Sakura és Deidara leültek a konyhában, s a lány azonnal kényelmetlenül kezdte érezni magát. Kisame és Itachi küldetésre mentek, akárcsak Zetsu és a másik férfi, akit Sakura Tomokazuként ismert meg, noha igazán nem ismerte. Nem is akarta megismerni.

Csak Sasori tartózkodott még itt, nem volt semmi étel előtte, mintha Sakurára és Deidarára várt volna, hogy megérkezzenek, s együtt lássanak hozzá. A kunoichire bólintott, aki gyöngéden visszamosolygott rá, nem tudva mit kéne mondania. A férfit különös levegő lengte körül, valami, ami nem nevezhető emberinek.

" Ne, Sakura-san, mit szeretnél? Ígérem ellenőriztük, hogy nem mérgezett-e, hm. " Nevetett Deidara.

" Csak egy kis teát Deidara-san, ha nem baj. " Válaszolt Sakura rögtönzötten, ahogy helyet foglalt az asztalnál Sasorival szemben.

" Jó reggelt Haruno-san. " Bólintott a férfi udvariasan.

" Oh. " Pillantott fel rá a lány egy apró mosollyal, s ráébredt, hogy a férfi Haruno-sannak hívta, akárcsak Neji szokta. Furcsa volt valaki más szájából hallani így a nevét. " Jó reggelt, Sasori-san. "

" Itt is van, Sakura-san. " Lépett be a szobába Deidara játékosan, kezében két csészével és egy tányér ohagival.

" Ohagi? "

" Édeset az édesnek. " Vigyorgott a szőke. Sasori szemeit forgatta kissé, ahogy egy ' teljesen őrült vagy ' arckifejezést küldött társa felé.

Sakura lágyan felnevetett. " Arigato Deidara-san. " Felemelte forró teáját, hagyva, hogy a csésze hőjét átvegyék ujjbegyei. Kellemes csendbe zuhantak. Bár, mostanra elég hosszúra nyúlt, hogy kényelmetlenné váljon. A lány megemelkedett kissé, miközben beszéd témán törte fejét.

" Kezd hűvös lenni odakint, ne? "

" Hai. " Bólintott Deidara. " Úgy látszik havazni fog ma este. "

" Szeretem a havat. " Mosolygott a kunoichi elgondolkozva, szemei csillogtak, miközben a régmúlt időkre gondolt, figyelmen kívül hagyva a két kíváncsi és tűnődő Akatsukit.

" Szeretem, ahogy a holdfény csillog a havon, hm. " Bólintott magának Deidara a lányt nézve. " Ez azon ünnepélyes pillanatok egyike, mikor az igaz művészet megmutatja önmagát. "

Sasori prüszkölt.

Sakura összeráncolt szemöldökkel pillantott fel álmodozásából. " Nani? "

A szőke elvigyorodott. " Sasori és én folytonos háborút vívunk a művészetről alkotott véleményünkkel. Ő úgy hiszi, van, ami örökké tart...hogy az igaz szépség kiállja az idő próbáját, hm. "

A Haruno elgondolkozva bólintott. " És te mit gondolsz, Deidara-san? "

A fiú belekortyolt teájába, Sasori csupán megrázta fejét, mintha már ezerszer hallotta volna a választ. Sakura közelebb hajolt, hogy figyelmesen hallgassa.

" Semmi sem tart örökké, hm. "

Sakura lefagyott, a szavak meglepően igazak voltak. Izgatott tekintete komollyá vált, ahogy ez az új kinyilatkoztatás végigjárta elméjét. Különös volt, hogy lehet sejtetni egy ilyen félelmetes dolgot csupán négy szóban - öt, ha beleszámoljuk Deidara 'hm' védjegyét.

" A művészet és a szépség csupán pillanatnyi. A szépség olyan, mint az élet egyik robbanása, egy egyszerű hullócsillag... " A fiú felé fordult elmélkedő tekintetével. " Elkápráztató mosoly, hm. "

Sakura nevetve rázta meg fejét. " Deidara-san, minden barátnődet így szerezted? "

" Nani, Sakura-san? Mi a fenéről beszélsz, hm? " Kérdezte a szőke meglepettséget színlelve.

Sasori közbelépett. " Iie, Haruno-san. A legtöbb nő felpofozná és elviharzana az első közhelyes próbálkozása után. "

Deidara a sértődöttet játszotta, miközben Sakura elnevette magát, meglepődve Sasori és Deidara humorán.

" A művészet és a szépség tökéletesség. " Folytatta Sasori, a lányt nézve hideg tekintetével. " Igazán észrevehetnénk tökéletesség nélkül a szépséget? "

" Bah. " Horkantott Deidara. " A művészet és a szépség hasonló mint a tökéletesség. A művészet csupán az út...míg a tökéletesség maga a rendeltetési hely. Nem tudod elérni a tökéletességet, míg nem tárod fel és érted meg a művészetet. "

Sasori nagyot sóhajtott. " Igazán érzelmes vagy. Habár, meg kell valljam, hogy részben igazad van. Az úton végig kell sétálni, de a tökéletesség nem a vég. "

" Oh? És Mi van az út végén, hm? "

" Szépség. "

" A kettő nem ugyanaz? " Ráncolta össze homlokát Sakura, a férfi válaszára várva.

" Iie. " Rázta meg fejét Sasori, tincsei meglebbentek szemei előtt. " Nem azok. " Nem folytatta tovább a témát, ígyhát Sakura se kérdezett többet. Nem akarta egyikőjüket se felidegesíteni, pláne nem a bábharcost. Különös és rejtélyes volt számára, akárcsak Itachi. Nem bírta eléggé kiismerni. Volt valami különleges benne, amit a lány próbált felfedezni, hogy vajon képes-e végezni vele. 

És biztosan képes lenne. Kuncogta belső hangja.

" Ne. " Köhögött Deidara, nem kedvelve a csöndet. " Sakura-san, már kérdezni akartam, hogy érzed magad ma? " A szőke azonnal átkozta magát hülyeségéért. Ő tudta a legjobban, hogy érezheti magát a lány. Elrabolva és fogságban tartva a hírhedt Akatsuki által...csaliként használva, hogy elfogják, s megöljék az egyik legjobb barátját...s Itachi kezében lenni...szemei összeszűkültek kissé. Nos, talán lehetne rosszabb is. Tomokazu is elfoghatta volna. A gondolattól rosszul lett. De mégis mit GONDOL, hogy érezhet a lány?

Felpillantott, s látta, hogy a lány mosolya megfakult, s az eddig szemében játszadozó boldogság kiégett, mint a gyertya lángja. Percekig a kezeit bámulta, ujjaival a selymes kimonoba markolt. Miért kellett Deidarának felhozni ezeket a dolgokat? Egy ideig teljesen boldog volt, elfelejtve mindent - s ez az ami megrémítette. 

Mi a fenét csinálok? Bámult le ökölbe szorult kezére. Ezek a férfiak az ellenségeim. Azért vagyok itt, hogy információkat szedjek ki belőlük és azokkal együtt térjek vissza a falumba. Fogva vagyok tartva, hogy a FALUM ELLEN HASZNÁLJANAK. Mi a fenéért teázgatok és nevetgélek velük? Teljesen olyan, mint Itachival! Egy szemétláda, de annyira hasonlít Sasukére és ez fáj, mikor jön és csinál valamit, ami egyáltalán nem jellemző rá, és nem tehetek róla, de - Sakura megállította magát. Nem tehetek róla, de mi? szerelmes leszek belé? Nem, nem hitte, hogy ez lehetséges lehetne. A férfi csak hasonlított az ő rég elvesztett Sasukéjére, ennyi és semmi több.

De még ez sem magyarázat az előbbi megnyilvánulásodra, Sakura-chan! Adott előadást belső hangja. Barátkozás az ellenséggel, így hívják ezt! Így nevetgélni Deidarával - ez a férfi megölte Shintat!

Sok shinobi hal meg küldetés közben...ők meghalnak...ők...shinobi...Suttogta egy csendesebb hang, majdnem védekezően, mintha próbálná meggyőzni őt, hogy ez így helyes. Úgy értem...egy nap, egy másik küldetésen...Shinta megcsinálta volna?

S akkor, egy korábbi, ismerős hang nevetett fel, hideg szórakozottságával felfedve magát. Nemsokára meghalt volna, cseresznye virág. Nem volt elég erős. Ez történik a gyengékkel. Meghalnak. Az ilyen embereknek sose kéne shinobikká válniuk.

Majd ANBU hangja szólalt meg. Itachinak részben igaza van, Sakura. Észre kellett volna venned, hogy Shinta még nem elég erős, hogy ANBU legyen. Nem kellett volna beengedned a csapatodba.

Mind a te hibád.

Sakura könnyes szemekkel pillantott fel, s sietősen felállt.

Deidara aggodalmasan és bűnbánóan nézett rá. " Ne Sakura-san. Sajnálom...hm. "

" Mennem kell. " Suttogta könnyeitől eldugult torkán keresztül. " Én..." Majd kisietett a szobából, becsukva maga mögött az ajtót egy halk kattanással.

Sasori végignézte a teljes érzelmi változást, majd társa felé fordult.

" Jobban kellett volna tudnod. "

" A fenébe Sasori, azt hiszed nem tudom, hm? " Csattan fel Deidara, mielőtt felfogta mit tett. Mélyen sóhajtott. " Ne, Sasori, megint hamarabb beszéltem, mintsem gondolkoztam. "

" Miért aggódsz ennyire miatta? "

Deidara zavarodottan nézett fel rá. " Hogy érted? Én csak...nem olyan, mint azok az emberek, akikkel eddig találkoztam, hm. "

" Vonzalmat érzel iránta, s ez ahhoz vezet, hogy úgy érzed meg kell védened mindentől, még a szavaktól is melyeket mondtál. " Bólintott Sasori lassan. " De emlékeztetnem kell téged. Akatsuki vagyunk. "

" Ez nem azt jelenti, hogy seggfejnek kell lennünk, hm. "

" Ez azt jelenti, hogy mindenek előtt shinobiknak kell lennünk. "

Deidara elfordította fejét, egy sóhaj kíséretében. " Oi, Sasori, miért kell, hogy mindig igazad legyen, hm? De ez nehéz. Ő túlságosan... "

" Túlságosan olyan, mint a húgod? "

A szőke élesen nézett társára, majd tekintete meglágyult.

"...Igen..."

---------------------------------------------------------------

Ne, Sakura-chan, micsoda idióta vagy? Átkozta magát Sakura a falnak dőlve Itachi szobájában. Lecsúszott lassan a padlóra, vállai rázkódtak, s szemei könnyekkel gyűltek meg.

" Az én hibám...minden. Ha erősebb lettem volna, okosabb...ha én...ha jobban hasonlítanék Sasukére és a többiekre... " Harapta meg ajkát. " Megakadályozhattam volna, hogy így történjenek a dolgok... " 

Körbenézett a szobában, mely börtöncellájává vállt az elmúlt napokban. Különös, hogy mennyire hívogatónak és kényelmesnek tűnt. Nem tudta miért. A szobában nem voltak világos színek, nem voltak szobanövények, sem képek a falon. Ez csak egy...szoba. Majd rádöbbent miért érzi magát jól itt. Pont olyan ez a szoba, mint az övé.

Mostanában költözött el egy lakásba, miután meggyőzte a szüleit, hogy 18 évesen megérdemli, hogy egyedül lakjon. Hiszen Naruto már évek óta saját lakásban él...és Sasuke...nos, ő régóta egyedül élt.

Ino segített neki kiválasztani a megfelelő lakást, azt mondta fontos, hogy jó kilátása legyen Konohára. Éppen hogy kezdte kipakolni a dolgait ezelőtt a küldetés előtt. Annyira elfoglalt volt a küldetéseivel, hogy hamarabb nem volt rá alkalma. Az egyetlen dolog, ami már ki volt készítve, az az ágya, sötétkék huzattal, és a könyvei illetve tekercsei. Akárcsak Itachi szobája. Csak az övé...az övé nem szándékosan volt ilyen.

Feje hirtelen felemelkedett. A szülei. Mi a fenét gondolhatnak éppen? Hisztérikusan aggódnak érte? Az anyja talán már kisírta a szemét. Az apja...biztosan járkál föl-le a szobában, szidva a shinobikat, s utasítva őket, hogy találják meg a lányát minél előbb. Lepillantott felfordított tenyerére.

Nem tudtam, hogy ennyi ember kötődik hozzám. Mosolyodott el halványan. Ino, Hinata, Tenten...minddel közeli barátságot kötött Naruto távozása után. Lányos éjszakáik mindig hatalmas murivá nőtték ki magukat.

Tsunade-dono, aki olyan volt számára, mint egy második anya, és Shizune, aki segített neki gyógyító technikákat tanulni, mikor a Hokage túl elfoglalt volt.

Lee, aki fantasztikus barátjává vállt, s észhez térítette a lány, mikor az egyre mélyebbre és mélyebbre zuhant a depresszióba. Aki egész végig szerette, s bármikor kockára tette volna életét, hogy megmentse őt.

Kiba, ANBU csapattársa, aki annyira hűséges volt barátaihoz, mint hozzá Akamaru.

Shikamaru, társ kapitánya, ki sokszor kötekedett vele, megvitatva az új jutsukat és tekercseket, miközben közösen vitáztak Shinoval a biztos technikák fölött.

Choji, ki gyakran meghívatta magát egy szelet húsra, melynek következtében Sakura szinte adósságba verte magát.

Iruka-sensei, az első shinobi tanára, aki fellendítette a lány önbizalmát, dicsérve annak intelligenciáját.

Gai-sensei, Kurenai-sensei, Asuma-sensei, mindannyian, akik segítettek nekik a küldetéseken, gyámságot vállalva és támogatva őket a kezdetektől fogva,

Shinta, Aarriko és Sato, kik félelemmel és tisztelettel tekintettek fel rá az első pillanattól fogva, hogy alá osztották be őket, majd fiús ugratásaikkal jöttek elő, mikor már kiismerték a lányt. Sose vonták kétségbe a parancsait.

Neji...aki sötét időszakaiban több volt számára, mint egy egyszerű barát, aki segített neki kiemelni fejét a vízből, hogy így végre újra levegőhöz jusson. Aki mindig segített neki lehűteni aggodalmait nyugodt természetével.

Kakashi-sensei...a férfi, kit annyira érzett apjának, akárcsak a biológiait. Mindig ott volt mellette, osztozva fájdalmában és szenvedésében. Ő volt az egyetlen, aki igazán tudta mit érez a lány, mikor elment Sasuke, majd Naruto.

Naruto...Az a hiperaktív idióta, aki bármikor mosolyra bírta. Mindig ott volt, mindig készen, hogy segítsen. Mindig készen, hogy a lány rendben legyen és biztonságban...

És végül...Sasuke.

Nincs mit mondani.

---------------------------------------------------------------

Sasori végigsétált a folyosón, s próbált csendben maradni, mely nem volt nehéz dolog számára. Deidara a szobájában volt, biztos még mindig magát hordja le ostoba hibájáért. Nem értette miért érez ilyen sokat a fiatal nő iránt. Gyönyörű volt és igazán elbűvölő, de Sasori sose hagyta, hogy ilyen dolgok kerítsék hatalmába, s nem is most fogja elkezdeni.

De Deidara...túl sok embert enged közel magához. Ránéz Sakurára és a húgát látja. Próbált hasonlóságot teremteni ott, ahol egy sem volt. Nem igazán. Persze Sasori sose találkozott Deidara húgával. De abból, amit a fiútól hallott róla, nem nagyon hasonlított Sakurára.

Ő nem vált kunoichivé, s ellenséges shinobik megölték, mikor Deidarát keresték, hogy végezzenek vele. Biztosan csinos, elegáns és az a szeretni való fajta volt.

Más szóval: gyenge.

Sasori megrázta fejét, miközben tovább sétált a folyosón. Sakura nem gyenge. Egyáltalán nem olyan, mint Deidara húga, eltekintve attól, hogy mindketten nyilvánvalóan lélegzetelállítóak. Sakurának volt valami belső energiája, melyet Sasori még Kisame chakra csatornái mellett is megérzett.

Eszesebb is volt, mint a legtöbben. Észrevette ezt, mikor a lány pár nappal ezelőtt ellenőrizte, hogy nem mérgezett-e az étele, s azon is ahogyan megválogatja szavait, mielőtt válaszolna, s megfeszítetten hallgat, hogy annyi információt szerezzen, amennyit csak tud. Akkor is érezte, mikor Sakura próbálta megtörni Itachi chakra kötelékét. A kézjelek, melyeket használt annyira összetettek voltak...ha rendelkezett volna az összes chakrájával a kötelék megsemmisült volna.

Hirtelen egy madár szállt az ablakpárkányra, s Sasorit figyelte türelmesen. A férfi odament, magához vette az apró cetlit, mely az állat lábához volt erősítve, s kinyitva azt olvasni kezdte. Itachi küldte.

Sasori,

Valami közbejött. Kisame és én később érkezünk, mint azt előzőleg gondoltuk. Vedd biztosra, hogy a Haruno nem próbál meg elszökni.

Sasori csupán bólintott magának. Úgy tűnik Itachi és Kisame küldetése hosszabb lesz egy napnál. Ahogy végigolvasta a következő pár sort szemei kiszélesedtek, majd döbbenten szűkültek össze.

Tartsd távol Tomokazutól. Ha a közelébe kerül, Sasori, te leszel érte a felelős.

A férfi a konyhában található apró tűz lángjaiba dobta a cetlit, mely hamar elpusztult. Tovább bámulta a lángokat, ahogy a hamu a tűz aljára hullott.

Tehát...Itachi végül rájött, hogy Tomokazu áruló.

Ő már jó ideje tudja. Tomokazu senkihez se volt hűséges, s néha a többiek eltűnődtek, talán nem sokára megfogja tagadni a Leader parancsait. Megölte előző társát, s most Zetsu volt az a szerencsétlen, aki egy csapatba került vele.

Tomokazu mindig is harcolni akart Itachival, hogy lássa melyikőjük az erősebb. Volt egy különös vérvonal képessége, amely ugyanolyan erős, mint a Mangekou. Itachi sose tartotta őt többre, mint egy bosszantó akadály, ezidáig, nyilvánvalóan.

De Tomokazu valóban elrabolná Sakurát, csakhogy feldühítse Itachit és harcra bírja? ...Vagy más, baljós okokból tenné?

---------------------------------------------------------------

Hinata és Ino nyugodtan sétáltak az utcán, s a szőke akaratlanul megborzongott. Hideg volt. Belefújt tölcsérré formált tenyerébe, hogy felmelegítse. Este volt, s a 'vidámság' kezdetét vette. A lányokat küldték el a bárokba, hogy információt szerezzenek, Kibával és Akamaruval, akik távolról figyelték az eseményeket, nehogy valami baj történjen.

Shikamaru szándékosan nem vonta be a feladatba Nejit és Narutot. Tudták, hogy az Uzumaki féltékennyé válna abban a percben, hogy valaki Hinatához szól, s Neji megesküdött, hogy védeni fogja a fő ágat életével, ezt a küldetését pedig sosem felejtené el.

" Ne, Ino-chan...Ú-úgy gondolod...úgy g-gondolod tudunk szerezni információt S-Sakura-chanról? "

Ino megfordult, s a várakozó Hinatára pillantott, szemöldökét felhúzva. " Persze, hogy szerzünk! Biztosan tud itt valaki valamit az Akatsukiról. "

" R-rendben. "

A szőke sóhajtott. " Ne aggódj, Hinata-chan...figyelj...szeretném ha tudnád, hogy sajnálom. " Dörzsölte meg pirongva tarkóját. " Az előző estét. Nem úgy értettem. Én csak...én csak féltem, hogy mi történhet Sakura-channal. "

" T-tudom. " Bólintott a Hyuuga, ahogy lágy hangján válaszolt. " Én is aggódtam. "

" Rendben lesz. " Suttogta hevesen Ino, gyöngéden vigyorogva a lányra. " Láttuk edzeni. Nagyszerű kunoichi most már. Nem probléma neki harcolni velük. Megtaláljuk, megmentjük, s együtt vissza megyünk Konohába. "

" Hai... "

Ino felpillantott, s látta, hogy már a bár közelében vannak. " Rendben, Hinata-chan itt az idő, hogy felvegyük a legjobb pókerarcunk. Mikor ezek a férfiak kérdezgetni kezdenek, nekünk el kell játszanunk a gyámoltalan nő szerepét. Fogadtam Shikamaruval, hogy több információt szerzünk, mint ők, tehát ne hagyd, hogy veszítsek, Hinata-chan! "

" H-hai, Ino-chan. " Dadogta Hinata, meglepődve Ino hirtelen kedélyingásától. Tudta, hogy a lány próbál nem Sakurára gondolni, s ezzel ő is így volt.

Bementek a bárba egy kis tömegen keresztül, a hőség azonnal beborította őket. Annyira más volt, mint az elhagyatott, hideg utcák. Belül, úgy tűnt, mintha az összes városi ebbe az egy épületbe gyűlt volna. Ino eltűnődött hogyan férnek be ennyien.

" Hol k-kezdünk? " Suttogta Hinata rettegve. " N-nem tudom, h-hogy k-képes vagyok-e erre. "

" Képes vagy Hinata-chan. Emlékezz, ezt Sakura-chanért csináljuk! " Mosolygott a szőke. " Mindamellett, Kiba-kun és Akamaru figyelnek minket. Biztonságban vagyunk. "

" H-h-hai. "

Ino elsétált a bárig, s egy szemtelen mosoly kíséretében nekidőlt, miközben Hinata leült egy zsámolyra, egy kicsit több álszemérmességgel. A báros végignézett rajtuk egy apró mosollyal. " Valamit a fiatal hölgyeknek? "

A Hyuuga rémülten pillantott társára, nem elég idősek, hogy alkoholt igyanak! Ino csupán bólintott. " Hai. Két sakét kérnénk. " Hinata riadózva zihált. A Yamanaka akaratlanul is elvigyorodott belsőleg, miközben a férfi bólintott, két poharat helyezve az asztalra, s megtöltve őket.

A szőke vigyorogva megragadta a sajátját, s Hinatára bólintott, majd egy korttyal megitta az egészet. Majdnem megfulladt, de nem mutatta ki, csupán felnevetett kissé. " N-ne, HInata-chan. Te jössz. "

Hinata az italra bámult, majd belekortyolt. Kissé fulladozni kezdett, ahogy a folyadék végigmosta torkát. Pislogott párat, mire Ino vihogásba tört ki.

" Hello itt hölgyek. " Dőlt vigyorogva a bárpultnak egy férfi mellettük. " Mi járatban erre? Nem láttalak még titeket a faluban. "

Hinata elpirult. " Nos...uh...m-mi- "

" Mi keresünk valakit. " Szólt közbe Ino. " A szerelmét. " A szőke hallotta, ahogy Hinata rémülten zihál.

" Oh? " Húzta fel szemöldökét a férfi, miközben kezét a Hyuuga vállaira rakta. " Oh, oh kicsi lány. Miért akarod megtalálni, mikor itt is szerezhetsz valakit? Ígérem annyira csodálatos tudok lenni, mint a te kedves szerelmed. "

" Attól tartok a barátunk kissé különlegesebb. " Kezdte Ino gyorsan, nem tetszett neki amerre a dolgok haladnak. " Mindamellett, ő nem olyasvalaki, akin csak úgy át lehet lépni. "

A férfi kétkedve nézett rá, miközben Hinata segélykérő pillantásokat küldött a lány felé. " Oh és ki a szerencsés? "

" Deidara az Akatsukiból. "

Az egész bár elcsendesült. Mindenki feléjük fordult, s az idegen azonnal elengedte Hinatát.

" Sajnálom hölgyem. Én...er...nem tudtam. Úgy értem...nem kell elmondania, hogy bármi is történt...úgy értem...uh...nem kell belekevernie az Akasukit. "

" Láttad őt? " Kérdezte Ino ajkait biggyesztve, arcán aggódó tekintettel. " Szegény Hinata-chan betegre aggódja magát miatta. El ment egy küldetésre, s a többi Akatsuki csak annyit tud róla, hogy ennek a falunak a közelében van. "

" Oh! " bólintott komoran a férfi. " Hai! Hai. Deidara-dono és a társa Sasori-dono mindketten a közelben vannak, egy kis birtokon a városon kívül. Körübelül egy napra van innen. Bár, nem tudom, hogyan lehet oda jutni. Senki sem tudja. Sajnálom, hogy nem mondhatok többet...de...mennem kell! " Majd a férfi gyorsan távozott a bárból.

Ino összekulcsolta kezét Hinataéval, aki még mindig kábultan nézett rá. " Nos akkor. " Pár érmét nyújtott a báros felé, de ő nem fogadta el.

" Deidara-dono kedvesének nem kell fizetnie. Kérem, a ház ajándéka volt. "

A szőke megvonta vállát. " Köszönjük. " Majd kivezette Hinatát a hideg levegőre. A lányra mosolygott, aki továbbra is némán bámult maga elé.

" Azt hiszem meg fogom nyerni a küldetést, Hinata-chan. "