2 Fejezet

Viszonzatlan Ártatlanság

Sakura hirtelen riadt fel, nem volt ideje kipislogni az álmot szeméből, vagy lustán nyújtózkodni egyet, mint általában. Szemei csak kipattantak, s a plafont bámulták meglepődve, majd felült, a szobát fürkészve. Hol a fenébe van? Ez nem az ő szobája...tekintete kezeire vándorolt. Kis kötések fedték csuklóját. Tompa fájdalom kezdett el lüktetni combjai között...és minden világossá vállt.

Könnyek töltötték meg szemeit, miközben vállai rázkódni kezdtek. Nem, nem, nem...ez nem lehet igaz. Már minden a testében ezt sugallta. Azonnal gyógyítani kezdte a horzsolást belső combján, a fájdalom elmúlt, de az üresség érzete nem tágított. Nem tudta felfogni, ami történt. Lehetetlen pótolni, amit elvettek tőle.

" Jóreggelt, cseresznye virág. "

Itachi a válaszára vált. Az egész olyan gyorsan történt. Megpördült az ágyon, szemei óriásira nyitódtak. A férfi azonnal mellette termett, Akatsuki öltözékében állt, s Sakura önkéntelenül hátrálni kezdett. Jáde szemeiben még tükröződött az ártatlansága, mely tegnap este elveszett. Még mindig annyira ártatlan...ennek a gondolata tette őt még inkább kívánatossá. Akárcsak az apró kép melyben az Uchihának része volt, mikor az ébredező lányt nézte. Ahogy felült, s a takaró lehullott derekára. Haja vállaira omlott, eltakarva arcát. Annyira különösen és időszerűtlenül nézett abban a pillanatban. Felé fordult, könnyekkel és fájdalommal telt szemekkel. Egy másodpercig sokkolta a látvány. Majd egy gondolat férkőzött elméjébe. Egy nap még kívánni fog engem.

Még soha nem látta őt ilyennek Itachi. Ebben a pillanatban ez mégis hidegen hagyta. Már érezte gyomrában a hömpölygő vágyat, de megpróbálta félre nyomni. Hiszen volt egy teljesítendő küldetése. Szorosan kezeibe fogta Sakura arcát, hogy ne tudja elfordítani a fejét, ahogyan azt meg is próbálta, s vigyor húzódott ajkára.

" És hogy érzi magát a cseresznye virágom ezen a reggelen? "

Sakura csak bámult rá egy pillanatig, majd szemei kissé megkeményültek. " Tűnj a közelemből! " Felugrott az ágyra, támadó helyzetet véve fel. Úgy tűnt, mintha ez lenne a második énje. Habár, chakrája még mindig nagyon alacsony volt. Még annak az aprónak is elhasználta egy részét, hogy meggyógyítsa magát. Nem volt már sok tartaléka. Itachi azonnal mögötte termett, lenyomva őt arccal az ágynak, kezeit háta mögé csavarva.

" Jobb ha nyugton maradsz cseresznye virág, vagy kénytelen leszek bántani téged. " Kuncogott sötéten. " Nem hiszem, hogy tetszene neked, vagy mégis? " Fejét a lány hajába temette, kedvét lelte annak puhaságában. Hirtelen meghallotta könnyekkel és dühvel fűszerezett hangját.

" Hogy tehetted? "

Egy pillanatra hezitált, a hang szinte fájdalmas volt számára. Majd újra eszébe jutott, ahogy a lány meztelen teste az övéhez simul, s a kép, mikor alatta feküdt. Ajkait a Haruno füléhez emelte, selymes hangján suttogni kezdett. " Talán kedvesem, meg kéne próbálnod kevésbé kívánatosnak lenni. " Majd eltűnt az ajtón kereszűl, becsukva és bezárva azt maga mögött.

Egy másodpercig Sakura megfagyva feküdt, hagyta, hogy könnyei elárasszák a selymes lepedőt. Majd ülő helyzetbe tornázta magát, fájó csuklóját dörzsölve. Nedves könnyek potyogtak a kötszerre. Átkozta magát és őket. Évek óta nem sírt. Évek óta nem érezte magát ilyen gyengének. Soha nem érezte magát ennyire gyámoltalannak. Régebben, mikor fiatal gennin volt, mindig tudta, hogy Naruto, Sasuke és Kakashi megvédik. De most sehol sem voltak.

És nézd mi történt. Akar-e még téged valaha is Sasuke így, meggyalázottan? Belső hangja kárörvendően suttogott. Becsukta a szemét, ahogy a fájdalom hulláma végig járta testét. Nem fizikai volt, de annyira megsebezte lelkét, hogy akár az is lehetett volna.

Sasuke talán már nem is él. Mit segít, ha itt sírsz? Ami megtörtént, megtörtént. Shinobi vagy, kezdj is el úgy viselkedni! Logikus, ANBU hangja megdorgálta őt. Megkeményítette magát, ahogy engedte, hogy ezek a szavak végigjárják elméjét. Meg kellett magát állítani, hogy ne törődjön a Sasukéval kapcsolatos gondolataival.

Felállt az ágyról, körbenézve a szobában. Tágas helyiség, melynek két falát könyvespolcok borítják. Az ágy a szoba közepén feküdt. Vele szemben egy hatalmas, ülős ablak, előtte a függönyök védelmezően össze voltak húzva, eltakarva őt mindenki szeme elől. A másik sarokban egy ajtó volt. Sakura lassan elindult felé, s kinyitotta, miután nem érzékelt sem pecsétet, sem csapdát. Egy fürdőszoba. Bebotorkált, bezárva maga mögött az ajtót. Amint belépett a zuhanyzóba állt és vizet engedett.

Becsukta a szemét, s hagyta, hogy testén végig folyjon a víz. A kis mennyiségű megszáradt vér combjáról összekeveredett vele, örvénylett a lefolyóban, majd amilyen gyorsan jött, el is tűnt. Meleg könnyei eggyé váltak a vízzel, ahogy megharapta ajkát, s szemeit szorosan összepréselte. Lábai megadták magukat, s ő össze roskadt a zuhany alatt, vállai rázkódtak zokogásától. Hagyta, hogy végig járja testét a víz, keresztül futva minden apró vágáson vállain és hátán, melyek ANBU napjairól meséltek.

Megkarmolt magát, miközben beszappanozta, majd lemosta testét. Megdörzsölte sebét, könnyei csak tovább özönlöttek arcán lefele. Nézte, ahogy a szappan fehér habja örvénylik, majd eltűnik a lefolyóban. Oh, mennyire kívánta, hogy ő is ugyanígy eltünhessen. De ez nem lehetséges.

Bármennyire is le akarta mindezt mosni magáról, az érzés kezein, száján és testén nem akart tisztulni.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sakura az ablakpárkányon ült, nyugodtan fésülve haját egy kefével, amit egy éjjeli szekrényen talált. Már evett is a gyümölcstálból, amit itt hagytak neki, gondolta, hogy Itachi volt az. Nem érezte, hogy bárki is bejött volna a szobába, mialatt ő zuhanyzott. Kinézett az udvarra. Egy bambusz szökőkút, és egy kis koi tó álltak középen, körbevéve egy óriási bonsai fával. A mérete elárulta, hogy több ezer éves lehet.

Főleg fű volt körülötte, annyira csábító, hogy Sakura azt kívánta bárcsak rajta sétálhatna. Hiába, hiszen érezte a chakra köteléket, amely bent tartotta a szobában. Egyszer már próbálta hatástalanítani. Végül a padlón kötött ki fájdalmasan levegőért kapkodva. Csak remélni merte, hogy Itachinak sérülést okozott a chakra fenntartása, bárhol is tartózkodott éppen.

Nem volt annyira hülye, hogy újra megpróbálja. Helyette körülnézett a férfi  szobájában, elidőzve a kézirattekercseknél. A legtöbbjüket már látta régebben. Elolvasott párat, melyek még ismeretlenek voltak számára, s megjegyezte a bennük leírtakat. Átadja majd a megszerzett információkat a Hokagének, mikor visszatér Konohába. Abbahagyta a fésülködést egy sóhajjal, arca elkomorodott. Mi van ha soha nem látja többé Konohát?

Szorosan megmarkolta kezében a fésű nyelét. Ne gondolj ilyen ostoba dolgokra, Sakura-chan. Szedd össze magad! Lenyugodott, s folytatta a fésülködést. Noha külsőleg nyugodtnak tűnt, belül épp menekülési terven gondolkozott.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sasuke reggel izzadságától átázva ébredt fel. Mellkasa megemelkedett, ahogy próbálta helyreállítani légzését. Körülötte mindenki fel volt bolydulva. Naruto ásított egyet, miközben az Uchiha megfordult. Beletelt egy percbe, míg rájött, hogy szemei Sharinganra váltottak. Pislogott, hogy visszaváltsanak normál éjfél színükre.

" Gyerünk, Sasuke! A nyom a faluba vezet! " a szőke messze a távolba tekintett. " Vissza szerezzük Sakura-chant! " vigyorgott, mielőtt a fák sűrűjébe ugrott.

Shikamaru sóhajtott " Olyan kellemetlen... " majd megindult és követte a többieket, Neji bólintott és mind eltűntek.

Kakashi kezét Sasuke vállára helyezte, aki felpillantott rá. Senseie elgondolkozva mosolygott rá. " Ne aggódj miatta, biztos vagyok benne, hogy még életben van. "

A fiú csak bólintott, s Kakashival elindultak, hogy utolérjék a többieket. Egy zavaró gondolat férkőzött elméjébe, melyet próbált elhessegetni. Rossz dolog az, hogy helyet akar cserélni bátyjával?

Ahogy beértek a faluba, Naruto azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. Füst volt és vér fémes, erős szaga lengte körbe a levegőt. Viharfelhők gyülekeztek az égen, de az Uzumaki kételkedett benne, hogy egy óriási eső képes lenne elmosni a vér és halál szagát erről a helyről.

" Állj le, Naruto! " utasította Shikamaru, tudva, hogy a fiú mire gondol, és hogy meggondolatlanul rohanna a veszélybe, ahogy azt mindig is tette.

" Hinata, a keleti oldal. " adta ki a parancsot Neji, ahogy aktiválta Byakugan-ját.

" Hai. " suttogta Hinata, s ő is aktiválta sajátját, keresztül vizsgálva az épületeket.

Naruto leült egy vastagabb faágra, bár mindig is utált tétlenül ülni egy helyben.

Hirtelen Hinata felpillantott " Harc egy mérföldön belűl! Akatsuki! "

" Gye... " kezdte Shikamaru, de Neji, Lee, Sasuke és Naruto már rohantak előre, az irányba, melyet Hinata megadott.

" Fene " szitkozódott Shikamaru " Gyerünk "  utasította a többieket, miközben ráugrott a hozzájuk legközelebb eső háztetőre, és átkozta Neji-t, amiért hagyta, hogy Sakura iránti érzelmei az útjukba álljanak. Ha a Hyuuga elbukja ezt a küldetést, mert hagyja érzelmeit a felszínre törni, akkor soha nem fog megbocsájtani magának. Sem Shikamarunak.

Abban a pillanatban, mikor a Nara végre beérte volna a többieket, Neji hirtelen megtorpant. Körübelűl 5 ember állt egy nőkből és gyermekekből álló csoport előtt, védelmezve őket a támadóktól, két Akatsukitól. Már egy tetemekből álló hegy szennyezte a talajt.

Naruto azonnal rátámadt a hozzá legközelebb álló, görnyedt, púpos emberre. Ellenfele épp időben elsüllyedt a talajba, mielőtt a szőke eltalálhatta volna. Az ütésnek hála egy hatalmas kráter keletkezett a földben, ahol egyszer a férfi állt. Az ismeretlen újra feltűnt a talaj egy másik részén.

Hirtelen Sasuke kitört előre, felismerve a másik Akatsukit. Itachi.

" Lee, Tenten, velem. Ino, Choji, Kiba, Kakashi, vigyétek el ezeket az embereket innen. Gai, Hinata, menjetek Shikamaruval segíteni Narutonak. Most! " adta ki az utasításokat Neji, majd megindult Itachi felé. Ha a férfi bármit is tett Sakurával...azt meg fogja bánni. A többiek bólintottak, s követték az utasításokat.

Kiba az egyik gyereket Akamaru hátára rakta, miközben Ino, Choji és Shino a karjukban vitték ki azokat, akik nem tudtak járni, a járni képeseket pedig kivezették biztonságos helyre, hangjuk kicsengett a csatazajból. Kakashi megnyugtató hangja pedig lecsillapította a hisztérikusabb falusiakat is.

Gai taijutsuval védekezésre kényszerítette Zetsu-t, aki a földről blokkolta őt.

Naruto árny klónjai egy támadási mintán dolgoztak Gai-al, miközben Hinata kezdésképp felnézett.

Shikamaru jelenleg nem figyelt semmire, csak egy megfelelő árnyékot keresett Zetsuhoz. De ő leginkább a föld alatt maradt, így igazán reménytelen volt a dolog.

Itachi gyomron rúgta Sasukét, jó pár méterrel arrébb repítve őt.

Lee hirtelen az idősebb Uchiha mögött termett, rúgott egyet felfelé, hogy elkezdje a lótuszát. Ekkor Itachi a háta mögé került, megragadta lógó kötéseit, melyek mindig karjára voltak erősítve. Körbetekerte vele a fiút, s elhajította őt, aki neki ütközött egy piaci bódénak, darabjaira zúzva azt, majd tovább csúszott a földön.

Neji hallotta az emberek sikolyait, kik a távolból figyelték az eseményeket.

Tenten egy kunait hajított, darabokra tépve a kötéseket Lee kezén, megszabadítva őt Itachi fogságából. A fiú remegve felállt, letörölve a vért alsóajkáról.

Neji megindult Itachi felé, látta, hogy Sasuke felkel és ugyanezt teszi. Rúgás, ökölcsapás, döfés, rúgás, erős ütés, kitörés, hárítás, blokkolás. Sebes, elegáns táncába kezdtek a támadásoknak az Akatsuki ellen, testük összhangban volt. Itachi az összes elől kitért, vagy blokkolta őket. Öccse végül megütötte a kezét, s ő elsápadt.

Neji szeme összeszűkűlt. Az ütésnek nem kellett volna ennyire fájnia.

Itachi hátra ugrott, kezét dörzsölve egy apró szemöldökráncolás kíséretében, mielőtt észrevette gyanús tekintetüket. Elengedett egy vigyort. " Ezt Sakura-chanodnak köszönheted. " Újból elvigyorodott, mikor Sasuke morgását meghallotta.

" Biztosan meg fogom neki köszönni. " válaszolt Neji hidegen, belül azonban mosolygott a gondolatra, hogy Sakura eltörte Itachi karját. A Hyuuga éppen felemelte kezét, mikor egy rúgás az útját állta. Felmordult, ahogy a fájdalom átjárta testét, de sikerült talpon maradnia.

" Neji, menj onnan! " Csengte túl Tenten hangja a káoszt.

A fiú azonnal a levegőbe ugrott, szaltózva egyet hátra, miközben kunai, shuriken és senbon zápor indult meg Itachi felé, Tenten jóvoltából.

Ezalatt Lee előre rohant, a földön fekvő Itachi felé. Ahogy odaért, halk káromkodás hagyta el száját. " Egy klón! "

Neji azonnal leguggolt, harci helyzetet felvéve, Lee követte példáját.

Tenten részben kinyitott egy tekercset. Hirtelen Itachi feltűnt Sasuke mögött, megragadva a meglepődött öccsét és maga elé tartotta, mint egy pajzsot.

Tenten és Lee lefagytak, Neji hezitált.

Sasuke erőlködött bátyja szorításában, ő sötéten kuncogott.

A Hyuuga hamar észhez tért. Ha egy jól irányzott kunait tudna dobni keresztül Sasukén, egyenesen itachi szívébe...kicsúsztatott egy kunait a zsebéből. Az áldozat Sakura kedvéért lenne. Ő megtenné, természetesen, ha nem látná, hogy mit mond Itachi Sasukének ebben a pillanatban. S most utálta a tény, hogy tud szájról olvasni. Iszonyatos düh tört rá.

Sasuke elsápadt, arcára félelem és düh ült ki. Sharinganja újra aktiválta magát, ahogy megpróbált kitörni a szorításból.

" Megöllek, te szemét! "

Neji ugyanezt érezte. Ám Itachi csak vigyorgott, s eltűnt. " Gyerünk, Zetsu. " A többi Akatsuki tag is eltűnt, de előbb megkaparintottak egy tekercset, egy falusi holtestétől, őrülten vigyorogtak rájuk, majd ujjaik egy mozdulatával eltűntek.

Neji mozdulatlanul nézte Sasukét.

Az Uchiha térdein landolt, fájdalmasan felüvöltött, s ököllel belevágott a talajba, kis mélyedést létrehozva.

A Hyuuga ökölbe szorította a kezét, s felmérte a károkat.

Tenten segített a remegő Leenek Inohoz sétálni, kinek medikus képességei most nagyon jól jöttek.

Narutonak egy horzsolás volt az arcán, Gainak kicsavarodott a bokája.

Ettől eltekintve úgy tűnt mindenki jól van. Ino már meggyógyította a súlyosabb állapotban levő falusiakat. Lassan ők is a többiek köré gyűltek.

Kakashi Sasukéhez sétált. " Mit mondott, Sasuke? "

Ő csak rájuk nézett egy pillanatra, csendbe burkolózva. Felállt és kiszedte kunaiját a mögötte levő fából. A többiek némán figyelték.

Ekkor Neji Hinatahoz fordult, ráeszmélve, hogy ő is láthatta. A lány szemei kiszélesedtek, szája nyitva volt, egyik kezét elé tartotta rémületében.

Naruto bíztatólag a lány vállaira rakta kezét. " Mi az, Hinata-chan? "

Úgy tűnt Hinata nem nagyon vette észre Narutot, csak ajkaiba harapott és fejét a fiú vállaira hajtotta. Döbbenten nézett a lányra, ahogy az elkezdett sírni, csak ölelte őt, mint aki nem tudja mit csináljon.

Shikamaru Nejihez fordult. Tudta, hogy ha Hinata látta, akkor ő is.

" Nos? " kérdezte.

" Nem a te dolgod. " csattant fel Neji, ahogy magához vette saját kunaiját. " Menjünk. Elhelyeztem rajtuk egy követő jutsut. Még ha fel is fedezték, a nyom feltűnő lesz és chakrával teleszőtt. Nem veszthetjük el. "

" Itt maradunk estére. " ellenkezett Shikamaru.

 " Tovább kell mennünk. " Fortyant fel Neji.

" Nem segíthetünk Sakurának, ha állva elalszunk. " morgott vissza a Nara.

" Egyszer már hibáztam. "

Hinata és Sasuke tudták miről beszél. A lány csak mélyet sóhajtott, megtörölve könnyeit, ahogy próbálta visszaszerezni a kontrollt önmaga felett.

Sasuke lassan bólintott, szemei nem árulták el gondolatait. A többiek nézték, amint a két ANBU kapitány átható tekintettel meredtek egymásra.

Majd Neji pillantása odébb vándorolt, meglepve a többieket beleegyezésével. " Fantasztikus. " S a falusiakhoz fordult, kissé meghajolva előttük. " Tudnak bármit is az Akatsuki tartózkodási helyéről...a ninjákról akik megtámadták önöket? "

A falusiak beszélni kezdtek, de Neji nem figyelt, csak az erdőbe bámult. Elméjében csak haladt előre, s reménykedett, hogy rosszul olvasott az idősebb Uchiha szájáról.

" Nagyon ízletes, a kis cseresznye virágod. "

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Itachi kopogás nélkül nyitott be szobájába, ahogy azt már megszokta. Miért is kopogna? Ez az ő szobája. Ahogy belépett az ablak ülésen ülő Sakura felé fordította arcát. Megkeményedett a férfi látványától, majd észrevette vérző kezét. Tekintete meglágyult és keze megindult, mintha meg akarná gyógyítani, de visszatartotta magát, hogy megtegye, tehát térdeit magához ölelte. Itachi egyenesen az ablak felé indult, hosszú, erőteljes léptekkel.

Sakura csak nézte, kiszélesedett szemekkel. Összeszorította kezeit, előkészítette a kunait, melyet a férfi szobájának átvizsgálásakor talált. Itachi odaért. A lány ujjai a kunaira csavarodtak...

Az Uchiha összehúzta a függönyt egy hangos csattanással, s olyan dühvel nézett rá, melyet álarca csak megengedett. " Soha többé ne csináld ezt. "

" Micsodát? " Csattan fel Sakura, szeme kirívóan megcsillant.

Itachi szeme összeszűkült a gondolatra. Ő és Zetsu az udvarban sétáltak és az első dolog, amit észrevett Sakura volt. Az ablakban ült, csupán a köntösét viselte, a haját fésülte egy apró, elszánt mosollyal az arcán. Nem boldog, vagy szomorú, csak az elmélkedés mosolya. Hiányos ruházat és egy hívogató póz...kísértette, hogy előre rohanjon és magáévá tegye. S ekkor észrevette, hogy a többi Akatsuki tag éppen a lányt figyeli.

Deidara a saját szobájából pásztázta végig a lány. Lábujjától egészen a feje búbjáig.

Kisame szeme élvezettől fénylett.

Sasori kíváncsian bámult a különös és gyönyörű nőre, aki feltűnt az éjszaka.

És Tomokazu...szeme kéjtől és vágytól parázslott.

Itachi féltékenysége fellobbant, amiért mindnek fantasztikus kilátása nyílt arra, aminek csak az övének kéne lenni és senki másénak. Hiszen, ő csak egy tulajdon volt... az ő tulajdona.

Nem tartotta valószínűnek, hogy Sasori bármit is tenne, Kisame eléggé félt tőle, hogy ne próbálkozzon semmivel. Deidara...tudta hogyan bolondítsa magába a nőket. És Tomokazu.

Nos, ettől az őrülttől távol kell tartania a lányt.

Valójában, nem nagyon akarta, hogy Kisamén kívül a többi Akatsuki tudomást szerezzen a lányról. Még akkor is, ha nehéz feladat lett volna titokban tartani. Lehetetlen, hisz mind ugyanazon a helyen tartózkodnak jelenleg.

Sakura észrevette révedező, elmélkedő pillantását. Talán zavarban kéne lennie, mert a férfi benyitott, miközben ő egy szál köntösben van. Úgy látszik csak a fiatalabb Uchiha fiú örökölt modort.  Az igazság elég szomorú volt, hogy mikor a férfi benyitott, ez a dolog már nem érdekelte őt. ANBU nevelése visszafogta egy részét kitörni készülő dühének, de az még mindig ott volt, várva a feltárásra és fellángolásra. Gyanította, hogy az egy ehhez hasonló pillanatban fog megtörténni. Bár, az igazat megvallva a férfi már mindent látott a belőle. Az egyetlen dolog, ami pirulásra adhatna okot, az a megalázottság, amely tegnap este érte őt, nem a tény, hogy tulajdonképpen meztelenül tartózkodik egy szobában egy S- szintű bűnözővel. De nevelése jól megtanította, s így irányította a hőt arcában.

Itachi még mindig valamin gondolkozott. Sakura nemegyszer látta ugyanezt a tekintetett Sasuke arcán. Bár, ez kicsit más volt. Sasuke arca sokkal tűnődőbb volt. Itachi csak úgy tűnt azon gondolkozik hogyan válaszoljon anélkül, hogy jelentéktelen információkban részesítené. Mi van ezekkel az Uchihákkal? Mintha mindig gondolkoznának.

Sakura lenézett a kezére és próbálta nem megérinteni. Látta a sötét foltot köpenyén és érezte a vér szagát. A medic benne azt parancsolta, hogy gyógyítsa meg. Belső Sakura viszont azt mondta, hogy használja ki gyengeségét a menekülésre. Persze, az ANBU uralta a legtöbb érzéket. Gyógyítsd meg a kezét és figyelj. Deríts ki minden információt, amit tudsz, hogy átad Konohának, mikor visszatérsz. A menekülés jelen pillanatban hiábavaló. Sakura tisztában volt vele. Érezte az Akatsuki tagokat a házban. Négyet mielőtt Itachi és a másik megérkezett, így már hatot. Kettőt már felismert chakrájuk alapján. Megjegyezte, és elméjébe véste őket: Kisame és Deidara. Soha nem fogja elfelejteni chakra áramlásukat. Felnézett, hogy lássa Itachi őt nézi szórakozottan, hideg maszkja mögött. A férfi mindig rejtély marad. Akár memorizálja chakráját, akár nem.

Egy apró, ideges sóhaj hagyta el ajkait, ahogy hagyta a benne levő ANBUnak, hogy rábeszélje, hogy azt az egy dolog csinálja, amire a legkevésbé vágyik. " Hadd nézzem a kezed. " Látta, ahogy a férfi szemei gyanakodva összeszűkülnek, s egy pillanatig kényelmetlen csendbe burkolóztak.

" Nem tudom rendbe szedni, ha nem mutatod meg, Itachi-san. " Sakura majdnem felpofozta saját magát. A gúny, amit belehelyezett a nevébe, nem segített a dolgon. Mindazonáltal, ez volt az első alkalom, hogy a nevén szólította a férfit. Azt remélte, közömbös maradhat, ha egyáltalán nem szólítja meg őt. Hát ennyit erről a tervről.

Nagy meglepetésére, Itachi kinyújtotta karját.

Sakura összeráncolta szemöldökét. " Nekem nincs Byakuganom, tudod. Kissé nehéz megnézni a kezedet köpenyen keresztül. " Fene egye meg a cinizmusát. Meg fogja magát öletni vele.

Itachi morgott egyet bosszúsan. Elgondolkozott, vajon meddig tűri még ezt el. Ha a lány nem a kezét készülne meggyógyítani, felpofozta volna. De várnia kell, míg Sakura befejezi. Nem kéne megtennie, amíg a lány hasznos számára. Így hát Levette Akatsuki köpenyét, magán hagyva fekete, hálós felsőjét és kötéseit, illetve fegyvereit, melyet minden shinobi magával hord.

Sakura megragadta a karját, nem próbált meg szelíd lenni, mint amilyen általában szokott. Látta, hogy a férfi keze ökölbe szorul. Leüt, mikor végeztem. Perpillanat ez egy jó lehetőség volt. Tudta, hogy nem fogja megütni, míg nem végzett. Ezek után, nem hagyhatja, hogy szükségtelenné váljon. Mindezt félrelökte elméjében, ahogy Itachi karjára nézett. A medikus benne felülemelkedett a vér és a kezéből kiálló csont látványán.

Chakráját 3 ujjába irányította, megdöfte a kart lágyan, érintése eredményes volt. Nem tett még semmit, hogy meggyógyítsa a sebet, csak felmérte a problémát. Megharapta alsó ajkát, egy szokás, mely medic tanulmányai alatt ragadt rá, mikor próbálta megtalálni a legjobb módot arra, hogy beszéljen a pácienssel a problémáról.

" Nos, eltekintve a töréstől, amit okoztam neked, " Csodálta meg munkáját, s Itachi hallotta hangjában, hogy büszke magára. " Többszörös törésed van egy tompa ütéstől ugyanazon a felületen. Az egyik csont kettéhasadt. Helyre fogom tenni. " Utált csontokat helyre tenni, leginkább mikor a törés nem volt megtisztítva. Örökkévalóságnak tűnt, míg chakrájából megformálta a csontot.

" Már Tudtam. " Hallatszott Itachi száraz hangja.

Sakura kis mennyiségű chakrát küldött Itachi egyik izmán keresztül, görcsöt okozva a fájdalommal. Látta szemét kissé megrándulni, s nem tehetett róla, de elmosolyodott. " Jó neked. " Majd folytatta a vizsgálást, chakáráját küldve a férfi nyitott testébe. Érezte a régi töréseket, melyek természetes úton gyógyultak be, de még mindig fájdalmat okoztak neki, s a hegeket, óriási vágások után, melyek fájdalmasan véreztek, mielőtt önmaguktól meggyógyultak volna...és a szemei.

" Majdnem vak vagy. " Ejtette ki száján a szavakat, mielőtt meg bírta volna magát állítani. Két ujját ajkai elé helyezte, hogy ne mondjon többet, ahogy visszanézett a karjára, tudva, hogy Itachi ezért meg is ölhette volna.

" Már ezt is tudtam. "

Sakura tudta, nincs helye több cinikus beszólásnak, érzékelve ezt Itachi vészjósló hangneméből. Ha kell, a férfi nyugodt szívvel megöli őt. Tisztában volt vele, hogy bármiféle beszélgetés köztük szinte lehetetlen, így hagyta, hogy kínos csendbe burkolózzanak, s elkezdte a gyógyítást.

" Szúrni fog. " Volt minden, amit mondott, mielőtt chakráját az első töréshez nyomta. Szinte remélte, a férfi tudja, hogy nem fogja neki enyhíteni a fájdalmat. Nem érdekelte, hogy fáj-e neki vagy sem.

És ez bizony pokolian fog fájni.