Egy eg�szen kis pillanatig, m�g tal�n k�pes lett volna emberi fejjel gondolkodni, de akkor is. Egy nagyon kicsike pillanatr�l besz�l�nk.
Valamikor, j� r�gen, �gy r�pke p�r sz�z �vvel ezel�tt, m�g miel�tt a f�ldre j�ttek volna, Akogare remek�l megfogalmazta azt a sz�t, amivel Aijoku jellem�t legink�bb k�r�l lehet �rni; L�nglelk�. � a t�z, �s a szenved�ly jegy�ben sz�letett. Amikor � d�h�ng�tt, az eg�sz vil�g k�jesen felny�g�tt, p�rok estek egym�snak ny�lt sz�nen, az utc�n, �s senki sem n�zett r�juk rosszall�an... � maga volt a v�gy l�ngja, ami mindenn�l nagyobb, �s forr�n izzik az emberben �r�kre. Eg�szen fiatalt�l, az �regekig, mindenkiben ott �gett ez a t�z.
Most pedig, hogy azzal az egyetlen kis mondattal, Itachi v�gleg �tszak�totta a hat�rt, ami eddig emberiv� tette �t.
M�r nem Deidara volt aki el�rehajolt �s vad, szenved�lyes cs�kot nyomott a fi� ajkaira, hanem Aijoku. � volt aki �lesen beleharapott a m�sik als� ajk�ba, majd olyan fullaszt�, perzsel� cs�kban r�szes�tette mint m�g sosem.

Itachi pupill�i - b�r ez tekintve azt, hogy eleve fekete szemei vannak, nem igen l�tsz�dhatott - a szok�sos k�tszeres�re t�gultak, �s egy f�lig meglepett, f�lig ijedt ny�g�s hagyta el a tork�t, ami r�gt�n el is halt a f�l�tte t�rdel� sz�ke f�listen ajkai k�z�tt. Valahogy nem �gy k�pzelte el a dolgokat. Nem mintha egy�ltal�n f�rfival k�pzelte volna el... Lehet, hogy valami benne volt elromolva, de az els� alkalmat, amikor k�t ember lefekszik egym�ssal, �s nem csak egym�s mell� az �gyba, sokkal lassabbnak, �rz�kibbnek k�pzelte el, �s nem ilyen durva, legink�bb hardcore porn�ra eml�keztet� jelenetk�nt. A k�lcs�nkapott ingje �pp kereszt�lrep�lt a szob�n... Deidara ajkai pedig sz�p lassan kalandoztak, v�gig az arc�n, a nyak�ra, apr� cs�kokkal bor�tva az izz� b�rfel�letet, n�ha kicsit meg is sz�vva azt. Az id�sebbik Uchiha fi� eg�sz test�ben megborzongott. Teh�t ilyen �rz�s, ha valaki �gy, m�shogy �r hozz� az emberhez.

~ Lass�tanom k�ne, nem lehetek vele ilyen durva, szerencs�tlen k�ly�knek ez lesz az els� alkalma... Nem mintha, ez m�skor �rdekelt volna, ha nagyon �szint�k akarunk lenni, de itt Itachir�l van sz�! Olyan ijedten n�z... Val�sz�n�leg siker�lt r�hoznom a sz�vbajt. B�rcsak ne lenne ilyen cs�b�t� az illata, �s ne v�gyn�k r� ilyen piszkosul. �gy sokkal k�nnyebb lenne megadni neki egy olyan els� alkalmat, amit �rdemel... Konannak igaza van, egyre emberibb vagyok. ~

- F�lsz? - k�rdezte tengerm�ly, �rz�kborzol� hangon Aijoku, k�zben m�lyen az alatta fekv� fi� szemeibe n�zett. �t nem fogja a m�sik �tverni holmi olcs� hazugs�ggal. Am�gy sem lenne j�, �gy ez a j�t�k ha Itachi nem akarn� ezt az eg�szet. Nem egy er�szaktev� vad�llatk�nt akar megmaradni a fi� eml�keiben majd 40, esetleg 50 �v m�lva, ha visszaeml�kszik erre az id�re. El�sz�r nem kapott v�laszt, �s ez kifejezetten ideges�tette. Lehet "igennel”, vagy "nemmel” v�laszolni, a hallgat�s nincs rajta a list�n. Lassan hajolt el�re, �s az ajkait ism�t r�tapasztotta a m�sik �rz�keny b�r�re, a nyelv�vel kacskaring�s, se v�ge, se hossza mint�kat rajzolt a fi� nyak�ra, �s v�rt. A f�rfiass�ga kem�nyen fesz�lt neki a bokszer v�kony anyag�nak, �s legsz�vesebben m�r r�g t�l lett volna ezen az eg�sz finomkod�son. m�r vagy egy h�napja t�l lett volna ezen legsz�vesebben. Nem mintha nem �lvezte volna a vad�szatot. A pr�da becserk�sz�s�t, elcs�b�t�s�t, de a legjobban akkor sem ezt a r�sz�t kedvelte az eg�sznek.

- Igh...Nhem. - ny�gte ki v�g�l nagy nehezen Itachi. M�r igaz�n nem tudta, hogy mit mondjon, kellemes volt, ahogy a m�sik a nyak�t cs�kolja, kifejezetten j� �rz�s volt, ahogy Deidara felhev�lt teste az �v�hez simul, ugyanakkor nagyon zavarba ejt� volt p�ld�ul az, hogy a m�sik merev h�mtagja neki nyom�dik a combj�nak, �s �gy ez az eg�sz...
- Akkor folytassam, vagy ne? - �rkezett erre a sz�z pontos k�rd�s. Ha mindent egybevesz az ember, akkor v�g�l is azt kellene mondania, hogy igen. Hiszen � aj�nlotta fel ezt a lehet�s�get is...

Aijoku mosolyogva figyelte a v�v�d� Uchih�t, akinek a sz�n�t b�rmilyen paradicsomf�le megirigyelhette volna, de m�g tal�n a c�kl�k is. Halkan felkuncogott. �s erre kapott egy nagyon, nagyon s�rt�d�tt pillant�st.
- Mi olyan vicces? - k�rdezte Itachi, legink�bb �gy, mintha egy durc�s k�t�ves lenne.
- Nem az�rt nevetek, mert vicces valami, egyszer�en csak t�l aranyos vagy �gy �nmagadnak. - �s megcs�kolta a fi�t. - Nyugodj meg. Term�szetes, ha zavarba vagy, �s az is ha f�lsz egy kicsit. Ha nagyon par�zol akkor sz�lj r�m. - morogta a m�sik ajkai k�z�, k�zben mag�ba elhat�rozta, hogy m�g egyszer nem lesz hajland� meg�llni.
Lejjebb cs�szott a m�sik mellkas�ra, �s k�nnyed�n, �pphogy csak a k�rme hegy�vel elkezdett k�l�nb�z� mint�kat rajzolni a m�rv�ny simas�g� b�r�be. P�r pillanattal k�s�bb m�r a nyel�vel is csatlakozott ehhez az �rj�t� j�t�khoz.

Itachi s�hajai bet�lt�tt�k a l�gteret, sosem hitte volna, hogy a has�n ilyen �rz�keny lehet, �s ahogy a sz�ke haladt egyre lejjebb, egyre ink�bb �gy �rezte mag�t, mint akinek az eg�sz teste, forr�, t�zes hull�mok k�z�tt lebeg. Egy id�re elfelejtette a zavar�t, �s minden m�st is. Tal�n m�g azt is, melyik nemhez tartozik. Egyszer�en csak a borzong�s, az a izz� kellemes �rz�s maradt sz�m�ra a vil�gb�l.

B�r nem sz�nd�kosan, �s m�g csak nem is tudatosan, de a Bujas�g akaratlanul is belekarcolta a saj�t jel�t is az Uchiha fi� b�r�be. Fel sem figyelt arra, mit csin�lt, hiszen imm�r csak egy dolog j�rt a fej�ben; hogy mindj�rt megkapja a feket�t. Tal�n pont ennek a gondolatmenetnek a k�zep�n j�rhatott, amikor megt�rt�nt a baj. Term�szetesen egyel�re nem az. De azt tudni kell, hogy akit megb�lyegeztek,. az egy �letre �gy marad, �s azzal, hogy Aijoku belev�ste Itachi b�r�be a jel�t, azt �rte el, hogy a fi� sz�ve �r�kk� az �v� legyen. Egy apr� kis kanji, nem t�bb. A jel neve; a visszan�z� ember. Jelent�se pedig; az illet�, aki t�vozott, �r�kre h�trahagyta a sz�v�t. H�tk�znapi nyelven, a mindennapokban ezt �gy haszn�lj�k; Ai. A Szerelem kanjia.

A fiatalabb fi� l�gz�se egy pillanatra bent akadt, amikor a mellkas�n v�gigh�z�d� forr� �sv�ny le�rt eg�szen a gaty�ja szeg�ly�ig. Itt vil�gosan l�tszott, hogy a tulajdonosa nagyon is �lvezte a k�nyeztet�st, �s Deidara ajkaira akaratlanul is kaj�t vigyor sz�k�tt, ahogy feln�zett Itachi l�bai k�z�l. De nem sz�lt egy sz�t sem. Helyette el�sz�r r��r�sen elkezdte massz�rozni a m�sik mereved�s�t �gy, a nadr�g anyag�n kereszt�l. Az els� �rint�s maga volt a k�nk�ves pokol, de nem a rossz �rtelemben. Ink�bb, mint amikor az ember, �sz�s k�zben v�letlen�l al�bukik egy nagyobb hull�mt�l, majd felker�l a felsz�nre, a k�vetkez� hull�mn�l pedig m�r direkt hagyja, hogy elragadja a v�z. Valami ilyesmit �rezhetett Itachi is, csak itt ezek a hull�mok l�ngokb�l voltak, �s folyamatosan f�t�tt�k, k�nozt�k �t bel�lr�l. A v�re m�r ink�bb volt t�zes l�vafolyam, mintsem b�rmi m�s.
- Nhe... - ny�sz�r�gte.
- Mit ne. - k�rdezte pimaszul a sz�ke, �s tov�bb folytatta az eddigi tev�kenys�g�t.
- Nhe, szh�rakozh, vhelem... - s�hajtott fel Itachi.
Olyan �j volt m�g sz�m�ra minden, f�leg ez az �rz�s, ami itt rohang�l kereszt�l kasul a test�ben, �s olyan vad �tleteket suttog a f�l�be... Ahogy leker�lt r�la az utols� ruhadarabja is, egy pillanatra �sszerezzent. A h�v�s reggeli leveg� �rz�kenyen �rintette ebben a helyzetben. De nem sok�ra m�r nem a hideget �rezte, ugyanis Deidara minden kertel�s n�lk�l bevette a sz�j�ba a f�rfiass�g�t, �s k�nnyed, k�nz� massz�zsba kezdett a nyelv�vel. Azt a hangot, amit ezut�n adott ki, valahol a sik�t�s, �s a ny�g�s k�z�tt lehetett volna legink�bb defini�lni. Az agy�t egyre ink�bb elhom�lyos�totta valami k�l�n�s k�df�les�g, �s hom�lyosan �rz�kelte maga k�r�l a vil�got. R�zk�dott a gy�ny�rt�l. Valahol az elm�je egy rejtett zug�ban esz�be �tl�tt egy besz�lget�s ahol Hidan �s Kisame azt t�rgyalt�k ki, milyen g�z, amikor egy gyakorlatlan kis csaj megpr�b�lja leszopni az embert, �s akaratlanul is f�jdalmat okoz neki... H�t, akkor Deidara igaz�n nem tartozhatott a tapasztalatlan emberek k�z�, ugyanis minden egyes kis mozdulat�val, amit tett csak egyre jobban perzselt�k �t a l�ngok egyre forr�bb, lett, egyre nehezebben kapott leveg�t, �s �gy �rezte, hogy m�r csak pillanatok v�lasztj�k el a gy�ny�r kapuj�t�l.

Aijoku lassan felemelkedett, m�g pont azel�tt, hogy a m�sik elmehetett volna. Persze, ez�rt a tett��rt cser�be kapott egy csal�dott ny�g�st.
- Nyugi cicus. - mormogta. - Megkapod, ami j�r neked...
De most a figyelm�t nem ez k�t�tte le igaz�n. A mutat�ujj�val finoman elkezdett k�r�zni a m�sik bej�rata k�z�l. Az els� reakci� a p�nik volt, �s az, hogy Itachi megfesz�lt eg�sz test�ben. Pontosan tudta term�szetesen, hogy mire k�sz�l a m�sik, �s f�rfiatlanul bevallva, f�lt. A Bujas�gnak ez nem tetszett. Kifejezetten nem tetszett neki. M�g az ujj�val folytatta az eddigi tev�kenys�g�t, kicsit feljebb k�szott, �pp csak annyira, hogy megcs�kolhassa az Uchih�t. A m�sik kez�vel nyugtat�an elkezdte cir�gatni az arc�t, �s a haj�t. De Itachi ett�l sem kezdett el ellazulni, m�rpedig ha nem teszi meg, csak mag�nak fog kellemetlens�geket okozni.
- Van egy rossz h�rem. - suttogta a fekete haj� sz�j�ba.
Itachi eltolta mag�t�l, �s furcs�ll� tekintettel meredt r�.
- Mi az? - k�rdezte, �s nem igaz�n tudta, mir�l besz�l a m�sik.
- Tudod, nem terveztem, hogy most let�madlak, sz�val, az egyetlen dolog amit s�kos�t�nak lehetne haszn�lni, az, az epres k�zkr�mem - jegyezte meg cseveg� hangnemben Aijoku, mintha �pp nem is szexre k�sz�ln�nek, hanem mondjuk az id�j�r�sr�l t�m�zgattak volna eg�sz eddig.

Itachi el�sz�r hatalmasakat pislogott, majd akaratlanul is felnevetett. Ez a helyzet el�g abszurd volt.

Aijoku diadalittasan elmosolyodott, el�rte a c�lj�t, siker�lt kiz�kkentenie az Uchih�t az eddigi; "H� de par�zok" jelig�j� gondolatmenet�b�l. �gy m�r kicsivel k�nnyebb lesz. Am�gy, itt a k�zelben t�nyleg csak az epres k�zkr�me volt. Eg�szen pontosan Epres-mandul�s, de ez m�r mell�kes. Leg�rd�lt Itachir�l, �s kinyitotta az �jjeliszekr�nye fels� fi�kj�t, nem is kellett sok�ig keresg�lnie, hogy megtal�lja a nevezetes t�gelyt.

Itachi m�g akkor is kuncogott, b�r most m�r sokkal halkabban, amikor a sz�ke azzal f�radozott, hogy egyenletesen bekenje h�rom ujj�t a kr�mmel.
- J� illata van. - jegyezte meg a fekete haj�, �s ism�t r�t�rt a nevethetn�k.
- �r�l�k, hogy tetszik. - duruzsolta vissza Deidara, �s � is mosolygott.
Amikor az id�sebb Uchiha imm�r m�sodj�ra meg�rezte a bej�rat�n�l kering� ujjakat, kor�nt sem volt annyira fesz�lt, s�t eg�szen felszabadult. �szt�n�sen t�rta sz�t valamivel sz�lesebbre a combj�t, �s h�zta fel a l�bait. Abban a pillanatban, ahogy meg�rezte mag�ban a sz�ke els� ujj�t, �sszerezd�lt. Nem f�jt, vagy ilyesmi, egyenl�re csak k�l�n�s m�don fesz�tette ott lent. A m�sodik �j viszont m�r ann�l k�nyelmetlenebb volt, halkan felszisszent. Ez az �rz�s viszont m�r kifejezetten nem tetszett neki. Deidara elkezdett oll�zni benne, �s k�zben a m�sik kez�vel az oldal�t cir�gatta.
- Nyugodj meg... Lesz enn�l m�g sokkal jobb is. - suttogta k�zben �rj�t�en m�ly, tal�n kicsit rekedtes hangon.
A fekete haj� fi� t�nyleg megpr�b�lt megnyugodni, �s jobban ellaz�tani mag�t, de k�ptelen volt r�. �s amikor a harmadik ujj is csatlakozott az el�z� kett�h�z, a szemeit el�nt�tt�k a f�jdalom keser� k�nnycseppjei, nehezen vett leveg�t, mint akinek r��lt valaki a mellkas�ra, �s csak fel�letesen �rezte azt, hogy Deidara kih�zza bel�le az ujjait. Bele, sem mert gondolni, hogy ha �gy f�jtak a m�sik ujjai milyen lesz, amikor m�r…
�lel� karokat �rzett maga k�r�l, �s azt, hogy Deidara k�zelebb hozza mag�hoz. Meglepetten pislogott r� a k�nnyein kereszt�l.
Meg akart sz�lalni, mondani akart valamit, de nem siker�lt. Egyszer�en k�ptelen volt arra, hogy mondjon b�rmit is.

Aijoku - vagy most m�r, ink�bb Deidara - az eddigiekn�l is szorosabban �lelte mag�hoz Itachit. A fi� k�szs�gesen simult hozz�, b�r az is lehet, hogy nem fogta fel mit csin�l. A sz�ke f�rfi biztosra vette, hogy f�jt az Uchih�nak amit csin�lt, hiszen nem � volt az els� olyan ember, akinek elvette a sz�zess�g�t, de m�g nem l�tott senkit sem, akinek ennyire f�jt volna. Az�rt pr�b�lta meg�rizni a higgadts�g�t, �s nyugtat� jelleggel simogatta a m�sik arc�t, h�t�t, ahol csak �rte. B�r nem kicsit �rintette k�nyelmetlen�l, hogy a fekete haj� fi� ott �l az �l�ben, �s a feneke nekifesz�l a f�rfiass�g�nak.
�s, b�r ezt a k�lvil�g fel� nem mutatta, de d�h�s volt. Nem Itachira, sokkal ink�bb saj�t mag�ra. Az a szeg�ny fi� tett egy meggondolatlan kijelent�st, � pedig komolyan vette. A m�sikon egy�rtelm�en l�tszott, hogy m�g nem �ll k�szen. Ezt pedig neki �szre kellett volna vennie. N�gy �vsz�zad ut�n, amit itt, az emberek k�z�tt t�lt�tt el, lehetne olyan j� megfigyel�, hogy tudja, mikor, ki mit tud, vagy akar megtenni t�nylegesen. De nem, � csak megy a saj�t feje ut�n!
- Nyugodj meg te butus. - mormogta a fi� tincsei k�z�, k�zben az �l�be h�zta �s elkezdte �t ringatni. Pr�b�lt elvonatkoztatni att�l, hogy a m�sik meztelen, �s, hogy legsz�vesebben addig k�rn� am�g h�r�gve habz� sz�jjal m�g t�bbet nem k�vetel, �s igyekezett lecsit�tani. - Sz�lnod kellett volna, hogy ne csin�ljam.
- De! - ki�ltott fel v�ratlanul az id�sebbik Uchiha. - �n, t�nyleg akarom, csak furcsa volt �s...
A sz�ke mutat� ujja er�sen nekinyom�dott az ajkainak, �s eln�mult. A szemeiben felszikr�zott az eddig j�l elrejtett d�he, �s ez meglepte Itachit.
- Mire megy ki a j�t�k? - k�rdezte teljes higgadts�ggal Aijoku. A vak is l�thatta, hogy ez az eg�sz helyzet m�g kellemetlen a m�siknak. Akkor mi�rt er�ltetni? Bizony�tani akar?! Cikinek �rzi, hogy mindj�rt 18 �s m�g sz�z?!
Itachi zavartan fordult f�lre, �s kezdte el b�mulni a paplant.
- Mond el, nem harapok. Azt m�s�rt szoktam csin�lni. - morogta a sz�ke, �s adott egy biztat� "puszit" az arc�ra.

- Nem akarlak elvesz�teni. - mondta ki v�g�l azt az apr� kis mondatot, ami az�ta nyomasztotta, hogy az apj�val besz�lt. �rezte, hogy az �t �t�lel� karokon megkem�nyednek az izmok, �s Deidara megfesz�l eg�sz test�ben. De legal�bb v�gre kimondta azt, ami a sz�v�t nyomasztotta. Meg akarta mag�nak tartani a sz�k�t, csak �s kiz�r�lag mag�nak. Nem akarta, hogy m�sra n�zzen v�gy�dva, hogy m�st �leljen mag�hoz, �gy mint �t, �s m�g milli�nyi ilyen kis apr�s�g. Mindenest�l mag�nak akarta Deidar�t, akkor is, ha a m�sik maga a S�t�n.
- Sz�val az�rt csin�ltad. Itachi, figyelj lehet�leg nagyon, mert rajtam k�v�l nem hiszem, hogy lesz m�s, aki veszi a f�radts�got �s ezt elmondja neked; Aki el akar menni, az elmegy. Ak�rmit csin�lsz. Aki nem akar elmenni, az nem megy. T�rt�njen ak�rmi is. Nagyon sz�ls�s�ges esetek vannak amikor ez nem igaz. Kedvellek. T�nyleg. De csak az�rt, ne akard, hogy megdugjalak, vil�gos? - k�rdezte halkan, de ann�l komolyabban a sz�ke.

A tekintet�vel Itachi�t keresete, hogy tudja, a m�sik felfogta amit mondott neki. A fekete haj� feln�zett r�, a szemeiben pedig kimondhatatlanul sok �rzelem kavargott.
Cs�ndesen �ltek m�g �gy p�r m�sodpercig, m�g v�gre a m�sik megsz�lalt:
- Nem pr�b�lhatn�nk meg, m�g egyszer? - k�rdezte b�tortalanul.
Aijoku fels�hajtott. Most nem tudta, hogy ennek �r�lj�n, vagy ne... De v�g�l csak annyit tett, hogy el�rehajolt, �s imm�r sokkal puh�bban, mint el�sz�r, de ugyanazzal a szenved�llyel megcs�kolta a fi�t. Itachi pedig k�szs�gesen simult a karjaiba, �s viszonozta a cs�kj�t. Ez alkalommal nem f�radt azzal, hogy v�gigbarangolja a fi� minden egyes kis porcik�j�t, de az�rt j�csk�n kitett mag��rt �gy is.

A leveg� vibr�lt k�r�l�tt�k, �s amikor elj�tt v�gre a nagy pillanat, Itachi kor�ntsem �rezte annyira fesz�ltnek mag�t, mint p�r perccel ezel�tt. Mintha hatalmas s�lyt�l szabadult volna meg, csak azzal, hogy kimondta a gondolatait a m�siknak. N�m�n, nem enyhe p�rral az arc�n figyelte, hogy Deidara r�ken egy j� adag kr�met a f�rfiass�g�ra.
- �vatos leszek. - suttogta. - �g�rem.
Lassan, ugyanakkor hat�rozottan hatolt be, egyre m�lyebbre, az id�sebbik Uchiha �gy �rezte, mindj�rt bel�lr�l szakad sz�t, feje el�rebukott, �s, hogy ne ny�gj�n fel hangosan, r�harapott a sz�ke v�ll�ra.

Aijoku felszisszent, ahogy a m�sik fogai belemartak a b�r�be, de nem tette sz�v�. Csak elk�pzelni tudta, mennyire f�jhat Itachinak mind az amit m�vel. Nem � volt az a tipikus "uke" karakter. Persze lehetett volna az is, ha nagyon akar, de nem akart. Ha nagyon �szint�k akarunk lenni, akkor eddig egyetlen egy valaki volt, aki f�l� kerekedhetett. De a gondolatai most nem e k�r�l forogtak, hanem azon t�rte a fej�t, amit Itachi mondott neki. Persze, kap�sb�l r�v�gott valami ezer �ves sablonsz�veget, de ez nem mentes�ti az al�l, hogy v�gig is gondolja, mit mondott neki a fi�. Megborzongott.
Nem akart ilyen szoros k�tel�keket kialak�tani az id�sebbik Uchih�val. Semmi �rtelme nem lett volna kialak�tani ilyen k�tel�keket, hiszen � �r�kk� �l. Mert b�rmennyire is �lvezi, hogy ha akar, most m�r ellent tud �llni a hirtelen j�tt k�s�rt�snek, nem akar ember lenni. Az akar lenni, ami. Aijoku. A szenved�ly, a vad v�gyak, a szerelem, a bujas�g, a forr�, borzongat� k�jv�gy megtestes�t�je.
Ugyanakkor f�lt �sszet�rni ezt az apr� kis emberi teremtm�nyt. Pedig az univerzumot igaz�n nem �rdekeln�. Abb�l a r�pke 6 �s f�l milli�rd emberb�l, ha m�g egynek �sszet�rik a sz�ve, az igaz�n nem jelent sokat. Neki m�gis fontos. Most, ebben a pillanatban tal�n nem. De ut�na r�gt�n az lesz. M�r el�re l�tta, ahogy mindennek a v�ge ut�n Itachi gondolatait kutatja, hogy megtudja, a fi� t�nyleg j�l �rezte mag�t, �s nem csak azt mondja neki. Mert ak�rmi t�rt�nik, azt fogja majd mondani, hogy; "J� volt."

A falu f�l�tt terpeszked� hegyr�l, egy csukly�s alak figyelte, az id� m�l�s�val, a dolgok v�ltoz�s�t. Pont onnan n�zett szerte sz�t, mint sok-sok �vvel ezel�tt szeretett mestere. Akinek h�s�ggel, h�l�val, �s sok-sok megbecs�l�ssel tartozik. Illetve azzal, hogy figyelmezteti; valami k�sz�l odalent.
A tekintete megakadt egy emberi l�nyen. Egy karcs�, sz�ke haj�, k�k szem� l�ny volt.
� lesz a t�k�letes �lca sz�m�ra, am�g Aijoku k�zel�be f�rk�zik, �s elmondja neki, amit el kell mondania felt�tlen�l.
Tal�n m�g valami kis jutalmat is kap, ami mind a kett�j�k sz�m�ra, igen kellemes lenne!