Sakura nyugodtan feltérképezte munkáját. Összekötötte az utolsó néhány darab szövetet és izmot a törés felett, melyet már visszaállított eredeti helyére. A nyers, új bőr sebe körül érzékeny lesz az érintésre. A lányt kísértette a vágy, hogy megüsse, így láthatja mennyire fáj. Mintha sót öntenének egy nyílt sebre. Sakura még egyszer nyugtató chakrával töltötte meg kezét, lenézve Itachi chakra útvonalára. Nem fogja őket felnyitni. Az utolsó dolog, amire vágyik, hogy még több erőt adjon a férfinak, mint amennyi most van neki. Ők majd megnyitják magukat, csak napok kérdése, ahogy a gyógyító folyamat felgyorsítja őket.

Elengedte karját, olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges volt, szeme világos, lágy zöldből megkeményedett Jádévé vált. Medic Sakura eltűnt egy percre, ANBU Sakura átvette a vezetést. " Meggyógyult. " Abban a pillanatban, hogy kimondta, Itachi másik keze megindult felé. Azonba, Sakura már várt rá. felemelte kezét, hogy kivédje az ütést. Egy pillanatig így maradtak, itachi összeszűkült szeme őt figyelte, enyhe szórakozottsággal és talán egy kis...meglepődéssel?

" Oh, oh...micsoda energia pazarlás, Itachi-san. " dorgálta meg Sakura " Úgy viselkedsz, mint egy elkényeztetett gyerek. Menj, és duzzogj egy sarokban valahol máshol. " Ahogy kimondta a szavakat meg is bánta. A falhoz szegezve találta magát, durva fém mélyedt arcába. A férfi nem használta egyik technikáját sem, csak cselekedett, most elgondolkozhat rajta, melyiket választja. Sakura kezei a háta mögé voltak szegezve, az Uchiha merev markolásában. Teste az övéhez volt nyomva, s Itachi levegővétele végigsepert a nyakán található apró szőrszálakon, ahogy ajkait a lány füléhez emelte.

" Jobban teszed, ha nem felejted el, ki parancsol itt. Vigyázz a nyelvedre. Semmi se tart vissza, hogy megöljelek. "

" Vagy, hogy megerőszakolj. " Sziszegte Sakura. Keményebben a falhoz lett szegezve. Érezte, ahogy a fém élére fordult, s a bőrébe mélyedt, felszakítva azt. Fogait csikorgatta, a férfi pedig halálosan nyugodt hangján fülébe suttogott.

" Nemsokára már nem fogod erőszaknak venni. " Majd eltaszította a faltól, s a talajra dobta. Sakura megállította magát karjaival, ahelyett, hogy arcán landolt volna, s egyik kezével letörölte a vért, Itachi felé fordulva.

Az Uchiha egy pillanatig visszanézett rá. A törülköző a földön feküdt a lány mellett, teljesen elfeledve. Meztelen teste újra láthatóvá vállt a férfi számára, s a Haruno nem tett semmilyen erőfeszítést, hogy eltakarja magát, ahogy ő rá bámult, a lány minden egyes porcikájából gyűlölet áradt, s oly fenyegetően nézett, melytől önmaga is meglepődött. Itachi soha nem érzett félelmet, különösen nem egy morcos, meztelen, rágógumiszín hajú kunoichi miatt.

Itachi elfordította tekintetét, s az ajtóhoz indult.

" Legalább elmondhatnád, ki ütött meg. Küldenék neki egy ajándék kosarat. "

Hangja át volt szőve, dühvel, sértéssel és...csalódottsággal? Itachi csak az ajtóhoz sétált, ahogy elcsúsztatta hátrafordult. " Az öcsém. " Majd kisétált az ajtón, azonnal becsukva azt.

Sakura zihált. " Sasuke-kun ? " Kezeire bámult. Életben van? Borzasztó érzés kerekedett felül rajta, s meggörnyedt a rá nehezedő fájdalom súlya alatt. Ha Itachi életben van, akkor nyilvánvaló a harc kimenetele. A nyertes mellette állt az elmúlt 2 órában. Sakura elengedett egy dühös, fojtott zokogást, ahogy öklét a fa padlóba csapta. Érezte, hogy egyik ujjperce eltörik, de nem szentelt neki figyelmet, vállai rázkódni kezdtek. Már nem jöttek szeméből könnyek. Csak bámult maga elé, sokkban.

Sasuke visszajött hozzá, csak azért, hogy újra kiszakíthassák a karjaiból és a szívéből.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sasuke még mindig rázkódott a dühtől, ahogy a fákon keresztül száguldottak. Jobban hajtotta magát, mint ezelőtt valaha. Egyetlen gondolat cikázott elméjében. Megölni Itachit. Szenvedni fog amiatt, amit Sakurával tett. Az ő Sakurájával. Az egyetlen ember, aki úgy tűnt jobban hajtja magát, mint Sasuke, Neji Hyuuga volt.

Neji előttük haladt, Byakuganja a környéket vizsgálta megállás nélkül. Gai, Shikamaru és Kakashi állították meg, s lassították le eléggé, hogy a többiek beérhessék.

Végül megálltak egy rövid pihenőre. A polgárok meséltek nekik egy kicsi faluról, nem túl messze a hegyekben. Nyilvánvalóan tele van söpredékkel és banditákkal. A tökéletes hely, hogy információkat szerezzenek a többi bűnözőről. Mindemellett, esély volt rá, hogy valamelyik Akatsuki tag talán a faluhoz közel tartózkodik. Sasuke csak remélni tudta.

Naruto a földre huppant mögötte egy fáradt sóhajjal, s ivott a csomagjában található vízből. Sasuke csak csöndben figyelte. A szőke egy bizalommal teli pillantást küldött felé. " Visszaszerezzük Sakura-chant, Sasuke. Aztán, újra a 7es csapat leszünk, rendben? "

Sasuke nem mondott semmit.

Naruto egy pillanatig csöndben maradt, habár a csend nem volt az erőssége. " Nem tudom elhinni, hogy Sakura ANBU lett, te igen, Sasuke? Azon tűnődöm vajon milyen jutsukat tudhat. Talán, ha vissza szerezzük, segíthet nekünk edzeni. "

" Hn. "

" Edzett, hogy medic lehessen. Azt hiszem, eldöntötte, hogy többet akar. " Mondta Naruto, meglepően komolyan.

" Tudta, hogy nem gyógyíthatja meg a saját szívét. " Válaszolta Lee, ahogy leült melléjük, hangja érzelgős és álmodozó volt, mint mindig. " Sakura meg akarta erősíteni magát, hogy meg tudja emészteni a halálotokat. "

Sasuke csak megköszörülte a torkát, ahogy elfordult kissé, próbálva nem törődni Leevel. A fiú soha nem rejtette el vonzalmát és szerelmét Sakurával iránt, nem úgy, mint Sasuke. Abban a pillanatban, amikor készült elmondani neki, hogy érez, nem is gondolta volna, milyen nehéz látni, hogy elszakítják tőle.

" Ez az, amit Kakashi mondott. " Bólintott Naruto. " De...mi történt vele, miután elmentem? "

" Depressziós lett. " Mondta Lee lágyan apró rosszallással arcán. " Nem mosolygott többé. Minden este a kapunál ült, várva a visszatérésetekre, ez kifárasztotta. Néha ott aludt el. "

" Nem próbáltatok meg segíteni? " kérdezte Naruto.

" Hai " Válaszolt gyorsan Lee, hangja elmélyült. " Természetesen megpróbáltam felvidítani. De Sakura nem kért az együttérzésünkből, vagy baráti társaságunkból a kezdetekben. Aztán... "

" Mi? " Sasuke szemei összeszűkűltek. " Aztán mi? "

Lee rájuk nézett. " Edzett. A segítségemet kérte és én tanítottam neki párat taijutsuimból, ahogy Neji is. Sakura úgy vélte, ha teste és elméje erősebb lesz, akkor a szíve is elég erős lesz, hogy megbirkózzon a hiánnyal. "

" Neji is tanította? " Sasuke mereven nézett, tekintete keresni kezdte a Hyuugát, aki Shikamaru mellett ült, halkan beszélve valamiről. Ahogy megérezte a pillantását, Neji felpillantott és tekintetük találkozott. Úgy tűnt olvasott az elméjében, ahogy egy apró vigyor húzódott szájára - egy önelégült vigyor - mielőtt visszafordult Shikamaruhoz.

Sasuke forrni kezdett a dühtől. Naruto nem vette észre, de Lee igen.

" Ne törődj vele, Sasuke. Csak azt kívánja, hogy le bírja magát állítani és ne aggódjon Sakuráért. Sakura nagyon fontos személy lett egész Konoha számára. "

" Hogy érted ezt? " Kérdezte Naruto.

" Azonkívűl, hogy segített a kórházban Tsunade-dononak, Sakura-san szerette kisegíteni a város lakóit is. Naruto, te elmentél, éppen mikor Konoha elkezdte az újjáépülést. Nos, ő ott volt minden nap, segített tetőket felrakni és házakat elkészíteni. Szerette elméjét megtisztítani tőled és Sasukétól. Ez volt az egyetlen dolog, ami úgy gondolta segíteni tud. "

" Oh. " Bólintott kissé Naruto, visszafordulva vizes üvegéhez. " Úgy hiszem Sakura-chan igazán messzire fog jutni az életében. Vajon mennyi év alatt? " Egy pillanatig szélesen vigyorgott. " Sakura-chan biztosan szépen kikerekedett mostanra! "

Sasuke csak vakítóan rábámult Sharinganjával. Majd észrevette, hogy Naruto próbálja harcra ösztökélni, hogy elméjét elszakítsa Sakurától. Nem tehetett róla, de egy apró mosoly ült ajkára, ahogy fejen vágta Narutot, arccal a föld felé küldve őt. " Fogd be, vesztes. "

Lee kettejüket nézte zavarodottan, majd megszólalt. " Van egy képem Sakura-sanról, meg akarjátok nézni? " Először Sasuke ellenkezni akart, dühös volt, amiért Leenek van egy képe róla. Majd csak bólintott kissé.

" Igen, igen! " mondta Naruto izgatottan, ahogy előrehajolt várakozva. " Gyerünk, látni akarom! " Még ha 18 éves is lett, ugyanolyan éretlen maradt, mint volt. És ugyanolyan türelmetlen. Lee mosolygott, ahogy előhúzott ANBU táskájából egy apró képet, megmutatva nekik.

Egy kép volt Sakuráról, kimonóban. A háttér Konoha egyik utcája volt, megvilágítva papír lampionokkal. Sasuke úgy gondolta újév ünnepén készülhetett a kép. A lány kezében egy nejlonzacskóban vízben halat tartott, biztosan nyerte valahol. Apró mosoly játszott arcán, mintha jól érezné magát, de elméje máshol járt. Ez nem a régi Sakura mosolya volt.

" Wow! " lélegzett fel Naruto. " Tényleg kigömbölyödött! " Ez egy másik ütést érdemelt Sasukétól. Ő csak bámulta a képet, mielőtt Lee szerelmesen visszarakta táskájába.

Nem csoda, hogy Itachi elrabolta. Ellenállhatatlanul nézett ki. És ebben a pillanatban a bátyja karmaiban volt...a családja gyilkosánál.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sakura nem tudta mikor kelt fel a földről, csak arra emlékezett, hogy meggyógyította az arcát, mely most már jobban nézett ki, mint új korában. Remegve felállt, szinte megfeledkezve a törülközőről, melyet végül vállaira terített és leült az ágyra. Sokkos állapotban nézett le kezeire, melyekkel meggyógyította azt az embert, aki megölte Sasukét. Forró könnyek töltötték meg szemeit, de nem hagyta nekik, hogy utat találjanak arcán.

Szemei kissé megkeményedtek, ahogy a fal melletti székre helyezett ruhára pillantott: rozsda színű kimono, fekete obival, melyen arany és karmazsin pillangó minta volt. Igazán gyönyörű ruha. Habár, Sakura nem nagyon méltányolta. Mit gondol Itachi, ki ő? A babája, akit kedvére öltöztethet? A fenét.

Felemelte a kimonot, előhúzva kunaiját. Gyorsan felvágta a comb résznél, mint egy hagyományos yukatat, aztán elvágta az ujját, ahogyan otthon is szereti hordani, a váll mellett felhasítva. Majd megfordult, hogy csomagjára nézzen, mely a földön feküdt, a szék mellett. Egy fegyvere sem maradt meg, és mindegyik fontos kézirattekercse eltűnt. Habár, ez volt az utolsó dolog, ami miatt aggódott. Megtalálta, amit keresett és diadalittasan elmosolyodott. Elkezdte felvarrni a szakított szegélyeket, hogy az szalonképesen nézzen ki.

Majd felvette melltartóját és hálós felsőjét. Belebújt egy sötét fekete alsóba, amit egy másik széken látott. Tudta, hogy nem az ő részére volt, de nem érdekelte. Elmélete be is igazolódott, mikor megpillantott az alsó mellett egy nagy, hálós felsőt. Oh nos, Itachi igazán kölcsön adhatja. Szorosan megkötötte körülötte a zsinórt, de a nadrág hosszabbnak bizonyult a kelleténél. Gyorsan elkezdte ezt is kijavítani, így már a bokájáig ért. Majd felvette a kimono felsőt, szorosan átkötve az obival. Eltűnődött, milyen képet fog Itachi vágni, mikor meglátja legközelebb. Meg fog lepődni?

Belebújt régi shinobi szandáljába, mellőzve a thorit és zoknit, melyek vele jártak és jól passzoltak volna kimonojához. Pillanatnyilag ez egy kérdéses pont volt, mióta nem lehetett kimonoról beszélni. Sakura megnézte magát a fürdőszobai tükörben, elengedve egy apró mosolyt, saját báját látva. Átkozottul jól nézett ki.

Eltűnődött hány órát tölthetett a szobában ülve és a ruhát elkészítve. Itachi biztosan nemsokára megékezik hogy...hogy mi? Újra megerőszakolja? Megköszörülte torkát, ahogy észrevett egy elefántcsont hajtűt a kimono mellett. Itachi azt várja tőle, hogy kontyba tűzze a haját és úgy öltözzön mint egy csinos kis gésa? Megesküdött, hogyha valahol sminket lát, megöli Itachit, mikor legközelebb találkozik vele. Persze, ezt egyébként is megtenné. A pillangó formájú hajtűre nézett, s végig futtatta ujját a sima felszínen, megcsodálva a mesterművet. Egy pillanatig átfutott agyán a gondolat, hogy Itachi talán valahol egy szekrény aljában egy dobozban tartotta ezeket, várva egy fiatal nőre, hogy neki adhassa.

Nekem vette őket. A tény sokkolta Sakurát ízig-vérig. A szívtelen, hideg Itachi mi a fenéért venne neki egy kimonot - amit most már csak yukatának lehet nevezni - s egy elefántcsont hajtűt is, ami egy kisebb vagyonba kerülhetett? Majd felfogta, hogy biztosan azért teszi, hogy a többiek megcsodálják az ő kis kincsét. Az ő kis cseresznye virágát. Ez egy palástolt parancs volt, hogy míg az ő házában tartózkodik nem úgy fog harcolni, mint egy shinobi, annál inkább úgy fog viselkedni, mint egy hölgy.

Keze rászorult a hajtűre, mielőtt lenyugodott volna. Ha a férfi azt akarja, hogy öltözzön fel így és játsszon egy napig, hát legyen. Úgyis nemsokára elmegy innen. Haját kontyba tűzte, finoman elhelyezve a hajtűt. Elhagyta a fürdőszobát, az órára pillantva. 5:35. Itachi "kis bemutatójának" 2:13kor lett vége. Sakura egy elfoglalt kicsi kunoichi lett. Gyomra korogni kezdett, szeme összeszűkült.

Ha Itachi nem hoz neki semmi ennivalót, akkor keresnie kell valamit magának. Kinyitotta az ajtót és kisétált, mellőzve az Akatsuki köpenyt, mely a kimono mellé volt helyezve számára, hogy afölött viselje.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sakura habozva kilépett a folyósora, majd magabiztosabb lett, mikor nem érzékelt közeledő chakrát. Abban a pillanatban, hogy kilépett a szobából azt hitte, Itachi megjelenik és visszalöki oda, de a folyóson ezzel szemben csend uralkodott. Habár, érzékelte a többi Akatsuki chakráját. A talált kunait biztonságosan elrejtette obijába. Lábai nem csaptak zajt, ahogy lépdelt. Már szokásává vállt a nesztelen mozgás. Pillanatnyilag azon gondolkozott, hogy talán ez nem volt jó ötlet. Hiszen, settenkedni az Akatsukinál egyirányú jegy lehet a fájdalomhoz és halálhoz. Maga elé emelte kezét, még mindig volt egy kis chakrája, ami összegyűlt Itachi gyógyítása után. Nem volt elég, hogy megöljön valakit, de figyelmeztetésre igen.

Bár, betolakodni egy Akatsuki találkozóra nem volt éppen a "teendők" listája elején. Az élelem volt a fő cél. Átsétált egy ajtófélfa alatt, közel Itachiéhoz, úgy gondolta, arra fele hálószobákat fog találni. Vissza emlékezve az udvarra és szétnézve a folyóson megállapította, hogy a ház hatalmas négyzet alakban volt felépítve.

Elveszni sem lenne itt nehéz, hát még az átkozott konyhát megtalálni mekkora feladat. Megállt egy ajtó előtt, ahol étel illata csapta meg orrát, s ezzel együtt a chakrát is megérezte. Ez nem Akatsuki találkozó. Esznek. Nem tudta lehet-e még rosszabb. Akkor sem fog meghátrálni. Ő Sakura Haruno, Konoha első ANBU kapitánya.

Mély lélegzetet véve benyitott, arca nyugodt volt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ahogy az ajtó kinyitódott Itachi megfordult, ahogy mindenki más a szobában. Úgy gondolta mind közül csak ő érzékelte a lány chakráját, bár az nagyon alacsony volt, s nem igazán érződött Kisame hatalmas chakra csatornája miatt. De ennyi év után ő már ki tudta szűrni a cápa chakráját - és a chakra bilincs, amit a lányra helyezett - azonnal tudatta vele, mikor az az ajtó elé ért, s azt is, mikor elhagyta a szobát. De egyáltalán nem ezen jár az esze, mikor meglátta Sakurát.

Az első dolog amit észrevett, hogy nem hordja a kimonot, amit neki készített ki. valójában egy furcsán ismerős yukatat és obi volt rajta. A rozsda színű yukata, fekete, arany és piros pillangó mintás obvial egyszer a kimono volt, amit Itachi talált. Először dühös volt, amiért a lány szétvágta, majd megállapította, hogy milyen jól áll neki. Tisztában volt vele, hogyan vieselje a ruhákat, hogy azok jól mutassanak rajta.

Észrevette, hogy a nadrág, amit visel, az övé. A kislány átszabta, hogy a magáévá tegye. Az egyetlen dolog, amit neki adott és nem alakította át, az a hajtű volt. Rózsaszín hajába volt rakva, egy kontyban, melyet feje tetejére fogott. Rózsa színű kilógó tincsei arcát keretezték.

Az is meglepte, hogy a lányt nem háborgatta a tény, hogy hét Akatsuki ül egy asztalnál, vele szemben. Nyugodtan meghajolt előttük, mintha csak egy vendég lenne a házukban, majd leült Itachi mellé, az egyetlen üres székre. Nem tett semmit, ami arra utalt volna, hogy észrevette a férfi jelenlétét. Kisame nyitott szájjal bámult, meglepődve, a többiek egy kicsit kevésbé drámaian.

Itachi őt nézte szórakozottan. ANBU énje kipofozta a lányt, miután ő elhagyta a szobát. A lány biztosan érdekessé teszi majd a dolgokat. Eltűnődött mikor hagyta el Sakura a szobát, hátra hagyva durcáskodó énjét. Ki az elkényeztetett gyerek most, cseresznye virág? Elfelejtve, milyen éretlenül hangzott visszavágása fejében a többiekhez fordult.

Sakura felemelte egyik szemöldökét, ahogy a többiek tovább bámulták. " Sakura vagyok. " Még egyszer bólintott köszönésképp, mielőtt felemelt egy pár evőpálcikát és megpakolt egy tányért étellel. Tovább is érezte a fürkésző tekinteteket, így végül  felpillantott, " És ti? "

" Elnézést, kunoichi, de mi a fenét csinálsz itt? " Fejezte be üvöltve a mondatot Kisame.

" Eszem. " mondta Sakura fesztelenül, ahogy bögréjét megtöltötte teával. Deidara feltörő nevetését keze mögé rejtette.

" Sakura Haruno itt marad, míg szükséges. " szólalt meg Itachi " Csali, a Kyuubihoz. "

Jó tudni, hogy szükséges vagyok, gondolta Sakura, ahogy visszapillantott az ételre. Hezitált egy pillanatig, mielőtt kivett egy fiolát az obijából. Egy kicsi üvegbe öntött a folyadékból, majd beledobott egy darab kenyeret. Mikor nem az váltott színén, elégedetten beleharapott.

" Úgy gondolod megmérgezzük a saját ételünket, hm? " Kérdezte Deidara, őszintén csodálkozva, hogy a kunoichi ismeri az ételtesztet. Ők mindig megtették ezt előzőleg.

" Természetesen nem. " Válaszolt Sakura szarkazmussal hangjában, ahogy a szőkére bámult. " De semmi kifogásotok az ellen, hogy megmérgezzetek engem. " Majd folytatta az evést.

Kisame erre röhögni kezdett. " Kedvelem a kis cseresznye virágot. Ha nincs rá szükséged, Itachi, velem maradhat. " Ahogy a mondat végéhez ért, eltűnődött, hogy talán kihúzta a gyufát Itachinál. Ám ő nem tett semmit, csak itta a teáját. Sakura csupán felhúzta szemöldökét.

" Öröm veled találkozni, Sakura-san. Sasori vagyok. " Szólalt meg a bábmester. Volt valami benne, ami a lány szemeit megkeményítették. Mindent tudott az Akatsukiról, de nem akarta, hogy ők erről tudomást szerezzenek. Hiszen, ANBU volt. Már egy ideje gyakorolt, hogy megölje ezeket a férfiakat, ha azt a küldetést kapná. Megjegyezte arcát, hangját, chakra szintjét, s most egy nevet rakott hozzá. Sakura csupán bólintott válaszul.

" Deidara vagyok, hm. " Vigyorgott a szőke. Sakura keze megremegett, s majdnem elejtette az evőpálcikát. A férfi felé fordult, hogy ránézzen, arca megfeszült. " Már találkoztunk. " Deidara értette a célzást. Hiszen, megölte a lány egyik társát.

" Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkat ismered, kunoichi. Nem hiszem, hogy be kéne mutatni magunkat, tudod a nevünket. " Vigyorgott Kisame.

Sakura szája mosolyra húzódott. " Ki mondta, hogy ismerlek? "

" ANBU vagy " Válaszolt Itachi unottan.

Ez alkalommal Sakura fanyarul mosolyodott el. " Nos, ez is itt van. " Kisame hangosan nevetett, Sasori, Deidara és Zetsu mosolyogtak.

" Úgy hiszed sikerrel járnál, Haruno-san? " Kérdezte Sasori különösen.

" Egy-egy ellen harcban? " vonta meg vállát Sakura egy további mosollyal " Úgy gondolom ki kéne próbálnunk, nemde? "

Itachi szeme összeszűkült a kihívásra. Tudta, hogy csatára szólt, de a tény, hogy a lány szabadon beszélget a többiekkel, reszelte az idegeit. Felállt. " Gyere, Sakura. "

Sakura keze megrándult, ahogy szorosan megragadta csészéjét.

" Négyszemközt szeretnék beszélni veled. "

A lány felállt, tekintete megkeményedett. " Fantasztikus. " Hangszíne száraz volt, mintha szórakoztatónak találná, hogy a férfi féltékenyen viselkedik. Itachi szeme összeszűkült. Nem volt féltékeny. Erős belső kényszert érzett, hogy szemét bosszankodva körbejárassa, ahogy Sakura kisétált vele. Mikor az ajtó becsukódott megragadta a lány kezét és szobájához ráncigálta.

" Engedj el. " Sziszegte Sakura fogai között, szilárdan állt, lábai földbe gyökereztek, így a férfi nem bírta elcibálni.

Itachi vigyorgott kissé. " Azt fogod csinálni, amit én mondok neked. "

" Tégy próbára. " Sakura átkozta magát ezekért a szavakért. Átkozta ostoba érzéseit, mikor a férfi elfogadta az invitálást, a falnak nyomva őt, karjai szilárd ketrecek voltak, mindkét oldalon. Előre hajolt. " Elég jó? "

Sakura semmit se mondott, csak bámult rá. Térde megindult felfelé,s hallotta Itachi fájdalmas nyögését, mielőtt megérezte, hogy a másik fal felé repül. Morgott egyet, mivel bevágta fejét és hátát a landolás során. A konyhában azonnal abbamaradt a beszélgetés. Sakura Itachi felé rohant.

A férfi blokkolta az ütését, s észrevette, hogy a lány nem gyűjtött chakrát sem a kezébe, sem a lábába. Nyilvánvalóan más terve volt. Sakura hirtelen egy olyan támadó pózt vett fel, mely Itachi számára ismeretlen volt, ez nem a szokásos taijutsu. Rúgott egy nagyot lábával, de Itachi kitért előle, s mögötte termett. A Haruno felugrott, lábai majdnem megérintették a magas plafont, ahogy kezeit felemelve a föld felé tartott. Két ujjával Itachi nyakának 2 pontjába döfött, mielőtt landolt mögötte.

Itachi morgott, mikor a fájdalom kitört torkában. Érezte, hogy alig kap levegőt. Ha nem mozdult volna előre kissé, teljesen blokkolva lett volna, s megfulladt volna.

Sakura vigyorgott, ahogy látta, hogy az Uchiha torkát dörzsöli. " Ezt a támadást az egyik barátomtól, Neji Hyuugától tanultam. "

" Egy Hyuuga az ANBUban? " Itachi ajkai megrándultak. " Azt hiszem, emlékszem rá. Ellenem harcolt, a testvéremmel együtt, egy kicsit figyelmesebb és erősebb, mint Sasuke. "

Sakura dühe kiszélesedett, öklét összeszorította, szemei kitágultak. " Megölted? " Hangja nyugtalan volt, nem olyan jeges, mint ahogy szerette volna. Itachi szemei szórakozottan összeszűkültek, Sakura döfést indított a bordája felé, ő blokkolta kezével, majd a következőt a másikkal.

Így maradtak, blokkolva egymást, próbálva felülkerekedni a másikon.

" Azt hiszem a Kyuubai is ott van, és más ANBUk. Még a másoló ninja is eljött, hogy megmentse Konoha cseresznye virágát."

Sakura újabbat ütött, felső teste erejével, ami lehetetlennek tűnt karcsú kezét tekintve. " Megölted...őket? " Szűrte ki a szavakat összezárt fogai mögül. Félt a választól a férfi karmazsinvörös sharinganjában látott diadalittas nézést látva.

...

...

" Nem. "

 Sakura szemei kitágultak, ahogy meghallotta a választ. Dadogott egy pillanatig, és Itachi kihasználta az alkalmat, előre nyomva őt. Abban a pillanatban, hogy észrevette a hibáját, a Haruno tudta, hogy veszteni fog, ha nem tesz valamit. Hagyta  hogy zuhanjon hátra fele, egyik lábával gyomron rúgta Itachit, maga fölött átdobva. Nem halott törést, ahogy lábaira ugrott, megmarkolva a hajába tűzött hajtűt s a lábán földet ért Uchiha felé hajította.

Itachi szemei kitágultak egy másodperc töredékére, látva a felé száguldó hajtűt. Éppen csak sikerült kitérnie előle. A hajtű fogai a falba mélyedtek.

Sakura abban a pillanatban, hogy elhajította a hajtűt rúgott egyet a férfi felé, lába megütközött annak keresztbe tett kezein. Hátra lett nyomva pár hüvelyknyire, s észrevette, hogy Itachi már nem áll előtte. Az Uchiha lábait az övébe akasztotta hátulról, s ő előre zuhant, kezével blokkolta az esést, s megfordította magát, így a hátára érkezett, s hamarosan megérezte a fölé nehezedő Itachit, aki kunait szegezett torkához.

Itachi önkéntelenül is elmosolyodott. " Befejezted? "

Sakura elvigyorodott, s a férfi hideg fémet érzett mellkasán.

Egy kunai volt szívéhez szegezve. Sakurának volt egy kunaija...hol szerzett fegyvert a kunoichi? A hideg fém érzete meleg bőrével szemben furcsán erotikus volt, akárcsak a tény, hogy a lány nagyszerű harcban részesítette. A Haruno lélegzete hangosabb volt, mint általában, s mellei súrolták a férfi mellkasát, mikor egy mélyet lélegzett. Milyen veszélyes az ő kedvenc cseresznye virága.

Kisame felnevetett az ajtóban, s mindketten megfordultak, hogy lássák, az egész Akatsuki őket figyeli.

" Cseresznye virág, mi? Inkább bürök. "

Sakura bámult rá egy pillanatig, majd nevetésben tört ki. Valószínűleg a megrémült agya próbált szabadulni, de ennek ellenére megtörtént. Örültté kell válnia, hogy itt jól érezze magát, ez volt az egyetlen érvelése. Apró vihogás tört fel torkából.

Abban a pillanatban, hogy Kisame meghallotta, nevetni kezdett, Deidara hamarosan követte példáját. Nemsokára, mindhárman kontrollt vesztve nevettek, míg a többiek mosolyogtak.

Itachi is elmosolyodott, látva, hogy Sakura gyűlölettel megtelt szemei, most hisztérikus nevetésétől csillogtak Kisame egy béna vicce miatt. Az ártatlanság arcán sokkal kiemelkedőbb volt, mikor nevetett, vagy mosolygott és ez megőrjítette Itachit.

Sakura nemsokára abbahagyta a nevetést, bár Kisame nem úgy nézett ki, mint aki képes leállni, Deidara még mindig kuncogott. A Haruno Itachi felé fordult, aki még mindig maga alatt tartotta őt.

" Most már felállhatnék, légyszíves? A lábaim kezdenek elzsibbadni. " Egy újabb röfögés Kisamétól.

Itachi felállt. Sakura elvárta volna tőle, hogy a kezét nyújtsa neki, s segítsen felállni, majd meg kellett magát állítania, nehogy hangosan felnevessen. Itachi udvariassá válna? Lehetetlen.

" Még mindig beszélnem kell veled négyszemközt. " szólalt meg Itachi, ahogy Kisame végre abbahagyta a nevetést. Szarkasztikus válasz helyett, Itachi meglepetésére, Sakura csak bólintott.

Megfordult, hogy visszanézzen a többi Akatsukira. Nem állt szándékában közölni velük, hogy élvezi a társaságukat, csak mert udvarias dolog lett volna. Intézett egy apró mosolyt, ami gyorsan meghalt, s egy fejbólintás, mielőtt visszament Itachival a szobájába.

Hallotta, ahogy Kisame a háttérben a többieknek mondja. " Én voltam az egyik, aki elment megkeresni őt, tudjátok. Micsoda harc volt! Csak Itachi és én... "

" Úgy hiszem, én is ott voltam, hm. " Vetette közbe Deidara.

" Oké. " mondta Kisame bizonytalanul. Sakura hallotta, hogy a többiek nevetnek, ahogy ő belépett a szobába, Itachi követte.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tsunade, az Ötödik Hokage asztalának támaszkodott, fejét kezeiben temette. Kinyitotta szemét fáradtan, s meglátta Shizunét, aki egy szélben ült az asztallal szemben, vele szemkontaktust tartva.

" Semmi hír? "

Tsunade megrázta a fejét, s mélyet lélegzett. Feje még fájt a másnaposságtól, amit a tegnap esti "gondolatűzéstől" szerzett. Nem csak egy italt gurított le. Egy pohár a csodálatos ötletre, hogy ihatna egyet minden nap után, amennyi ideje Sakura elment. Majd minden ANBU után, akit érte küldött, s minden Akatsuki tag után is egy-egy pohárka.

" Miért akarta őt Itachi? " kérdezte a Hokage ezredik alkalommal " Természetesen, gyönyörű shinobi, de nem a legerősebb. Medikus képességei majdnem felülmúlják az enyémet--- " abbahagyta, nyögve egyet " Nem rabolhatta el, csakhogy meggyógyítsa a szemét! Ez nem lehetséges. Hisz, találhatott volna más medicet. "

" Azt gondolod rábízná bárki másra a szemei meggyógyítását a legjobbon kívül? " Kérdezte Shizune.

" Senkiben sem bízik. Az üzenet Shikamarutól azt mondja, hogy megtalálták és harcoltak vele egyszer, s követik a chakra nyomát egy faluba a folyó földjén. " Tsunade megfordult, hogy jó barátjára és gyógyító társára nézzen. Tudta, hogy erősnek kell lennie Konoha miatt, de olyan nehéz volt. Sakura olyan volt számára, mint ha a lánya lenne. Segített a kórházban és Hokage munkáiban.

" Meg fogják találni. " Mondta Shizune magabiztosan. " Ő mégiscsak a te tanítványod. Nem halhat meg egy könnyen. És megtanítottad neki a genesis of rebirth-t, nemde? " Mindketten tudták, hogy Shizune próbálja meggyőzni magát, hogy Sakura biztonságban van.

" Jobban félek attól, hogy mit tesznek vele, mialatt életben van... " Suttogta Tsunade. Emlékezett Orochimaru neki szánt szavaira régről, mikor együtt voltak tanulók. Elképesztő, hogy mit keresztül tud élni egy ember, nemde Tsunade-chan?

Tsunade kinézett Konohára az ablakon át, sürgölődő utcák és boldog emberek, nem tudván, hogy a kedvenc, rózsaszín hajú kunoichiük, egy őrült ember kezében van. Kérlek Sakura, térj vissza hozzánk épségben.