1. Fejezet
Jó reggelt

Sakura lassan a tisztás felé sétált, fáradt jáde szemekkel pásztázva a környéket. Az egész területet kőtörmelék borította a robbanás miatt. Felsóhajtott lágyan, egy szomorú, fáradt sóhaj volt ez. Ő nem volt itt. Sasuke ismét kicsúszott a markából. A mögötte levő ninja kutya megszaglászta a földet, majd nyüszített egyet.

Bólintott a kutya irányába. - Tudom. Majdnem végeztünk. - Önkéntesként jelentkezett átkutatni a területet, annak reményében, hogy találnak valamilyen nyomot Sasuke tartózkodási helye felé. Hiszen, az ő hibája volt, hogy az első alkalommal nem találták meg. Úgy sétált el az Uchiha egyik társa mellett, hogy észre sem vette!

Hihetetlenül hülyének érezte magát. Mindig csak egy másodperccel maradt le. Sasuke ismét felszívódott, és ő volt a legközelebb a robbanáshoz. Miért nem érezte meg a chakrájukat, mielőtt túl késő lett volna?

...Sasuke halott? Végigfutott rajta a hideg a gondolattól, s tovább haladt a törmeléken keresztül. Nem lehet halott. Hiszen, ő Sasuke. Összeráncolta kissé homlokát, s fejét oldalra fordította, mikor köhögést hallott a távolban. Szemöldökeit felhúzva kezdte el keresni a hang forrását.

Újra itt tartunk.

Aggodalom kezdett kibontakozni mellkasában. Mi van, ha Sasuke hangját hallotta? Megsérült?

Megérdemelné a szemétje. Gondolta egy pillanatig, majd medikus lénye kerekedett felül. Valaki megsérült. Meg kell találnia, mégpedig gyorsan. Utasította a kutyát, hogy maradjon ott, majd elindult a tisztás nyugati része felé.

A kutya nyüszített mögötte, jelezve, hogy aggódik, amiért egyedül el kell engednie a lányt. Az Isten szerelmére, többé már nem egy átkozott gyenge láncszem! Egy kunoichi és Tsunade gyakornoka. Nyilvánvalóan elbír egy sebesült shinobival.

Lépései visszhangot vertek. Még mindig elámította az itt végbement pusztítás. Tsunade legerősebb ütései sem lennének képesek ekkora robbanást előidézni. Ez a méretű pusztítás már rémisztő volt.

Végre érzékelt egy gyenge chakrát a balján, s átugrott egy hatalmas sziklát, hogy jobban láthasson. A látványtól megakadt a levegő torkában. A saját vértócsájában fekvő Akatsuki tag, Deidara.

Azonnal felismerte, köpenye nélkül is. Szóval ő küzdött Sasukével. Ez megmagyarázná a krátereket. Tudta, hogy Dediara a robbanó agyag jutsukra specializálódott.

Mennyi agyagot használt? Nyelt egyet, s leugrott a szikláról. Az Akatsukik mindig párokban dolgoznak. Hol volt a partnere? Átvizsgálta a területet, megállapítva, hogy a társa vagy halott, vagy hátra hagyta a szőkét.

Ennyit a shinobik közti tiszteletről. Micsoda állat hagyja magára a társát?

Tett pár lépést kísérletképp előre. Hagynom kéne megfulladni a saját vérében. Gondolta dühösen egy pillanatig. Ő és a társa megölték Gaarát! Még a tény, hogy Gaara jól van — a jónál is jobban, most már aludni is tud — sem csillapította dühét a férfi iránt.

És Akatsuki tag. Csak Narutot akarják. Vére forrni kezdett kissé, ha csak a férfire gondolt. Egy kegyetlen, érzelmetlen ember, aki bármit megadna, hogy megszerezze a Narutoban lévő Kyuubit.

És tessék, most már sosem fogod megkaparintani. Gúnyolódott némán, de tovább haladt előre. Remélem a társad megölték. Ez kettővel kevesebb Akatsukit jelentene.

De egy apró része bűnősnek érezte magát gondolatai miatt. Nem egy s-szintű bűnöző feküdt előtte, hanem egy sérült férfi. Valaki, aki halványkék szemekkel tekintett rá, az óceán színével. Akárcsak Naruto szemei.

Mélyen sóhajtott, majd elvágta a távolságot közte, és a mozdulatlan test között. A férfi tovább bámulta, de a Haruno tudta, nem igazán őt figyeli. Kancsalságából és fásult arckifejezéséből arra gondolt, hogy talán fejsérüléstől szenved. Természetesen, miközben egy robbanás miatt a fákon repülsz keresztül, elég gyakori, hogy bevágod valamibe a fejed.

Letérdelt mellé, még mindig azon tűnődve, miért hagyja kezeinek, hogy halvány zöld színnel izzanak. A férfi szeme végül ráfókuszált — amely látszódott. Eltűnődött, hogy vajon felismerte-e őt a szőke. Hiszen, ő és Chiyo megölték a régi társát, Sasorit. Nyilván itt és most felrobbantaná, ha képes lenne rá.

Látta a hatalmas sebet az oldalán. A faág még mindig testébe mélyedt. A zöld levelek vörös színt vettek fel. A jobb karja rémesen festett és a bal...nem volt a helyén. Nyelt még egyet, s előre nyúlt, hogy megérintse őt. Bőrük összetalálkozott, s a lány hátra hőkölt az érzéstől. A férfi hideg volt, de mégis perzselt. Nem élt, de még nem is halt meg. Valahol a két állapot között lebegett.

Medikus képességei felül emelkedtek, s előre nyúlt, hogy elzsibbassza a fájdalmat, mielőtt gyógyítani kezdene. Habár, megtorpant, figyelve a szőke sekély légzését.

Ez a férfi megölte Gaarát.

Megpróbálta megölni Narutot.

Megpróbálta megölni Sasukét.

S kecses ujjai lassan a férfi torka köré csavarodtak. Ott maradtak, lazán a helyükön, mert nem bírta őket rávenni, hogy összeszoruljanak. Vágytak rá, de mégis úgy tűnt, majdnem megfagytak egy helyben.

Ő egy gyilkos! Nem érdemli meg, hogy éljen! Öld meg!

Kezei szorosabbá váltak, s észrevette, hogy a férfi tovább nézi őt. Tekintete zavart volt egy pillanatig, majd gondolat teljes. Sakura nem hitte, hogy illik hozzá ez a nézés. Kegyetlennek és gonosznak kellene lennie. Nem kellene ilyen fiatalnak, gondtalannak és ártatlannak tűnnie!

Báránybőrbe bújt farkas. Gondolta sötéten. De kezei ellazultak, mikor ráébredt valamire.

Információi vannak az Akatsukiról, akárcsak Sasukéról. Ha életben hagyom, később kiszedhetem belőle ezeket az információkat. Elmosolyodott kissé, s szemei ellágyultak. Végre, tehetek valamit. Eltűnődött, vajon a férfi észrevette-e mosolyát, miközben az eszméletlenség sötét világába zuhant.

Akkor hát, jobb lesz, ha meggyógyítom.

Egyik kezével megfogta a faágat, míg a másikat a mellkasára helyezte, hogy ne tudjon mocorogni. Ez fájni fog. Mélyen lélegzett, majd kihúzta az ágat. A férfi teste ívbe feszült, s önkénytelenül felnyögött.

Sakura nem vette tudomásul, miközben több vér tört fel a lyukból. Sietősen az oldalára helyezte kezeit, s megkötve a vért, fertőtleníteni kezdte a sebet. Ez volt a legfontosabb lépés a gyógyító folyamatban. Ha elfelejtené fertőtleníteni a sebet, mielőtt begyógyítja, akkor fennállna a fertőzés veszélye. Mi értelme lenne egy végtag gyógyításának, ha utána amputálni kellene egy medik-nin gondatlansága miatt?

Ha Sakurára jellemző valami, akkor az a hatékonyság. Talán nincsenek végtelen chakra tartalékai, mint Narutonak, vagy kekkei genkai-a, mint Sasukénak, de átkozott jó abban, amit csinál, s a világon semmiért fel nem adná munkáját.

Igaz, hogy shinobiként életeket vesz el, de mindig úgy érezte, hogy ezt visszafizeti a világnak, mikor gyógyít. Mintha megszabadulna bűnétől, ha csak egy kicsit is. Ostoba gondolkodás volt, de ha ez kell ahhoz, hogy megtisztítsa öntudatát, s nyugodtan tudjon aludni esténként, akkor hagyja magát megfulladni a tudatlanságban.

Bezárta kissé a sebet, de nem lenne elég chakrája teljesen meggyógyítani, ha segíteni akar a többi sérülésen is. Szóval, csupán elállította a vérzést, s elővett egy tűt és egy adag medikus cérnát. Először biztosra ment, hogy mindkettő steríl, majd elkezdte összevarrni a sebet.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Körübelűl tíz perc múlva elvágta a cérnát, megelégedve munkájával. Befejezte a seb kitisztítását, de nem kötötte be, mivel még egy rögzítő kötésre is szükség lesz, miután meggyógyítja a három törött bordát. Felgyorsította a csont gyógyulási folyamatát, de tudta, hogy jobb, ha azok leginkább maguktól forrnak össze. Pillanatok alatt összeolvasztotta a töréseket. 

Majd felhelyezte a rögzítő kötést, szorosan körbetekerve a hasát, de nem elég szorosan ahhoz, hogy elszorítsa a vérkeringést. Letörölte az izzadságot homlokáról, nem törődve vele, hogy közben összevérezi arcát.

Óvatosan megfogta karját, megtámasztva könyökénél, majd visszanyomta a csontot a bőr alá. Deidara ismét fájdalmasan felnyögött álmában. Miután a csont visszakerült helyére, elkezdte a lassú folyamatot, amely során összeolvasztotta a két részt.

A Nap gyorsan az árnyékba burkolózó fák mögé kúszott, s szürkület vette át helyét. Ha alkonyat előtt vissza akar jutni a többiekhez, sietnie kell.

A fiú bal karjára pillantott—csupán egy csonk. Egy pillanatig úgy gondolta, csak kiégeti a sebet, de megpillantotta karjának többi részét pár méterrel arrébb a földön heverve. Óvatosan odasétált, s bátortalanul felemelte. Szemügyre vette a tenyerén levő szájat, majd visszasétált hozzá. Most már nyugodtabban aludt, de karja továbbra is vérzett.

Hátrahagyhatta volna karját, de akkor bármelyik shinobi, aki erre jár megtalálhatta volna, és ráébredve a tenyerén található agyag formáló szájak titkára, felhasználhatta volna azt a saját hasznára.

A leszakadt karrészre pillantott, s ajkába harapott. Ha sikerülne megcsinálnia azt, amire készül, akkor az bizonyára egy orvosi újságban kötne ki. Habár, lehet, hogy teste végül kilöki magából a végtagot, még ha az eljárás sikeres is lesz. Remegő ujjakkal térdelt le ismét a fiú mellé. Gondolta medikus jutsuját használva összevarrhatná a részeket, de aztán úgy döntött, könnyebb lesz, ha ezt cérnával teszi meg, s chakráját az izmok és csontok összeforrasztására használja.

Kezdjünk hozzá. Kifújta a levegőt, amiről fogalma sem volt, hogy ezidáig tartogatott. Észrevette a varrást a másik karján, s rémlett neki valami, hogy a fiú felrobbantotta azt, mikor utoljára harcoltak.

Habár, ez a cérna más fajta...talán egy Akatsuki technika?  Elhessegette a gondolatot, megtisztítva elméjét az előtte álló feladathoz. Lassan a szétszakadt húsra pillantott, majd keresztül szúrta rajta a tűt, megkezdve a hosszú folyamatot. Orrát már nem is zavarta a vér szaga. Egy medik volt, és az effajta dolgok már nem rázták meg. Legalább azzal dicsekedhetett, hogy erősebb gyomra van, mint Narutonak és a többi társának.

Miután a bőrt összevarrta, belekezdett a fáradságos munkába, hogy összeillessze a feltépett izmokat, ínszalagokat és csont darabokat. Úgy tűnt homlokára fagyott az izzadság a csípős levegőn.

Semmibe vette a cseppet, mely lecsordult szemhéjára. Dühösen kipislogta szeméből, s nem vett tudomást az újabb cseppről sem, mely végigcsordult orrán, majd Deidara mellkasára hullott.

Felnyögve ült le egy végtelenségnek tűnő idő eltelte után. A hátramaradt sérülések közé már csak az égési sérülések és a fejsérülés tartozott. A fiú most már nyugodtan aludhatott, mivel az agyrázkódás nem volt olyan súlyos, hogy belehaljon, miután chakrája egy részét a koponyájába irányította.

Nem hallotta meg a ninja kutya figyelmeztető vonyításait, csak mikor már túl késő volt. A kutya fájdalmasat nyüszített, s Sakura szemei kiszélesedtek, ahogy öt chakrára lett figyelmes, melyek gyorsan közeledtek a tisztás felé. A megidézett eb egy füstfelhő kíséretében eltűnt, s egy kunai ágyazódott a talajba, ahol egykor ő állt.

Bakker.

Leguggolt, s a vállára dobta Deidara testét. Elrugaszkodott a földtől, s a fák közé vetette magát. A shinobik körbevették, miközben Deidarát gyógyította, sikeresen elvágva őt a csapat többi részétől. Nagy kerülőutat kell tennie, hogy visszajusson hozzájuk. Az lesz a legjobb, ha tovább halad kelet felé. Kakashi észre fogja venni, hogy a kutya visszaküldte a tekercset és erősítést fog küldeni.

De mit fog rajtam segíteni ez az erősítés? Már megerősítést kaptunk Naruto egyik árnyék klónjától, hogy egy magasabb rangú shinobi, aki nem Sasuke volt, megsemmisítette azt. Lehet, hogy több Akatsuki van a környéken, hogy visszaszerezzék a csapattársukat.

Deidara súlya a vállán a legkevésbé sem zavarta. Az állóképesség edzései Gai-senseijel és Leevel tökéletesen kifizetődtek. De nem sok chakrája maradt a gyógyítások után. Találnia kell egy helyet, ahol lepihenhet és gyorsan visszanyerheti erejét, arról nem is beszélve, hogy befejezheti Deidara gyógyítását és eszméletlen állapotban tarthatja, míg megtalálja barátait. Hogy elbírjon egy öntudatánál levő Akatsuki taggal talán több, mint amire ő képes.

A Hebi csapat? Gondolta aggódva. De ők csak négyen vannak, Sasukét is számolva. Nem lehetnek ők azok, és a chakra ismeretlen volt és nem annyira erős, vagy határozott.

Nem elég erősek, hogy Akatsukik legyenek, és az Akatsuki csupán párokban utazik. Basszus. Szitkozódott ismét, elfelejtve, hogy megígérte magának, többé nem beszél így. Ez az Új évi fogadalom nem tartott sokáig. Az utolsó dolog, amire szükségem volt, az pár ellenséges shinobi, pláne olyanok, akikről fogalmam sincs. Egy része eltűnődött, hogy talán ők igazából a szövetségesei, és azért támadták meg a kutyát, mert ellenségnek vélték.

De Sakura érzései azt sugallták, hogy ha itt megállna az a halállal lenne egyenlő. És most az egyszer hagyta, hogy túlélési ösztönei felülkerekedjenek logikus gondolkozásán. Csavart logika. Fáradt volt, és aggódott a barátaiért. Tudta, hogy rossz ötlet volt hagyni Narutonak, hogy elhagyja Konohát. Védelmezni kellett volna őt, nem hagyni, hogy rohangáljon az erdőben, gyakorlatilag könyörögve az Akatsukinak, hogy kapják el.

És a hatalmas chakrájával, olyan volt, mintha egy óriási neon táblát cipelne, amin ez áll: Hello, én vagyok a jinchuuriki, aki neked kell, kérlek gyere és tépd ki a démonom! Horkantott saját viccén, megigazítva Deidarát a hátán.

Azt hittem egy ilyen sovány srác, mint ő könnyebb lesz. Gondolta zsörtölődve. Az ellenséges shinobik közül kettő levált a csapattól, az egyik a balján, a másik a jobbján követte, hogy elvágják a menekülés minden reményét.

Nem tud már egy mérföldet sem megtenni anélkül, hogy ne zárják körbe. Harcolnia kell. Sietősen kézjeleket formált, remélve, hogy Deidara nem esik le, s egy klónt alkotott. A szőkét a klón kezébe adta, miközben tovább futott. A klón eltűnt az erdőben, s Sakura elhajított egy kunait, épp időben, hogy blokkolja a felé érkező négy shurikent.

Fémek csattanásának hangja járta át a környéket, s Sakura támadó pozíciót vett fel. A shinobi a földön landolt, vele szemben, s a Harunonak alkalma nyílt szemügyre venni a férfit. A húszas évei végén járt, vagy talán a harmincasai elején. Eléggé visszataszító alak volt, bár Sakura sosem volt oda a szakállas férfiakért. Gyorsan abbahagyta a hasztalan kötekedést és az idegen fontosabb jellemzőit figyelte meg. A fejpántja elárulta, hogy Vízesésből származik, s egy heg borította arcának bal oldalát, mely a halántékától a felső ajkáig húzódott. Fejpántja nem volt áthúzva, de ez nem jelentett sokat. A legtöbb Vízesés shinobi nem volt megbízható, akár át volt húzva a fejpántjuk, akár nem.

- Mit akarsz? - Kérdezte Sakura, próbálva lenyugtatni feszült idegeit. Érezte, hogy a másik shinobi mögé kerül—pár percen belül ide fog érni. A másik három körübelűl öt percen belül megérkezik, persze csak ha folytatják egyenletes tempójukat és nem rohannak előre teljes sebességgel, most, mikor megérezték, hogy ő megállt.

A férfi gúnyosan elvigyorodott, melytől hege felhúzódott hajának vonaláig. - Te vagy a Gondaime Hokage gyakornoka, nemde? 

Utálom a hajam. Motyogta magának. A rózsaszín tincsek könnyen felismerhetőek. És a shinobikat arra tanítják, hogy könnyedén elvegyüljenek a környezetükben. Fantasztikus jelölt voltam a kezdetektől, nemde? Gondolta cinikusan.

Nem válaszolva a férfi kérdésére, a fegyver táskájáért nyúlt. Ujjai súrolták egy kunai hideg, biztató acélját.

Lágy lépések a háta mögött elárulták, hogy a másik shinobi megérkezett. Szeme sarkából a férfire—vagy inkább nőre pillantott. Egy kunoichi volt, talán egy, vagy két évvel fiatalabb a férfinál. Ő is viselte Vízesés jelét, nyakláncként a torka körül. Mindketten Junnin mellényt hordtak.

Nem bírok el Junninokkal! Siránkozott némán.

- Ki a kölyök? - Kérdezte vontatottan a nő. Sakura ujjai szorultak a kunai körül.

- Valaki, aki a területünkre lépett. - Motyogta a férfi.

A kunoichi sötéten felnevetett. - Mekkora szerencsétlenség a számára. - Sakura észrevette, hogy a nő ruhájának ujjai hosszúak és bők voltak. Talán valamilyen fegyvert rejteget alattuk. A Haruno súlyát egyik lábáról a másikra emelte.

Nem számít, hogy le tudom-e győzni őket. Szemei kissé megkeményedtek. Lefogom győzni őket. Nem leszek többé teher.

- Azt hiszem a kislány megpróbál harcolni ellenünk. - folytatta a nő, továbbra is nevetve. - Ez mókás.

A másik három gyorsan közeledett. Neki pedig hamar le kell csökkentenie az ellenfelei számát. Eldobta a kunait, s a legkevésbé sem lepődött meg, mikor a férfi elkapta azt. A levegőbe ugrott, s mindkettejük irányába egy shurikent küldött. A nő elugrott az útból, míg a férfi kivédte a saját kunaijával.

Sakura a földhöz vágta lábát, repedést nyitva abban, mely a fákig hatolt, miközben a férfi oldalára fordulva kikerülte őt.

- Te vagy a Hokage gyakornoka. - Kuncogott a shinobi. - Ez érdekes lesz.

Nyugodj le Sakura! Legyőztél egy Akatsuki tagot. Megtudod csinálni!

Um, valójában, Chiyo ölte meg, és, hogy még pontosabbak legyünk, ő hagyta, hogy a szülei leszúrják, tehát ez nem éppen biztató. Gondolta ironikusan, miközben hárította a férfi ökleit. Úgy tűnt az a taijutsut részesíti előnyben, ami Sakurának kedvező volt.

Acél villanását vette észre a nap utolsó sugaraiban, s hátraugrott, látva, hogy egy fundo kusari pengés vége suhan el mellette. Vörös vonal tűnt fel orrán, de nem vette tudomásul sebét, sem a pár bíbor cseppet, mely kicsordult belőle.

Láncos kasza. Szóval ezt rejtegette a ruhájának ujjában. Sakura gyorsan felmérte a helyzetet. Két Junnin szintű shinobi nyilván legalább tíz évvel több tapasztalattal rendelkezik, mint ő. Arról nem is beszélve, hogy ők kipihentek és megvan az összes chakrájuk, nem úgy, mint neki.

Újabb támadást hárított el a férfitól, előre rúgva egyet. De az nem elhárította, hanem kivédte azt—egy végzetes hibát elkövetve. Vér terítette be a területet, s csontok törésének hangja zengte be a környéket. A shinobi fájdalmasan felüvöltött, elég időt adva ezzel Sakurának, hogy aktiválja titokzatos tenyér technikáját, egyik kezével végigsöpörve a férfi szívén, mire az kővé fagyva zuhant a földre. A Haruno a shinobi szíve felé irányította az összes vért.

A nő rendkívüli módon szitkozódni kezdett, melyhez foghatót Sakura még sosem hallott. Elzárta elméjébe a szavakat, későbbi használatra, s elhárította a nő láncait.

- Mi a fene történt itt?

Remek. A többiek is megérkeztek. Morgott a Haruno, hátraugorva, hogy elkerüljön több kunait és shurikent.

- Megölte Atsushi-sant. - Mordult fel a nő. - Ez a ribanc itt és most megfog halni.

Ketten a shinobik közül Sakurával korabelinek tűntek, talán pár évvel fiatalabbak voltak. Chunnin mellényt viseltek. A harmadik egy hatalmas, nagydarab férfi volt, vastagabb karizmokkal, mint a Haruno dereka.

- Akkor had intézzem el. - Szólalt meg mély baritonján az izmos shinobi. - Nem lesz nehéz, nyilván egy kis tökmag.

- Erős. Atsushi-san azt mondta ő a Hokage gyakornoka.

- Az őrült erővel rendelkező? - Kérdezte az egyik Chunnin.

- Hai. Nézd mit tett Atsushi-sannal egy ütéssel.

Ha Sakura bárki más lenne, felbosszantotta volna, hogy nem tekintik elég nagy fenyegetésnek ahhoz, hogy abbahagyják a tétlen társalgást. De ez csupán időt adott neki a gondolkodásra, amely halálos fegyver volt a rózsaszín hajú kunoichi markában.

- Majd meglátjuk. - Tőrt előre a férfi. Sakura kezeivel megragadta a shinobi ökleit. A férfi nyomta magát előre, próbálva térdre kényszeríteni a lányt. Sakura ugyanezt tette, s elégtételt kapott, mikor a férfi pár lépéssel hátrébb csúszott a faágon.

Tudta, hogy a többiek nem fogják tétlenül nézni, hogy bár társuk minden erejét beleadja, ő mégis lelöki a fáról. Kezei egy helyben maradtak, s égtek a megerőltetéstől, miközben látta, hogy a Chunninok két oldalról felé rohannak, kezükben kunaival. 

Nem nyomta tovább a férfit, egy nyögés kíséretében a hátára esett, s a shinobi egyensúlyát vesztve zuhanni kezdett. Sakura gyomron rúgta, s lábával oldalra hajította, majd felállt.

Egy kunai felsebezte karját, de ő ismét nem törődött az éles fájdalommal, miközben kivédett egy rúgást az első Chunnintól. A másik Chunnin elővett egy esernyőt, miközben Sakura a társa támadásait védte ki. Az esernyőt a levegőbe hajította, s az forogni kezdett, mérgezett senbonokkal beterítve a területet, ahol a Haruno állt.

Az izmos férfi vigyorogva figyelte az előttük hasán fekvő alakot, mely úgy nézett ki, mint egy tűpárna—mielőtt az egy füstfelhő kíséretében eltűnt, egy farönköt hagyva egykori helyén.

- Helyettesí— - Az első Chunnin nem fejezte be mondatát, s zuhanni kezdett. Sakura zölden izzó kezei elvágták gerinchúrját. Még ha túl is éli, akkor se lesz képes hátralevő életében használni végtagjait.

A Haruno megragadta a férfi testét, mielőtt az teljesen a földre zuhant volna, ahogy egy újabb esernyő senbonjai repültek felé. Érezte, hogy vér spriccel a bőrére, s hallotta a Chunnin eszméletlen, haldokló nyögéseit. Nem volt ínyére, hogy pajzsként használja a testét, de megígérte magának, hogy túl kell ezt élnie.

Nem fogja hagyni, hogy pár ismeretlen Vízesés shinobi végezzen vele.

Mindamellett, ki kell vernem Deidarából Sasuke és az Akatsuki tartózkodási helyét. Még nem adom fel.

A megmaradt Chunnin vicsorítva támadt Sakurára, újabb három esernyőt hajítva a levegőbe. A Haruno kezét egy fába vágta, kettétörve a törzset, mely előre zuhant. A kunoichi mögé bújt, s hallotta a lágy koppanást, ahogy a tűk a fába mélyedtek.

Ahogy a támadás befejeződött. megragadta a fatörzset, mint egy bunkósbotot, s felkiáltva a Chunnin felé suhintott vele. A fa a fiúnak vágódott, s egész testének undorító roppanó hangja járta át a területet. Sakura nem törődött az arcába fröccsenő vérrel, sem a testtel, ahogy elhajította a fát, megindulva az izmos férfi felé.

Fuldokolni kezdett, mikor lánc csavarodott torka és dereka köré, hátra fele húzva őt a levegőben. Egy fához vágódott, s érezte, hogy szálkák mélyednek bőrébe. Felnyögött kissé fájdalmában, levegőért kapkodva.

Majd ismét a levegőben repült. Úgy érezte magát, mint egy rongybaba, ahogy egymás után vágódott egy újabb és újabb fához. A Lapockája hamarosan el fog törni, ha nem csinál valamit.

Még mindig gyenge Sakura...még mindig teher...

Megragadta a láncokat, s fogait csikorgatva erejének egy részét összegyűjtve letépte azokat nyakáról. Az csörömpölve a földre zuhant, s a Junnin kunoichi szitkozódni kezdett.

Elhajította a másik fundo kusari-t, s Sakura bal oldalra ugrott előle. A penge egy fa puha fakérgébe mélyedt, mely eddig a Haruno mögött volt, s a nő reménytelenül próbálta kihúzni onnan. De Sakura a feszes láncra ugrott, s hídként használva a Junnin felé rohant, aki továbbra is fegyverébe kapaszkodott.

A nő meglepődve felsikoltott, mikor a kunoichi előtte termett—nem éppen kecsesen—s kunaiját a torkába vágta. Még több vér fröccsent Sakura arcára. Talán sosem lesz képes teljesen lemosni a vérfoltot arcáról.

Ő és a nő élettelen teste a föld felé zuhant, s a Haruno a Junninon landolt. Az ütközésbe belesajdultak csontjai, de csupán egy apró levegővételt engedett magának, mielőtt lefordult a nő testéről, melybe másodpercekkel később több kunai csapódott.

Az utolsó Vízesés shinobi a földön landolt mellette, port kavarva fel, ahogy lábai a talajhoz vágódtak. Sakura lassan felnyomta magát, nehezen lélegezve. Nem maradt chakrája. Megsérült. Mi rossz történhet még?

S ekkor kezdett el esni az eső.

Pislogott, mikor az első pár, kísérleti csepp az arcára csöppent és az izmos shinobi megindult felé, kivehető gyilkolási vággyal szemeiben. Fizetni fog azért, amit a csapattársaival tett.

Nyelt egyet, újabb kunaiért nyúlva. A férfi gallérját megragadva felemelte őt. - Te kis ribanc! - Morogta, s a lányt a mögötte levő fához vágta. A kunai kiesett kezéből.

A fenébe, tényleg elfogom törni a vállam. Gondolta. Megragadta a férfit, s körmeit a karjába mélyesztette. Úgy tűnt az észre sem veszi, s tovább szorította ki belőle a levegőt, ahogyan ő próbálta Deidarával. Kölcsön kenyér visszajár, gondolom.

Érezte, hogy tüdeje kiürül, s levegőért kapkodott, fuldokolva, miközben őrülten karmolászta a shinobit.

- Végigfogom nézni, ahogy ficánkolsz. - Sziszegte a férfi.

Sakura szemei összeszűkültek, megmaradt chakráját ujjaiba irányította, s előrenyúlva odanyomta kezét ahhoz, amit először megérintett. A férfi mellkasához. Egy pillanatig csend támadt, s szemeik egymásba mélyedtek, majd a shinobijé a fejébe fordult, s a földre zuhant, magával rántva a lányt.

Eláztatta testét az eső, ahogy az egyre jobban esett. De legalább a vért is elmosta kissé. Felült, s mélyeket lélegzett, hogy rendbe szedje légzését. Klónja leugrott mellé, s ő túl meglepett volt, annak hirtelen feltűnésétől, hogy egyáltalán megmozduljon. Chakrája a klónból kifogyott, s az eltűnt—minek következtében Deidara az ő sáros ölébe zuhant.

Felnyögött, mikor a fiú teljes súllyal sajgó lábaira esett. Tovább ült ott, mélyeket lélegezve, s kétségbeesve gondolva arra, hogy az erdő sáros talaján töltse az estét.

Mindketten itt halunk meg, ha nem mozdulok.

Rávette magát, hogy felálljon, ismét a vállára vetve Deidarát. Kimerült állapotában most már érezte a férfi teljes súlyát. Tudta, hogy közel vannak egy városhoz. Hol máshol lett volna képes Sasuke ilyen gyorsan erőt meríteni a harca után, hogy elmeneküljön előle és a többiek elől?

- Ezek mögött a fák mögött kell lennie. - Motyogta, sokkal inkább magának, mint Deidarának. Nem mintha a szőke válaszolni tudott volna jelenlegi állapotában. Eldöntötte, hogy keres egy fogadót, lepihen egy kicsit, majd elindul, hogy megkeresse Kakashit, Narutot és a többieket.

Persze, ez a terv csak akkor sikerül, ha eljut egy fogadóba az éjszaka. Szóval gyorsított tempóján, nem törődve a vágással kezén, a fájdalommal hátában, és a csípős érzéssel, amit az orrán levő sebbe folyó izzadság okozott.

Majdnem felbotlott izgatottságában, mikor fényt látott átszűrődni a fák sötétségén keresztül. Az eső tovább zuhogott rá, s már vacogott. Fogai csattogtak, és tudta, hogy Deidara sincs jobb állapotban. Igazából, rosszabbul volt, mint ő.

Minden lépés, amit a fogadó felé tett egyre nehezebbnek tűnt. Ujjai és lábai átfagytak. Remegtek, s erősebben megszorította Deidarát, csakhogy újra életet leheljen beléjük.

Elérte az ajtót, s fáradtan kopogott. Az kinyitódott, s egy férfi nézett rá furcsán, azonnal észrevéve, hogy egy ninja áll előtte. - Igen?

- Kell egy szoba az éjszakára.

- Mennyi? - siklottak szemei Deidarára.

- Egy. - Morogta Sakura. Figyelnie kell Deidarára. Nem volt abban az állapotban, hogy érveljen a fogadóssal.

- Ah. -  Bólintott a férfi, továbbra is gyanús szemekkel. A lány véres, ázott alakját figyelte, majd szemei még egyszer a vállán levő férfire tévedtek, mielőtt kinyitotta az ajtót, hogy Sakura beljebb léphessen.

Felvánszorgott a lépcsőn a fogadós után. Miért nem lehet a szoba az első emeleten? Morgott magában. A lábai égtek. - Fel tudna hozni pár plusz törölközőt? Szükségem lesz rájuk a társaságom sebeinek ellátására.

A férfi kicsit bánatosnak tűnt. - Szeretné, ha hívnám a helyi doktort? - Sakura felfogta, hogy a fogadós nyilván gyakran lát el shinobikat, s tudta, mit kell tennie, mikor sebesült ninják érkeznek hozzá.

Megrázta fejét. - Megleszünk, köszönöm. - Ami persze azt jelentette: Medik-nin vagyok, elbánok vele. A fogadós megértette. - Küldjek fel ételt? 

- Fantasztikus lenne. Mennyibe kerül a szoba? 

A férfi felhorkantott. - Ne aggódj a fizetséggel reggelig. A barátoddal törődj. 

Sakura kissé meghökkent ettől, de csupán bólintott. - Arigato. - Kinyitotta száját, hogy elmondja Deidara nem a barátja, de végülis nem tette. Megálltak egy ajtó előtt, s a férfi kinyitotta, megmutatva a szobát.

A kunoichi még egyszer köszönetképp elmosolyodott, mielőtt a fogadós eltűnt, hogy élelmet szerezzen neki, s ő összeroskadt Deidara súlya alatt, megengedve magának egy perc gyengeséget, mikor senki sem láthatta.

Nem akarta, hogy a fiú összevérezze az ágyat, így hát csupán lerakta a földre; víztócsa keletkezett körülöttük, ahogy levette magáról átázott köpenyét. Az cuppogó hangot hallatott, mikor a földre érkezett, s egy nedves köteg meghatározatlan tárggyá vállt, amiről senki meg nem mondaná, hogy valaha köpeny volt.

Deidara remegve felköhögött, s Sakura azonnal mellé térdelt. Olyan jó érzés volt, hogy végre nem lábain kellett állnia. Iszonyatosan fájtak, de nem volt ideje erre gondolni.

Végignézett a fiú sebein, látva, hogy az oldalán levő felnyitódott, s a vér átáztatta a fehér kötést. Összeszorította fogait, s elkezdte hosszú, unalmas feladatát.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sakura befejezte kezének mosását az előtte levő meleg tál vízben, s diadalmasan—habár fáradtan—elmosolyodott sikerén. Deidara békésen aludt, annyira normálisan kinézve, ahogy a lány először találkozott vele. Nem lepődne meg, ha a fiú felkelne és agyag madarakat kezdene el hajigálni felé.

Leszedte a szőkéről vizes ruháit, s az ágyra rakta, betakarva őt, annyi figyelmet szentelve testének, amennyit boncolás közben a hulláknak szokott, vagy a szégyenlős fiatal fiúknak az évenkénti vizsgálatoknál.

Nem fog hazudni és azt mondani, hogy a fiú nem volt err...anatómiailag nagyon is korrekt, de már elég sok jóképű képviselőjét látta a férfinemnek és nem fog lefagyni tőle. Nem véve tudomást az arcára kiült apró pírről szorosabban maga köré húzta a takarót, meleg csésze teáját szürcsölve. Egy ideig a kezében fogta, hagyva, hogy a pára megüsse arcát, s a meleg kerámia csésze felmelegítse fagyos ujjait. Ő is meztelen volt a takaró alatt, ő is levetkőzött, miután a kedves fogadós hozott neki ételt.

A férfi távozott, motyogva valamit, hogy milyen szörnyű, hogy a gyerekek gyilkosokká vállnak. Sakura nem igazán hívná magát gyereknek! Lepillantott melleire. Nos, nem igazán vagyok megáldva mellkasi területeken, tehát nem csoda, hogy mindenki tizenkét éves lánynak néz. Sóhajtott, s ismét mozgolódott kissé a takaró alatt. Csak egy kicsi maradt neki, mivel már hármat—mert kért extrát a fogadóstól—Deidara köré csavart, hogy ne fagyoskodjon. De a hőmérséklet drámaian csökkent, és mindketten továbbra is fagyoskodtak hideg ruháik után, tehát nem volt nagy meglepetés Sakura számára, mikor látta, hogy a fiú továbbra is remeg.

Sóhajtva lerakta teáját, s az ágyhoz sétált. Egy pillanatig a szőke remegő testét figyelte.

Elfog valamit kapni és megfog halni, ha nem emelem fel a testhőmérsékletét. A takarók nem segítenek.

Nem számít, megérdemli, nemde?

Összeráncolta homlokát, s felmordult kissé fusztráltan, majd mélyen elpirult. Nem hagyom, hogy meghaljon itt nekem, miután ilyen sok chakrámat pazaroltam rá. Döntött, s próbálta nem figyelembe venni, mennyire kényelmetlenül érzi magát, ahogy bemászott a takarók alá.

A test meleg megosztásának ez a módja, bőr a bőrhöz, gyorsan felfogja melegíteni Deidarát. Ez volt az, amit Sakura első shinobi napjai alatt tanult: a test meleg megosztásával tovább maradsz életben a hidegben, mint három kabáttal.

Szóval Sakura kényelmetlenül érezve magát, a mellette levő férfihez simult. Bőre annyira hideg volt, hogy a lány, kezeit végigdörzsölte annak karján és mellkasán, hogy felmelegítse.

A szőke tovább aludt békésen, ami jó dolog volt. A Haruno adott neki valamit, hogy a fiú tovább aludjon—elég időt adva neki, hogy aludjon, s hamarabb felkeljen, mint a szőke.

Annyira fáradt volt.

A test mellette megremegett—akárcsak Sakuráé. Csupán ő nem a hideg miatt remegett. Nem tudta nem figyelembe venni a tényt, hogy nagyon jó érzés volt, ahogy a fiú teste egy kis hőt sugárzott magából. Tudta, hogy arcának színe passzolt hajszínéhez, s még azon is túllépett, miközben a szőkéhez simult, kezeit köré fonva. Sosem volt még ennyire kitárulkozva és zavarban.

Medik-nin vagyok. A pácienseim jólléte előrébb való az érzélmeimnél. Legalábbis, ezt mondogatta magának újra és újra, miközben végleg álomba zuhant.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor Deidara felébredt, érezte, hogy meleg veszi körül, s csak fehéret látott. Wáó. Nem hittem, hogy tényleg a mennyben végzem, hm. Lélegzett, s apró fájdalmat érzett mellkasában.

Ha meghaltam, akkor mi a fenéért érzek még mindig fájdalmat, hm? Észrevette a kötést mellkasa körül, majd szemei bal karjára tévedtek. Kísérletképpen megpróbálta megmozdítani ujjait, s az a csodálatos látvány fogadta, hogy látta megmoccanni őket. Hogyhogy ismét a helyén van a keze?

Apró sóhajt hallott maga mellől, s megfordult—majd szörnyülködve felnyögött. Istenem! Az angyal volt az korábbról. Meztelenül feküdt a takarók alatt...vele. A lány az ágy másik oldalán feküdt, kezeit feje alá téve párnaként.

Bemocskoltam egy angyalt. Tuti, hogy a pokolba kerülök, hm. Belsőleg felmordult. Pislogott párszor, s jobban szemügyre vette a lányt. Rózsaszín haj...hol látott már rózsaszín hajat? Annyira ismerős volt.

Fiatalabb, mint a szokásos nőim...Pimaszul elvigyorodott. És kisebb is melltájékon, hm. De ahogy végignézett sápadt testén, végignyúlva a fehér lepedőn, felfogta, hogy a tekintett passzolt hozzá. Ártatlan.

Bárcsak emlékeznék mi történt. Biztos különleges lehet szexelni egy angyallal, hm. Felnevetett kissé—s ekkor nyitotta fel szemét az ő angyala.

Álmosan pislogott párszor, hosszú szempilláival végigseperve sápadt arcán. Majd szemei teljesen felnyitódtak, s a fiúra bámult egy végtelennek tűnő pillanatig.

- Jó reggelt, hm. - Üdvözölte vigyorogva Deidara.