Hatake, Sarutobi Asuma, Yuuhi Kurenai és Iruka már várták őket. Naruto letámadta Irukát, a talajra lökve őt. A többiek szívélyesen nevettek a jeleneten. Tsunade és Shizune mosolyogva közeledett feléjük.

" Üdv újra itt, Naruto, Sasuke, Jiraiya-san. "

Sasuke és Jiraiya bólintottak, de Naruto csak vigyorgott. " Hé, Tsunade! "

" Micsoda vesztes. Még mindig nem képes rangjához méltóan megnevezni a Hokagét. Che. " Csengett egy cinikus hang. Naruto odafordult a többi emberhez, akiket eddig nem vett észre. Nyolc ANBU állt vele szemben, és a fiú bárhol képes lett volna felismerni ezt a hangot.

" Shikamaru? "

Az említett nevetett, ahogy ő és a többi ANBU levették maszkjaikat. Rock Lee, Neji, Tenten, Ino, Choji és Shino állt a többiek előtt, arcuk pajkos volt.

" Mindannyian ANBUk vagytok? " nyafogott Naruto " Hogy bírnálak utolérni titeket? " Hirtelen körülnézett, tudva, hogy valaki feltétlenül hiányzik...talán még pár ember. " Hol van Hinata, Kiba...és Sakura? " Fürgén körbe nézett. Sasuke is keresni kezdte a rózsaszín hajú kunoichit, szíve hirtelen elgyengült, ahogy észrevette, hogy a lány nincs jelen.

Shikamaru sóhajtott, megszólalni készült, mikor robajt hallottak a fákon keresztül.

3 ANBU és egy nagy kutya tűnt fel. Egyik ANBU egy másikat támasztott, miközben a bicegő kutya cipelte a harmadikat. Naruto azonnal felismerte a kutyát, mint Akamaru nagyobb verzióját. Az érkezők levették maszkjaikat, a többiek pedig feléjük rohantak. Hinata és Kiba a földre zuhantak.

Tsunade kifektette a földön Aarrikot, aki alig lélegzett. " Mi történt? " Kérdezte, miközben azonnal gyógyítani kezdte a fiút. Ino és Shizune Kibát, Hinatát és Akamarut kezdték vizsgálni.

Felnéztek, mikor meglátták Narutot és Sasukét. Hinata eleresztett egy boldog, enyhült mosolyt, majd Tsunadéhez fordult, pillantása elhomályosult. " Lesből támadtak ránk. " suttogta.

" Kicsoda? " Kérdezte élesen Neji, azonnal észrevéve, hogy két ember hiányzik. Biztosan nem...?

" Akatsuki. " Morogta Kiba.

" MICSODA? " Döbbent le a társaság.

" Négyen közülük megtámadtak minket. Kisame, Deidara, egy gyengébb...és Itachi. " Suttogta Hinata. Sasuke megmerevedett bátyja neve hallatán. Szeme összeszűkült.

" Deidara megölte Shintát. " válaszolt Kiba " Hinata és én Kisamével harcoltunk. Aarriko végzett az ismeretlennel, mielőtt Deidara bombája eltalálta őt, leginkább a gyomránál. "

" ...És Sakura? " kérdezte lágyan Tsunade, Naruto és Sasuke azonnal felkapták fejüket. Sakura? Mit csinálna ő egy ANBU küldetésen?

Kiba és Hinata gyilkos csendben álltak. Neji és Lee ólomnak érezték gyomrukat. Sasuke és Naruto óriási sokk alatt voltak.

Hinata végül szipogások közepette válaszolt. " Sakura Haruno, harmadik ANBU kapitányt elrabolta, vagy megölte Itachi Uchiha. " Majd könnyekben tört ki.

Sasuke csak bámult maga elé. Nem, ez biztosan csak tévedés. A bátyja elvitte Sakurát? Mi a nyavalyának tenné ezt?

" Nem láttátok őt valóban meghalni? " Kérdezte Neji élesen.

" Nem " válaszolt Kiba nyersen " Megpróbált segíteni Shintának, meggyógyítani mielőtt meghal, de Itachi elkapta és használta...használta a Mangekou Sharinganját. "

Sasuke felnézett. Nem...Sakura nem elég erős, hogy túlélje ezt. Nem elég erős, hogy megküzdjön vele...meghalt.

Naruto rájuk nézett. " Miről beszéltek? Sakura nem lehet ANBU! Sakura nem ilyen erős. Úgy értem... " a fiú lenézett remegő kezeire, mielőtt újra a többiekre nézett volna. " Miért akart ennyire erős lenni? Neki mindig... " mindig ott voltam én, Kakashi és Sasuke, hogy megvédjük.

Neji előre sétált, szeme összeszűkült. " Talán megunta, hogy folyton a hátatokat nézze. "

Sasuke és Naruto felnézett. Már mondta ezt nekik a lány...hogy mindig hátulról kell őket néznie, mint a leggyengébb. Mondták neki, hogy az intelligenciája kárpótol ezért. Most...volt különb gondolata? És mi a nyavalyáért mondta ezt el a Hyuugának, miért pont neki?

Sasuke egyszerűen nem bírta elhinni. Mikor feledkezett el a lány az ő hiányukról és kezdett el velük versenyezni? Ez biztos csak valami rémes poén, amit ellőnek a többiek, most, hogy ő és Naruto hazaértek. Egy nyers, és szörnyű poén. Biztosan...az ő Sakurája biztosan nem lehet Itachi karmai között.

Tsunade nézte, ahogy Lee és Neji pillantást váltottak. " Ti ketten hagyjátok ezt abba! Nem mentek most sehova. "

Neji mélyen morgott a torkában, miközben Lee a földet nézte, összeszorított öklökkel.

Lee komolyan válaszolt " Biztosan meg kell keresnünk. Tudja milyen fontos Konohának. Ha az emberek megtudják, pánikba törnek ki. Tudja milyen fontos...nekünk. " Megállította magát, mielőtt többet mondott volna.

Az Uchiha összeszűkítette a szemét. Tehát az a nézés, melyet Neji és Lee szemében is látott...tudta, hogy Lee szerelmes Sakurába, de Neji? Lehetetlennek tűnt. Mindamellett...a lány az övé. Mi van a bátyáddal? Sakura már rég halott lehet. Nevette ki belső démona.

" Nem mondtam, hogy nem küldök ki egy kereső ANBU csapatot. " mondta Tsunade " Fogok. Először is, bizonyos embereket a három fő ANBU csapatból. Hinata és Kiba elég erőt kaptak az induláshoz. Sato, te maradsz, nincs ellenvetés. " Csattant fel, ahogy látta, hogy a fiú nyitja a száját. Ám ezután csöndbe is burkolózott. " Kakashi és Gai is menni fog. Iruka, Kurenai, Asuma, nekünk fel kell emelni a shinobi őrség szintjét. Szükségem van rátok, hogy vissza hozzatok minden Jounnint, aki a közelben van küldetésen. Nélkülük veszélyes lehet, ha bárki ránk támadna. " Kurenai, Iruka és Asuma bólintottak, majd eltűntek.

Hirtelen Naruto állt elő. " Én is megyek! Vissza hozom Sakura-chant, nem állíthatsz meg! "

" Csak elbuknál. " Mosolygott gúnyosan Neji.

" Nem. " Rázta meg a fejét Tunade, Nejire nézve. " Ők is mennek. Neji és Shikamaru, ti ketten vagytok a vezetők, de ne feledjétek, Kakashi és Gai felettetek állnak. Ha nem tudjátok mit kell tenni egy helyzetben, kérdezzétek őket. " Neji és Shikamaru bólintottak.

Mindannyian ANBU ruhájukba öltöztek-Kakashi és Gai is. Gai nem volt ANBU, habár Kakashi is nyugalmazott volt, vagy Naruto és Sasuke ezt hitték. Hirtelen 2 ANBU öltözéket hajítottak feléjük. Naruto zavartan kapta el az övét, míg Sasuke gyorsan felhelyezte a maszkját.

" Álljatok készen, ti ketten. Megszemélyesített ANBUk lesztek, úgyhogy vigyázzatok. Ezen az úton senki sem szakíthatja félbe a küldetéseteket. Minden második nap küldjetek egy posta galambot. " Jelentette ki Tsunade.

" Hai, Hokage-dono. " Mind meghajoltak. Sasuke és Naruto elmentek, hogy átöltözzenek. Az ANBU öltözékükben tértek vissza, furcsán érezték magukat. A ruhák persze nem voltak használtak. Neji csak bólintott, miközben Hinata és Kiba felé fordult.

" Vezessetek oda, ahol megküzdöttetek az Akatsukival. "

 __________________________________________________

Itachi Sakurára bámult, ahogy lefektette az ágyára. Levette a lány hosszú, fekete, és a saját Akatsuki köpenyét, majd végignézett a  hagyományos, ANBU öltözéken. Deidara és Kisame egyedül hagyták a kunoichivel, hogy találjanak egy gyógyítót sebeik ellátására. Leült az ágy szélére, s nézte foglyát. Légzése kiegyensúlyozott volt, azt a látszatot keltve, hogy békésen alszik. Fém mellvértje mellkasával egyszerre mozgott.

A férfi levette azt is, váll, kéz és láb védőivel, s szandáljával együtt. A fegyvereit is eltávolította. Ez beletelt pár másodpercbe. Maszkja már nyakában lógott. Megfeszülten nézte őt. Még mindig viselte kesztyűjét, fekete bársony nadrágját és hálós felsőjét.

Valóban sokkal szebbé cseperedett, mint mikor utoljára látta őt. Akkor fiatalabb volt, talán 13? Most már nővé érett. Tudta ezt, bírálva a kiemelkedő, üdvözlő dudorról, pólója kivágásánál. A haja most is rövid volt, bár egy kicsit hosszabb, mint múltkor. Lassan levette a kesztyűit, hogy megnézze csuklóját, de végül kezeit kezdte el vizslatni. Ujjperceit vágások fedték, akárcsak tenyereit. Shinobik díja és dicsősége, gondolta sötéten Itachi. Elgondolkozott mikor szerezhette őket. Biztosan nem voltak még meg neki, mikor legutóbb találkoztak.

Az Uchiha keze fájt a töréstől, amit a lány okozott neki. Régen volt, mikor valaki utoljára megbírta sebesíteni. Nem szerette. Ahogyan nem szerette a tényt, hogy a kunoichi megtörte a Mangekouját. Ezelőtt senki nem volt még erre képes. Tudni akarta hogyan és miért. Miért ő...annyi ember közül? Kitünő harcos lett. Erre Itachi karja a bizonyíték. Ha elég erős lett, hogy kivédje a támadását az egyik legerősebb Akatsukinak, akkor milyen erőben lehet Sasuke és a Kyuubi?

A férfi felemelte kezét, hogy megérintse a lány orrán található apró sebet. Nem volt feltűnő, puszta szemmel alig látható. De ő látta. Sharinganjával látta az összes régi sebét. Megerősítették. Erősebb kinézetet biztosítottak számára...sokkal misztikusabbat. Szemei megrebbentek, de nem nyitódtak fel. Itachi hálás volt Kisamének, hogy elszívta a lány chakráját a kardjával. Túl sok lett volna neki, még ha a vele folytatott harc alatt sokatt elvesztett. Mikor lett ennyire erős?

Megérintette állkapcsa görbületét, s ujja elindult lefele a nyaka mentén. Megállt a hálós topnál. Szemei sötéten szűkültek össze, ahogy ajka egy apró mosolyra görbült. Eltűnődött mennyi történet lehet még a lány testébe vésve. Biztosan volt jó pár. Felcsúsztatta a kunoichi pólóját és meg kellett állnia egy másodpercre, a vágások nem érdekelték többé. A lány hasa és mellkasa hibátlan volt. Fekete melltartója a legtökéletesebb melleket rejtette, amit Itachi valaha látott. (Pedig látott már jó párat.) Nem túl nagy, nem is túl kicsi. Hasán kirajzolódtak az izmok, de ettől független karcsú volt. Keze lesiklott a kulcscsontján át, mellei között, ujjai köröket írtak le hasán. Folytatta felfedező útját, majd megállt a derekánál. Öntudatlanul letépte a lány nadrágját összekötő zsinórokat. Lazán függtek combjai körül. Beleakasztotta ujját a nadrág egyik végébe és könnyen lecsúsztatta azt. Megcsodálta lábai formáját. Itt sem látszódott a kelleténél több izom. Hajlékony combok, kicsi, elegáns lábfej, kecses bokák. Nézte egy pillanatig, elhomályosult tekintettel. Tehát ez az a lány, akit az öcsém szeretett...milyen érdekes.

Hirtelen egy gondolat férkőzött agyába, ahogy lágyan megérintette foglya ajkát. Egy sötét mosoly. Nem Sasuke lesz az első, aki igazán szeretheti őt. Itachi közelebb emelte ajkait. Elgondolkozott milyen íze lehet az ő cseresznye virágának.

Nyelvével végigszántotta alsó ajkát. Sakura megmozdult álmában. Pislogott kissé, résnyire nyitotta szemét, Sasuke-kun? Ez volt első gondolata, mikor meglátta a Sharingant. Arca hasonlónak tűnt, öregebb, mint Sasuke. Természetesen, Sasuke megnőtt. De más volt. A férfi csak nézte őt, ravasz mosoly görbült ajkaira. Egy bűnös mosoly, ha leírást kéne adnia.

Hirtelen Sakura szeme kitágult, ahogy felfogta kinek az ajka találkozott az övével. Kinek a karjai cirógatják. Uchiha Itachi. A történtek emlékei elárasztották elméjét. Shinta halott. Hinata, Kiba és Aarriko szintén halottak lehetnek. Az Akatsuki...Itachi...a Mangekou.

 " Engedj el! " a Harunonak végül sikerült morognia, közben küzdött, hogy kiszabaduljon. Gyengének érezte magát, mikor végül rájött, hogy a chakra tartalékai elfogytak. Nem. Szemei rémülten tágultak ki, miközben kezeit ráncigálta. Érezte az érdes, durva érzetét béklyóinak.

" Nem tudtalak rávenni, hogy harcolj velem cseresznye virág, most sikerülni fog? "

A kunoichi rúgott egyet a lábaival, hamarosan Itachi nehezedett rá, az ágyhoz nyomva őt. " Engedj el! " sikoltozott, miközben alatta vonaglott. Az Uchiha próbálta nem mutatni neki, mennyire mesterkéli őt. Érezte a lányból sugárzó hőt vékony Akatsuki pólóján keresztül. Ízletes hőség. Eltűnődött, ha az ajkai ennyire ízletesek voltak. Eldöntötte, hogy kideríti, követelte a lány ajkait, övével.

Sakura elengedett egy apró zihálást, majd meg is bánta, ahogy a férfi nyelve végigsepert ajkain. Megpróbálta elfordítani az arcát, de ő tartotta, s ajkait az övéhez nyomta, nyelvük összefonódott a lány szájában. A rózsaszín hajú felhúzta az acél bilincset, ami csuklóit tartotta, úgy érezte el fogja törni a kezét a próbálkozással. Itachi kezei könnyedén súrolták a bőrét, miközben tovább folytatta ostromát. A Haruno szinte elvárta tőle, hogy hideget érezzen, mint egy igazi gyilkosnál. De testük mégis tüzelt. Az egyetlen dolog, ami átfutott Sakura elméjén ebben a pillanatban, az, hogy ez mind rossz. Hol van Sasuke? Ez nem lehet jó. NE! Első alkalommal, mióta Naruto és Sasuke elment, segítségre volt szüksége. Kérlek Sasuke-kun...Neji-kun...Lee-kun...Naruto-kun...segítsetek!

Itachi végül abbahagyta ajkai csókolgatását, s ahogy visszanyerte légzését, megnyalta a nyakát. Sakura mélyet lélegzett, és a férfi felsóhajtott kissé, ahogy a lány mellei súrolták mellkasát pólója V-kivágásán keresztül. Egy kéz játszadozott a hajával, miközben a másik lassan elkezdte levetkőztetni melleit.

" Ne " suttogta Sakura hevesen " Kérlek, hagyd abba! " Gyötörte elméjét bármilyen terv kiötlésével. Bármilyen. Nem volt chakrája, s kezei megvoltak bilincselve. Ebben a pozícióban nem tudja használni a taijutsuját. Teljesen gyámoltalan volt.

És egy gyilkos irgalma.

" Hm " suttogta Itachi rekedten a lány fülébe, ahogy megharapta a fülcimpáját. " Ezt szeretem. Talán ha könyörögsz még egy kicsit, megenyhülök. "

Ha csak egy jól célozott kést döfhetne a férfi melleibe. Akkor a szex lenne az utolsó dolog, amire gondolna. De az a fegyvereit maga mellett tartotta, tehát a lány nehezen tehette volna meg azt, amire vágyott. Mielőtt tudta volna mi fog történni Itachi szája a mellén landolt, nyelvével a mellbimbót kényeztette. Sakura felsóhajtott, majd ajkába harapott, miközben egy könny csordult ki szeméből. Ne, ne, ne...

Nyelve átvándorolt másik mellére, majd megindult hasa felé. A kunoichi csak most vette észre, hogy Itachi mindkettejüket megszabadította összes ruhájuktól. Az Uchiha abba hagyta a nyalakodást, s vészjóslóan nézett fel rá.

" Állj... " Suttogta Sakura, ahogy rájött, mire készül. Nem...nem teheti. Ez csak az övé, hogy annak adja, akinek akarja. Ő nem Itachié. Soha nem fogja magát készségesen odaadni ennek az embernek. Soha nem fogja hagyni senkinek, hogy ezt tegye vele...NEM!

" Egy szűz...lám, lám... " nevetett sötéten. " Tehát én leszek neked az első. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod, cseresznye virág. Én biztosan fogom. " Majd beléhatolt. Sakura a combjai között feltörő fájdalmas lökéstől felsírt. Kezei élesen megrándultak a bilincsben.

Itachi folytatta a döféseket benne, tette ezt még nagyobb örömmel, a lány sikolyai hallatán, és arcán lefolyó könnyei láttán. Sakura megpróbált kiszabadulni alóla, rángatva testét. Ez csak lehetővé tette a férfinak, hogy még mélyebbre hatoljon, miközben a kunoichi nyöszörgött, s szemét szorosan összecsukta. Ez volt a legcsodálatosabb hang, amit az Uchiha valaha hallott. Vér szivárgott le a kezén. Megvágta a csuklóját, mikor a bilincset próbálta kinyitni, szabadulási kísérletként. Milyen ostobaság volt tőle. Itachi nézte őt, miközben szeme lassan csukódott le, ahogy a sötétség legyőzte. Még mindig gyenge volt Kisame támadása óta. A férfi csak vigyorgott, mikor Sakura végül elvesztette eszméletét.

" Édes cseresznye virágom, a móka csak most kezdődik. "

 __________________________________________________

Kakashi Sasuke és Naruto mögött állt, várva, hogy rendeződjön légzésük. Órák óta megállás nélkül rohantak erdőkön keresztül. Most...most a támadás helyén álltak. Sasuke és Naruto kimerültek voltak, bár a többiek úgy néztek ki, mintha örökké képesek lennének megállás nélkül menni. Persze, ők ANBUk. Régi senseiük úgy döntött, hogy a fiúkkal marad, és zárja a sort, miközben Neji és a többiek felderítik a területet.

" Kakashi-sensei, mikor lett Sakura ennyire erős? " kérdezte Naruto, ahogy lehuppant a talajra " Úgy értem, mi történt, miután elmentem? " Sasuke megfordult, hogy hallgassa a választ, ahogy Kakashi sóhajtott egyet.

" Egy ideje úgy gondolom, Sakurának nincs kitűzött célja, amiért él. " válaszolta, miközben maszkjával babrált. " Nem döntötte el, hogy edzeni fog, hogy erősebb legyen, ahogy ti ketten tettétek a kezdetekkor. Csak elég erős akart lenni, hogy megállítsa a fájdalmat. "

" Minek a fájdalmát? " kérdezte a szőke kötekedően

" A fájdalmat, ami akkor éri, mikor rájön, hogy te és Sasuke halottak vagytok. "

Sasuke megfordult, hogy régi sensejére nézze, ahogy ő a fákat vizsgálta. Feltételezte, hogy nem fog meglepődni. Hiszen több éve elmentek, pláne ő. Orochimaru pedig készen állt arra, hogy használja rajta speciális jutsuját és átvegye testét. Ha Naruto és Jiraiya nem érkeznek időben...Sasuke nem akart erre gondolni. Ez már nem számít. Csak az számít, hogy visszatért, és megfizetteti a bátyjával, hogy elrabolta Sakurát.

Az ősz hajú rosszallóan nézett rájuk, és még egy szomorú sóhajt engedett szabadjára. Eltűnődött hogyan fogadják majd. Nem tette jól a dolgát. Azonban, úgy gondolta, hogy végül visszakapja mindhárom tanítványát. A bámulatos Sasukét, a meggondolatlan Narutot...és cseresznye virágát, Sakurát. Most a két fiú visszatért, csakhogy elveszítse a lányt. Naruto távozása után, Kakashi és Sakura egymás támaszává váltak. Végül felfogta milyen lehetett tanárának, Yondaimének. Rin és Obito halála...és Kakashi hirtelen távozása után. Nem képes túlélni Sakura nélkül, aki felvidítaná.

Kakashi a síremlékkel szemben állt, szemét régi bajtársai nevén legeltette. Rin...nem hitte, hogy képes túlélni, ha több nevet fel kell vésnie a kőre. Naruto és Sasuke...az idióta és a géniusz. Kissé elnevette magát emlékükre. Hirtelen valaki jelenlétét érezte maga mögött, majd egy kéz kulcsolódott az övére. Lenézett Sakurára.

Tizenöt éves volt, éppen végzett Tsunadével közös edzésével. Halványkék kimonót viselt, haja kontyba volt fogva. Könnycseppek szaladtak le arcán, ahogy a kőre nézett. Kakashi pontosan tudta mire gondol a lány.

" Kakashi-sensei? "

" Hai, Sakura-chan? " megfordult, hogy a lányra nézzen, megpróbált előkaparni valamit régi jókedvéből, hogy fellendítse tanítványa lelki erejét.

" A neveik ide kerülhetnének...Rin-san alá. " Leguggolt a síremlék mellé, megérintve azt az ujjaival. A sima kő hideget árasztott, s a lány bele harapot ajkaiba.

" Ne beszélj így, Sakura. " Kakashi hangjával saját magát is meglepte. Nem gondolta volna, hogy Sakura ilyenekre gondol. Nem lehet ennyire csüggedt, vagy mégis? Hiszen mindig olyan vidám volt. A lenyűgöző mosolyával. Hová lett az a mosoly?

A Haruno keze ökölbe szorult, ahogy elkezdett sírni. " Ne tagadd, Kakashi-sensei! Olyan régóta várok...sose jönnek vissza! Sose leszünk többé a hetes csapat... " Homlokát a kőnek nyomta, könnyek szaladtak le arcán és állapodtak meg a fekete onyxon. Kakashi kezét a lány rázkódó vállára helyezte.

" Vissza jönnek Sakura. " hangja gyengéd volt " Vissza jönnek, csakis miattad. "

" Nem tudok többé reménykedni, Kakashi-sensei. Túlságosan fáj... " Egyik kezét lecsúsztatta szívéhez és pár szót motyogott. A férfi mégis elkapta őket 'itt fáj'. Sakura most már Chunnin volt, és jópár rangbeli társát felül múlta erejével.

Legtöbb idejét a kórházban töltötte, segített Tsunadénak az ápolásban, vagy az erdőben edzett Rock Leevel, és Neji Hyuugával. Néha még Shikamarut is le tudta győzni sakkban, bár ritkán. Még mindig a fiú uralkodott a győztes címen.

" Kapaszkodnod kell a reménybe, Sakura-chan. Ezt tette Naruto is. Azt akarná, hogy folytasd a reménykedést. ez volt az ő erőssége, most legyen a tied. "

Sakura mosolygott kissé, ahogy bólintott, kitörölve pár könnyet a szeméből. "...Hai, Kakashi-sensei. "

Végighúzta ujjait egy kép keretén. Elegánsan elhelyezte a sziklára, meghajolva, ahogy felállt. "Erősebbnek kell lennem értük, és magamért. " Majd elindult, lágyan elköszönve Kakashitól. A férfi csak visszanézett a képre.

Sakura, Sasuke és Naruto volt rajta. Fejpántjuk ugyan olyan volt, mint amit sensejük viselt. Naruto vigyora fültől fülig ért, Sasuke csak adta a szórakoztató haragos tekintetét. És Sakura...Sakura arcán jellegzetes mosolya játszott.

A férfi felsóhajtott, miközben megfordult, hogy haza sétáljon. Évek óta nem látta azt a mosolyt.

Kakashi pislogott, ahogy Hinata kiszakította ábrándozásából. A lány a csapat megmaradó tagjaira nézett az élet apró sziporkázásával szemében. " Neji-san arra kér titeket, hogy gyertek gyorsabban! "

Az ősz hajú biccentett, ahogy mindhárman követték Hinatát a többiekhez.

Neji az egyik fa tövében állt. Akamaru egy tócsányi megszáradt vért szimatolt, ami összegyűlt egy kráterben.

Kiba leguggolt mellé, biccentett, ahogy Akamaru beazonosította. " Ez Shintáé. Sakura vére sehol sem található. "

Ino felsóhajtott. " Ez azt jelenti, hogy még él! "

" Lehetséges " motyogta Kakashi.

" Hát persze, hogy életben van! Hogy mondhatsz ilyet, Kakashi-sensei? " kérdezte Naruto hitetlenkedve.

" Hány embert tudsz, aki túlélte a Mangekou Sharingant? " suttogta Shino.

Sasuke szeme összeszűkült. " Én megtettem. " De Sakura képes rá?

Akamaru elengedett egy apró 'yip'-et és Kiba felkiáltott. " Nyomot fogott. Gyerünk! " A kutya előre rohant, gazdája és a többiek követték.

Neji ágról ágra ugrált, töprengve. Nem akarta elfogadni, hogy Sakura halott. A sors nem teheti ezt vele. A lány már erős. A Mangekou nem ölhette meg. Ő maga segített edzeni a kunoichinek, mielőtt felülmúlta útbaigazításainak szükségét.

De egy csapat Akatsuki közé került, három közülük a legerősebbek közé tartozik, ha jól tippeltek, de talán több is. Elég ideig talpon maradhat velük szemben, hogy Neji és a többiek megtalálják? A fiú csak remélni merte, hogy igen. Azok után a jutsuk után, amiket a lány tanult, valamelyik biztosan megmenti.

" Fogadok, hogy elbukod a következő küldetésed, Neji-san. "

" Sakura ", suttogta Neji magának hevesen. Meg fogom nyerni ezt a fogadást. Nem fogom elbukni a küldetést.