2. RÉSZ:

Az Emlékezet Fája

 

Küldetést nem nagyon kapott, mert ő nem segíthetett a világ megmentésében. Arra vártak, hogy ő emlékezzen mindenre, ezért kitalálták, hogy a többiek Világmegmentőset játszanak, ezért kérdezik, hogy mint tegyenek, amikor egy óriási lepke fenyegeti a várost. Zoey így segített. Megmondta a választ, míg a többiek végrehajtották.

 Már 3 éve ez megy, de Zoey agyába semmi sem férközött. Nem emlékezett továbbra se semmire, tanára Dren sem jelentkezett. Ígyhát ő csak a Vadmacs kávézóban dolgozott, és tanult. Egyik este Mikor Zoey hazament ismét összefutott Drennel.  A lányt kereste, és mikor megtalálta újra tantott neki valamit. Ez idő alatt Zoey megkedbelte Drent. 2 hüónap után Zoey közbeszólt:

-         Ez így nem jó.

-         Mi?

-         Nem..megy

-         Mi? Mi a baj?

-         Köszi a segítséget a tanítást, de én feladom.

-         Mit? Hát miért adod fel?

Zoey a függönyhöz lépett, és háttal állt Drennek:

-         Akármit tanítasz, elfelejtem 2-3 nap után. Ez így nem jó.

-         Értem.

-         És már rájöttem, hogy nem fogok emlékezni soha többé a multamra.Kérlek menyj el.

-         Jó elmegyek. De nem hagylak cserben!

És elment. A lány nem értette az utolsó mondatot, de nagyjából valamit felfogott.

1 napja hogy elment, újra megjelent. Zoey-t egy nagy csókkal köszönötte, majd hozáfűzte:

- Megvan a megoldás!

- És mire jöttél rá?

- Majd meglátod.

Felkapta Zoey-t, és elvitte egy gyönyörű fához:

-         Itt vagyunk.

-         Hol?

-         Ez az Emlékezet Fája. 1 Napot töltöttem a keresésével, hogy meggyógyulj.

-         Dren..

-         Igen?

-         Miért csinálod ezt?

-         Nem lényeg. Most menyj oda a fához, szakíts le egy gyümölcsöt, és egyél belőle.

-         Rendben.

Zoey odament, és követte tanítója parancsait. Mikor beleharapott a gyümölcsbe, hirtelen fény vette körül. A fényből egy hang kiáltott ki:

-         Macska izom, macska karom, macska varázs tejhatalom!

-         Szóval jól vagy.

-         Köszönöm. De miért tetted?

-         Nem tudom.

-         Mennem kell. Szia!

-         Szia. –mondta szomorkás hangon-