4. Fejezet: Apró napsugár

Hinata hátradőlt a faágon, aggodalmas s borús szemekkel fürkészve az éjszakai eget. Annyira nehéz volt számára itt lenni. Sosem gondolta volna kiskorában, hogy egyszer ANBUvá fog válni, s álmodni se merte volna, hogy Sakura lesz a kapitánya. Lábait mellkasa elé húzta, s az erdő sötétjébe bámult. Őrszemnek volt ide állítva, de nem nagyon tudott feladatával törődni. Sakurával évek alatt kialakuló barátságának pillanatai töltötték meg elméjét.

" Ne, Hinata-chan? "

Hinata kissé elpirulva nézett fel a rózsaszín hajú kunoichire. Megpróbált  felállni, de nem volt elég energiája. Az összes chakráját elhasználta az edzés alatt s most alig tudott mozogni.

Sakura leguggolt mellé, arcán apró mosollyal...ritkaság ezekben a napokban. " Mit csináltál? "

" E...edzettem. " Suttogta, eltűnődve, vajon a Haruno mire gondolhat.

" Ezen a helyen? "

... " Hai. "

Sakura összeráncolta homlokát, míg  Hinata csak a földre szegezte tekintetét.

" Nagyon szép hely a gyakorlásra, ez nem kétséges. " Hallotta, ahogy a lány leül mellette a földön. " De magányos is. Miért nem edzel a többiekkel? "

Hinata felpillantott egy apró mosollyal, bár szemei aggodalmat árasztottak, attól tartva, hogy fog reagálni barátnője arra, amit mondani készül.

" ...Ők mind azért e-edznek, hogy A-ANBUk legyenek. "

A Haruno arcára kiült sajátos mosolya, mely csak megkopott árnyéka volt a réginek . " Sokat fejlődtek, de ettől még velük tarthatnál. "

" Nem a-akarok t-teher lenni... " Harapta meg ajkait a Hyuuga, hogy megállítsa magát, mielőtt elmondaná gondolata végét. ..Még ahhoz sem vagyok elég erős, hogy kövessem őket...

" És miért lennél teher? "

" M-mert sose lennék képes A-ANBUvá válni. " Suttogta Hinata  Sakurára tekintve, mintha a lány őrült  lenne, ha ezt képes lenne másképp látni. " Azt s-sem hinném, hogy k-képes lennék Jounnin- senseié vállni. "

" Tudod mit, Hinata-chan? "

" M-mit? "

" Csináljuk meg együtt az ANBU tesztet. "

" Nani? "

Sakura felnevetett, s megrázta fejét  Hinata megrettent pillantását látva. " Ugyan, meg tudjuk csinálni. Ha Ino-malac meg fogja csinálni, akkor mi is. " Újra elvigyorodott, elképzelve Ino arcát, mikor meghallja gúnynevét.

" D-de Sakura-chan é-é-én nem vagyok elég erős. "

" Oi. " Forgatta kissé szemeit a rózsaszín hajú. " Természetesen az vagy, Hinata-chan. Tudod...az igazat megvallva, eddig énse akartam lerakni az ANBU tesztet. Gondoltam rá, de kételkedtem. "

"...igazán? "

" Hai. " Bólintott Sakura. " Attól tartottam, hogy nem leszek elég erős, még a megannyi edzés után sem. Inkább életeket mentek...mint vetek véget nekik, ne? "

Hinata bólintott. " De j-jó ANBUvá vállnál. "

" Úgy gondolod? "

" H-hai! " Bólintott a fekte hajú lelkesen barátnőjére. " Fürge vagy, és t-tudod, hogyan gondolkozz gy-gyorsan egy adott szituációban. T-te nem fagysz meg, mint é-én. "

Sakura átkarolta a Hyuuga vállát s magához szorította a lányt. " Ne add fel máris, Hinata-chan. Nagyszerű ANBUvá fogsz vállni. "

" I-igazán azt hiszed? "

A Haruno vigyorgott, s Hinata megfagyott a látványtól...ez az igazi, régi Sakura mosoly volt...bár szomorúsággal vegyült, ahogy a lány szemei könnyekkel teltek meg. " Hai. Naruto és én együtt akartunk ANBUvá vállni. "

"...oh. "

Sakura sóhajtott kissé. " Hinata-chan tudom, hogy neked is hiányzik, ne? "

" H-hai. "

" Akkor segíts nekem, Hinata-chan. ANBUvá akarok vállni, hogy azt mondhassam megtettem, s megtudom mutatni egész Konohának, hogy ha én megtettem, akkor az az idióta bajkeverő  is képes lenne rá! Senki sem hiszi, hogy bármire is alkalmas lenne és én beakarom bizonyítani, hogy tévednek. Meg akarom nekik mutatni, hogy egy nap Hokagévé vállhat. "

Hinata megijedt  Sakura megnyilvánulásától, mikor látta a lány könnyeit hangtalanul a földre hullani. " Ne, S-Sakura-chan, miért s-sírsz? N-Naruto-kun nem halt meg ! N-nem hiheted, h-hogy...vagy m-mégis? "

A lány  nem válaszolt, csupán még jobban sírni kezdett, Hinata gyengéden átölelte, nem tudva, hogy a helyes dolgot teszi-e.

Könnyek árasztották  el az ő szemét is. Nemsokára mindketten egymást ölelték szorosan, s  kontrolálatlanul zokogtak.

Óráknak tűnt az a pár perc, amit így töltöttek, siratva a fiút, kit halotnak hittek.

Végül Hinata válaszolt, hangja kissé erősebb volt, s hiányzott belőle sajátos dadogása.

" Leteszem veled az ANBU tesztet, Sakura-chan, s megmutatjuk nekik, hogy tévednek Naruto-kunnal kapcsolatban. "

" Hé, Hinata-chan! Hoztam ennivalót. " Ült le Naruto Hinata mellé, egy rizs süteménnyel kezében. " Nem akarom, hogy magányos légy az őrködés alatt. Rajtad kívül csak az a Neji fickó van még 'szolgálatban'. " Forgatta meg szemeit az Uzumaki, Hinata csak kuncogott kissé.

" Köszönöm Naruto-k-kun. " Szólalt meg lágy hangján.

" Szóval...azt hiszem Sasuke és én sokat kihagytunk. " Kezdte Naruto vontatottan, várva Hinatától, hogy meséljen.

" Hai. " Suttogta Hinata. " Mind ANBUk l-lettünk. Azt hiszem... " Pirult el Hinata, észrevéve, hogy könnyebben beszélget Narutoval, mint régebben. " A-azt h-hiszem... " Mégsem annyira könnyen. " Um. Sakura-chan k-kért meg, hogy l-letegyem vele az ANBU tesztet. E-egyébként n-nem tettem volna meg. "

" Miért nem? Nagyszerű ANBU lennél. " Vigyorodott el Naruto. " Úgy értem, nagyszerű ANBU LETTÉL. "

A lány mélyvörösre pirult, s hálát adott a sötétségnek, hogy eltakarja lángoló arcát. " Oh...k-köszönöm, Naruto-kun. "

A fiú sóhajtott. " Gondolod Sakura rendben van? "

Hinata azonnal kijózanodott, s lábait közelebb húzta magához. " Nagyon remélem. Sakura-chan e-erős és e-eszes, de...a-aggódok é-érte. "

A szőke megfordult, hogy Hinatára nézzen, s látta, ahogy a lány vállai megzuhannak. Elmosolyodott, átölelte a Hyuugát, fejét vállaira döntötte, vidám és csipkelődő hangon szólalt meg. " Ne aggódj emiatt, Hinata-chan. Ha Sakura-chan ugyan olyan makacs, mint amilyen fiatal korunkban volt, akkor életben van. Hiszen ŐRÜLT. "

" N-Naruto-kun! " Hebegett Hinata nem tudva, hogy Naruto kijelentése miatt lepődött meg jobban, vagy azon, hogy a fiú őt öleli. Nem volt képes elmerülni - az igazságban, hogy a fiú hazatért - idáig. De igazi volt, itt volt, s őt ölelte.

Naruto nem akarta elengedni. A lány pedig teljesen megfeledkezett kötelességéről, ahogy megérezte a fiú meleg testét az övéhez dőlni, s lélegzetét, mely végigsepert nyakán. Így maradtak pár percig, kényelmes csendbe burkolózva.

" Hinata? "

" H-hai? " Suttogta, nem akarva, hogy véget érjen a pillanat.

" Reszketsz. Biztosan fázol. " A lány szemei kiszélesedtek, mikor meghallotta Naruto hangját. Ez nem a tökfilkó, gondtalan Naruto volt. Ez  egy öregebb Naruto. Mélyebb, lágyabb és…vonzó. Meleg karokba érezte magát beburkolva, ahogy az Uzumaki közel ölelte magához.

" N-Naruto-kun? " Suttogta Hinata félénken, attól tartva mi történhet, ha beszél.

" Hai? "

A Hyuuga megharapta alsó ajkát, eltűnődve mit mondjon. Naruto lélegzete a fülét csiklandozta, felállítva az apró szőrszállakat. "...Miért? " Érezte, hogy a fiú megmerevedik kissé, s eltűnődött mi rosszat mondhatott.

Naruto ölelése szorosabbá vállt, ajkai súrolták a lány arcát, puszit lehelve rá. Hinata teljesen megfagyott, elengedve egy apró zihálást. Csak ült ott, s nem akart kibontakozni az ölelésből. Eltűnődött, mit szólna Neji, ha tudná, hogy nem éppen a veszélyes shinobikat tartja távol.

" Mikor Sasuke haza jött és Sakura-chan elment...ez elgondolkoztatott. Sasukénak sose volt rá esélye, hogy elmondja Sakura-channak, mit érez, s most ő elment... " Naruto lassan beszélt, megfontolva minden szavát.

" Én csak nem akarom, hogy velem is ez történjen. "

Hinata csak ültt ott megkukulva, időbe telt mire ezt megemésztette. Naruto megemelte a lány állát, tekintetük találkozott. Így maradtak egy pillanatig, pipacs piros arccal. Hinata szíve mellkasában zakatolt, s a szőke következő lépésére várt.

A fiú végül pirongva húzódott el. " Ne, Hinata-chan? Nem beszéltél három perce. "

Hinata boldogan sikkantott, átölelve az Uzumakit. Az idilli pillanatot egy hang szakította félbe.

" Nos Hinata, örülök, hogy egy ellenséges shinobi sem tűnt fel. Egyébként meghalltál volna, mialatt az Uzumakival szórakoztál. " Neji hangja jéghidegen zengte be a levegőt.

Hinata mély vörösre pirult, Naruto csak szemöldökét ráncolva pillantott fel a fiúra.

" Miért kellett ide jönnöd és elrontanod a pillanatot, Hyuuga? " Förmedt rá.

Neji válaszul csak morgott egyet.. " Te jössz az őrködésben, Uzumaki. Örülnék neki, ha Hinata aludna egy kicsit, te pedig oda figyelnél a feladatodra. " Majd felugrott egy ágra, elindulva vissza a táborba.

Naruto morgott valamit, hogy Neji fagyos, szívtelen szemétté vállt, mielőtt elengedte a lányt. " Azt hiszem tényleg aludnod kéne, Hinata-chan. "

" Oh...o-oké. " Suttogta Hinata, próbálva lehűteni lángoló arcát. Felállt, s indulni készült, mikor Naruto megragadta kezét. Megszorította kissé, s rámosolygott, majd elengedte. Hinata viszonozta a gesztust.

" Szép álmokat N-Naruto-kun. " Majd felugrott egy fára, elindulva a tábor felé. Naruto magában mosolyogva nézte a lány távolodó alakját. Nem úgy mint az a teme Sasuke, ő biztosra fog menni, hogy Hinata MEGTUDJA, hogy ÉREZ iránta. Tudta, hogy ebből csak jó sülhet ki.

------------------------------------------------------

Abban a percben, hogy beléptek a szobába, a vidám levegő, mely eddig körbelengte őket, elszállt. Itachi összeszűkült szemekkel csukta be az ajtót, Sakura pedig leült az ágy szélére, tekintetét a földre szegezve. Az Uchiha a falnak dőlt, s egy perces csend telepedett rájuk, melyet végül ő tört meg.

" Miért vágtad szét a kimonot? "

" Nem vagyok a ribancod. " Csattant fel Sakura, hangja ugyanolyan jeges volt. " És nem is fogok úgy viselkedni, vagy öltözködni. "

" Oh? " Itachi leült mögé, kezeit a lány karjára kulcsolta, lélegzetével arcát cirógatta. " Pedig ez minden, amit jelentesz nekem. "

" Azt hittem csali vagyok. " Morgott Sakura, nem kedvelve, ahogy a férfi ujjai végig szaladtak karján. Nem erőszakos volt, mint ezelőtt. Most...most gyengéd volt. Bőre bizsergett érintése alatt.

Itachi halkan kuncogott. " Ki mondta, hogy nem szórakozhatok a csalimmal? " Nyelvével megnyalta a lány nyakát, aki megmerevedett, majd szabadulni próbált.

" Eressz el, Uchiha. "

" És én azt hittem könnyű lesz téged elcsábítani...örömmel látom, hogy tévedtem. "

Sakura megfagyott egy pillanatra, mielőtt megérezte visszatérő dühét. Éveken keresztül próbálta elnyomni magában, s most Itachi Uchiha kinyitotta az azt rejtő ajtót. A férfi vékony jégen sétálgatott.

" Hozzá kéne szoknod, hogy nem mindig kapod meg, amire vágysz, Uchiha. Utállak! "

" Hn. " Dőlt hátra, még mindig tartva őt " Miért van ez így? Én csak megadtam neked, amit más férfiak nem. "

" Elvetted, ami nem a tied..." Suttogta Sakura hevesen, minden szavában gyűlölettel. " Elvetted, aminek Sasukéénak kellett volna lennie. "

Itachi megtorpant egy pillanatra, szorítása lazulni kezdett. Egy pillanatig felbőszítette, hogy a lány képes azt hinni az öccse megérdemli hűségét. Majd egy hirtelen támadt ötlete után szeme sötéten megvillant, s megszorította Sakura csuklóját, hüvelykujjával köröket írt le rajta. " És azt hiszed ő valaha is viszont szeretett? "

Sakura kétségbeesetten próbált menekülni a szorításból. " Különben miért jönne értem? " Gyenge próbálkozás volt ez a mondat a lánytól, s ezzel mind ketten tisztában voltak. Sakura már tudta a választ csak Itachira várt, hogy szavakba öntse. Szégyen árasztotta el a biztos gondolatra, hogy Sasuke sose lesz képes szeretni őt.

" Nem érted jön. Értem jön. "

Sakura feje lekonyult, megharapta ajkát, ahogy sós könnyek töltötték meg szemeit. " Bosszúálló vagyok, Sakura-chan. Ez az amit teszek. Soha nem fogom hagyni, hogy bármi is a küldetésem útjába álljon, hogy megöljem Itachit. Semmi és senki se fontosabb ennél. "

"...Még én sem..." Suttogta magának Sakura, miközben remegni kezdett, próbálva elrejteni gyengeségét Itachi elől, aki szorosan tartotta őt. Meg akart fordulni és fel akarta pofozni. Megütni, megrúgni, megharapni. Azt akarta, hogy a férfi érezze mindazt a fájdalmat, ami most az ő szívét marja. Azt akarta, hogy ez a jégszívű bunkó újra érezzen. Méghozzá fájdalmas érzéseket.

" Nem engedem, hogy megöld... " Csikorgatta fogai között. " Ígérem, hogy soha nem engedlek a közelébe. "

" Üres ígéretek, Sakura-chan. Nem tudsz segíteni rajta, mikor nem tudsz segíteni saját magadon sem. "

Sakura csupán bámult előre. Könnyeinek megálljt parancsolt, s elnyomta őket szíve mélyére. Soha nem fogja hagyni, hogy Itachi Uchiha és Sasuke csatája megvalósuljon. Mert megrémülve és fájdalmasan realizálta, hogy Sasuke veszítene. Nem elég erős.

Sasuke nem elég erős, hogy legyőzze Itachit.

És ha a hetes csapat legerősebb tagja nem képes rá...akkor mit tehetne a gyenge láncszem?

" Álmodozol a kis öcsémről? Nemsokára meglátogat engem, s akkor végzek vele. Látni akarom elég erős lett-e, hogy harcoljon velem, ahogy megígérte. Abból amit láttam, kétlem. Megengedem, hogy nézd, ha akarod. "

" Kifelé. " Sziszegte a rózsaszín hajú. " KIFELÉ! " Könyökét hátra lendítette, belevágva Itachi gyomrába. A férfi válaszul morgott kissé, majd elengedte őt. Sakura könnyei vadabbul törtek fel, tekintete kerülte az Uchihát.

" Csak hagyj magamra. "

Itachi meredten bámulta őt. Látta, ahogy apró könnycseppek zuhannak az ágyát borító fekete selyem ágyneműre. Esze ágában sem volt elhagyni a szobát. Senki sem fog neki parancsolgatni, pláne nem egy gyenge kis kunoichi.

Kopogtattak, s elcsúsztatta az ajtót, felfedve Kisamét.

" Hé Itachi, megyünk iszunk egyet, vagy kettőt. Gondoltuk megkérdezzük, hogy te és a kis cseresznye virág nem tartotok-e velünk? "

" Ő marad. " Szólalt meg Itachi, megragadta köpenyét és vállára helyezte, majd kilépett a folyósóra. Sakura megfordult, hogy lássa Kisame felvont szemöldökkel az ő kisírt arcára pillant, mielőtt vissza fordul Itachi felé és bólint. A lány nem várt semmiféle együttérzést a szívtelen Akatsukitól, így nem rendítette meg annak nemtörődömsége. Az ajtó becsukódott egy végleges kattanással. Sakura tudta, hogy Itachi visszahelyezte a chakra köteléket az ajtóra és ablakra. Nem tud elszökni. Hallotta a távolodó lépéseket, ahogy a csapat elhagyta a házat.

Borzasztó érzés volt tudni, hogy egy rab, bármiféle szökési lehetőség nélkül. Fejét az egyik párnába temette, s egy rémes gondolatra összeszorult szíve.

Van egyáltalán okom haza menni?

-----------------------------------------------------

Ino leült az apró tűzhöz, Shikamaru, Choji és Kiba mellé. Egyikőjük sem tette szóvá kisírt, karikás szemeit. MInd annyian tisztában voltak vele, hogy Sakura miatt sírt.

Akamaru vonyított kissé, megérintve a lány arcát nedves orrával, remélve, hogy segít a lelkén. A szőke csupán szomorúan rámosolygott, megvakarva a kutya fültövét, kinek válaszul farka boldog táncba kezdett.

Kiba elvigyorodott. " Akamaru mindig tudja, hogy kihez kell menni egy kis fül vakarásért. "

" El van rontva. " Röfögött Choji, miközben egy újabb marék chipset tömött szájába.

" Oi, Choji-teme. MUSZÁJ ilyen sokat enned? " Csattant fel Ino.

A társaság aggodalmas szemekkel fordult felé.

" Mi bajod? " Dörmögött Choji. " Női problémák, vagy mi van? "

A lány dühöngve felállt, hogy elinduljon vissza az erdőbe. " Ne gyere hozzám, mikor le akarsz fogyni, idióta! "

Shikamaru sóhajtott, figyelve a kibontakozó csatát. " Mind ketten álljatok le...annyira kellemetlenek vagytok. "

" ÉN vagyok kellemetlen? Te vagy a lusta segg! " Morgott Ino, karjait keresztbe téve mellkasa előtt.

A fiú sóhajtott, elég esze volt, hogy tudja jobb, ha nem tépázza a szőkeség idegeit. Így a beképzelt alak visszavágásként csupán fát rakott a már táncot járó tűzre.

" Lusta segg? Shikamaru legalább csinál valamit! Te csak a kis medic jutsuiddal foglalkozol! " Vágott vissza Choji.

" Hé, hé! " Szólt közbe Kiba, Akamaru vonyításával kísérve. " Mind annyian nyugodjunk le. Mind idegesek vagyunk. Azt hiszem itt az idő szusszanni egyet. "

" Épp TE beszélsz? " Fordult felé dühösen a kunoichi. " Leginkább a te hibád, hogy Sakurat elrabolták! "

" Az enyém? " Engedett el egy nyers nevetést Kiba, szemei összeszűkültek. " Ezt hogy érted? "

" Neked és Hinatanak gyorsabbnak kellett volna lennetek! Erősebbnek kellett volna lenned! Soha nem lett volna szabad vele hagynod Sakurát! " Sikoltott Ino, hangja végig járta az egész erdőt. A többiek néma csendben figyelték a jelenetet.

Ebben a pillanatban ért vissza Hinata a táborba, hallva Ino visszavágását. Könnyek töltötték meg szemét a sértő megjegyzésre. Azonban ő már szemre hányta mindezt magának, ahogyan Kiba is. A fiú látta, a Hyuuga rázkódó ajkait, s védekezni kezdett, hogy megmentse őt Ino éles nyelvétől.

" Megbocsáss? " Morgott. " Parancsot adott nekünk! El kellett mennünk! "

" Ha azt mondja, hogy ugorj a kútba, megteszed? " Motyogta sötéten Ino.

" Nyugodjatok le... " Suttogta Kakashi, nem tetszett neki a társalgás alakulása. Hogyan segítenek Sakurának, ha megölik egymást?

" TE hol voltál!? " Fordult most a lány Kakashihoz, szemeiben könnyek gyűltek. " TI MIND hol voltatok!?!?! " Nézett végig az összes, körülötte helyet foglaló ANBU-n.

" Te hol voltál? "

A kunoichi megfagyott, szemei nagyra nyíltak a vád hallatán. Megfordult s látta, ahogy Neji leugrik a fáról, őket pásztázva összeszűkült szemmel.

" Miért nem hagyod abba az önző ribanc viselkedést, s veszed észre, hogy másokra mutogatsz, míg elvakítod önmagad? "

Ino megkövülten bámult rá, arcát végigszántották könnyei, majd az erdő felé rohant.

" Ino. " Nyögött egyet Shikamaru, majd felállt, s követte a lányt. A többiek csupán nézték távolodó alakját, majd Neji felé fordultak.

" Mi bajod, Hyuuga? " Kérdezte Kiba érdesen.

" Hn. "

" Te és az az Uchiha. Mindig a hideg, kemény seggfejek maradtok, heh? " Rázta meg a fejét elcsodálkozva. " Nem látom át, hogyan tudsz ennyire érzéketlen maradni pont most. "

" Hagyjuk abba a veszekedést. " Vágott közbe Lee, látva, hogy újabb csata van kialakulóban. S, hogy ez akár fizikaivá is kinőheti magát. Látta ahogy Tenten megmozdul, készen állva, hogy Neji védelmére keljen. Lee tudta már egy ideje, hogy a lány érzelmeket táplál a Hyuuga iránt, de mindig eltűnődött, hogy ezek talán viszonzatlanok. Most már tudta, hogy azok. Ez emlékeztette a saját érzelmeire Sakura iránt, s fájt neki. Ugyanakkor megértette vele, hogy Tenten miért akarja megmenteni Nejit a többiektől.

Sasuke nem szólt közbe, még Kiba beszólása után sem. Nyilvánvalóan nem érdekelte, vagy más, fontosabb dolgokon gondolkozott. Elfordult a csoporttól a tábor széle felé, s az erdő sötétjébe tekintett.

Kakashi és Gai csupán egymásra pillantottak, egyikőjük sem tudta, hogy közéjük kéne-e ugrani, megakadályozva, hogy elfajuljon a dolog, de miután látták Lee-t, tudták, hogy semmi sem fog történni.

" Aludjunk egy kicsit. " Vetette fel Kakashi vidáman. " Hiszen, holnap megyünk a városba! "

" Lee, te és Tenten vagytok a sorosak Uzumaki és Aburame után. " Suttogta végül Neji, mielőtt becsúszott saját takarója alá, maga köré csavarva azt, hátát a tűz felé fordítva.

Lee és Tenten váltottak egy hosszú, elkeseredett pillantást Neji makacssága miatt, mielőtt egymásra mosolyogtak. Majd mindketten lepihentek, hogy erőt gyűjtsenek az őrködéshez.

Hinata bizonytalanul pillantott körbe, próbálta letörölni fájó könnyeit, közben kirángatta takaróját csomagjából.

" Hé Hinata, gyere ide Akamaru és mellém. Úgy tűnik egy kis has vakarást vár tőled. " Szólalt meg Kiba, tudva, hogy a lánynak egy kis bátorításra van szüksége.

Hinata gyöngén rámosolygott, s odasétált melléjük. Nekidőlt Akamaru puha bundájának, s beletemette fejét egy kényelmes sóhaj kíséretében.

" Hé Hinata, ne aggódj miatta...ez nem a te hibád. " Suttogta a fiú, tudva, hogy mire gondol a lány. Évek óta csapattársak, könnyedén kiismerte már, tisztában volt vele mikor és mi tette őt szomorúvá.

" Én voltam a második parancsnok...azt hittem... " Harapta meg ajkát a lány, suttogva beszélt, hisz körülöttük már mindenki hálózsákjába burkolózva aludt. " Azt hittem helyesen cselekszem. "

" Helyesen cselekedtél. " Válaszolt Kiba biztatóan. " Sakura adott neked egy parancsot, amit tudta, hogy véghez viszel a csapat biztonsága érdekében. Ezért voltál te a második. "

" Igaz... " Motyogta Hinata, ahogy Akamaru felé fordult, kezeit a kutya nyaka köré fonva.

" ...igaz. "

--------------------------------------------------------

Shikamaru végül megtalálta Inot. Egy faágon ült, sötétbe burkolózva, lábait mellkasához húzta, hogy melegítse magát, vállai rázkódtak a sírástól.

" ...hülye Sakura, hagyja, hogy elfogja Itachi...jó buli, homlok csaj... " Suttogta magának. Hangja motyogássá vált, ahogy kezeivel könnyeit törölgette.

" Hé Ino. " Állt meg Shikamaru mellette.

" Mit akarsz? " Csattant fel.

" Nos, először is szeretnélek felvilágosítani. Nem volt szép dolog így ráförmedni Hinatara és Kibára. A 'ribancként' viselkedés nem hozza vissza Sakurát, vagy igen? Ebben a részben igaza volt Nejinek. "

A lány csupán térdei alá dugta ujjait, s a fiúra tekintett, tisztában volt vele, hogy annak igaza van. A Nara fiú mindig normálisan beszélt vele, tudta, hogy Ino nem fáradozik rejtélyes válaszai kibogozásában, amit igyekszik mindenkinek adni, hogy kerülje a témát.

" Igen. " Motyogta a kunoichi. " Azt hiszem bekattantam. "

" Ez így igaz. "

Ino dühöngött. " Fogd be, idióta! "

" Ino-malac. "

Ino rászegezte tekintetét gúnynevét meghallva, s felpillantva nem Shikamarut látta, hanem Sakurát. A lány ragasztotta rá ezt a becenevet, visszavágásként a homlok lány miatt. Mindezek ellenére és a Sasukén való rivalizálásuk után is, barátok maradtak. Miután Sasuke elment, Ino túllépett rajta, de Sakurát sokkal jobban megviselte a dolog. Ő próbált neki segíteni, hogy barátnője elfelejtse a fiút, de nem volt könnyű dolga. Hamar rájött, hogy számára ez csak egy múló fellángolás volt, mivel a fiú annyira elérhetetlen volt. Szerette a kihívásokat és a tény miatt, hogy Sasuke az egyetlen túlélő az Uchiha klánból, azonnal ' rejtélyes magányos ' címkével látta el. Mind ketten vonzónak találták az álmodozó kinézetű Sasukét.

De Ino felfogta, hogy Sakuránál ez igazi volt. Sakura tényleg szerette a fiút. Számára igazán fájdalmas volt látni, ahogy az Uchiha elmegy, s hogy a bosszúját választja vele szemben. Ino lepillantott kezeire. Vajon Sasuke megint ezt fogja fontosabbnak tartani?

" Hé Shikamaru? "

" Igen? "

" Kösz. "

" Hogy sértegettelek? Többet fogom mostanában csinálni. " Csípkelődött a fiú.

Ino felnevetett kissé. Borzasztó kísérlet volt, de pillanatnyilag ennyi tellett tőle." Te tényleg egy lusta segg vagy. "

" Ino malac "

" Lusta segg. "

Egymást sértegetve sétáltak vissza a táborba.

---------------------------------------------------------------

Itachi visszatérve Sakurát alva találta ágyában. A lány békésnek tűnt, rágógumi haja erős ellentétet képezett a fekete lepedővel. A yukata, obi és nadrág óvatosan összehajtva helyezkedtek el az egyik szék támláján. Majdnem meztelen vállait látva Itachi arra tippelt, hogy Sakura az alvó köntöst hordja, amit csomagjában látott.

Levette pólóját és köpenyét, csak nadrágját hagyta magán. Közömbös és érzéketlen maradt, ahogy bebújt a takaró alá Sakura mellé. A kunoichi nem mozdult, annak jeleként, hogy alszik. Mindazonáltal a lány nagyon jól tudott hazudni.

Tudta, hogy  Sakura dühös rá. Őrködnie kell felette az éjszaka, abban az esetben, ha úgy döntene, hogy tesz egy menekülési kísérletet. Nem mintha messzire jutna - de igazán nincs kedve őt keresni az éjszaka közepén.

Felnézett a mennyezetre, majd becsukta szemeit, szugerálva magát, hogy elaludjon. Az este folyamán elfogyasztott italok igen sokat segítettek. Igaz nem ivott túl sokat. Kisaméval ellentétben ő tudta mikor kell megállni.

" Mi a fenét művelsz ? "

Itachi mozdulatlan maradt, miközben a lány felült az ágyban. Tehát ébren volt, s csak tetette az alvást. Micsoda meglepetéseket tartogat számára az ő Sakurája. Igazi kis színésznő.

" Aludni fogok az én ágyamban, cseresznye virág. " A hangsúly az 'én' szón bárkinek feltűnő lett volna.

" Nem fogok veled aludni. "

" Akkor mász ki. "

" Egy úriember a hölgynek adná az ágyat. "

Itachi  elvigyorodott, miközben Sakura sápadt hátára pillantott. " Mikor - kedves cseresznye virágom - adtam neked bármilyen okot rá, hogy úgy gondold úriember vagyok? "

Sakura csupán sóhajtott, úgy érezte magát, mintha egy fiatal kölyökkel alkudozna. " Nem fogok egy ágyban aludni veled te szemét. "

" Ahogy már mondtam, választhatod a földet. "

Hirtelen eltűnt róluk a takaró, mivel Sakura magára terítette azt, s lehuppant a földre, kezében párnájával. " Remek. "

Itachi egy pillanatig szemöldökét felhúzva bámult rá, majd visszarántotta a takarót. Sakura felsikoltott kissé, ahogy a hideg levegő megcsapta meztelen bőrét, s átölelve magát a férfira pillantott, aki szórakozottan figyelte őt.

" Szép álmokat, cseresznye virág. " Csukta be szemét és várt. Biztos volt benne, hogy a lány vissza fog jönni az ágyba.

Hallotta Sakura bosszankodó sóhajtását, s éles fülei elkapták a holt cselt benne. Elvigyorodott, bár kissé lehangolva tudomásul vette, hogy a kunoichi nem fog visszamenni az ágyba.

A Haruno szemére nem jött álom, csupán feküdt ott, s hallgatta Itachi könnyed légzését. A férfi szinte azonnal elaludt, közönye Sakura jelenlétét illetően nyilvánvaló volt. A lány magában bosszankodott kissé emiatt. Először megerőszakolja, aztán félre teszi, mintha mi se történt volna.

Mit akarsz tőle, hogy megint megerőszakoljon, Sakura? Visongott belső hangja.

Talán már most rád unt. Dorombolta egy másik hang. Azt hiszem a kis cseresznye virág mégsem olyan érdekes, mint Itachi azt gondolta, ne?

MIndkét hangot elhessegette, s fejét elfordítva az alvó Uchihára pillantott. A lélegzetvételeiből meg tudta mondani, hogy alszik, ami azt jelentette, hogy nem fél tőle s nem tekint rá fenyegetésként. Ez megdöbbentette a lányt.

Akárcsak az, hogy mennyire hasonlít Sasukéra, mikor alszik. Majdnem ártatlan nevetett belső énje, s megengedett magának egy apró mosolyt, tovább nézve őt. Lassan felállt, kezeit le föl járatva karján, hogy felmelegítse azt, s megindult az ágy felé, hogy jobban szemügyre vegye a férfit. Itachi lélegzete hosszú hajszálait megkavarta, s átsodorta arcán.

Ellen állt a kényszernek, hogy kisöpörje őket arcából. Ha megtenné...tudta, hogy a hasonlósága Sasuke iránt tökéletes lenne. Ahogy szemeit elbarangoltatta Itachi arcáról elkezdett tűnődni a fiatalabb Uchiháról. Hogy nézhet ki most? Biztosan hasonlóan, mint Itachi, a vonalak nélkül természetesen, s melegebb tekintettel szemében.

Melegebbel? Orochimaruval volt. Úgy gondolod, hogy ugyan az a fiú lesz, aki egyszer volt? Alsó ajkába harapva lehunyta szemét, s hagyta, hogy a fájdalom és megbánás apró hulláma elmossa. Csak remélni merte, hogy Sasuke nem szenvedett túl sokat Orochimaru beteg nevelése és gyámsága alatt.

Szívesen látták újra a fiút Konohában, ebben biztos volt. Egyébként nem venne részt a megmentésére irányult küldetésben. Kicsit féltékeny volt, hogy a többiek hamarabb üdvözölhették, mint ő. Mindig arról álmodozott, hogy Sasuke átsétál a hídon, arcán a régi, beképzelt, pimasz mosolyával, s ő a karjaiba rohan. Megrázta fejét egy kényszeredett mosollyal. Ez soha nem fog megtörténni.

Igazából, mostanra lehetetlen lépéssé vállt a pillanat, hogy újra lássa őt. Már tesztelte a chakra kötelékeket, megállapítva, hogy azok túl erősek egy szökési kísérlethez, pláne mostani állapotában. Hányszor csapolta le a chakrám az az idióta Kisame-teme? Őrjöngött belső énje, szidva az ex köd ninját.

Mindemellett azzal is tisztában volt, hogy nem lenne képes csak úgy kisurranni a szállásról, még ha nem is gátolnák a chakra kötelékek. Itachi felkelne abban a pillanatban, hogy ő kiteszi a lábát a szobából, s azután sose lenne képes megszökni. Megborzongott a gondolatra, hogy mit tenne vele Itachi, ha elkapná. Nem ha. Mikor.

Ismét lepillantott, hogy Itachi arcát fürkészhesse, s tekintete vörös Sharingan szemekkel találkozott. Felsikoltott kissé, érezte, hogy elpirul. Vissza tekintett Itachi higgadt arcára, a saját arcát fedő pír megnyerő volt. Majd vissza ment a falhoz, s újból háttal fordult a férfinek.

Az Uchiha szórakozottan nézte őt. Már egy jó ideje arra várt, hogy a lány észre vegye, hogy fent van. Szemeit újra lehunyta, s álomba szenderült.