Ez egy d�h�s f�ria tombol�sa, aki nem kegyelmez sem �l�nek, sem holtnak. H�nykol�dott vele az eg�sz vil�g, v�z folyt a sz�j�ba. S�sv�z. Mindene �t�zott, majd �tfagyott. G�rcs�sen kapaszkodott az �rb�cr�dba, �s mag�ban azt k�v�nta, b�r ne lenne itt, �s b�r lenne ink�bb m�shol. Fogalma sem volt, hol lehetnek, �s merre haladnak, pedig elvileg � volt ennek a haj�nak a t�rk�p�sze. H�nyingere t�madt, s f�l� volt, a kev�s kis vacsor�j�t is vissza adja, pillanatokon bel�l. Megsz�d�lt, �s kish�j�n elengedte, azt egyetlen biztos pontot az �let�ben. �jabb nagy erej� hull�m csapott �t a feje f�l�tt.
V�ratlanul a r�d reccsent egy hatalmasat s eld�lt.
A sz�ve egy pillanatra megsz�nt dobogni, �s v�rta, ahogy fejjbe s�lytja az, az eszm�letlen neh�zs�g� fadarab, hogy v�gleg b�cs�t vegyen ennek a vil�gnak minden gondj�t�l, baj�t�l. Szinte m�r mag�n �rezte a hal�l �des lehellet�t, ami tov�bb vitte volna, el, messze el innen.
De az oszlop nem r� d�lt, hanem a m�sik oldalon �ll� m�sodtisztre.
Az �let kegyetlen j�t�kot j�tszik, �s senki sem szabhat neki felt�teleket.
A k�vetkez� hull�m m�g durv�bb volt mint az el�dje, s csak az utols� pillanatban tudta vissza nyerni annyira a kontrolt a teste f�l�tt, hogy elkapja a haj� korl�tj�t. Ha lesodr�dik, m�g kegyetlenebb hal�l v�r r�, mint ami azzal j�rt volna, hogy fejbe s�jtja az �rb�c. �gy csak egy �t�st �rzett volna a fej�n, de a m�sik m�don �rezn�, ahogy a tenger egyre m�lyebbre r�ntja, le a fekete ismeretlenbe, ahonnan is, b�rhogyan kap�l�dzik, nem szabadul...
Nem tudta mi van a t�bbiekkel, �s ink�bb nem is akarta tudni. �let �s hal�l k�z�tt lebegett, penge �len t�ncolt, �s minden egyes m�sodperccel fesz�ltebb� v�lt a helyzete.
M�r csak az a k�rd�s, hogy van-e annyi ereje, hogy a fagyott, k�rges ujjaival elengedje azt a buta fadarabot, �s b�cs�t vegyen mindent�l.Vagy m�g k�zdeni akar tov�bb, hogy a v�g�n azt mondhassa, � mindent megtett, �s Isten orsz�g�nak kapuj�ban �llva, kih�zhassa mag�t, �s azt mondja, hogy � k�zd�tt, �s pr�b�lkozott. �m, de elbukott.
Sosem hitt igaz�n Istenben, most m�g is im�dkozott.

A h�z lak�i arra �bredhettek, hogy a barb�r ord�t valamit, senki �lltal nem ismert nyelven. H�nykol�dik �lm�ban, �s az arc�n k�nnyek csorognak v�gig.
T�bben elkezdtek arr�l suttogni, hogy megsz�lta �t egy d�mon. Az egyik harcos m�r �pp emelte volna a karj�t, hogy v�gleg v�get vessen ennek a borzalomnak, amikor bel�pett Uchiha Sasuke. A szob�ban mindenki eln�mult a barb�rt kiv�ve, �s a leveg� megfagyott.
Az emberek pillanatokon bel�l elt�ntek a szob�b�l.
Sasuke pedig csendesen let�rdelt. Nem akarta b�ntani a m�sikat, ez, mint egy lehet�s�g, esz�be sem jutott. �vatosan elkedzte cir�gatni a barb�r f�rfi arc�t, gyeng�den, mint ahogy az ember a szeret�j�hez �r hozz�. Ink�bb nem kezdett el azon gondolkozni, hogy mi�rt teszi, �s mi ez a kellemes borzong�s, ami v�gigj�rja az eg�sz test�t. Csak gy�ny�rk�d�tt tov�bb a m�sik sz�ke tincseiben, napbarn�tott b�r�ben. A kezei akaratlanul is lejjebb siklottak, el�sz�r a m�sik nyak�ra, majd a kulccsonj�n kereszt�l a mellkas�ra.
Picit nehezebben vette a leveg�t, mint p�r perccel ezel�tt. �vatosan sz�jjelebb nyitotta a sz�k�n l�v� kimonot, �s �gy teljes eg�sz�ben megtekinthette a napsz�tta mellkast. Csod�lkozva figyelte az izmok l�gy j�t�k�t, ahogy a barb�r egyre lassabban, nyugodtabban veszi a leveg�t, m�g v�g�l teljesen megnyugodott.
Hom�lyos tekintettel figyelte m�g p�r percig az alv�t, majd �gy pattant fel, mint akit �ld�znek, �s ugyanilyen gyorsas�ggal t�vozott is a szob�b�l.
�tkozta mag�t az�rt, amit tett. �gy viselkedett mintha a m�sik egy egyszer� szajha lenne, akihez akkor �s �gy �rhetne hozz� ahogy csak akar. Mi lett volna, ha fel�bred? Akkor meg magyar�zkodhatott volna...
Err�l jutott esz�be az, hogy nevet k�ne adniuk a barb�rnak. Ha m�r a saj�tj�ra nem eml�kszik.
 - Kaphatsz egy �j �letet dobe. Ami sokkal jobb lesz, mint az el�z�. Nem lehetett neked ott olyan j�, ha �gy elfelejtetted.

A napsugarak l�gyan cir�gatt�k a h�rhedt daimjo, �s az � kis szeret�j�nek a b�r�t. Lassan, mindketten �bredezni kezdtek. El�bb Deidara - aki m�r r�g hozz�szokott a hajnali �breszt�h�z, ak�milyen f�radt is -, �s nem is olyan sokkal ut�na Itachi is. De egyik�knek sem akar�dzott igaz�n felkelni. Nyugodtan �lvezt�k ezt a b�k�s reggelt, ami mindkettej�knek oly kev�szer adatik meg. Deidara volt az, aki el�sz�r jel�t adta annak, hogy �bren van. Nevezetesen, leg�rd�lt a f�rfi mellkas�r�l, �s fel�lt. Ezen a ponton, v�gigrohant a test�n az a m�r j�l ismert f�jdalom, amit ilyenkor szokott �rezni. A fenek�t�l kiundulva, v�gig a gerince ment�n, m�g v�g�l az eg�sz test�t egyetlen, hatalmas, f�j� pontnak �rz�kelte. Kelletlen�l fels�hajtott. N�ha ut�lta a munk�j�t. Azt�n esz�be jutott az, hogy tegnap este mit is m�veltek itt Itachival, �s, hogy a f�rfi, hogyan viselkedett, �s elpirult.
Itachi a szeme sark�b�l r�sand�tott a sz�k�re, �s amikor megl�tta a m�sik kipirult arc�t, mik�zben �t p�szt�zza azzal az elb�v�l� k�k szemeivel, neki is akaratlanul a tegnapi �jszak�juk jutott esz�be. Mag�nak - ha m�snak nem is - nyugodtan bevallhatja, szeretn� megtartani a ki sz�k�t mag�nak. �gy, hogy senki m�s ne �rinthesse meg a puha b�r�t, a selymes, m�z sz�n� tincseket...
 - J� reggelt - k�sz�nt v�g�l Deidara, megt�rve ezzel a szob�ban uralkod� csendet.
 - M�r megvan - morogta Itachi, �s odah�zta mag�hoz a sz�ke fi�t. Nyomott egy apr�cska puszit a m�sik sz�j�ra. - Mit gondolsz, m�g mennyi id�nk van addig, am�g v�gleg kiraknak innen?
 - Amennyit hajland� fizetni - felelte automatikusan Deidara, majd a szemei meglepedten kerekedten el a felismer�st�l, hogy mit is k�rdezett a daimj� val�j�ban.
 - Hm, ez j�l hangzik - mondta egy apr� mosolyos f�les�g k�s�ret�ben erre az Uchiha, k�zben az ujjai m�r r�g elakalandoztak a kis sz�ke szeret�j�nek a mellkas�n.

Uchiha Sasuke ny�zottan �bredt, a szeme alatt hatalmas karik�k h�z�dtak, �s jelenleg ink�bb n�zett ki �gy, mint egy pandamaci, vagy mint akinek beh�ztak kett�t, semmint egy h�rhedt daimj�, akit megbecs�l�s, �s tisztelet �vez, eg�sz jap�nban. A szok�sosn�l is mogorv�bban viselkedett. Reggelin�l senki sem mert a k�zel�ben m�g csak hangosabban leveg�t venni, nem hogy megsz�lni! Viszont Kakashi tekintete huncut f�nnyel csillogott. Volt egy sejt�se azzal kapcsolatban, hogy a nagy Uchiha Sasuke mi�rt n�z ki �gy, mint aki nem aludt egy szemhuny�snyit sem eg�sz �jszaka. S mindemell� volt egy olyan halov�ny gyan�ja is, hogy ehhez k�ze van az arany haj� barb�rnak. A maszkja alatt elmosolyodott, �s �gy sand�tott r� a mellette �l� fi�ra. Most m�r biztos volt benne, hogy annak a kett�nek lesznek k�z�s kis titkaik. Nem egy, nem kett�. Tal�n olyan sok is, mint ah�ny szem r�zst elvetnek egy �ltetv�nyen. Ki tujda?!

Lassan nyitotta ki a szem�t. Valamilyen k�l�n�s okn�l fogva az eg�sz test�ben remegett. A gyomra felfordult, �s a sz�j�ban �jra �rezte azt a t�m�ny, s�s �zt, pont �gy, mint amikor megtal�lt�k. Melege volt, m�gis r�zta a hideg, �s a l�t�sa sem volt tiszta. Seg�ts�g�rt akart ki�ltani, de csak valami fura, h�rg�-kr�kog� hang j�tt ki a tork�n. A kezeit odakapta a nyak�hoz.
Nem tudta mag�t megtartani, �gy fura, groteszk p�zban esett el�re, �s kezdett el k�h�gni. Nem tudta abbahagyni m�g egy annyi pillanatra sem, hogy egy korty leveg�h�z jusson. Egyre csak folytat�dott a rohama, �s m�r nem csak, hogy hom�lyosan l�tott, de a padl� mint�i t�ncik�lni kezdtek a szeme el�tt. �gy v�g�l, mint v�dekez�sk�ppen, behunyta azt, de m�g mindig �gy �rezte mag�t, mint aki ide-oda imbolyog. Mint amikor a haj� viharba keveredett.
Valami f�mes �zt �rzett a sz�j�ban. Most p�nikolt be csak igaz�n. V�R!
Kinyitotta a szemeit, �s az egyik kez�vel �vatosan odany�lt a sz�j�hoz. Igen, az ajkain kereszt�l kifoly� folyad�k, minden k�ts�get kiz�r�lag v�r volt. A saj�t v�re. A p�nik egyre jobban n�tt benne, �s egyszer�en nem �rette, mi�rt nem j�n, �s seg�t neki valaki. Vagy mi�rt nem j�n, �s vet v�get ennek az eg�sznek.
Aludni akar, pihenni, v�gleg.
 -<i> Shegh�ts�g</i> - ny�sz�r�gte.
Majd m�g egyszer, minden erej�vel, beleadva a lelk�t, tiszt�n, �rthet�en felki�ltott;
 - Seg�ts�g!
A mer�szs�g�rt nagy �rat kellett fizetnie, a roham ez�ttal er�sebben t�rt r�, mint eddig, �s m�r k�ptelen volt b�rmif�le mozg�sra. Csak fek�dt, �s k�h�g�tt. K�pte a v�rt, �s im�dkozott az Istenhez - akiben sosem hitt -, hogy szabad�tsa meg �t a szenved�seit�l.

Sasuke meg mert volna r� esk�dni, hogy hallott valamit. Azt�n m�sodj�ra, m�r biztos volt benne. Megint a barb�r volt az, a saj�t sziszeg�s nyelv�n. Intett Kakashinak, hogy menjen, �s n�zze meg mi t�rt�nik, noha legsz�vesebben � maga ugrott volna fel, �s n�zte volna meg, mi h�r van a fi�val. Ugyan a m�sikat alig ismeri p�r napja, m�gis az az �rz�se t�madt, hogy valami �sszek�ti kettej�ket. Egy l�thatatlan kapocs. Valami olyan, amivel m�g senkihez sem ragaszkodott ezen a f�ld�n.
Egy pillanat m�lva Kakashi orvos�rt ki�ltott, �s a sz�ve megfagyott a r�m�lett�l.
Lehet, hogy am�g �k itt b�k�sen eszegettek, valaki az arany haj� f�rfi �let�re t�rt?
M�lt�s�gteljesen fel�llt az asztalt�l, �s elindult a m�sik szob�ja fel�, noha ehhez hatalmas �nfegyelemre volt sz�ks�ge. Legsz�vesebben felpattant volna, �s rohant volna, mint egy kisgyermek. De m�r nem gyerek. Nem teheti meg azt, amit kis kor�ban megtehetett, �s nem viselkedhet �gy, mint ahogy annak idej�n. Akkor gyeng�nek hinn�l, el�ruln�k, meg�ln�k, soha t�bb� nem tiszteln�k.
Meg kell �riznie a l�tszatot.
Ugyanazzal a lass�s�ggal l�pett be az ajt�n, majd h�zta be maga m�g�tt, �s csak ezek ut�n mert igaz�n �nmaga lenni. Kakashit m�r ismerte olyan r�g, hogy tudja,a  f�rfi �gy is, �gy is, h�s�ges szolg�ja lesz.
 - Mi van vele? - k�rdezte ijedten, �s k�zben a teljesen mozdulatlanul fekv� fi�ra n�zett.
A sz�ve kihagyott egy �temet, amikor megl�tta a v�rt�cs�t, majd m�g egyet, amikor �szrevette, hogy a barb�r nem vesz leveg�t.
 - Nem lehet! - ki�ltott fel, ezalkalommal teljesen nem t�r�dve azzal, hogy ez kinte is kihallatszik, �s ki, vagy mi fogja hallani.
 - Nyugalom Sasuke, csak el�jult...
 - Akkor keltsd fel!
 - El�tte nagyon rosszul volt....
 - Kakashi!
 - Rendben.

Ahogy a szemei lassan kiny�ltak, ahogy v�gre elszakadhatott a r�m�lmainak birodalm�b�l, ahol a haj� v�r tengeren �t �szott, �s minden halott t�rs�nak a csontv�za ott volt, �s v�dl�an n�zett r�, az els� dolog, amivel szemebs�lt az egy hatalmas, fekete szemp�r volt. Ijedten h�tr�lt meg, �s pr�b�lt od�pp k�szni.
 -<i>Nyugalom dobe, ez csak az orvos. </i>
Meglepetten pisl�zott fel a tegnapi fi�ra, majd a mellette �l� maszkos alakra, aki szemmel l�that�lag szint�n meg volt lepve.
 -<i>Mi�rt h�vsz "Dob�nak". Nem ez nevem. R�ad�sul, mit jelent?!</i>
 - <i>Tsk. Idi�ta. Tegnap m�g arr�l volt sz�, hogy nem eml�kszel a nevedre.</i>
 - <i>Nem is, de...</i>
 - <i>Akkor hogy sz�l�tsalak a neveden?</i> - tette fel v�g�l a feke haj� a logikus k�rd�st.
 - Gy�l�llek. - motyogta erre az orra alatt. Noha tudta, a m�siknak igaza van. Er�sen pr�b�lt vissza eml�kezni, h�tha esz�be jut valami azon a borzalmas haj�k�z�son k�v�l. Amint ez az esz�be jutott, �s az eml�kk�p elkezdett kirajzol�dni a fej�ben, �gy szorult �ssze egyre jobban a torka, �s vette egyre nehezebben a leveg�t. Az orvos ijedten h�k�lt h�tra, �s gyorsan hadarni kezdett valamit a saj�t, �rthetetlen nyelv�n. El�tte viszont ism�t elkezdett hom�lyosodni a vil�g. Mindenkib�l kett�t l�tott, �s �gy �rezte, mintha l�thatatlan vasb�kly�k szor�tan�k a tork�t, hogy az egyre sz�kebb �s sz�kebb legyen. V�rt k�p�tt, �s k�zben a vil�g legsz�nalmasabb l�ny�nek �rezte mag�t. Gy�l�lte a gyenges�g�t.

Lehetett eg�sz Izu tartom�ny�nak az ura, de ilyet  m�g sosem l�tott. Mintha a bar�b�r, egy bels� sz�rnyeteg�vel viaskodna, �gy h�rg�tt, k�h�g�tt. Az meg csak a r�ad�s volt hozz�, ahogy a sz�j�b�l csurgott a v�r, �s ahogy a k�k szemekb�l elt�nik az �let, mintha  tulajdonosa egyre t�volabb, �s t�volabb ker�lne t�l�k. Az orvos arr�l sivalkodott, hogy az arany haj� f�rfit megsz�llta egy gonosz d�mon, �s azzonal ki kell v�gezni, nehogy a sz�rnyeteg mindannyiukat megt�madja. Valahogy k�ptelen volt hinni ebben. A sz�ve viszont egyre hevesebben dobogott, l�tva a m�sik szenved�seit. Egy id� ut�n el is fordult, mert nem b�rta tov�bb n�zni, a m�sik verg�d�s�t...
 - Kakashi! Csin�ljatok m�r v�gre valamit. - sziszegte fagyos hangon.
Forrt benne a d�h, hogy nem tehet semmit, noha egy ember ott szenved a l�bain�l. B�szke volt arra, hogy sz�leinek hal�la �ta, � ir�ny�totta a sors�nak mik�nt alakul�s�t. Felel�s volt minden egyes d�nt�s��rt, minden egyes ember �let��rt, amit meghagyott, vagy �ppen kioltott. Az � kez�hez tapadt v�r, �s neki mondtak h�l�t. Most viszont tehetetlen volt. Oly m�don tehetetlen, ami m�g a legnyugodtabb embereket is kihozza a b�ke t�r�s�b�l, �s Uchiha Sasuke nem �r�k�lte a b�tyja h�v�s nyugalm�t, vagy azt a k�pess�get, hogy a legforr�bb, izzaszt�bb helyzetet is, �t tudja gondolni nyugodtan.

Deidara mosolyogva ny�jtotta �t Itachinak az egyik p�r tabij�t, ami valahogy elkeveredett a t�bbi ruh�t�l.
 - K�sz�n�m - mormogta oda neki a f�rfi, �s k�zben megcir�gatta az arc�t.
Ha b�rki, ak�r csak tegnap is, azt meri mondani a sz�ke kurtiz�n fi�nak, hogy egy �jabb �jszak�t fog egy�tt t�lteni Kvant� tartom�ny�nak ur�val, �s m�g �lvezni is fogja, nem hitt volna neki. S�t, azt v�gk�pp nem hitte volna el neki, hogy a d�lel�ttj�t is ugyanezzel a f�rfival t�lti, �s ezen is f�l�t�bb j�l fog mulatni. Uchiha Itachi egy�ltal�n nem olyan volt, mint amilyennek be�ll�tott�k, vagy mint amit a pletyk�k mes�ltek r�la. De lehet, hogy � csak az�rt l�thatta a h�rhedt daimj� m�sik arc�t, mert mik�zben az ember �pp "azt" csin�lja, neh�z fenttartani b�rmif�le �larcot is.
 - Megv�rn�l? - k�rdezte halkan Deidara. - Mert akkor kik�s�rn�lek...
Az els� oszt�ly� kurtiz�nok joga, hogy akkor is elhagyhatj�k a sz�ll�sukat, illetve a te�z�t, amikor �pp nem egy klienshez mennek. �gy p�ld�ul a jelenlegi helyzetben, Deidara igen is megtehette, hogy kimegy a kapuig Itachi t�rsos�g�ban, �s integet neki. �s f�leg ez, egy jelz�s �rt�k� dolog volt, az eg�sz k�rnyezet�k sz�m�ra. Nem el�g, hogy �gy a legt�bben tudni fogj�k, hogy az uruk kivel t�lt�tte az �jszak�t, de abb�l, hogy a kurtiz�n hogyan n�z r�, �s mennyi ideig, k�vetkeztethetnek arra is, hogy milyen min�s�g� volt az est�j�k.
 - Term�szetesen.

Olyan gyorsan rohant el, ahogy csak a l�ba b�rta. Szerencs�re tal�lkozott Aiyam�val, aki enyhe g�nyos mosollyal az arc�n, de k�zs�gesen seg�tett neki az �lt�zk�d�sben. A tegnapi el�k�sz�t�shez k�pest, most pillanatok alatt v�geztek. Deidara p�rd�lt egyet a t�k�r el�tt. Gy�ny�r�en n�zett ki. Ezzel n�ha mag�t is siker�lt meglepnie. Sosem gondolt �nmag�ra �gy, mint valami k�l�n�sen kiemelked� sz�ps�gre. Most viszont az volt.
 - K�sz�n�m - s�hajtotta boldogan.
Vissza fel� m�r term�szetesen nem rohanhatott, de az�rt igyekezett. K�nyedd�n l�pett be a szob�ba.

Nem vetette meg az �lvezeteket, �s a sz�p dolgokat sosem igaz�n, �gy elmondhatta mag�r�l, sokat tapasztalt. De Deidara m�gis csak egy olyan szem�ly volt, aki �lland�an k�pes volt meglepni �t. P�ld�ul most. Nem is olyan r�gen m�g k�cosan egy sz�l als� ruh�ban t�vozott t�le, most pedig friss, �de, m�lyk�k alapon apr� r�zsasz�n l�tuszokkal, �s koi pontyokkal d�szitett kimon�ban �ll el�tte. A haja ki lett f�s�lve, frizur�ba lett igaz�tva. Az eg�sz fi� ragyogott.
�jra �bredt benne a v�gyakoz�s, sz�vesen let�pte volna r�la ism�t a ruh�kat, hogy maga mell� d�ntse, �s elj�tszon vele �gy, mint ahogy az az �jszaka, illetve a reggel folyam�n is tett�k. De mivel ezt nem tehette  meg, csak gy�ny�rk�d�tt Deidar�ban.
 - Mehet�nk? - k�rdezte t�le l�gyan, fel�bresztve ezzel az �lmodoz�s�b�l.
Egy kurta biccent�ssel felelt erre. Egy igazi daimjo nem j�rtatja f�l�slegesen a sz�j�t.