Egyed�l sz�let�nk a vil�gra, de nem tudunk egyed�l �lni...

J� lenne azt mondani, most, �gy, ut�lag visszan�zve, hogy: "�n mindent megtettem". De nem mondhatom ezt. Mert akkor hazudn�k. Persze, nem is az �n hib�m, hogy egy sz�rnyetegnek sz�lettem meg. Nem az �n hib�m, hogy bennem lakik Kyubi no Yoko. Nem �n tehetek r�la...

Egy�ltal�n, mi�rt pont �n?

Mif�le, sz�vtelen, beteges alakok lehettek a sz�leim, hogy ezt tett�k velem?!

Sosem panaszkodtam r�juk, egyetlen sz�val sem, noha nem ismertem �ket. Nem mondtam r�luk hangosan semmi rosszat, �s �r�mmel hallgattam a nagypapi �s Iruka-sensei mes�it arr�l, hogy milyen zseni�lisak voltak mind a ketten. "Milyen kiv�l� ninj�k." "Milyen tehets�ges harcosok." "K�ls�re olyan vagyok, mint az apuk�m, de bel�lre tiszt�ra, mint az anyuk�m!" �s �szre se vettem eleinte, de minden egyes dics�r� sz�val, n�tt�n-n�tt bennem a d�h.

Gy�l�ltem �ket, noha sosem tal�lkoztam vel�k.
 
Egy sz�l�nek sem szabadna ezt tenni a gyerek�vel!

Egy sz�l� sem hagyhatn� el, csak �gy.

Az is lehet, hogy m�g �lnek, csak nem akartak megtartani engem, a d�mont. Iruka-sensei pedig az�rt mond csak nekem csupa j� dolgot, hogy ne t�rjek le e miatt az eg�sz miatt. A perverz v�n remete is az�rt besz�l csak �gy, hogy �n boldogan abban a tudatban �lhessek, hogy a sz�leim j� emberek voltak.

De h�t most komolyan! M�g a s�rjukat sem l�ttam soha...

Ha van egy�ltal�n nekik...

�s nem arr�l van sz�, hogy nem kellek nekik...

�n a d�mon.

Senki sem ismer engem val�j�ban. Nem tudhatj�tok ti ostoba konohaikak, ki, vagy mi vagyok! Mindig csak annak l�ttatok, aminek akartatok. Konoha, a rejt�z� lev�l falu, egy zseni�lis ninja v�ros... Rem�lem, mindenki �rzi, hogyan cs�p�g a hangom a g�nyt�l.

Konoha a titkok, hazugs�gok, �s �rul�sok v�rosa.

Volt. Van. Lesz.

A legnagyobb meglepet�s az volt, hogy Nan�val nem, hogy k�nny� volt utazni, hanem egyenesen kellemes. Lehetett vele besz�lgetni, lehetett t�le k�rdezni, viccel�dni, �s hossz� �r�kon kereszt�l hallgatni. A v�g�re m�r �gy �rezte, hogy �vek �ta ismeri a sz�szi l�nyt, nem pedig csak p�r napja. �s m�gis, valahol m�lyen, bel�l, megs�gt�k neki az �szt�nei, hogy ne �t�lkezzen ilyen elhamarkodottan a l�nyr�l. Mert ha megtenn�, ugyan�gy viselkedne, mint a t�bbi konohai ninja, �s ember. Hogy is mondta annak idej�n Neji? "�t�lkez�nk, �s el�t�ltet�nk, mind."

Ha most egyszer�en csak azt mondan�, hogy Nana, kedves, meg�rt�, bar�ts�gos, bed�lne egy maszknak. Amit a l�ny a vil�g fel� mutat v�dekez�sk�ppen. N�ha, amikor a t�bort�zn�l �ltek, mert nem tal�ltak jobb sz�ll�st, lehetett l�tni a l�ny szem�ben valami m�lyr�l j�v� szomor�s�got. Mintha a t�z, eml�kek had�t h�vn� �letre benne, hogy elk�pr�ztass�k, megbotr�nkoztass�k �t saj�t �let�nek apr� kis r�szletei. Ilyenkor � sem sz�lt egy sz�t sem, csak n�zte a t�zet, �s t�prengett a saj�t sors�n. A t�zr�l, b�rmilyen meglep� is, el�sz�r mindig Sasuke jutott az esz�be. Az Uchiha fi� mestere volt a k�l�nb�z� t�z alap� technik�knak, �s m�gis, minden egyes sikeresen v�grehajtott jutsu ut�n rosszall�an r�ncolta a szem�ld�k�t, mintha val�j�ban elhib�zta volna a dolgokat. �s halkan, hogy szinte senki se hallja, mindig csak annyit mormolt: "�jra."
Ilyen, megannyi pillang� eml�k repdesett a fej�ben minden egyes alkalommal. A bar�tai. A t�rsai. A tan�rai. Azok, akikr�l azt hitte, fontosak neki. Tal�n nem is a t�z tehetett r�la, de megint, egyre t�bbet foglalkoztatta �t Sasuke. Most, hogy � is elhagyta a falut, nagyj�b�l �t tudta �rezni, milyen lehetett a m�siknak. Hallani a hangot, ami messze cs�b�tja �t az otthon�t�l, �s minden, eddig �ltala ismert dologt�l. K�vetni azt az utat, amit, �rz�kleteit �s jelenlegi tud�sod szerint, neked rendelt a sors.

Igaz�b�l szerette ezeket a besz�des cs�ndeket k�z�tte, �s Nana k�z�tt. Sosem volt m�g ember, akivel egy�tt tudott hallgatni, nevetni, besz�lni. Felmer�lt a fej�ben a lehet�s�g, hogy ak�r m�g a l�ny szem�ly�ben egy bar�tra is lelhet az id� m�l�s�val. Most m�g csak k�t ember, akiket �sszehozott a sors. De ki tudja, mit hoz a holnap.

Mindek�zben Konoh�ban �sszegy�lt a Nagy Tan�cs.
Minden egyes kl�n vezet�je. Minden egyes kl�n elj�vend� vezet�je, az �j gener�ci�. Az ANBU kapit�ny, �s k�t helyettese. A Hogake szem�lyes tan�csad�i. S�t! M�g a T�r orsz�g f�ldesur�t is k�pviselte, h�rom megb�zhat� embere.

Tsunade komor l�ptekkel indult el a terem fel�. A cip�je csak �gy kopogott a folyos� k� padl�j�n. Az arc�n k�l�n�s fintor j�tszott. Az �szt�nei m�r megs�gt�k; ennek a tal�lkoz�nak nem lesz j� v�ge, b�rmit fog mondani, vagy tenni. A h�ta m�g�tt ott j�tt Sizune, Tontonnal, �s mind a ketten zavartan, kicsit tal�n f�lve figyelt�k az �rn�j�ket. K�ts�g k�v�l, az �t�dik Hogake m�g sosem volt ilyen, mint most. Nem is d�h�s volt, nem is csal�dott. M�g nem tudta volna megfogalmazni mag�ban ezt az �rz�st. Valami k�l�n�s massza kavargott a belsej�ben, valah�nyszor csak esz�be jutott Naruto rejt�lyes elt�n�se. Mindazon �ltal a tart�sa, �s a megjelen�se hat�rozotts�got sug�rzott amikor bel�pett a terembe, ahol ma minden k�ts�get kiz�r�lag egy ember sors�r�l fognak d�nteni...

 - M�g nem mindenki tudja, de ma az�rt j�tt�nk ide, hogy d�nts�nk egy igen s�lyos �gyben - kezdett bele r�gt�n, amint meghallotta maga m�g�tt az ajt� csuk�d�s�t - Uzumaki Naruto, imm�r majdnem egy hete, elhagyta a falut. Semmi nyomot nem hagyott maga ut�n, hogy merre ment, mi�rt, vagy kivel, esetleg milyen sz�nd�kkal.

Tartott egy kis hat�ssz�netet, k�zben pedig figyelte az arcokat. Az �regek nagy r�sze komoly, elgondolkod� fejet v�g, a fiatalabb gener�ci� tagjai viszont, akikb�l majd az �j vezet�k lesznek, �rtetlen�l n�ztek k�rbe. Halov�ny mosoly r�ndult a sz�ja sz�l�re, amikor l�tta, hogy Yamanaka Ino, esk�dt ellens�ge Haruno Sakura fel� fordul, �s egy�tt �rz� pillant�sokat k�ld fel�.

 - Sokan, akik most itt vagytok, nem �rtitek, hogy ez mi�rt olyan fontos... - folytatta imm�r j�val l�gyabb hangon - De...

 - Nem k�z�lheti vel�k! - jelentette ki hat�rozottan Danzou. - A jelen l�v�k nagy r�sze, m�g k�ly�k. Fel nem fogn� ennek az eg�sz sz�rny�s�gnek a jelent�s�g�t. Azt javaslom, hogy a fiatalokat, b�rmennyire is fontos a t�z akarat�nak �r�k�seit t�j�koztatni a vil�g foly�s�r�l, de k�ldj�k haza.

P�ran elismer�en h�mm�gtek ezekre a szavakra, m�sok rosszall� pillant�ssal n�ztek Danzou f�tan�csosra. Az ANBU harcosok sz�tlanok maradtak, szint�gy a Daimyo emberei.

 - Szerintem pedig maradniuk kell - v�gta r� Tsunde. - Vagy ha m�s nem, akkor legal�bb most tiszt�ba kell vel�k j�nnie, hogy mi�rt b�nt mindenki �veken kereszt�l olyan megal�z�an Konoha �rv�j�val, �s mi�rt kellett nekik messzir�l elker�lni. Jogukban �ll tudni az igazs�got Uzumaki Narut�r�l, k�l�n�sen akkor, ha p�r nap m�lva ak�r �k, ak�r a sz�leik, vagy kl�njuk egy�b tagjai lesznek a fi� ut�n k�ldve, �l�si paranccsal a zseb�kben! - fakadt ki a Hokage, hozz� igen nem m�lt� m�don.
Remegett az idegess�gt�l, �s legsz�vesebben belepassz�rozta volna az �kl�t a tan�csos okos kis fej�be. Mi�rt kell azoknak mindig mindent jobban tudnia, mi�rt vannak mindig a gyors, �s egyszer�, �m de kegyetlen megold�s p�rj�n, ahelyett, hogy a b�k�t, �s az igazs�got t�mogatn�k.

 - Tsunde-sama, mir�l van sz�?
Mindenki nagy meglepet�s�re, Hyuuga Hinata volt az, aki felsz�lalt, mint a Hyuuga kl�n k�vetkez� kl�n vezet�je. Az apj�nak az arc�n egy eg�szen pici pillanatig �tsuhant a meglep�d�s, majd visszat�rt a semmitmond� arckifejez�s�hez. De m�lyen, bel�l elgondolkodott azon, hogy tal�n a l�nya nem az, akinek l�tszik. �m ez t�nyleg csak egy nagyon apr�, fut� gondolat volt. Azt�n visszat�rt minden a rendes ker�kv�g�sba.

 - Arr�l van sz�, hogy Uzumaki Naruto nem m�s, mint a kilencfark� d�mon, a Kyuubi �re. Benne lakik a d�mon. � egy jinchuuriki. Ez�rt akarja �t elkapni az Akatsuki. Az�rt van k�tf�le chakr�ja. Az�rt gy�gyulnak meg a sebei. �s legf�k�ppen, ez�rt van most haditan�cs.

 - Akkor m�r fejezze be Tsunade-sana - kezdett bele a Hokage tan�csosainak egyetlen n�nem� tagja. - Mondja ki a k�lyk�knek, hogy a fi� az�rt fontos, mert jelent�s katonai er�t k�pvisel. Ha �tveszi felette a Kyuubi az uralmat, szinte �lhetetlen lesz, �s minden elpuszt�that maga k�r�l. Tegye hozz�, hogy az �des kis Naruto k�zvesz�lyes a t�rsadalomra n�zve, �s �r�lj�n, hogy eddig �letben hagytuk.

 - M�r hogyne hagyt�k volna �letben! - nevetett fel keser�en Shikaku.
 - Hm? - n�zett fel lust�n az apj�ra Shikamaru.
 - Ha nem teszik meg, akkor tal�n megint megt�madja a falut a r�ka. Vagy elkapja az Akatsuki. Esetleg maguknak kell elvinni a balh�t, �s v�llalni minden felel�ss�get a r�ka �ldozatai�rt. �gy az eg�szet r�tukm�lt�k egy szerencs�tlen kisfi�ra, aki kegyetlens�gben sz�letett, gy�l�letben n�tt fel, �s semmit sem tehetett az�rt, hogy v�ltoztasson a sors�n... A falu lak�i ut�ltak, �s �gy b�ntak vele mint egy korccsal, mert az elveszett csal�dtagjaikat, bar�taikat, szeret�j�ket, ismer�seiket l�tt�k benne. A gyerekeink pedig k�vett�k a p�ld�t, hiszen csak van annak valami oka, hogy a sz�l�k ilyenek. Nem mondom, hogy �n szent lenn�k, �s p�tyolgattam volna azt a szerencs�tlent, de be kell l�tnunk, hogy a mi hib�nk, hogy a helyzet id�ig fajult.

 - Mir�l besz�lsz Shikaku? - k�rdezte az egyik ANBU. Aki, b�r ezt senki sem sejthette, de maga Hatake Kakashi volt, a maszk alatt.
 - Szerintem mindegyik�nk halott m�r r� p�ld�kat, hogy a jinchuurikik elhagyj�k a falujukat, �s megpr�b�lnak �j �letet kezdeni...

 - DE NARUTO NEM OLYAN! - �rkezett a ki�lt�s egyszerre t�bb sz�jb�l is.
A fiatalok, Sakura, Hinata, Ino, Chouji, Shikamaru, Kiba, Shino zavartan n�ztek egym�sra.

A feln�ttek pedig m�g zavartabban n�ztek gyermekeikre, �gy, mint az idegenekre, akiket eg�szen eddig nem is l�ttak. M�gis megt�rt volna a durva hagyom�ny, �s a l�zad� fiatals�g nem k�vette volna a hagyom�nyokat? Megkedveltek egy d�mont? Emberk�nt tekintettek egy sz�rnyetegre?!

Naruto egyre n�vekv� zavarral n�zett k�rbe az apr� falucsk�ban. Minden egyes h�zat szem�tb�l �p�tettek, alig j�rtak emberek az utc�n, �s sehol sem volt egyetlen egy utcai �rus, mutatv�nyos, de m�g csak hasonl� sem.
 - Hol vagyunk? - k�rdezte nagyon halkan.
 - Ez itt, Es� orsz�g hat�ra. Pontosabban, az els� falu, a hat�r ut�n. M�r elhagytuk a T�z f�ldj�t.
 - De... �k... Itt... Nem �rtem.
 - Ez az orsz�g nagyon picike Naruto-chan - mondta n�mileg korhol� hangon, Nana. �t nagy shinobi nemzet k�z�l, h�rom a k�zvetlen szomsz�dja. Lehet, hogy Konoh�nak egy-egy kisebb h�bor� meg sem kottyan, �s hamar rendbe tudj�tok hozni a dolgokat, de ez egy pici orsz�g Daimyo, az az t�mogat� n�lk�l. Pontosabban volt nekik, de ugyanaz a Daimyo figyel sok, kisebb k�rnyez� orsz�gra, �s erre az egyre, l�v�n, hogy a h�bor�kt�l a f�ldje m�r term�keny, a ninj�i j�k, de hamar elviszi �ket az �hez�s szinte m�r nem is tart ig�nyt. Csak az�rt van m�g mindig n�la, mert ez is plusz f�ldet, teh�t plusz h�rnevet jelent a sz�m�ra. De igaz�b�l nem t�r�dik az itt �l�kkel, �s azzal, hogy naponta h�ny ember hal meg.
 - Ez embertelen - motyogta dermedten Naruto.
 - Az ember nem tudja �rt�kelni a j� dolg�t, am�g szembe nem j�n vele az igaz�n cs�f vil�g. Viszont k�rlek, most gyere. Nem id�zhet�nk itt sok�ig, �s nem tudunk rajtuk seg�teni, m�g akkor, sem ha nagyon szeretn�nk. Mi, vagy legal�bbis �n mindenk�ppen csak egy par�nyi embere vagyok a t�rt�nelem hatalmas k�rforg�s�nak. Eg�szen apr� dolgokat sem tudtam megakad�lyozni, most mi�rt lenne m�s.
Hirtelen a sz�ja el� kapta a kez�t, mint valaki olyan, aki hatalmas titkot fecsegett el alig p�r perce. Zavartan n�zett f�lre, Naruto f�rk�sz tekintete el�l. V�g�l hosszas hallgat�s ut�n a sz�ke jinchuuriki sz�lalt meg el�sz�r:
 
 - Rendben, induljunk.
�s mentek, �s � csak n�zte, ahogy elsuhan mellett�k a kop�r, �lettelen t�j, a sok-sok sov�ny ember, megannyi reszketeg �reg, �s a rengeteg k�borl� �rva, akik �lelem�rt, �s kev�ske v�z�rt k�ny�r�gnek. Belegondolt, hogy lehetett volna ilyen, az � �lete is. Sz�lethetett volna ide, ebbe az orsz�gba is ak�r. De akkor legal�bb az a tudata meglenne, hogy nem csak neki kell kem�nyen k�zdeni a minden napi betev�j��rt, nem csak neki kell gy�l�lk�d� pillant�sokat elviselni att�l, aki m�g nem tapasztalt hasonl�t, mint �. Tudn�, vannak testv�rei. Megkeresn� �ket, �s �ssze�lln�nak egy csapatba, hogy k�nnyebb legyen a t�l�l�s�k. Egy�tt lopn�nak, aludn�nak, keresn�k a bajt, �s k�zden�nek vad�llatias elsz�nt�ssal a minden napok r�me ellen. Igazi bajt�rsai lenn�nek, �s nem csak m� bar�tai.

Mert innen, a h�bor�s vil�g utols� eml�k�b�l n�zve, Konoh�ban nem voltak igazi bar�tai. Nem tudott olyat, aki el� is oda vetette volna mag�t ahhoz, hogy megv�dje �t. � ugrott volna! De most nem jutott esz�be senki sem, aki megtette volna ezt viszont. V�ratlanul villant be a fej�be, egy imm�r sokat koptatott n�v: Sasuke! Hiszen � ezt m�r meg is tette �rte! Majdnem meg is halt emiatt az a bolond. Melegs�g j�rta �t a sz�v�t ebben a kicsit, �s hideg orsz�gban, ahogyan esz�be jutott az els� igazi k�ldet�se a 7-es csapatnak. Ahogy esz�be jutott �r�k riv�lisa, �s bar�tja, Uchiha Sasuke. Halov�ny, szomork�s mosoly k�szott az arc�ra. Pontos�tania k�ne a szavait; az egyetlen, aki t�nyleg megtette, aki fel�ldozta mag�t �rte, az elhagyta m�r. Elhagyta eg�sz Konoh�t, �s elhagyta �t is.

 - J�l vagy? - r�zta fel a gondolataib�l, Nana k�rd�se.
 - Aham. Megvagyok.
 - Ki miatt vagy ilyen szomor�?
 - Mi?! Honnan veszed, hogy �n valaki miatt... - kezdett bele felh�borodottan a sz�ke sr�c.
 - L�tszik. �s ez az �n er�m. Eml�kszel... Mes�ltem neked a 10 legnagyobb ninja hib�r�l. Az �n hib�m a 7. Szerelem.
 - Nem vagyok szerelmes! - ki�ltott fel Naruto, �s iszonyatosan elv�r�s�d�tt.
M�r csak a puszta gondolat, hogy �, �s Sasuke... Tulajdonk�pp nem zavarta. M�rmint, t�nyleg nem zavarta. Csak, furcsa volt. Meg ebben a pillanatban, nem tudta volna elk�pzelni, hogy �, �s az els� igazi bar�tja. Egy bar�tba nem szeret bele az ember. Az, hogy valaki szerelmes valakibe, �s az, hogy valaki bar�tja valakinek, az k�t teljesen k�l�nb�z� dolog!

Nana felkuncogott.

 - Ne nevess! T�nyleg nem vagyok az!
 - Att�l m�g, hogy egyre hangosabban ism�telgeted, nem lesz igaz.
Naruto arc�ra k�l�n�s fintor �lt ki.
 - Am�gy is, m�g ha az is lenn�k, te honnan a fen�b�l tudn�d?
 - Nem sok�ra megtudod a r�szleteket - v�gta r� erre, Nana. - Mindj�rt meg�rkez�nk a f�hadisz�ll�sunkra.

A jichuuriki fi� erre m�g az el�z�n�l is kelletlenebb arcot v�gott. Nem szerette, amikor a l�ny nem v�laszol neki ny�ltan a k�rd�sre. B�r, ha jobban belegondol, � sem szokott mindig v�laszolni. De akkor is! Amit most elhallgat, az egy nagyon fontos inform�ci�. � meg csak, a szem�lyes apr�s�gair�l nem szokott mesed�lut�nt tartani.

 - Nem b�zol bennem.

Nana meglepetten fordult oda Narut�hoz. Persze, hogy nem b�zott benne, ahogy ez ford�tva sem volt igaz. A m�sik sem b�zott benne. M�gis megsebezt�k a szavak. Furcs�n rosszul esett neki, hogy a fi� ilyenek felt�telez r�la. Noha igaza van. Zavartan r�zta meg a fej�t. �ssze voltak kavarodva a gondolatai teljesen.

 - De majd fogok - motyogta v�laszk�nt. �pp csak hallani lehetett a hangj�t.

Hatalmas vihar s�p�rt v�gig a t�jon, de �ket ez sem �ll�thatta meg. Nem �llhattak meg. Nana nagyon j�l tudta, hogy m�r �gy is k�snek a megbesz�lt id�ponthoz k�pest. B�r tal�n Yuro nem lesz olyan d�h�s r�, ha megl�tja, hogy Naruto vele van. Igen, tal�n akkor nem is lesz olyan d�h�s. De ebben nem b�zhat igaz�b�l. A f�n�k�k egy igazi hangulatember, sosem lehet n�la el�re tudni azt, hogyan fog reag�lni valamire. M�ltkor is, amikor Kyuu, San �s � elmentek egy k�ldet�sre, �s �gy �rkeztek vissza, hogy az nem igaz�n volt sikeres �s... De ezekre jobb nem eml�kezni.

 - Nem �llhatunk meg? - ki�ltott �t az �tit�rsa a viharon kereszt�l.
Sajnos, Nana csak a fel�t �rtette a mondat, ugyanis k�zben iszonyatos robajjal becsap�dott egy vill�m a k�zel�kbe. Fintorogva n�zett fel az �gre. Szinte m�r otthon �rezte mag�t. A szikl�k, viharok, �s d�monok v�ros�ban. Nem v�laszolt Narut�nak csak ment el�re, k�zben megpr�b�lta ki�zni a fej�b�l az eml�keit. Nem akart nosztalgia estet tartani, pont most. Eg�sz test�vel belefesz�lt a sz�lbe, ami, nan�, hogy szemb�l f�jt, �s minden erej�vel valami m�sra akart gondolni. Nem az igazi otthon�ra, nem a b�tyj�ra, nem a szerelm�re, nem a jegyes�re... K�nnyek sz�ktek a szem�be.

Naruto n�m�n kullogott a l�ny m�g�tt. Borzalmasnak tartotta a vihart. Konoh�ban m�g sosem tapasztalt, ehhez m�g csak hasonl�t sem. Voltak kisebb z�porok, es�k, �s viharok. Vagy legal�bbis r�gebben azokat a kis valamiket viharnak h�vta. Most �gy �rezte, �jra k�ne �rnia fejben az �rt�krendj�t. Az es� olyan hevesen, �s olyan nagy cseppekben esett, hogy k�nytelen volt azt hinni, az als� gaty�ja is egy h�tig fog sz�radni, ha v�gre el�rnek valami sz�razabb helyre. �tkozta mag�t, hogy nem hozott mag�val semmi es� v�delmet. Azt�n r�j�tt, hogy az sem �rne semmit. A vill�mok olyan hangos menyd�rg�ssel, �s robajjal j�rtak egy�tt, hogy biztos volt benne, hogy a k�vetkez� alkalommal be fog szakadni a dobh�rty�ja. A sz�l pedig olyan m�rhetetlen er�vel f�jt, hogy f�l� volt, felrep�l a k�vetkez� alkalommal, �s meg sem �l... Teszem azt a Rejt�z� K�dig. V�g�l is, megl�togathatja ott a r�gi bar�tait.

 - Borzalmas ez a vihar! - ki�ltott oda Nan�nak, b�r nem volt benne biztos, hogy a m�sik meghallja.
De a l�ny megfordult, �s r�mosolygott, olyan m�don, mint ahogy a vad�llatok mosolyoghatnak a pr�d�jukra.
 - K�sz�ntelek az �n vil�gomban! Iwagakure hat�ra ment�n j�runk. Mag�ban Iw�ban enn�l sokkal durv�bb viharok vannak. �n �gy n�ttem fel.

A jinchuuriki fi� egy kurta biccent�ssel jelezte, hogy �rti, �s hallotta is. K�zben azon merengett, hogy most eg�szen sok mindent megtudott a l�nyr�l. P�ld�ul azt; hogy eredetileg a Rejt�z� K� ninj�ja volt. Viszont sehol sem l�tott rajta egy fejp�ntot, egy jelv�nyt, vagy b�rmit, ami az orsz�ga jelk�p�vel lett volna d�sz�tve. Ezt kicsit az�rt furcs�nak tal�lta. Egy ninja aki sehov� sem tartozik?

 ~ Egy rokonl�lek ~ gondolta fanyarul.

Meglepetten tapasztalta, hogy Kyuubi nem sz�l erre egy sz�t sem. S�t! Igaz�b�l napok �ta nem besz�lt azzal az �tkozott r�k�val. Tov�bbra is �rezte a jelenl�t�t, hallotta, ahogy fel-felmorran egy-egy megsz�lal�sukra, de m�r nem sz�lt hozz� egy sz�t sem. Val�j�ban az �ta nem besz�ltek egym�ssal,a mi�ta felbukkant, Nana. Annyi mindennel volt tele a feje, �s olyan sok mindenen gondolkodott, hogy nem volt ideje arra a pokolfajzatra. Csak rem�nykedni tudott benne, hogy emiatt a r�ka nem s�rt�d�tt meg r�, mert akkor nagy bajban lesz. B�r, neki lenne igaza. Hiszen egy�ltal�n nem j� �rz�s, ha az embert elhanyagolj�k, �s folyton csak azt �reztetik vele, hogy � egy�ltal�n nem fontos.
De a d�mon mondjuk, m�gsem gondolhat ilyeneket. A d�monoknak nincsenek igazi �rz�sei. Vagy t�vedne?

 ~ Kyuubi... ~ kezdett bele b�tortalanul.

D�h�s morran�s.

 ~ A d�monoknak vannak �rz�sei?

El�sz�r n�ma csend. Majd a sz�rnyeteg olyan hanger�vel nevetett fel, hogy Naruto kis h�j�n felugrott az ijedts�gt�l.